Sheila&Mia

Reggel az ébresztőm keltett. Elfelejtettem kikapcsolni és még mindig a próbákhoz volt igazítva. Kinyomtam az ébresztést, legalábbis nagyon próbáltam, de csak hadonásztam jobbra balra. Végül megtaláltam a helyes gombot, de mire ez megtörtént, már nem is voltam annyira fáradt. Elvégre 6 órát aludtam. Nem is olyan kevés az egy buli után. Felvettem a köntösömet és lebaktattam a lépcsőn. A hűtőszekrényen egy üzenet fogadott. "Elmentem. Estére sem jövök haza Timnél alszom. Kaja a sütőben, ha bármi gond van hívj fel! Puszi, Anya." Szóval Timnek hívják a pasit. Elmosolyodtam, majd kinyitottam a hűtőajtaját. Kivettem a tejet, majd visszacsuktam. Elővettem a müzlit és "gyorsan" elkészítettem a reggelimet. Olyan voltam, mint egy lajhár, aki benyugatózta magát. A kinézetem viszont sokkal inkább hasonlított egy zombiéra. Este vagyis inkább hajnalban, már nem volt kedvem se erőm lemosni a sminkem, szóval úgy néztem ki, mint Samara a Körből. Sőt még Samara is megijedne tőlem. Felültem a pultra és elfogyasztottam a reggelimet. Visszamásztam az emeletre és a fürdő felé vettem az irányt. Mikor a tükörbe néztem megijedtem. A sminkem katasztrófa volt. Tanulság, mindig mosd le a sminked lefekvés előtt. Jó alaposan megmostam az arcomat meg a fogamat, majd bemásztam egy kád forró vízbe. Teljesen ellazultam. Miután kiszálltam, magamra tekertem egy törülközőt és megcsináltam a sminkemet. Csak a szokásosat. Felül kihúztam és szempillaspirállal kifestettem a szempilláimat. Átmentem a szobámba és a ruháim között kezdtem kutatni.

Elővettem a kedvenc rövid gatyámat és pólómat. Felkaptam a barna táskámat, ami mindent elnyel. Komolyan. Még egy gyereket is lazán el lehetne benne dugni. Hirtelen eszembe jutott, hogy ma a csajokkal próbára kéne mennünk. Szóval ezért hagytam bent az ébresztőt. Kirohantam a lakásból és gyorsan tárcsáztam a két lányt.
-Szia Sheila! -szóltam bele a telefonba, de nem ő válaszolt.
-Szia Lucy! -ismerős hang volt, de így nem tudtam felismerni.
-Helló...Shei ott van? -félve kérdeztem. Mos komolyan ki ez a srác? Hirtelen beugrott. Hát persze. Ő Zayn. A kis hiú fiúcska meghódította a barátnőmet.
-Persze adom. -nevette el magát.
-Szia Lucy! Mizujs? Miért hívtál? -faggatózott barátnőm.
-Azért hívtalak, mert ma próba lesz és meg akartam kérdezni, hogy előtte nem megyünk e el valamerre, de inkább hanyagoljuk. -vigyorogtam perverzen. Szerencse, hogy ezt Shei nem láthatta. Elnevettem magam.
-Köszi, hogy szóltál. Teljesen kiment a fejemből. Egyébként meg nem tudom miről beszélsz. -nevette el ő is magát.
-Nem csodálom, hogy kiment a fejedből. Mellette mindenki elfelejtene mindent. Na jó nem piszkállak tovább. 2 óra múlva próba. Addig kapd össze magad! Szia! -nem vártam meg a válaszát. Gyorsan kinyomtam és bepötyögtem Mia számát. Éppen hívni akartam, mikor hátulról valaki a nyakamba ugrott. Ki más lehetett volna, ha nem ő. Megfordultam és megöleltem Miat.
-Épp most akartalak hívni. -nevettem fel. Ő is elnevette magát.
-Ez a telepátia. Tudod! -összeborzolta a hajam. Utálom mikor ezt csinálja. -Egyébként merre megyünk? A próbáig még van egy csomó idő. -vigyorgott rám, mintha ártatlan lenne.
-Mi lenne, ha elmennénk kávézni? -vetettem fel az ötletet. Mia bólogatni kezdett. Beletúrtunk a hajunkba és elindultunk. Általában teljesen egyszerre túrunk bele a hajunkba, pedig meg sem beszéljük. Elindultunk és nem is olyan messze onnan találtunk egy Starbucks kávézót. Mint régi ismerősöket úgy köszöntöttek minket. Nagyon meglepődtünk. Beléptünk és lerohantak minket az emberek. Fotókat és aláírást követeltek tőlünk. Csak kapkodtuk jobbra-balra a fejünket. Ide mosoly, oda aláírás, majd ölelés. Amennyire meglepett, annyira örültünk is neki. Jó volt egy kicsit a rajongók között lenni és beszélni velük. Nagyon kedvesek voltak. Állandóan bókoltak és mindenki mondta, hogy már nagyon várja a szombati döntőt, mert mi is fellépünk. Nagyon jól esett, amit mondtak. Egy anyuka lépett oda hozzánk. A kislánya a kezét fogta és látszott rajta, hogy egy kicsit meg van ijedve.
-Alá tudnátok a kislányomnak írni ezt a lapot? Nagy rajongótok, csak egy kicsit félénk. -nyújtotta oda a papírt. Miaval összenéztünk és elmosolyodtunk. Leguggoltam, majd megszólítottam a kis félénk leányt.
-Hogy hívnak? -próbáltam nem ijesztő lenni.
-Jenynek. -felelte félve.
-Nagyon szép neved van. -csatlakozott Mia. Jenynek nem kellett több bátorítás. A nyakunkba ugrott és hosszas percekig ölelt minket. Mival mi is hasonlóképpen tettünk. Olyan aranyos kislány. Feltekintettem az anyukájára, majd a többiekre. Mindenki mosolygott és megörökítette a pillanatot. Mikor Jeny már kiölelgette magát, elengedett minket és felnevetett.
-Tessék. -átnyújtottam neki a dedikált papírt. -Remélem majd még találkozunk. -megsimogattam az arcát és adtam neki egy puszit is mellé. Mia még egyszer megölelte a kislányt. A rajongók végre hagytak minket levegőhöz jutni. Odamentünk a pulthoz és rendeltünk két kávét. Túl nagy volt a tömeg, ahhoz, hogy személyes dolgokról, titkokról beszélgessünk, ezért inkább kimentünk és a szemközti parkba sétáltunk. Leültünk egy padra. Lassan iszogatni kezdtük a jó hideg kávénkat.
-Mia, mi történt köztetek Harryvel? -kíváncsiskodtam. Szegény lány majdnem visszaköpte a kávét. Nagyon meglepődött a kérdésemen. Mások keríteni szoktak, de én nem szeretek sokáig várni a válaszra. Mia válaszolni próbált, de teljesen elpirult. Jó ennyi elég volt, hogy megtudjak mindent. -Szóval történt valami. Nem is akármi. Mondjuk egy csók. Vagy még több? -Mia arcára tekintettem, aki fülig vörös volt. Próbálta leplezni, de előlem nem tudta elrejteni. -Szóval elárulod, vagy továbbra is barchobazunk? -vontam fel a szemöldökeimet. Mia megrázta a fejét. Végre. Hajlandó valamit elárulni.
-Hazakísért, megcsókolt, majd még egyszer, elkérte a számom, írt jó éjt üzenetet és reggel felhívott. Röviden ennyi. -hadarta el. A szemeibe néztem.
-Most mondd el részletesen és lassan. -mosolyogtam rá. Mia felsóhajtott, majd belekezdett.
-Miután elköszöntünk tőletek, végig azzal piszkált, hogy karoljak belé. Én meg természetesen nemet mondtam. Miközben sétáltunk egy csomó mindent mesélt magáról, hogy milyen volt számára az X-faktor, meg ilyeneket. Tudtad, hogy volt egy Hörcsög nevű hörcsöge? -megráztam a fejem, mire Mia folytatta a mesélést. -Aztán kezdtem fázni és rám adta a zakóját. Az egész olyan volt, mintha egy álomban lennénk. Nem akartam felébredni. De semmi sem tart örökké igaz? A házunkhoz értünk. Levettem magamról a zakóját, majd visszaadtam neki. Búcsúzóul egy ölelést szántam, de valahogy csók lett belőle. Harry hosszas percekig csókolt. Mikor befejeztük, újra megcsókolt. Először még ellenkezni akartam, de aztán megadtam magam. A csókok után hátrébb léptem és beletúrtam a hajamba. Harry elkérte a számom és egy fotót is készített rólam. Ő is megadta az övét. Mielőtt beléptem volna az ajtón, utoljára megöleltem, ő pedig egy puszit adott a homlokomra. Bementem a házba és gyorsan felfutottam a szobámba. kinéztem az ablakon és Harry még mindig ott állt. Integetett és puszikat küldött. Annyira aranyos volt. Mutogattam neki, hogy menjen el, mert már késő van, de nem nagyon értette. Végül nagy nehezen sikerült vele felfogatnom és lassan elsétált. Már aludtam, mikor megcsörrent a telefonom. Megnéztem és a kis göndör Kaszanova írt egy imádni való jó éjt üzenetet. Mosolyogva aludtam vissza. Reggel az órám a megszokott időben csörgött, de ismersz. Vissza akartam egy kicsit feküdni. Hulla fáradt voltam. De akkor meghallottam a csengőhangomat. Gyorsan felvettem. Harry szólt bele és azt szerette volna kérni, hogy ma találkozzam vele. Úgyhogy este randim lesz vele. -a végére Mia már jóllakott óvodás módjára vigyorgott. Megöleltem.
-És tudod, hogy hova mentek? -faggatóztam tovább. Mia megrázta a fejét, majd belekortyolt a kávéjába.
-Nem tudom, de lehet jobb is így. Meglepetés lesz. -nevette el magát. A telefonjára pillantott és megnézte az időt. -Szerintem ideje lenne mennünk. Fél óránk van átérni a városon. -Mia felhúzott a padról. Az út mellé sétáltunk, majd nagy nehezen leintettünk egy taxit. Szerintem sikerült kifognunk az egyetlen olyan taxit a városban, amelyikben olyan büdös volt, hogy nem lehetett megmaradni. Letekertük az ablakokat, hogy levegőhöz jussunk, de a sofőr ránk szólt.
-Ő nem érzi? -kérdezte suttogva Mia.
-Szerintem ő ilyen büdös és azért nem érzi. -válaszoltam nevetve. Talán egy kicsit bunkó voltam, de nem különösebben érdekelt. Negyedóra utazás után végre megérkeztünk a próbaterembe. Sheila már az ajtónál állt. Olyan sebességgel pattantunk ki a borz taxiból, hogy azt még egy gepárd is megirigyelné. Odaadtam a sofőrnek a pénzt és a szemén láttam, hogy borravalót kér. Majdnem azt mondtam neki, hogy először fürödjön meg, aztán talán beszélhetünk róla, de úgy voltam vele, ennyit nem ér. De azért borravalót nem adtam. Sarkon fordultam és a lányokhoz siettem. Megöleltem Sheit, majd bementünk. Simon a kis székében várt minket. Lerohantuk és a nyakába ugrottunk. Pár percig ölelgettük, majd hagytuk levegőhöz jutni.
-Kezdhetjük a próbát lányok? -tért a tárgyra Simon. Ő már csak ilyen. Sheilara pillantottam.
-Egy pillanat. Valamit muszáj megbeszélnünk. -vigyorodtam el, majd megfogtam mind a két lány kezét és kihúztam őket a teremből. Elég furcsán néztek rám. Nem igen értették a cselekedetem. Perverzen Sheire mosolyodtam, aki már egyből rájött. Elkerekedtek a szemei és rázni kezdte a fejét. Bólogatni kezdtem, ezzel jelezve, hogy igenis be fog számolni az estéjéről. Beadta a derekát. Nagyot sóhajtott és ő lefestette az estéjét.
-Miután elbúcsúztunk tőletek, Zaynnel a buszmegálló felé vettük az irányt. Eleinte kicsit félve, majd egyre bátrabban kezdett kérdezgetni a múltamról és rólam. Szinte mindent elmeséltem neki, kivétel azokat a cikis dolgokat, amiket csak ti tudtok. Azokat inkább megtartottam magamnak. Nem hiányzott, hogy teljesen hülyének nézzen. Én is kérdezgetni kezdtem tőle mindenféle dolgokat. Megmutatta a tetkókat a kezén. Elmesélte, hogy melyik mit szimbolizál. Mesélt a gyerekkoráról is, meg persze a srácokról. Kifejtette, hogy mennyire imád énekelni, sőt még az utca közepén egy rögtönzött koncertet is adott. Próbáltam elhallgattatni. Végül inkább hagytam, hogy énekeljen és még én is becsatlakoztam. Az egész környék tőlünk zengett. Nevettünk, énekeltünk és újra nevettünk. Mire észbe kaptam már kéz a kézben sétáltunk és a buszon ültünk. A buszunk egyből ment is volna vissza Londonba, ezért mondtam Zaynnek, hogy maradjon fent, de mintha a falnak beszéltem volna. Velem együtt leszállt. A megálló 15 percnyire van a házunktól, mint ahogy azt már jól tudjátok. Megint nekiálltunk énekelni. Rengeteget hülyültünk. A cipő pedig feltörte a lábam, ezért Zayn felvett a hátára. A házunk ajtajában tett le. Hirtelen magához rántott és megcsókolt. Édes volt a csókja. Éreztem ahogy fülig pirulok. Zayn ezt meg is jegyezte. Azt mondta, hogy nagyon édes a pirult arcom, amitől persze még inkább egy rákra kezdtem hasonlítani. A következő busz csak 1,5 óra múlva indult vissza. Addig gondoltam felhívom a szobámba és tudunk beszélgetni. Felmentünk és bevágódtam az ágyba. Tíz percig csak fetrengtem, majd összeszedtem minden erőmet és magamra kaptam a pizsimet. Odafeküdtem Zayn mellé, aki már olyan édesen aludt, akár egy kisbaba. Nem volt szívem felkelteni. Odabújtam hozzá, mire persze felébredt és átölelt. Hozzábújtam és így aludtunk. Csak aludtunk és nem történt semmi több. Nem vagyok olyan fajta. Majd reggel megcsörrent a telefonom és Zayn vette fel, ahogy azt te is tapasztaltad Lucy. -rám nézett, én pedig bólintottam. -Anyáék szerencsére nem szoktak bejönni a szobámba, mielőtt elmennének, ezért nem vették észre Zaynt. Viszont az öcsém benyitott és meglátott minket. Hát igen elég kellemetlen volt. Odafutottam hozzá és nagy nehezen rávettem, hogy ezt tartsa titokban anyáék előtt. Apa tuti kinyírna, ha megtudná, hogy egy srác nálunk aludt. Még ha csak aludt is. Mivel anya és apa házon kívül volt, az öcsémet pedig elintéztem, lementünk a konyhába és megkajáztunk. Viszont azzal nem számoltam, hogy esetleg hamarabb jönnek haza az ősök. Szerencsére éppen a szobámban voltunk, mikor beállítottak. Gyorsan felöltöztünk, majd nehezen kicsempésztem Zaynt a lakásból. A buszmegállóig szaladtunk, nehogy észrevegyenek minket. Aztán felszálltunk az első buszra és most itt vagyok. Zayn hazament én pedig eljöttem próbálni. Elég részletes volt? -nevette el magát. Bólintottam és átöleltem. Mia is csatlakozott. Szegény Sheilat majdnem összenyomtuk. -Most te jössz, Lucy! -utasított Shei.
-Ááá velem nem történt semmi említésre méltó. -nevettem fel. -Na gyertek! Menjünk vissza Simonhoz, mert csak pár percről volt szó és már egy fél órája ellógtunk. -húztam a két lányt magam után. Simon még mindig ott ült a székében. Amint beléptünk, felpattant. A kezünkbe nyomta kottát és a helyünkre küldött minket. Kelly Clarkson Breakaway. Tegnap pont ezt énekeltük. Simonnak tuti van valami telepatikus képessége. Összenéztünk a lányokkal és énekelni kezdtünk. A próba hosszú volt, de nagyon jó hangulatban telt. Akárcsak a többi is. Rengeteget viccelődtünk és ismét meghallgattuk a mentorunk állandó favicceit. Már a próba vége felé jártunk, mikor Simon telefonja megcsörrent.
-Haló? Ó sziasztok! Igen itt vannak. Jó rendben gyertek, de minden oké? -Simon kinyomta a telefont, majd féltve ránk nézett. Összenéztünk és leültünk egymásmellé a földre. Pár perccel később kopogtattak a terem ajtaján. Simon odament és kinyitotta. Az öt One Dierction-s srác lépett be rajta, mögöttük a menedzserükkel. Az arcuk komor volt. A hajamba túrtam. A srácok velünk szembe álltak a kezükbe egy-egy újsággal. Egyből tudtuk miről lesz szó. Felsóhajtottunk és felálltunk a földről. Simon odalépett hozzánk. A menedzserük kinyitotta az újságot és az asztalra tette. Ez rosszabb, mint először gondoltam.