Ha jobban belegondolok, ki van zárva, hogy azóta jobb belátásra tudtam volna bírni. Minden bizonnyal még mindig az ő szava a névadó az enyémmel szemben és be kell vallanom, ez fáj. Nem értem, hogyan volt képes ennyire kivetni rá hálóját. Hogy csinálja? Akárkivel elegyedik beszélgetésbe, mindenki az ő pártját kezdi fogni, függetlenül attól, tud-e a történtekről.
-Ez a sütemény valami isteni! -törte meg a nyomasztó csendet Greg. Szavait egyenesen anyához intézte, aki egy mosollyal fogadta a dicséretet. -Még sosem ettem ilyen finomat. Ha szépen nézek, kölcsön tudnád adni nekem a receptet? -szemeit rám villantotta. Ijedtemben majdnem lefordultam a székről. -A barátnőm épp most kezdett el sütiket gyakorolni, mert cukrásznak készül és jól jönne a számára egy pár házi recept.
Oké, kijelentése mondhatni lesokkolt.
Barátnője? Mi a franc? Neki? Barátnője? Oké, azt beismerem tényleg jóképű, de valahogy fura belegondolni abba, hogy valaki képes elviselni ezt a fajta jellemet. Én tuti kiakadnék, ha a barátom hobbiból tönkretenne idegileg pár lányt. Bár igaz, mindenkinek más az ízlése. Mindenesetre nem lennék a csaj helyében. Valószínűleg azért előtte ezt az oldalát rejtve hagyja, vagy ellenkezőleg, a lány is ugyanúgy benne van az ügyekben. Bármi is a valóság, nem változtat azon a tényen, hogy FURCSA!
-Tényleg? És hogy hívják a barátnődet? Nem is meséltél róla -mélyen Greg szemébe néztem. Pillantásunk összeforrt. Farkasszemet néztünk egymással.
-Lucy.
-Igen? -értetlenül ráncoltam homlokom válasza hallatán.
-Félre értettél. A barátnőm neve is Lucy. Akárcsak a tiéd -nevetve jegyezte meg.
Niall egyenesen rám szegezte tekintetét. Szemeiben kétségeket véltem felfedezni. Tudtam, nem helyes amit teszek, de muszáj volt belemennem a játékba, különben sosem lesz vége. Az asztal alatt a szöszi finoman megsimogatta combomat. Ujjai, tenyere nyomán bőröm égni kezdett. Ez a bizsergető, perzselő érzés végigfutott gerincem mentén, egészen a nyakamig, majd vissza a kiindulási pontba. Elmosolyodtam. Széles vállára hajtottam fejem. Közben természetesen a velem szemben ülő "vendéget" stíröltem. Látszott rajta, legszívesebben széttépett volna minket egymástól.
Megvagy! Közel sem vagy olyan titokzatos, mint ahogy azt te gondolod.
Hirtelen hideg érzés öntötte el jobb lábamat. Tekintetem combomra siklott. Mia pohara a földön hevert, míg tartalma rajtam pihent. Szemeim kikerekedtek, mégsem törődtem annyira a dologgal. Visszanéztem Gregre, de addigra már teljesen összeszedte, megacélozta magát, így minden korábbi érzelem nyom nélkül eltűnt arcáról.
-Lucy, sajnálom! -pattant fel aggódva Mia. Csak ekkor kapcsoltam. Szándékosan tette, vagyis beszélni akar velem, de úgy, hogy az a többieknek ne szúrjon szemet. Vagyis jelen esetben valószínűleg Gregnek nem akarta a figyelmét felkelteni.
-Semmi gond. Előfordul az ilyesmi -mosolyogtam rá.
-Hagyd, hadd segítsek! -Sheire meredt, aki tovább falatozott, mintha mi sem történt volna. -Shei!
-Hmm? -fordult felénk egy nagy szelettel szájában. -Mi az?
-Előbb nyeld le, mert félő, hogy megfulladsz! -szóltam rá egy kacsintással egybekötve.
Mindenki felnevetett, kivétel persze az örökké komoly vendégünket, aki úgy ült helyén, mint aki karót nyelt.
Hmm...Nem is olyan rossz ötlet. Na jó! Nincs vérontás. Még csak szerda van. Ilyenkor nem szokás. Majd vasárnap.
-Szóval, miről is maradtam le? -kérdezte Sheila miután sikeresen leküzdötte azt a szelet desszertet. Mia szem forgatva mutatott rá nadrágomra. -És ehhez miért is kellek? -vonta fel értetlenül mindkét szemöldökét.
Mert Mia beszélni akar velünk, te nagyon okos, de ezt mégsem mondhatja így az egész asztal előtt.
-Mert te vagy a foltok szakértője, tudod -Mia erőteljesen a lépcső felé biccentett.
-Azt akarod, hogy masszírozzam meg a válladat?
E kérdés hallatán kényszeresen homlokomra csaptam, akárcsak a csapat egyik fele, míg a többiek értetlenül bámulták Sheilat, akinek ekkor esett le, miről is van igazából szó, azonban mi már nem vártuk meg, hogy még egy okos hozzászólást benyögjön, inkább felkaroltam és felrángattam a fürdőbe.
Mia elővigyázatosságból ráfordította a zárat, amitől egy kicsit meg is ijedtem.
-Lucy, ez a folt tényleg nagyon csúnya, bár nem tudom, én ezen hogyan segíthetnék -méregette lábamat Shei. Azonnal fejbe vágtam.
Barátnőm védekezőn felemelte kezeit, s közben hátrálni kezdett.
-Oké-oké. Csöndben vagyok.
Mia idegesen felsóhajtott. Szinte hallottam szíve gyors, megvadult ütemét. Ajkamba haraptam, ahogy leülte velem szembe a kád szélére.
-Lucy, mi a franc folyik közted és aközött a srác közt? Egyáltalán ki ez a tag és mit keres itt? -nem habozott. Azon nyomban belekezdett kérdéseibe. Ugyan számítottam rájuk, mégis fogalmam sem volt, mit válaszoljak. Az igazat mondjam vagy titkolózzak ismét. Elegem volt már a titkokból és hazugságokból.
Ha a legjobb barátnőimben sem bízok meg, hogy várom azt el, hogy ők viszont teljes bizalommal forduljanak felém?
Felsóhajtottam.
-Ő Greg. -adtam rövid, tömör, egyenes választ. Ezzel az egy kijelentéssel majdnem mindent elárultam az ügyről, anélkül, hogy túl sokat mondtam volna.
Mindkettejüknek kikerekedtek szemeik. Moccanni sem bírtak, nemhogy megszólalni, kérdezni.
-Várjunk! Az a "Greg"? -kétségbeesetten kérdezte Sheila. Bólintottam.
-Rajta kívül nem ismerek másikat -feleltem.- Vagyis, de egyről tudok, de ő a postás és már évek óta ismerem.
-De honnan tudja, hogy itt laksz? -szólalt meg végül Mia is. Vállat vontam.
-Onnan, ahonnan a többi infót is szerzi rólam. Fogalmam sincs. Még csak találgatni sem tudok.
Sóhajtva ültem le a lányok mellé, mert időközben Shei is helyet foglalt Mia mellett.
-És mihez fogunk kezdeni? -fordult felém S.
-Fogunk? -vontam fel egyik szemöldököm. Bólintott, ahogy másik barátnőm is.
-Csak nem hitted, hagyjuk, hogy egyedül mássz ki ebből? -vette át a szót Mia.
Zavartan vigyorogtam, vakartam tarkómat.
-Igazság szerint, nem akartalak belekeverni titeket is. Greg nem teljesen normális. Alison miatta szenvedett el szép kis sérüléseket és nem bírnám ki, ha veletek vagy bárki mással hasonló történne. Ez az én ügyem. Nekem kell megoldanom.
-Igen, jól mondod: a te ügyed -helyeselt Shei. -De te a mi barátnőnk, sőt nővérünk vagy. Egy család vagyunk és megvédjük egymást. Még akkor is, ha egy pszichopata fenyegeti egyikünket.
Elnevettem magam.
-Nem vagytok teljesen normálisak, úgy érzem. -jelentettem ki széles vigyorral arcomon.
-Ezt eddig is tudtuk -vágta rá Sheila.
-Nem vitatkozom -jegyeztem meg.
Mia felrántott mindkettőnket a kád széléről, kihúzott minket a fürdőből, majd a lépcső előtt megálltunk.
-Ideje lesz megoldanunk ezt a Greg ügyet, mert kezd elegem lenni belőle. És félő, hogy annyira behálózza Niallt, hogy a végén őt fogja megkérni és nem téged -mondta sóhajjal átkötve Mia.
-Na várjál! Azért az esküvőmet még ne kezd el megtervezni! Addig még sok víz folyik le a Temzén. Jelen helyzetben nem vagyok biztos semmiben, csak abban az egyben, hogy Greg mihamarabb eltűnik az életemből, annál hamarabb állhat fel ismét a rend és a béke. Már hiányoznak a láblógatós esték, mikor nem kellett amiatt aggódnom, vajon kit uszít ellenem vagy épp milyen pletykákat terjeszt el a magazinokban. Szeretnék ismét a zenére, rátok, a családomra és persze Niallra koncentrálni.
Mindketten megöleltek.
-Ne aggódj! Megoldjuk, ígérem! -Mia vállát vállamra hajtotta, miközben e szavakat suttogta fülembe. Sheila helyeslőn bólogatott. Szemeik ragyogtak az izgatottságtól és a vágytól, hogy végre eltüntessük a nemkívánatos személyt életünkből.
Csak járjunk sikerrel anélkül, hogy még egy emberhez orvost kelljen hívni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése