-Mi van? Már bulizni sem szabad? -idegesen a hajamba túrtam és a körülöttünk álló srácokra néztem. A szemükben láttam, hogy nekik sem tetszik az, hogy minket mocskolnak. Mégis szó nélkül hagyták. Tovább olvastam a cikket. "Lucy Alesha Pearl alig pár órával szakítása után, máris Niall Horan karjai között keresett megnyugvást. Már érthető, hogy a barátja miért szakított vele olyan hirtelen." Na ez volt az a pont, hogy betelt a pohár és kiakadtam. -Arról bezzeg nem képesek írni, hogy ő mit csinált. Sarkon álló libákkal feküdt le, míg velem volt. -keltem ki magamból. Sheila próbált lenyugtatni, de nem igen sikerült neki. -Egyébként meg honnan tudták meg, hogy most mentem szét Daviddel? -felvontam a szemöldökeimet és körbenéztem.
-Lucy, ezek bármit képesek rólad kideríteni. -sóhajtott fel Niall. Meg akart ölelni, de a menedzser szúrós pillantásai miatt inkább nem tette. Oké, hogy pont egy ölelés miatt robbant ki ez az egész baromság, de könyörgöm, most nincs itt egy fotós sem. Vagy az is lehet, hogy el akarja tőlünk tiltani a srácokat. Azért az egy kicsit túlzás lenne. Már mindegyik nagykorú. Nem kell fogni a kezüket, mint a pólyás babáknak. Cikáztak gondolataim. Ránéztem a menedzserre. Éppen meg szólaltam volna, mikor Mia megelőzött.
-És most mit kéne tennünk? Tagadjuk le? Azt biztos nem hinnék el. Akkor talán ne találkozzunk? Persze ez biztosan megoldás...az óviban. -flegmázott Mia. Nyersen beszélt, de legalább őszinte volt. Ki merte mondani azt, amit az öt srác mélyen elhallgatott.
-Figyeljetek, ti még újak vagytok a szakmában, úgyhogy elmagyarázom. A fiúknak rengeteg rajongójuk van. Ezek főleg lányok. Ha ti most úgy tesztek mintha több lenne köztetek, két dolog fog történni. 1: a fiúk veszítenek egy csomó rajongót. 2: ez rátok nézve fontos. Az a sok rajongó titeket fog utálni, mert a srácokon keresztül akartok hírnévhez jutni. Remélem ez nem igaz, de higgyétek el ők így gondolják. Ezért kéne most egy kicsit távol maradnotok a fiúktól, míg le nem cseng ez az egész. Vagy nyilatkozhatnátok is, hogy csak barátok vagytok és semmi több. -Sheilara és Miara nézett. Szóval tud mindent. Gondoltam. A lányokkal összenéztünk és bólintottunk.
-Nem hiszem, hogy az őrült 1D rajongók, majd nekünk esnek az utcán, de a fiúk miatt belemegyünk. -a lányokra pillantottam. -Majd én nyilatkozok. Úgyis engem járattak le a legjobban. -felsóhajtottam, majd a kezembe vettem az újságot. Olvasni kezdtem, de Niall kikapta a kezemből.
-Nem ér annyit, hogy emiatt megint rosszul érezd magad. -az arca komoly volt.
-Nyugi. Nem vagyok már óvodás és nem veszek mindent magamra. El tudom dönteni, hogy igazat mondanak, vagy csak lejáratnak. Egyébként meg érdekel, hogy kitől tudják a Davides ügyet. -felsóhajtottam és visszavettem a napilapot. Próbáltam erősnek mutatkozni, de Mia és Shei tudták, hogy hazudok. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam?! Baromság. Mindig is érdekelt. Arrébb sétáltam és leültem a radiátorhoz. A két legjobb barátnőm követett. Átöleltük és olvasni kezdtem a cikket. Az első bekezdésig jutottam, majd annyira felhúztam magam, hogy felpattantam és kiviharzottam a teremből. Azt még eltűröm, ha engem szidnak, de ha a barátaimat veszik a szájukra azt már nem. Bementem a színházterembe és felmentem a színpadra. Hátulról előkaptam egy gitárt. Leültem a színpad közepére és énekelni kezdtem. Mostanság csak így tudom levezetni a stresszt. Mások kiabálnak és sírnak, én inkább gitározok és énekelek. A dal közepe felé belépett a terembe Mia, Shiela és Niall. Feljöttek hozzám és leültek mellém.
-Lucy nyugodj meg! -ölelt magához Niall. -Nem ér annyit. Csak téged akarnak kiakasztani. -megsimogatta az arcomat. Ellöktem magamtól és felálltam.
-Niall, mi még újak vagyunk, ergo amit olvasnak az emberek, azt el is hiszik. Teljesen lehúznak minket még azelőtt, hogy bárhova is eljutottunk volna. Elolvastad a cikket? -ripakodtam rá. Megrázta a fejét. -Az egész arról szól, hogy lejáratnak minket. Elkönyvelnek r*bancoknak, azért mert elmentünk veletek bulizni. David is nyilatkozott. Végig engem szidott és magáról persze mélyen hallgat. -a hajamba túrtam és hátat fordítottam a többieknek, mert éreztem, hogy a könnycseppek ki akarnak törni a szememből. Letöröltem a könnycseppeket és összeszedtem minden erőmet. Visszafordultam és hirtelen Niall karjai között találtam magam.-Niall? -teljesen meglepődtem. A szemeim elkerekedtek.
-Tudom, hogy mennyire nehéz. Egy dolgot viszont ne felejts el! Nem vagy egyedül. A barátaid itt vannak melletted. Ránk is számíthatsz. -a szemeimbe nézett. Nagyon mélyen. A szemei megnyugtattak. Elszállt minden dühöm.
-Köszönöm. -átöleltem a szöszit. -Alig ismersz mégis mindig segítesz nekem. Miért? -értetlenül nézett rám. Megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy felejtse el azt, amit mondtam. A többiek is beléptek a terembe. Niall a menedzserükhöz ment.
-A barátom és nem szeretném elveszíteni. -mondta határozottan Niall. A többi srác is az ír fiú mellé állt. A menedzser elmosolyodott.
-Végre ki mertetek állni magatokért. -ránk nézett és bólintott. Odamentünk hozzájuk.
-A tiltás még mindig él? -kérdezte flegmán Sheila. A menedzser megrázta a fejét, ezért mind a hárman elmosolyodtunk. A srácok elnevették magukat. Harry örömében felkapta Miat és megpörgette. Szegény lány elkezdett sikítozni. Sheilara és Zaynre néztem, de ők megtartották az egy lépés távolságot. Kicsit furcsálltam az egészet. Együtt aludtak, most meg úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Mi van velük? A menedzserükhöz léptem.
-Akkor most mi legyen? -túrtam bele a hajamba.
-Szerintem az lenne a legokosabb, ha egy riportot adnátok. Természetesen a srácokkal együtt. -mosolygott rám. Teljesen megváltozott. Mintha csak azt várta volna, hogy a fiúk is bevallják a dolgot. Nem tudom, de örülök, hogy végre egy oldalon állunk.
-Rendben. -mosolyogtam vissza, majd a többiekre néztem. Mia és Harry nevetgéltek, beszélgettek, míg Shei és Zayn nem is beszéltek együtt. Louis éppen Kevinnel szórakozott, Liam pedig valakivel telefonált. Niall időközben mögém állt. Leültünk a színpad szélére és beszélgetni kezdtünk. Hirtelen Simon hangja zengett a teremben.
-Irány vissza próbálni! -kiáltott fel nevetve. Gyorsan felpattantunk. A lányok feljöttek mellém a színpadra, Niallt pedig "finoman" lelöktem.
-Most a miénk a színpad. -integettem neki. A kezünkbe kaptuk a gitárokat és beálltunk a helyünkre. A srácok beültek az első sorba és ámulattal bámultak minket. Párszor elrontottuk a szöveget, meg rosszul játszottuk el, de ezt leszámítva egész jól ment. Szombatra majd rendesen összehozzuk. Miután lejöttünk a színpadról a fiúk odajöttek hozzánk és megdicsértek minket. Nagyon jól esett amiket mondtak.
-Nem akarok ünneprontó lenni, de akkor meg kéne beszélni, hogy mikor nyilatkoztok. -szólt közbe a menedzser. Összenéztünk és bólintottunk. -Akkor 2 óra múlva itt találkozunk. -folytatta.
-Két óra múlva? -kérdezett vissza Shei. Bólintott. Mind összenéztünk, majd elmosolyodtunk.
-Srácok, gyertek! Hagyjátok a lányokat próbálni! -mondta a menedzser, majd kisétált az ajtón. A fiúk elbúcsúztak tőlünk, majd utána siettek. Miután kiértek Simon is elengedett minket, hogy rendbe szedjük magunkat.
*2 órával később*
A fiúk pontosan értek vissza. Egy fekete kocsival jöttek. Kinyitották az ajtaját és integetni kezdtek, ezzel jelezve, hogy szálljunk be. Úgy tettünk, ahogy kérték. Gyorsan bepattantunk melléjük a kocsiba. Hatalmas volt. Mind a nyolcan kényelmesen elfértünk. Pár percig utaztunk, majd megálltunk. Mi szálltunk ki az egyik oldalon, a srácok a másikon. Testőrök kísértek be minket egy házba. Még ezelőtt sosem kísért biztonsági. Körülbelül 6 szekrény széles, 8 szekrény magas lehetett a kísérőm. Úgy éreztem magam, mint egy fűszál a hatalmas tölgyfa mellett. Kicsit még meg is ijedtem. Ez valószínűleg az arcomra is kiült, mert Niall megsimogatta a hátamat.
-Nyugi. -mosolygott rám. Már megint sikerült megnyugtatnia. Beértünk a házba, ahol egy csapat újságíró és még egy csapat rajongó várt ránk. A fényképezők kattogni kezdtek, amint a lábunk belépett a küszöbön. Leültünk a riporterekkel szembe. Most adtunk életünkben először hivatalos interjút. Nagyot sóhajtottam és az arcomra öltöttem a lehető legbájosabb mosolyomat. Csönd lett a terembe. A csendet az egyik újságíró törte meg.
-Milyen kapcsolat van köztetek? -rám, majd Niallra nézett. Mire kapcsoltam és felfogtam, hogy hozzánk beszél, addigra már Niall válaszolt.
-Barátok vagyunk. -rám mosolygott én pedig vissza rá.
-Ha barátok, akkor miért vitted az öledben? -szólt közbe egy másik.
-Mert már kezdett fájni a lábam a cipőben. Egyébként nem hiszem el, hogy nincs olyan ember a teremben, aki ugyanezt megtenné egy barátjával. -válaszoltam nevetve. Próbáltam leplezni a zavaromat. A szöszire néztem, aki elnevette magát és bólintott. Legközelebb majd nem engem fognak kóstolgatni. Megvédem magam, ha kell. Természetesen ennyivel nem úsztam meg.
-Még csak előző nap ismerték meg egymást, de máris ennyire közeli kapcsolatba kerültek? -vonta fel szemöldökeit az egyik riporter.
-Nem akarok okoskodónak tűnni, de úgy látom muszáj lesz. Egy barátságban nem az számít, hogy mennyi ideje ismerjük az illetőt, hanem, hogy megértsék és támogassák egymást. Igaz, hogy csak alig 48 órája ismerem, de mégis olyan számomra, mint egy gyermekkori barát. Sőt, olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Bolondnak tartanak? Ha igen akkor örülök, mert az is vagyok, de nem érdekel. Számíthatok Niallra és nekem csak ez fontos. Nem érdekel, hogy ő a One Direction egyik tagja vagy sem. Nem érdekelnek ezek a dolgok. Csak az számít ami a szívében van. És igen tudom, hogy ez most tiszta közhelyes, de én igenis így érzem. Nem kell nekem se a hírneve, se a pénze, csak legyen mellettem, ha szükségem van rá. Ja és még valamit el szerettem volna mondani. Legközelebb, ha a szerelmi életemről akarnak írni, kérdezzenek meg engem is. Elmondok mindent. Nem ferdítem el az igazságot. -a végénél már felálltam és az asztalra támaszkodtam. A teremben ülőknek leesett az álluk. Szerintem nem hitték volna, hogy így meg fogok nyílni. Hogy őszinte legyek én sem. De nem tudok mit tenni. Kikívánkoztak belőlem az érzelmek. Ilyen vagyok. Nyers és őszinte. A többiekre pillantottam. Mindenki mosolyogva bólogatott. Ebből tudtam, hogy helyesen cselekedtem. Büszke voltam magamra. Visszaültem és vártam a további kérdéseket. Az újságírók rám bámultak és lejegyezték, amit mondtam. Megmondtam. Megvédem magam és nem hagyom, hogy más szidjon ország világ előtt. Főleg nem David. Elmosolyodtam és büszkén hátradőltem a székemben. A riporterek ezek után már visszafogták magukat és odafigyeltek arra, mit és hogyan kérdeznek. Szerencsére arról nem volt tudomásuk, hogy Zayn Sheilanál aludt, sem arról, hogy Harry Miaval csókolózott, szóval őket nem nagyon piszkálták. Persze tőlük is megkérdezték, hogy miért cipelte a göndörke Miat. Harry gyorsan lekezelte és hasonló képet festett fel arról a helyzetről, mint mi. Ezek után még Sheila stílusában is találtak egy kis kivetnivalót. Például, hogy ruhához miért vesz fel tornacipőt. A barátnőm ezekre már rutinból felelt. Körülbelül még egy fél óráig szülték magukból még a kérdéseket, de mikor rájöttek, hogy nem találnak rajtunk fogást, inkább feladták. Miután elmentek, a rajongók támadtak le minket. A mai nap folyamán másodszorra találtam magam egy csapat rajongó között. Eleinte zavarban voltam, de a végére már nagyon jól éreztem magam. Beszélgettem velük, képeket készítettünk és aláírást osztogattam. Végig nevettünk, mert Louis viccmesélésbe kezdett, amihez Niall is csatlakozott. Engem is odahívtak, de én gyorsan elmenekültem. Egy órával később tudtunk csak elmenni, de nem is bántuk. Nagyon jól éreztük magunkat. Legalábbis én nagyon élveztem. Hazafelé gyalog mentem, de persze nem egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése