Kávézó

-Akkor összegezzünk -kortyolt egy nagyot a még gőzölgő kávéjából Mia, miközben engem bámult. Tartottam magam ahhoz, hogy minden új fejleményről beszámolok neki, akár jó, akár nem a hír, amivel előállok. A beszélgetés egész jól haladt. Csupán csak kevésszer kellett elismételnem magam amiatt, hogy Mia közbevágott. A fiúk korábban ragaszkodtak ahhoz, hogy ők is eljöjjenek, de mivel Niallt kemény munkára fogta a hajcsár menedzsere, és Greggel nem akart kettesben hagyni, így kénytelen voltam egyedül közölni a kiderített infókat. Bár én személy szerint örültem volna, ha nem nekem kellett volna elmagyaráznom a technikai vívmányok működését és azt a procedúrát, melynek végén Greg egy pontos címmel állt elő, de muszáj volt...Sosem értettem az ilyesfajta dolgokhoz, ezért Greg egy súgócetlire leírt mindenféle adatot, amiket felolvastam...vagyis inkább csak próbáltam. A nyelvbotlások és a halandzsa elkerülése végett a cetlit öt percnyi próbálkozás után átadtam barátnőmnek. -Ezek szerint tudjuk, hol van Shei.
-Pontosan -bólintottam. -Yorkban van Collinnal.
-És ezt Greg derítette ki -folytatta összehúzott szemöldökkel. Éreztem, hogy kezdünk eltérni az eredeti témától. A gyanúmat Mia ádáz és méregető tekintete csak fokozta.
-Igen. Beszéltem is vele, de...-egy pillanatra felrémlett Sheila ellenséges hangja, szavai. -Nem ment valami jól.
-Mindezt hajnalban.
-Elég sokáig tartott megszereznünk a címet -jegyeztem meg. A tarkóm égett, olyan volt mint egy kínvallatás. Kávémra függesztettem tekintetem. Mélyet, hosszút kortyoltam a keserű italból. Az egész belsőmet felmelegítette.
-Mármint Gregnek tartott sokáig -vágta rá határozottan. Nem tudtam ellenállni. Muszáj volt felnéznem. Hiba volt. Órási hiba. Ha egy pillantással ölni lehetett volna, akkor mostanra Mia már sorozatgyilkos lenne. Szemeiben tűz égett. Legnagyobb megdöbbenésemre nem a harag volt előtérben, sokkal inkább a féltés. Rögtön megértettem, miért. Nm akarta, hogy megismétlődjön az eltűnésem. Valahányszor Greg feltűnik velem vagy valakivel a közvetlen környezetemben történik valami. -És ha jól vontam le a következtetést, akkor ott is aludt nálatok.
A homlokomra csaptam.
-Mia, ne már! Nem történt semmi -csattantam fel a nevetséges ki-nem-mondott vádak "hallatán". -Niall a barátom, Greg viszont CSAK a barátom. Úgy, mint mondjuk Harry.
-Na! Őt hagyd ki ebből és ne próbálj nekem össze-visszamagyarázni arról, hogy nincs közted és a között a seggfej között valami!
Éreztem, hogy egy nehéz és fárasztó beszélgetés elé nézek. Hálát adtam az égnek, hogy Niall nem engedte el velem Greget. Úgy ez a szitu feltehetően még sokkal kínosabb lett volna. Láttam, ahogy az emberek megbámulnak minket. Néhányan felismertek bennünket. Füleltek, hátha elcsíphetnek egy új, szaftos pletykát.
Már látom Twitteren trendként azt a sok kedves megnyilvánulást. #LucyIsABitch #StayStrongNiall és a többi ehhez hasonló szebbnél szebb kifejezést. Ilyenkor igazán meg tudják csillogtatni a nyelvtudásukat az emberek. Egy apró pletyka is éppen elég ahhoz, hogy beindítsa a szerkezetet. 
Vettem egy mély levegőt. Igyekeztem lenyugtatni az idegeimet. Más sem hiányzott, mint hogy most még egy pánikroham is rám törjön.
Na az lenne ám az igazi címlapsztori. 
-Figyelj! Szeretem Niallt. Jobban, mint az eddigi összes barátomat és tudom, ez nyálasan hangzik, nem is igazán illik hozzám, de kimondom. Mellette az vagyok, aki valójában. Nem érdekli az, hogy milyen családból származom, sem az, hogy híres vagyok. Teljesen hidegen hagyja. Ráadásul épp úgy viszonyul a kapcsolatunkhoz, mint két normál ember -olyan gyorsan és halkan daráltam el szavaimat, hogy attól féltem, időközben megfulladok.
-Én ebben egy percig sem kételkedtem -kortyolt kávéjába. Értetlen pillantásom láttán megforgatta szemeit. Előrébb hajolt hozzám. Alig tíz centire voltunk egymástól. -Szeretitek egymást Niallal ez vitathatatlan tény. Az egyetlen kérdés csak az, hogy Greggel mit éreztek egymást iránt. Tudom, nem közömbös a számodra. Akár bevallod, akár nem, de bejön a rossz-fiús mosolya, az arrogáns stílusa, amin csak a te kedvedért hajlandó változtatni, a napos borostájáról és lányok-szüzességét-elvevő akcentusáról már ne is beszéljünk -ismét szájához emelte a poharat. -Lucy, Niallal jól kiegészítek egymást. Vele lenni párkapcsolatban könnyű...
-Na ezt nem mondanám -szóltam közbe nevetve. Mia felvonta szemöldökét. -Folytasd!
Bólintott.
-Akkor úgy mondom, mostanra könnyűvé vállt, nincs benne annyi dráma. Ellenben akárhányszor Greg a színre lép, a hisztik száma drámain megugrik. Statisztikával kimutatható a változás, ami ezzel a sráccal együtt jár -mély, sokat sejtető sóhaj szakadt ki belőle. Egy pillanatig lehunyta pilláit, majd ismét engem nézett. -Lucy, ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy nem biztos, mindig az a jó, ha nincs egy nyugodt perced sem. Inkább örülj ennek, ahelyett, hogy folyton kockára teszed a párkapcsolatodat!
-Nem teszek kockára semmit.
-De igen. Lehet, nem veszed észre, de pontosan ezt csinálod. Izgi életre vágysz és ezt teljesen megértem, de az élet nem mindig végződik happy enddel, mint a könyvek. Egy regényben a főhősnő végül mindig a helyes döntést hozza meg és azzal éli le élete többi részét, akit az ég is neki teremtett. A valóság viszont nem ez.
-Azt hiszem, ezzel tisztában vagyok, tekintve a családi helyzetemet -szomorú éle volt hangomnak. Eszembe jutott apám és az, hogy már kiskoromtól kezdve csak pusztította a családot. Miatta mindenkivel, legalábbis majdnem mindenkivel megszakadt a kapcsolatunk a rokonságból. Sosem tartottunk családi összejöveteleket és ha olyan kedve volt, akkor elment és elitta az összes pénzünket, miközben ügyfelei nem voltak. Ha éppen nem italokra szórta az anya által nehezen megtermelt pénzt, akkor a nőinek vett belőle drágábbnál drágább ékszereket, telefonokat. Ebben felnőve megtanultam, hogy az élet bizony gyakorta tapossa el az embert, de megedződtem és erősebbé váltam ezek által.
-Tudom, hogy nem szorulsz kioktatásra, de ezt el kellett mondanom. Szeretném, ha távolságtartóbb lennél Greggel. Nem akarom, hogy neked származzon bajod.
-Nem kell féltened. Tudok vigyázni magamra. Greg amúgy sem veszélyes -mosolyogtam rá angyalian.
Csak éppen indulatkezelési problémái vannak, illetve drogot árult, ami miatt a főnökei ki akarják nyírni. Arról meg nem is beszélve, hogy a hűtőjében lefagyasztva tárolja a pénzt és olyan összeköttetései vannak, ami révén mindent tud mindenkiről. Nem is értem, mi bajom eshetne mellette. 
-Remek. Akkor ezt megbeszéltük -Mia elégedetten dőlt hátra a székben. A fekete falon lógó díszes órára pillantott. -A srácok lassan végeznek.
-Mentek ma valahová? -kérdeztem sokkal felszabadultabban tudva, az előző téma lezárva....teljesen lezárva.
-Még nem tudjuk. Lehet, elmegyünk korizni egy kicsit. Ma nincs túl hideg.
Elmosolyodtam. Szinte magam előtt láttam a botladozó Miat és Harryt.
-Mi a múltkor voltunk kint és hihetetlenül gyönyörű kivilágítva. Megéri elmenni.
Egyszerre két kar jelent meg a vállaim két oldalán. Ijedten ugrottam meg és visítottam fel, mint egy malac, akit épp levágnak. Mia szemei kikerekedtek, majd arcán az arrogancia jelei jelentek meg. Ennyi épp elég volt ahhoz, hogy rájöjjek ki a titkos támadóm.
-Sziasztok, remélem nem zavarok -húzott mellénk egy széket Greg. Mia arcára erőltetett egy mosolyszerűséget, amit ha a vadonban lettünk volna, könnyedén vicsorgásnak fogtam volna fel. Ez a srácnak is rögön feltűnhetett, ugyanis a tőle megszokott önelégült vigyorát rögtön hozta. -Akkor ezt nemnek veszem.
-Bizonyára kimaradtál azokon az órákon, mikor a 'nem' szó jelentését magyarázta el a tanár -vont vállat barátnőm. -Vagy várj! Jártál egyáltalán iskolába? Tudod az az a hely, ahol a gyerekeket megtanítják az olyan alapvető dolgokra, mint a számolás, olvasás, írás, arra, hogy kopj-le-a-legjobb-barátnőmről-vagy-esküszöm-beverem-azt-az-önelégült-képedet.
A fiú szemöldökfelhúzással jelezte véleményét.
-Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen órám. Bár lehet, hogy ezt csak az olyan minden lében kanál libák kapják, akik nem képesek felfogni, hogy ne üssék bele mindenbe az orrukat.
-Igen? -Mia felpattant az asztaltól. Azonnal kettejük közé léptem.
-Elég volt! Egy kávézóban vagyunk, ne csináljatok jelenetet! -mordultam rájuk. -Mia, szerintem a fiúk már végeztek. És Greg, megkérdeznéd, hogy tudnak-e mogyorós latte-t készíteni? -A srác vállvonogatva állt odébb. Felsóhajtottam és barátnőm felé fordultam. Hangom lecsendesítettem. -Beléd meg mi ütött? Azt hittem, ezt megbeszéltük.
-Sajnálom, de nem bírtam szó nélkül megállni. Te nem látod, hogyan néz rád. Olyan, mint aki menten letépi rólad a ruhát, vagy felfal.
-Mindegy. Remélhetőleg senki sem vette fel. Más sem hiányozna, minthogy még a netre is felkerüljön egy ilyen videó.
-Reméljük -jegyezte meg a mögém lépő Greg, aki kezében egy forró mogyorós latte-t tartott. -Tessék, a kedvenced, épp ahogy szereted.