-Nincs kedved elmenni valahova? Fagyizni vagy várost nézni? Még előttünk áll az egész délután. -reménykedve rám mosolygott. Elnevettem magam. Bólintottam.
-De. Nagyon szívesen elmennék veled fagyizni. Legalább jobban megismerhetlek. -beletúrtam a hajába, ami persze nem igen tetszett neki.
-Ezt még visszakapod! -felém rohant. Természetesen megfordultam és amilyen gyorsan csak tudtam futásnak eredtem. Majd magassarkúban, pont le fogok futni egy fiút mi? Utolért és hátulról elkapott, majd a levegőbe emelt.
-Tegyél le! -ellenkeztem, de mintha a falhoz beszéltem volna. -Megint meglátnak minket és kombinálni kezdenek. Most magyaráztuk el nekik a valóságot, nincs kedvem holnap megismételni. -érveltem tovább. Ez legalább hatott. Utoljára megpörgetett, majd letett a földre.
-Most az egyszer te nyertél. De csak most! -bólogatott. Valószínűleg valami komoly arcot próbált vágni, de inkább úgy nézett ki, mint aki citromba harapott. -Mi lenne, ha inkább kocsival mennénk? Kicsit gyorsabb és kényelmesebb is. -a lábamra nézett. Röntgenszemei vannak, vagy honnan tudta meg, hogy a cipő feltörte a lábamat?!
-Rendben. Akkor irány a kocsi! -kiáltottam fel. -Egyébként hol van? -körbenéztem és tanácstalanul álltam a srác előtt. Nialler elnevette magát és a parkolóház felé mutatott.
-Ott van bent a kocsim. Gyere megmutatom! -a ház felé kezdett húzni. Futásnak eredtünk és meg sem álltunk az autóig. Kinyitotta nekem az ajtót, mint egy igazi úriember.
-Köszönöm Uram! -formálisan mondtam, de elnevettem magam.
-Részemről az öröm, Asszonyom! -fojtatta ezt a stílust. Nem tudom, hogy bírt komoly maradni. Ránéztem és még jobban röhögnöm kellett. Végül sikerült pokerarcot felvennem. Felhangosítottam a rádiót. Épp az ő számuk ment. Ilyen komolyan nincs. Itt ülök egy autóban az egyikükkel és most még az ő számukat is hallgatjuk. Nem tudtam tovább nyugodt maradni. Azonnal énekelni kezdtem. Vérbeli Directioner vagyok. Niall rám pillantott és ő is elnevette magát. Beszállt az éneklésbe. Torkukszakadtából énekeltük a Live while we're young-ot. Miután befejeztük a kántálást, összenéztünk és nevetni kezdtünk. Niall a főút felé vette az irányt.
-Héé! Nem úgy volt, hogy fagyizni megyünk? -húztam fel a szemöldökeimet.
-De igen. Elmegyünk fagyizni. -vágta rá önelégült vigyorral az arcán.
-És mégis hova? Az óceánpartra? -kérdeztem vissza nevetve. Én ezt csak viccnek szántam, de ő egyből komolyan is vette.
-Pontosan! -bólogatott.
-Te hülye! Nem gondoltam komolyan! -a hajamba túrtam és felé fordultam.
-De én viszont igen. -szólt vissza. Komolyan nem normális ez a srác. Alig ismer, de levisz a partra, hogy ott tudjunk fagyizni. Nem értem miért nincs még csaja. Egy ilyen kedves fiú megérdemelné. Mindenkinél jobban. Biztos vagyok benne, hogy senkit sem bántana meg. Ha semmi másban, de ebben tényleg hiszek. Neki képes vagyok hinni. Megbízom benne, még akkor is, ha csak pár napja ismertem meg. Olyan jól el lehet vele beszélgetni, de akár hülyülni is. Azt szeretem a legjobban benne, hogy nem nagyképű. Ugyanolyan, mint bárki más. Kalandoztak el gondolataim. Akkor tértem vissza, mikor már Niall megbökögette a vállamat.
-Minden rendben? Kissé elbambultál. -aggódva nézett rám, majd vissza az útra. Biccentettem egyet és széles vigyorral visszaültem rendesen az ülésbe. A fákat néztem, amik mellett elsiettünk. Beletúrtam a hajamba és egy nagyot sóhajtottam.
-Mi volt ez a sóhaj? -kért számon a szöszi.
-Mi van már azt sem szabad? -kérdeztem flegmán. Szerencsére nem vette komolyan a hangnemet. Elmosolyodott és megrázta a fejét.
-Csak kérdeztem. Már azt sem szabad? -utánzott.
-Te kis... -hozzávágtam egy pulcsit. -Tudsz róla, hogy nagyon gonosz vagy?! -vontam fel az egyik szemöldököm. Valószínűleg nem nagyon sikeredett, mert Niall hatalmas nevetésben tőrt ki.
-Mi vagyok? Gonosz? Én? Most viszlek le a partra, hogy lennék már gonosz?! -megint utánzott, csak most az arcomat. Elnevettem magam.
-Ne csináld már! Fejezd be! -fenyegetőztem a mutatóujjammal. Nem értem el vele semmit. Továbbra is engem másolt. Visszadőltem az ülésbe és duzzogni kezdtem. Bocsánatot kért? Nem! Még rá is tett egy lapáttal. Ő is pufogni kezdett. Nem tudtam tovább elfojtani a nevetést. Kitört belőlem. Niall is jót derült. Hirtelen Niall irányt változtatott. Letértünk a főútról.
-Merre megyünk? -félve néztem rá.
-Tudok egy rövidebb utat. -biztatóan mosolygott rám. Megbízom benne, de ha eltévedünk megnyúzom. Nem sokáig maradtunk azon az úton. Ismét lehajtottunk, de ekkor már egy földútra.
Niall biztos jó helyen vagyunk? -kérdeztem ismét.
-Igen. Louis is erre szokott jönni...azt hiszem. -a vége felé már elhalkult.
-Azt hiszed? Nem mondod komolyan, hogy eltévedtünk. Ugye nem. -ránéztem. Az ír manó zavartan vigyorgott. -Térkép legalább van? -Niall a kesztyűtartóra mutatott. -Állj meg! Szálljunk ki és derítsük ki, hol is vagyunk valójában! -sóhajtottam fel. Niall levette a gázról a lábát és megállította a kocsit. Kiugrottam az autóból és a motorháztetőhöz mentem, hogy le tudjam teríteni a térképet, de akkor hirtelen megsüllyedtem. Lenéztem a lábamra. Bokáig álltam az iszapos sárba. Nagyot sóhajtottam. Megpróbáltam kimászni, de még jobban belemerültem.
-Niall, egy kis segítségre lenne szükségem! -kiabáltam nevetve. Kimászott a kocsiból és odasietett hozzám.
-Fogd meg a kezem! -nyújtotta felém. Erősen megmarkoltam. Próbált kihúzni, de a végén csak annyit értünk el, hogy ő is beleesett. Tetőtől talpig csurom sár lett. Persze engem is rántott magával. Beleültünk a sárba.
-Rettegj Szöszi! -fenyegetőztem. Szabályosan rávetettem magam és a sárba löktem. Olyanok voltunk, mint két óvodás, akik életükben először látnak ilyet. Niall ismét követte a példámat és visszafizette az előbbi akciómat. Egy újabb adag iszapot kaptam magamra. Mikor már lenyugodtunk, beledőltünk a dzsuvába.
-Azt hiszem nem jó fele jöttünk. -jelentette ki nevetve Niall.
-Igen lehetséges, de tudod mit? Nálunk otthon van fagyi. Mit szólnál hozzá, ha inkább ott ennénk? -a ruháimra, majd az övéire néztem. Borzalmasan festettünk.
-Ez egy jó ötlet. -felállt és engem is felhúzott. Pár perc halászás után a cipőmet is sikerült kiszabadítanunk. Beszálltunk a kocsiba.
-Azt hiszem megvan a holnapi programom. -nevetve a kocsi belsejét nézte.
-Segítsek? -nevettem el én is magam. A szöszi boldogan bólogatott. Visszatolattunk. Szerencsére a kocsi kereke pont nem lógott bele a fellazult részbe. Egyenesen London felé vezetett utunk. Nem vagyunk normálisak. Képesek voltunk órákon keresztül egymást dobálni és fürdetni a mocsokban. Akár az oviban. Nincs egy tiszta pont sem a testemen, de mégis nagyon jól érzem magam. Olyan jó volt ott fetrengeni és egy kicsit gyerekeknek lenni. Egyedül voltunk. Nem voltak fotósok, rajongók, kíváncsi és rosszalló tekintetek. Csak mi ketten. Végre önmagunkat adhattuk. Nem mintha bármelyikőnk is megjátszaná magát, de kamerák előtt még sem tehetünk meg bármit. Másnapra már a címlapon lennénk. Pont mint ma. A gondolataim megint elkalandoztak.
-Megjöttünk Londonba. -rázott vissza Niall a Földre. -Merre kell menni? -zavartan mosolygott rám. Gyorsan elmagyaráztam neki a felénk vezető utat. Pár perc alatt a házunk előtt találtuk magunkat. Kipattantunk a kocsiból és az ajtó felé rohantunk. Már épp nyitottam volna ki az ajtót, mikor eszembe jutott, hogy csupa koszosak vagyok. És ez enyhe kifejezés volt. Megfogtam Niall kezét és a hátsóudvar felé vezettem. Előkutattam a slagot és gyorsan lemostam róla a szennyeződést. Én következtem. Kíméletlenül locsolt. A víz jéghideg volt. Hiába volt 30-35°C akkor is fáztunk a zuhany után. Szerencsére hátul mindig van egy tiszta törülköző. Eddig sosem értettem, hogy miért, de akkor kimondottan örültem neki. Becammogtunk az ajtón és a kishúgom a nyakamba ugrott. Olyan régóta nem láttam már. Szorosan magamhoz öleltem. Nem zavarta, hogy csurom merő víz voltam.
-Úgy hiányoztál. -sóhajtottam fel.
-Te is nekem Lucy! -válaszolta. Pár percig még öleltük egymást, majd elengedett és Niall elé lépett.
-Te vagy Niall, a One Direction-ből? -szemei elkerekedtek. A szöszi bólintott, mire a húgom az ő nyakát is megszorongatta egy "kicsit".
-Daisy, mi most felmegyünk rendben? -egy puszit adtam a homlokára és a lépcső felé indultunk. Daisy követett minket, de ő is ment a saját szobájába, mi pedig az enyémbe. Kerestem Niall-nak pár száraz ruhát.
-A fürdőben át tudsz öltözni. -mutattam az ajtajára. Niall bement. Magamnak is kerestem valami szárazat. Egy rövid gatyát és egy csőtoppot vettem fel. Niall bekopogott, majd belépett a szobába. Levett a falról egy gitárt és leült vele az ágyra. Gitározni kezdett, meg persze énekelni. Csatlakoztam hozzá. Rengeteg dalt eljátszottunk. Észre se vettük, hogy szalad az idő. Mire észbe kaptunk már sötét volt. Niall összeszedte a cuccait és elindult az autója felé.
-Köszönöm ezt a szép napot Lucy! -megölelt és adott egy puszit az arcomra. Viszonoztam a gesztust.
-Én is. A kocsihoz meg sok szerencsét. Ha kell segítség csak szólj! -integettem neki az ajtóból, mert addigra már az autónál állt.
-Szavadon foglak! -beszállt a kocsiba és elhajtott. Daisy lefutott és kihallgatott. El kellett neki mindent mesélnem a mai napról. Miután befejezte a vallatást, visszamentem a szobámba és bedőltem a pihe-puha ágyamba. Nagyon fáradt voltam. Még nem aludtam, mikor Daisy bejött és mellém bújt. Adtam neki egy puszit, átöleltem és mind a ketten álomba szenderedtünk.
Nagyon tetszik, tök jól írsz! Mikor lesz újabb rész?
VálaszTörlésKöszi, örülök, hogy tetszik :D Valószínűleg még ma este megírom, de ha nem, akkor legkésőbb holnap :)
Törlésxoxo,
Luca