Semmi sem tart örökké

-Niall, ugye felülsz velem a hullámvasútra? -bociszemekkel néztem a kis szöszire. Tudom, hogy ennek nem tud ellenállni. Ennek még Mia és Shei sem tud.
-Persze, hogy felülök veled. -vágta rá vigyorogva.
-Éljen! -felkiáltottam és megöleltem. Az arca egy kicsit mintha elpirult volna, de nem láttam tisztán, mert elfordult. A többiek felé fordultam és kérdőn néztem rájuk. A srácok csóválták a fejüket, de Sheila egyből felkiáltott.
-Mi is megyünk! -kézen fogta Mia-t és Zayn-t, majd gyorsan odahúzta őket hozzám. Louis és Harry is csatlakoztak hozzánk, majd Liam is. Körbenéztem és kinéztem a lehető legnagyobb hullámvasutat. Gonoszul elmosolyodtam és a srácokra néztem. Lehet, hogy egy kicsit túl ijesztőre sikeredett, mert olyan volt az arcuk, mint akik szellemet láttak. Megragadtam Mia-t és Shei-t és a sorba húztam őket. A fiúk utánunk futottak és mögénk álltak.
-Lucy, biztos erre akarsz felülni? -kérdezte félve Zayn.
-Nyugi nem teszi tönkre a hajad...annyira. -feleltem nevetve. A kétségbeesés kiült az arcára. Hallottam róla, hogy félti a haját, de nem gondoltam volna, hogy ennyire.
-Zayn, ha nagyon tönkremegy majd én megcsinálom neked újra. Jó? -szólt közbe Shei. Mindannyian elnevettük magunkat. Harry átkarolta a kis hiú bandatársát.
-Ne félj haver! A csajok majd rendbe hoznak. -mondta neki szintén nevetve Harry.

-Srácok! Mi jövünk! -szóltam oda nekik, mert teljesen belemerültek az egymás piszkálásába. Négyen tudtunk egymás mellé ülni. Mia, Sheila és Niall ült mellettem, mögöttünk pedig, Harry, Zayn, Liam és Louis volt. A csajokkal végig sikítoztunk. Az egész vidámpark tőlünk zengett. Csak nevettünk és sikoltoztunk. Nagyon vicces volt. Mikor leszálltunk róla azt hittem, hogy elment az összes hangom, de örömmel tapasztaltam, még mindig van. Odamentünk a jegyárushoz, hogy megnézzük az elkészült képeket. Szerencsére a fejünk nem igen látszott rajta, de ettől még nagyon vicces volt. Mindannyian vettünk egy-egy példányt. Ez egy örök emlék marad. Ebben biztos voltam. Úgy örülök, hogy elhoztak ide. Ez biztos, hogy egy felejthetetlen nap lesz. Teljesen elbambultam és Sheila rázott vissza a földre. Mind a nyolcan elnevettük magunkat és az óriáskerék felé vettük az irányt. Mia és Sheila a srácokkal karöltve elmentek, hogy hozzanak egy kis kaját. Niallal addig beálltam a sorba és beszélgetni kezdtünk.
-Kérdezhetek valamit? -kérdezte a kis szöszi, majd leült egy padra. Leültem mellé és mélyen a szemébe néztem.
-Persze. Nyugodtan. -rá mosolyogtam, de ő nem mosolygott. Mi bánthatta ennyire?
-Miért sírtál? -kis hezitálás után tette fel kérdését. Nem hiszem el. Észrevette. Pedig a lehető legjobban próbáltuk eltüntetni a sírás nyomait. Felsóhajtottam és hátradőltem a padon.
-Daviddel szakítottunk, vagyis... -éreztem, hogy a könnyeim megint elő fognak törni ezért inkább nem fejeztem be a mondatot. Niall gyorsan reagált. Magához húzott és szorosan átölelt. Olyan jól esett ahogy ölelgetett. Újra tudtam uralkodni az érzéseim felett, így nem törtek elő a könnycseppek. Percekig öleltük egymást, majd amikor már rájöttünk, hogy sokan bámulnak minket, felpattantunk a padról és arrébb sétáltunk. Csöndben álltunk egymás előtt.
-Meg kéne keresni e többieket. Már elég régen elmentek. -törtem meg a ránk nehezedő csöndet. Niall bólintott. Elmentünk az össze közelben lévő kajáldához, de egyiknél sem találtuk őket.
-Ezek tuti leléptek. -jegyezte meg nevetve Niall.
-Biztosan. Vagy az is lehet, hogy eltévedtek. A lányoknak nem valami jó a tájékozódási képességük. A srácoké? -bizakodva néztem rá, de az arcára volt írva: Ők sem! -Akkor tuti, hogy eltévedtek. -tettem hozzá nevetve. Tovább folytattuk a keresést, de időközben Niall-t is sikerült majdnem elhagynom. Megállt az egyik büfénél és persze nem szólt. Visszasétáltam hozzá. A kezembe nyomott egy óriási hamburgert. OMG! Ez hatalmas. Akkora, mint a fejem. Most komolyan azt várja tőlem, hogy az egészet megegyem? A kezemben alig fér el, nemhogy a számban. Megőrült! Elnevettem magam és a szemébe néztem.
-Most komolyan ezt az egészet meg kell ennem? -kérdőn néztem rá. Niall csak bólintott, mert a szája már tele volt kajával. Úgy nézett ki, mint egy hörcsög. Nagyon vicces volt, el is nevettem magam. Folytattuk a sétánkat, de most már feladtuk a többiek keresését. Ha hiányzunk nekik majd felhívnak minket. Gondoltam. A kísértetvasúttól nem messze jártunk, mikor kiszúrtam Sheila-t és Mia-t. Niall-lal összenéztünk és összemosolyodtunk. Futásnak eredtünk, de akkor észrevettem valakit a tömegben. David volt az és egy lánnyal sétált kéz a kézben. Hirtelen megálltam, Niall pedig tovább futott, majd visszatekintett rám. Mikor látta, hogy ott állok, mint egy darab fa odasietett hozzám.

-Lucy, minden rendben? -aggódva kémlelte elmeredő tekintetem. Megráztam a fejem és sírni kezdtem. Nem tudtam magamon uralkodni. Annyira fájt. Hát ennyit értem neki. Mia-nak igaza volt. Megcsalt, de nem merte a szemembe mondani. Időközben a többiek is észrevettek minket és idefutottak. Sheila szorosan magához ölelt, miközben Mia a tömeget pásztázta. Odalépett hozzám és ő is átölelt. A fiúk csak álltak ott. Nem igazán értették, hogy mi folyik itt.
-Mit vagy kit láttál? -szegezte nekem kérdését Mia.
-Davidet és... -elcsuklott a hangom. Nem bírtam kimondani annak a lánynak a nevét. Mindig is utált. Nem hiszem el, hogy vele csalt meg. Felnézetem Mia-ra aki újra a tömeget kémlelte. Megtalálta. Az arcán látszott. A düh egyértelműen kiült az arcára. Kimásztam Shei szorításából és elkaptam Mia kezét, mikor már épp David felé ment volna. -Kérlek ne menj oda! -kérleltem sírva.
-Lucy, muszáj vele beszélnem. Nem bírom nézni ahogyan itt szenvedsz. -vágta rá. Kirántotta a kezét az enyémből és egyenesen Davidék felé vette az irányt. Mia teljesen kikelt magából és kiabálni kezdett velük.
-Emiatt a liba miatt hagytad ott Lucy-t? -kezdett bele barátnőm. Közelebb mentem, mert nem igazán hallottam, hogy mit válaszolnak neki.
-Nem tudom miről beszélsz! -vágta rá David.
-Legalább annyi tartás legyen benned, hogy beismered amit tettél! Undorító vagy! De tudod mit? Igazad volt a levélben. Lucy nálad ezerszer jobbat érdemel. Olyan valakit aki megbecsüli és nem csalja meg fűvel-fával. -förmedt rájuk. A mécses nálam teljesen eltörött. Sírásroham tört rám. Niall magához ölelt és próbált nyugtatgatni, míg Shei elmagyarázta a többi srácnak, hogy mi történt.
-Nem úgy néz ki, mint akit annyira megrázott ez az egész! -felelte flegmán David, majd ránk mutatott. Pont odanéztem. A szavai szíven szúrtak. Mia-nak ez volt az utolsó csepp. Egy hatalmas pofont levágott a srácnak. Csak úgy csattant az arcán.
-Ő csak egy barát, de ő legalább törődik vele. -jegyezte meg Mia, majd megfordult. -Ja és büszke lehetsz magadra. Valaki hajlandó volt veled lefeküdni. Kár, hogy ezért egy olyan csajt szedtél fel aki annyiszor cserélget a pasijait, mint mások a ruhájukat szokták. -tette hozzá, majd felénk sietett. Még mindig David szavai jártak az eszemben. Azt hiszi, hogy nem fáj, csak mert Niall átölelt?! Ekkor vettem észre, hogy még minidig a karjai közt tartott. Gyorsan kimásztam közülük. Próbáltam letörölni a könnyimet, de akkor megint megpillantottam őket. Most csókolóztak. Nem bírom ezt tovább! Minden szó nélkül a kijárat felé kezdtem futni. Rengetegszer jártam már itt Daviddel, úgyhogy tudtam az utat. Már megint rá gondolok. Nem hiszem el! Ki kell vernem a fejemből! Muszáj! Mielőtt kiértem volna hátrapillantottam és láttam, hogy a többiek utánam futnak. Tudom, hogy segíteni akarnak, de most egyedül szeretnék lenni. Kimentem és gyorsan fogtam egy taxit. Éppen beszálltam volna, mikor valaki visszarántott.