Zene&Barátok

A vállam fölött visszatekintettem, hogy meglássam ki kapta el a kezemet. Azt hittem, hogy a srácok lesznek azok, de nagyon meglepődtem. Szemeim elkerekedtek. Apám volt az ki a kezemet szorítja. Gyorsan elrántottam és próbáltam beszállni a taxiba, de becsapta előttem az ajtót. Nincs jó kedvem, már csak ő hiányzott.
-Mi a baj kicsikém? Az apucinak elmondhatod nyugodtan. -simította meg az arcom. Pont az ő nyálas nyávogására lenne szükségem? Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy a vállán sírjam ki magam. Arrébb léptem.
-Figyelj, nem kell úgy tenned, mintha annyira érdekelne, hogy mi van velem. Menj vissza az új családodhoz és piszkáld egy kicsit őket, oké? -vágtam oda flegmán. Nem szoktam vele így beszélni, mert elvégre az "apám" még akkor is ha nem tekintem annak. Akkor viszont a robbanás peremén táncoltam.
-Jaj ne beszélj már így! Szeretlek, mindig is szerettelek és szeretni is foglak! -próbált megölelni, de kitértem előle. Szeretni fog? Örökké? Ez a mondat Davidre emlékeztetett. Ő is mindig azt mondta, hogy együtt leszünk örökké és most ott sétált egy másik lánnyal. Újra sírásban törtem ki. Apám próbált átölelni, de kimásztam a karjai közül. Ő ne ölelgessen, mikor ugyanazt csinálta, mint David. Semmiben sem különböznek egymástól. Hazudnak, mint a vízfolyás. Felpillantottam és megláttam Mia-t, Sheila-t és a srácokat, ahogy aggódva nézik, hogy mi történik körülöttem. Beletúrtam a hajamba és egy hatalmasat sóhajtottam. Mia átvágta magát az apámon és szorosan magához ölelt. Sheila is követte. A srácok szintúgy megindultak, de egy csapat rajongó meglátta őket és fogságba ejtették a fiúkat.
-Mia, kérlek egy kicsit hagyjatok magamra. Egy kis magányra van szükségem, hogy kitisztuljanak a gondolataim. -suttogtam barátnőm fülébe. A szemembe nézett, majd adott két puszit az arcomra.

-Ha szükséged lesz ránk, hívj fel! -mondta Mia. Sheila-val hátrébb léptek és kiszabadították a srácokat. Mikor Sheila elsétált apám előtt, a szemeivel villámokat szórt rá. Megfordultam, majd minden szó nélkül bepattantam a taxiba, ami már majdnem ott hagyott. A taxi egy szempillantás alatt hazarepített, na jó ez talán túlzás, de gyorsabb volt, mint Louis. Kiszálltam és kifizettem a fuvart. Adtam neki egy kis borra valót is, mert nem hagyott ott. A lakás üres volt. Anya ma is dolgozott. Rengeteget dolgozik. Felfutottam a szobámba és kiültem az ablakba. Mindig ott ültem, ha szomorú voltam. Végre kiengedhettem a könnyimet. Zokogni kezdtem. Próbáltam megnyugtatni magam, de nem igazán sikerült. Több, mint egy órán keresztül csak ültem ott és bámultam ki az ablakon. Hirtelen ez az égető fájdalom, ami átjárta az egész testemet, átcsapott dühbe. Dühös voltam Davidre. Legszívesebben én is behúztam volna neki egyet. Leugrottam az ablakból és az asztalomhoz siettem. Az asztal alól elővettem a kukámat és elkezdtem kiszórni a közös képeinket. Mindegyik fel volt tűzve a parafatáblámra. Középen egy olyan kép volt, ahol éppen csókolóztunk. A fiókomból előkaptam az öngyújtót, amit még annak idején tőle csentem el, és elégettem. Úgy éreztem, végre lezártam.Végre képes voltam letörölni a könnyeimet. Befutottam a fürdőbe és rendbe hoztam az elfolyt sminkem. Összekötöttem a hajam. Lementem a konyhába és ittam egy pohár narancslevet.

Visszamentem a szobámba. Az asztalomról levettem egy köteg papírt és leültem a szintetizátoromhoz. Megszállt ihlet. Vannak akik közösségi oldalakon szidják a másikat, én inkább egy dalt írtam róla. Régebben mindig erőltettem azt, hogy egy dalt írjak, de most másképp van. Gondoltam. Minden fájdalmamat és dühömet beleadtam a készülő dalba. Hiába mikor a régi időkre gondoltam és ismét előtörtek a könnyeim. De akkor eszembe jutott Avril I can do better című száma. Elmosolyodtam és letöröltem a könnyeimet. Fölálltam a szintetizátoromtól és elővettem a gitáromat. Elpróbáltam azon is az előbb írt dalt. Miután rájöttem, hogy ez így nagyon jól fog hangzani, elnevettem magam és ledőltem az ágyra. Előkutattam a telefonomat, ami az ágyam mögé esett be. Próbáltam kihalászni, de nem akart kijönni. Végül kijjebb húztam az ágyamat és így végre meg tudtam szerezni a mobilomat. Gyors híváson van Sheila és Mia is. Gyorsan felhívtam Sheila-t.
-Szia Shei! A többiekkel vagy? -kérdeztem reménykedve.
-Igen itt van mindenki. Jól vagy? -a hangján hallatszott, hogy aggódik.
-Lucy az? -a háttérből Niall kiabált.
-Persze. Most már minden rendben van. Át tudnátok jönni? -válaszoltam, majd elmosolyodtam.
-Azonnal megyünk! -szólt bele a telefonba Mia. -Louis, hozd a kocsikulcsot! -adta parancsba.
-Várlak titeket és siessetek! -mondtam nevetve, majd kinyomtam a telefont. Ismét előkaptam a gitáromat és kiültem az ablak párkányra. Eljátszottam és elénekeltem az egész számot. Az ablakomból észrevettem, hogy Louis kocsija megállt a ház előtt. Visszamásztam a szobámba és lefutottam, hogy ajtót tudjak nyitni nekik. Kinyitottam az ajtót és szabályosan Mia és Sheila nyakába repültem. Kicsit nagyobb lendületet adtam bele és mind a hárman a földön kötöttünk ki. A srácok hangos nevetésben törtek ki. Persze mi sem bírtunk komolyak maradni. Megpróbáltunk felállni, de annyira összegabalyodtunk, hogy nem tudtunk. A fiúk fel akartak minket húzni, de abból csak annyi lett, hogy ők is ránk estek.
-Kicsi a rakás! -kiáltott fel Louis. Hát igen tőle sem vártam mást. Torkunk szakadtából nevettünk. Az egész utca, nem is inkább az egész VÁROS tőlünk zengett. Mikor már a szomszédok az ajtajaikból vagy az ablakaikból bámultak minket, rájöttem, hogy talán ideje lenne összeszednünk magunkat.
-Skacok, szerintem be kellene mennünk. A végén még a szomszédok ránk hívják a zsarukat. -mondtam nevetve. Megpróbáltam felállni, de Louis visszarántott. -Héj Tommo, engedj el! Majd bent a földre ránthatsz újra, de itt kint már mindenki minket bámul. Nem örülnék neki, ha egy csapat rajongó barikádozná körbe a házat 1D-s képek és aláírások miatt. -mutogattam az ujjammal fenyegetően. Nem bírtam komoly maradni. Elnevettem magam és felálltam. Most szerencsére senki sem rántott vissza. Felhúztam a többieket a földről és bementünk a nappaliba.
-Lucy, már rendben vagy? -törte meg a csendet Mia. Bólintottam, majd megragadtam a kezét. A lépcső felé kezdtem húzni.
-Gyertek ti is! -fordultam hátra és hívni kezdtem a többieket is. Nem kellett nekik kétszer szólni. Azonnal felpattantak a kanapéból és a fotelből és utánunk futottak. Bementünk a szobámba. A fiúk azonnal kényelembe helyezték magukat. Liam, Louis és Harry az ágyamat foglalták el. Zayn az asztalomhoz ült, Niall pedig a babzsákfotelembe vetette magát. Odaléptem az asztalomhoz és kutatni kezdtem. Zayn hatalmas szemekkel nézett rám. Nem igazán értette, hogy miért pakoltam éppen akkor rendet az asztalomon. Ide raktam, de eltűnt. Feltúrtam az egész asztalomat a papír után kutatva, amire az új dalt írtam. Odaléptem a szintetizátorhoz, de ott sem találtam.
-Lucy, mit keresel? Segítsek? -kérdezte Niall. Kiszállt a fotelből és odalépett hozzám. Megráztam a fejem.
-Tudom, hogy az asztalomra tettem. -újra oda siettem és még egyszer leellenőriztem. Zaynre tekintettem, aki éppen valamit nagyon belemerülve olvasott. A dalom. Kikaptam a kezéből és magamhoz szorítottam a lapokat.
-Héj! Éppen olvastam! -háborodott fel a kis hiú srác. Megöleltem.
-Nyugi. Mindjárt meg is hallgathatod. -rá kacsintottam. A többiekre pillantottam. -Ezért hívtalak át titeket. -a lányokhoz léptem és a kezükbe adtam. -Ezt ma írtam és meg szeretném nektek mutatni, de egyedül nem valami jó. -zavaromba beletúrtam a hajamba. Niall és Liam odalépett hozzám.
-Miben segítsünk? -csillogó szemekkel nézett rám a kis kopasz. Az asztalomhoz léptem és gyorsan lemásoltam a kottát. Minden mozdulatomat figyelték. Megfordultam és a kezükbe nyomtam a papírt.
-Ezt el tudnátok játszani velünk? -bociszemekkel néztem rájuk.
-Persze, hogy eljátsszuk. -vágta rá Niall. Szerencse, hogy van itthon 6 gitár. Mondjuk nem tudom, hogy miért van ennyi, de most nem is lényeg. Lekaptam kettőt a tartóról. Az egyiket Niallnak a másikat pedig Liamnek adtam. Visszaléptem a tartóhoz és kivettem a saját gitáromat. Mia és Sheila nem zavartatták magukat. Ők már rég elvették a kedvenc gitárjaikat. Kiültem az ablakba, ahol Zayn helyezte magát kényelembe. Neki is adtam egy szöveget. Harryre, majd Louisra néztem.
-Ugye majd segítetek az éneklésben?! -reménykedtem. Mindannyian bólintottak. A mellettem ülő srácra vetettem a tekintetem. Ő is elmosolyodott és bólintott. Elkezdtem játszani, majd a többiek is becsatlakoztak. Egyszerre kezdtünk bele a szöveg éneklésébe. Olyan csodásan szólt együtt a hangunk. Sokkal szebb volt, mint azt eleinte hittem. Mikor a gyors részhez értünk, mindenki elmosolyodott. A dal vége után reménykedve kémleltem a többiek tekintetét, hogy megtudjam, mit gondolnak. Harry törte meg a csendet.
-Lucy ez király lett! -kiáltott fel. A többiek is bólogattak. Örömkönnyek szaladtak végig az arcomon.
-Annyira örülök, hogy tetszik nektek. -törölgettem le a könnyeimet.
-Megvan a The Dreamers első száma. Mi ezzel fogunk debütálni. És akár lehetne egy duett is. -húzogatta szemöldökeit Sheila. Zaynre nézett, aki fülig érő mosollyal bólogatott. Talán igaza van. Egy közös szám a One Directionnel. Milyen jól hangzik. Alig ismertem még őket, de már ilyenekről ábrándoztam. Vicces mi? Ledőltem az ágyamra, a többiek pedig mellém, illetve rám.
-Köszönöm skacok. -mondtam alig hallhatóan. Csodálkozva néztek rám. -Köszönöm, hogy itt vagytok velem. -folytattam, majd átöleltem őket. Próbáltam egyszerre, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez úgy nem megy. Egyesével mindenkit megöleltem, majd visszafeküdtem az ágyra. -Van valami tervetek még a mai napra? -reménykedve néztem Harryre, aki éppen Miaval szemezett. Láttam, hogy tőle nem kapok választ, ezért Zaynre pillantottam. Ő éppen Sheila hajával játszadozott. Végül Niallra tereltem figyelmemet. Tőle végre kaptam választ.