Nem értem, miért féltékeny? Lehet, hogy csak rosszul látom, de akkor is. Én sem mondom meg neki, hogy kivel legyen együtt vagy, hogy kinek bocsájtson meg. Elhiszem, hogy aggódik értem, elvégre a barátom, de még alig ismer. Ráadásul Davidről sem tud semmit. Hibázott, és akkor mi van? Úgy tesz, mintha ő olyan szent és ártatlan lenne. Teljesen felmegy bennem a pumpa arca látványától. Ha annyira zavarja, akkor forduljon meg és sétáljon el! Nem tartozom senkinek sem magyarázattal, pláne nem neki! Amúgy is biztos van fontosabb dolga, mint az én szerelmi életemmel foglalkozni. A lányoktól elfogadom, hogy valószínűleg azt hiszik, most követem el életem legnagyobb hibáját, de tőle nem. Mia és Sheila ismeri Davidet, pontosan tudják, hogy milyen is valójában. Bár akkor nem igazán értem, hogy mi a bajuk. Régebben sosem voltak vele ilyenek. Ha én képes voltam neki megbocsájtani, akkor ők is megtehetnék ezt. Velük mindig kedves és őszinte volt. Szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen. Közös bulik, sütögetések, beszélgetések. Minden legyen olyan, mint az X-faktor előtt.
David simogatása hozott vissza a jelenbe. Mindenki féltve nézett rám. Az arcomhoz kaptam és akkor vettem észre, hogy nedves. Letöröltem könnycseppjeimet és egy biztató mosollyal ajándékoztam meg a többieket. Megfogtam David kezét, majd a ház felé kezdtem húzni. A lányok és a fiúk is követtek minket. Felmentünk a szobámba, ahol mindenki elfoglalta szokásos helyét. Kiültem az ablakpárkányba és onnan figyeltem a többieket. David odajött hozzám és megcsókolt. Jól esett, de mégis olyan furcsa érzés fogott el. Csókolózás közben kinyitottam a szemeim, hogy ki tudjak szakadni kissé erős csókjából, megláttam, hogy nyitva vannak a szemei és Niallt nézi. Mintha épp most bizonyítaná, hogy az övé vagyok. Egy tárgynak éreztem magam. Niall tekintetéből tisztán ki lehetett venni a dühöt és a csalódottságot. Csalódott? Bennem? Torkom összeszorult e tudattól.
Mikor az utcán megláttam mérges voltam rá, de attól még a barátom és nem akarom elveszíteni. Nem szeretném, hogy David a barátságunk közé álljon. Nem tudnék kettejük közül választani. Lehetetlen kérés lenne. Daviddel rengeteg közös emlékem van. Vannak közöttük jók és borzalmasak is. Niallhoz ugyan kevés emlék köt, de azok csak gyönyörű és feledhetetlen emlékek. Olyanok, melyeket soha senki sem tudna elvenni tőlem. Ha valakinek mégis sikerülne, utánuk fájdalmas üresség maradna és azt az űrt nem tudnám betölteni...talán sose.
Keservesen felsóhajtottam és hátrahajtottam fejem. A lányokra pillantottam. Kerestem erőt sugárzó, reményt adó tekinteteiket. Bármennyire is haragudhattak rám, rájuk mindig számíthattam. Mikor szemeimből kiolvasták, hogy valami baj van, nem gondolkodtak. Azonnal felpattantak és kirántottak David elől, aki ismét Niallal vívott heves farkasszem csatát. Mia és Sheila kézen fogott és a fürdőbe húztak. Harry és Zayn felálltak, de Mia visszaültette őket. David semmit sem csinált. Még csak rám sem nézett. A szívem akkora erővel sajdult fel, hogy azt hittem összeesek ott helyben. Az alsó ajkamra haraptam, ahonnan kibugyogott vérem. A fürdőszobában a kád szélére ültem. A lányok karba tett kézzel, tanácstalan arccal tekintettek le rám.
-Mi a francot csináltál? -förmedt rám Mia. Nem kertelt. Kimondta amit gondolt, bár egy kicsit nyers volt. -Azt hiszed, hogy megváltozik bármi is? Sajnálom, ha kiábrándítanálak, de nem fog semmi sem változni. -megsimogatta az arcomat.
-Igen lehet, igazad van. -szomorúan felsóhajtottam és a szemébe néztem. Sheila mellé lépett. -De akkor is szeretem. Nem tehetek róla. Szeretem és kész. Ez ellen egyikünk sem tud semmit tenni. -Shei leguggolt velem szembe.
-Lucy, figyelj ide! Nem akarjuk, hogy újra összetörj. Csak meg szeretnénk védeni. Tudom, hogy most azt gondolod, távol akarunk tőle tartani azért, hogy neked fájdalmat okozzunk, de tévedsz! Nem bírnánk még egyszer végignézni, ahogy magadba roskadsz és zokogsz. -a szavai a szívemig jutottak. Éreztem, rájuk mindig számíthatok.
-Ez a te életed és neked kell döntened. Bárhogy is választasz, mi itt leszünk melletted. Akárhányszor esel is el majd felsegítünk és nem hagyjuk, hogy még egyszer a sárban fetrengj. Nem úgy, mint Niallal. -rám kacsintott.
-Ezt meg honnan tudjátok? -kíváncsiskodtam.
-Szerinted a kis ír szöszi titokban bír tartani egy ilyen "fürdőt"? -vágott közbe Shei. Egyik szemöldökét felhúzta. Sosem értettem, ezt hogyan bírja megcsinálni.
-Jól van. Lebuktunk. -nevettem el magam. A hajamba túrtam, majd szorosan magamhoz öleltem a csajokat.
Nem véletlenül vagyunk a legjobb barátnők. Mindig tudják, mi van velem. Még akkor is ha nem mondom el nekik. Jobbak, mint az FBI. Niallal pedig el kell beszélgetnem, hogy ne kotyogjon ki minden közös programot. Mia és Sheila is megvillantotta ellenállhatatlan mosolyát és fogaikat.
Visszasétáltunk a többiekhez. David és Niall még mindig egymással szemeztek. Érezni lehetett a feszültséget kettejük között. Odamentem hozzájuk, hogy elsimítsam ezt a "kis" kellemetlenséget. Naiv gondolat volt. Először megpróbáltam kettejük közé leülni, de ezt David nem hagyta. Belehúzott az ölébe, amitől Niall teljesen kiakadt.
-Lucy, beszélhetnénk? -idegesen a kezemért nyúlt. Felálltam, de David visszahúzott.
-Engedj el kérlek! -suttogtam fülébe.
-Nem bízom meg benne. -ellenkezett és megvető pillantásokkal bombázta az ír szöszimet.
-Én viszont igen. -erősködtem és kitörtem szorításából. Niall megfogta a kezem és kihúzott a szobából, egyenesen a nappaliba. Anya már dolgozott, Daisy pedig valószínűleg az egyik barátnőjénél volt.
-Miért bocsájtottál meg neki? -förmedt rám habozás nélkül. Felsóhajtottam és leültettem magammal szemebe.
-Niall, nézd! Én még mindig szeretem. Fogalmam sincs, miért, de számít ez? Még mindig pillangók táncát érzem a gyomromba, mikor vele vagyok. -Niall ideges szemeibe néztem. Meg akartam nyugtatni.
-Át fog megint verni! Az emberek nem változnak meg csak úgy egyik napról a másikra. Naiv vagy, ha tényleg megbízol benne. Jobbat érdemelsz egy ilyen szemétnél.
-Fejezd be! -kiáltottam el magam és az asztalra csaptam. -Nem ismered. Azt sem tudod, hogy milyen valójában. Semmit sem tudsz róla és rólam sem. -teljesen kikeltem magamból.
-Tényleg? Semmit sem tudok rólad? Ezzel nyugtatod magad, mikor elmondom a véleményemet. Nem ismerlek és ezért beszélek össze-vissza igaz? -szavaiból erő sugárzott, de szemei másról árulkodtak.
-Ha engem még ismersz is, attól még nincs jogod Davidet szidni. Róla tényleg nem tudsz semmit. -próbáltam ismét nyugodt hangerőre visszakapcsolni, mert meghallottam, hogy nyitódik a szobaajtóm.
-Igazad van. Nem ismerem. Csak annyit tudok, hogy megcsalt téged és utána még az újságban is mocskolódott. -odajött hozzám. -Lucy, csak féltelek érted? Sokkal fontosabb vagy nekem, mint azt hiszed. A szívem is megszakadna, ha ismét sírni látnálak téged. Ugye megértesz. -bólintottam és hagytam, hogy szorosan átöleljen. Jól esett, ahogyan magához húzott. Biztonságban és teljes nyugalomban éreztem magam. Egyszer csak ez az érzés átcsapott valami másba. A szívem megvadult csődörként tombolt mellkasomban. Lábaim úgy remegtek, mint őszi falevelek a szélben. Megijesztett a tudat, hogy Davidnél is ugyanezt éreztem. Eltoltam magamtól Niallt és gyorsan felpattantam.
-Héé, minden rendben? -aggodalom csillogott szemeiben. Bólintottam és a hajamba túrtam.Persze minden renden. Teljesen normális, hogy az egyik legjobb barátom megölel én pedig a fellegekig szállok. Nem értem, mi volt ez az előbb. Nem vagyok szerelmes Niallba...azt hiszem. Nem nem! Nem lehetek belé. Híres és minden mozdulatát figyelik. Amúgy is állandóan turnézik időnk sem lenne egymásra. Nekem is a karrieremre kell koncentrálnom és neki is. Ha valamilyen úton-módon meg is tudnánk oldani a találkozókat, arról mindenki tudna. El akarom kerülni a sajtót. Én még új vagyok, ezért amit írnak, azt el is hiszik az emberek. De végül is kockázat nélkül nincsen siker, nem igaz? Nem! Nem ábrándozhatok Niallról! Ki kell vernem a fejemből! Nekem most itt van David.
A gondolataimból David vert fel. Magához rántott és szorosan, egy kicsit túl szorosan, magához ölelt. Nem volt kellemes, sőt kifejezetten kényelmetlenül érzetem magam karjai "védelmében". Olyan volt, mintha egy vadidegen ölelgetne. Mintha csak erőfitogtatásból ölelne át. Nem értem, mi változott ilyen hirtelen? Egy órával ezelőtt még szállni is képes lettem volna érintésétől, most pedig...
-Lucy, este nincs kedved elmenni egy buliba? -terelte ismét vissza gondolataimat Dav.
-De az jó lenne. -biztató mosolyra húztam számat. A többiekre pillantottam. -Ugye ti is eljöttök. -reménykedés tisztán hallatszott a hangomban. Elnevették magukat.
-Nem szabadulsz tőlünk ilyen könnyen. -Shei belém karolt. Mia is csatlakozott hozzánk. A fiúkra néztem.
-Mi is megyünk. -bólogatott Zayn, Hazz és Niall. A szívem is mosolygott. Éreztem. Aztán hirtelen átfutott az agyamon egy csomó rossz gondolat. Dav és Niall nem igazán csípik egymást. Ezt az elmúlt egy órában szépen demonstrálták.
Nagyon remélem, hogy nem fognak egymás nyakának ugrani és döntés elé sem akarnak majd állítani. Nem szeretném egyiküket sem elveszíteni. Naill az egyik legjobb barátom(?), David pedig a pasim...azt hiszem. Mind a kettőt nagyon szeretem. Így is eléggé felkavarták az érzéseimet, nem lenne jó, ha a buliban is egymásnak esnének. Ha a szerencse egy kicsit is mellém áll, akkor botrány nélkül túléljük az estét. Csak legyen így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése