Első a család

Lassan nyitottam ki az ajtót. Már éppen nyugovóra tért a nap is, így a fotósok sem zargattak minket. Niall mögöttem izgatottan várakozott, míg én kitárom előttünk az utat. Ahogy megnyikkant az ajtó, Boomer hangos ugatással rohant felénk. Azonnal megismert és a nyakamba is ugrott, akárcsak Scooby-Doo Bozontnak. Niall hangosan felnevetett mögöttem, amivel fel is keltette Boo figyelmét, így már nem az én ölembe vágyódott, hanem az ír srácéba. A kutyám helyét, gyorsan átvette Daisy, a húgom. Mióta elmentünk, most először látom, szoríthatom magamhoz. Kimondhatatlanul hiányzott. A nélküle eltöltött idő egy örökkévalóságnak tűnt. Mindig is közel álltunk egymáshoz, de most még szorosabbá vált kapcsolatunk. Aprócska kezeit nyakam felett kulcsolta össze. Egy pillanatra sem eresztett el. Hevesen zokogni kezdett. Ölembe emeltem és csitítgatni kezdte, akárcsak kiskorában tettem. Apró, rugózó mozdulatokkal igyekeztem megnyugtatni, de minél inkább próbálkoztam, annál inkább pityergett. Anya is odajött, akárcsak Tim, anya új férje. Igaz, több hónapja házasodtak össze, mégis nekem még mindig újnak számított kapcsolatuk. De természetesen nem elleneztem bimbózó románcukat, sőt kifejezetten örültem nekik. Mikor együtt voltak, anya folyamatosan mosolygott, nevetgélt, viccelődött. Olyan volt, mint régen.
-Nagyon hiányoztatok. -szólaltam meg végül, mikor már Daisy nem szorongatott annyira, így levegőhöz is juthattam.
Miután kishúgom elengedett, Niallt vette célba. Akárcsak egy rokont, régi barátot, őt is szorosan megölelgette, megpuszilgatta. Az ő szemében a srác már ugyanúgy családtagnak számított, mint Tim, Collin vagy Jack. Nem tett különbséget. Tudta, sejtette, hogy mellette boldog vagyok, és ez neki elég volt.
-Nekünk is nagyon hiányoztál. Jó újra itthon látni. -mondta anya egy öleléssel kísérve. Amint elváltunk, már érkezett is Tim.
-Örülök, hogy végre itthon vagy, Lucy. -jegyezte meg, miközben megsimogatta hátamat.
Ugyan nagyon kedveltem Timet, egy kicsit még furán éreztem magam, ha megölelt, vagy megsimogatott, pláne ha a kettőt egyszerre teszi. Szimpatikus, nem volt vele semmi bajom. Egyszerűen nem ismertem eléggé ahhoz, hogy őszintén megbízzak benne. Nem hiszem, hogy bárkit is meg tudnék annyira ismerni, hogy teljesen biztos legyek szava hitelességében. Talán csak egy kis időre volt szükségem.
Daisy lépett ismét elém, miközben Niall-lal összefontuk ujjainkat. Anya végig minket nézett. Elmosolyodott, majd a konyha felé indult.

-Bizonyára éhesek vagytok. Melegítek nektek egy kis vacsorát -ecsetelte csillogó szemekkel.
-Köszönjük -kiabáltam utána, majd leguggoltam hugicámmal szembe. -Daisy, hoztam neked valamit. Remélem tetszeni fog. Niall segített kiválasztani, meg persze a lányok -mélyen táskámba nyúltam. Egy kis dobozt húztam elő, ami mintás csomagolópapírral fedtem be. A kislány szemei felragyogtak. Minden kisgyerek szereti, ha ajándékot kap és ez alól ő sem volt kivétel. Széles vigyorral és boldogan fénylő szemekkel tépte fel a papírt, majd a doboz tetejét is könnyedén leszedte.
Amint meglátta a nyakláncot, rajta a medállal, felnevetett, majd a nyakamba vetette magát. Láttam rajta, hogy tényleg tetszik neki ez a kis meglepetés.
Ugyan még fiatal, de imádja az ékszereket. Régebben rengeteg nyakláncom tűnt el nyomtalanul, majd került elő az ő játékai közt. Persze, a kedvenceimet sosem piszkálta. Mindig csak azokat vitte el, amikről tudta, úgy sem hordom őket, így nyugodtan játszhat velük. Ha elmentünk egy étterembe vagy moziba, előtte mindig elkérte az egyiket, amin egy kis köves rókafej lógott. Az volt a kedvence.
-Régebben mindig az én nyakláncaimat hordtad, ezért úgy gondoltam, elég nagy vagy ahhoz, hogy legyen egy sajátod, ami csak és kizárólag a tiéd. Mivel ezüstből van, nyugodtan tudsz benne fürdeni, de elég nagy ahhoz a lánca, hogy egyszerűen ki bújhatsz belőle, ha gondolod -meséltem neki mosolyogva.
-Köszönöm szépen. Te vagy a legjobb tesó a földön! -hevesen puszilgatni kezdett, majd Niallnak is adott egy párat. -Neked is köszönöm.
-Ez a nővéred érdeme nem az enyém. Én csak a port fogtam mellette -jegyezte meg nevetve a szöszi. Daisy és én is felnevettünk.
-Szeretnéd felvenni? -kérdeztem tőle reménykedve. Kishúgom gyors bólogatásba kezdett. Óvatosan kiszedtem a vékony láncot párnás dobozából, és már a nyakába is tettem. -Kész is vagy. Menj és mutasd meg anyuéknak! -mutattam a konyha felé.
Daisy felpattant, megsimogatta Boomert és már rohant is anyához. Még hallottam, ahogy izgatottan dicsekedik új szerzeményével, de anya válaszát már nem értettem, mert Niall törte meg a csendet.
-Nagyon hiányoztál már nekik.
Felsóhajtottam, felé fordultam.
-Olyan rossz itt hagyni őket. Főleg Daisyt. Te is láthattad, mennyire kötődik az emberekhez. Mióta megszületett, mindent együtt csináltunk. Én tanítottam meg korizni, biciklizni, úszni, zongorázni. Ő pedig cserébe megmutatta, hogy kell megnyílni mások előtt, hogyan bízzak meg az emberekben, miképp teremtsek kapcsolatokat.
-Mostanra már elég profi szinten űzöd a dolgot. -bökött meg nevetve. Megráztam a fejem.
-Még korántsem -lassan felálltam a földről. Kézen fogtam Niallt és a terasz felé vezettem, ahol aztán leültünk a hintaágyra. -Tudod, ha ő és a lányok nem lennének, valószínűleg most nem ülnék itt veled.
A srác összevonta szemöldökeit. Tanácstalanul meredt rám.
-Mire célzol?
-Arra, hogy nélkülük már feladtam volna, sőt bele sem vágtam volna ebbe az egészbe. A suliban mindenki beszólt nekünk, mert szerintük rémesen énekeltünk, de egyik nap, mikor Daisyért mentünk az oviba a csajokkal, pár osztálytársunk odajött, hogy belénk kössön. Természetünknél fogva kiálltunk magunkért, épp úgy, ahogy Daisy is tette. Odaállt a többiek elé és elmondta, mit gondol. Még mindig tisztán emlékszem szavaira: "Attól, hogy ti bénák vagytok, még nem kell leszólni másokat. Egyikőtökbe sincs annyi akarat, mint bennük, és ha ezt nem értitek meg, akkor mind buta záptojásagyúak vagytok!" Ha Daisy nagyon nem bír valakit, akkor azt szokta záptojásagyú titulussal megilletni -elkuncogtam magam Niall arca láttán. Kezdtem azt hinni, komolyan ő is megijedt a húgomtól. -A többiek csak pislogtak nagyokat. Köpni-nyelni sem tudtak, ezért inkább gyorsan eliszkoltak. Fura, de ezek után már egyik sem kötekedett velünk. Sosem hittem volna, hogy egy négyéves fog kiállni értem, de megtörtént.
Niall mellkasára hajtottam fejemet, ő pedig finoman simogatni kezdett. Együtt néztük az éjjeli eget. Gyönyörű volt. Ugyan kint az erdőben jobban látszódtak a csillagok, mégis így is lélegzetelállítóak voltak.
-Igazán kemény húgod van. Hasonlít rád. -felpillantottam rá. Hatalmas kék szemei engem fürkésztek. A késő őszi levegő hamar lehűlt, így hamar fázni kezdtem, amit Niall azonnal észre is vett. -Gyere, menjünk be! Anyukád már bizonyára kikészítette nekünk a vacsorát. -megpuszilt, majd kéz a kézben besétáltunk.
Alig, hogy leültünk az asztalhoz, Daisy már meg is rohamozott kérdéseivel.
-Lucy, aludhatok melletted ma este? Holnap elmegyünk együtt valahova? Mondjuk a parkba vagy le a Temze partjára? Olyan régen jártunk már ott. Elkísérsz majd az oviba és értem jössz? Ugye? Kérlek. Légyszi! Kérlek! Könyörgök! -bevetette a régi, jól bevált kölyökkutyaszemes trükköt, amit minden gyerek legalább egy tucatszor elsüt egy hét alatt. Felsóhajtottam, majd megsimogattam feje tetejét.
-A válaszom igen. Elkísérlek, elhozlak, elmehetünk bárhova és ma aludhatsz is mellettem. -Kishúgom arca felderült. -De van egy feltételem. Mire megvacsorázom, addigra te már megfürödsz, megmosod a fogad és készen állsz a lefekvésre, értve? Már így is elég késő van. Már rég ágyban lenne a helyed.
Daisy bólogatott. Azon nyomban felfutott az emeletre és hozzá látott a dolgoknak, amiket mondtam neki.
Niall nevetve figyelte az eseményeket. Aggódva fordultam felé.
-Ugye nem baj, hogy ott alszik mellettünk?
A szöszi megrázta fejét.
-Hogy lenne baj? Tudom, milyen fontosak vagytok egymásnak. Azért annyira nem vagyok önző, hogy meghívatom magam, majd még azt sem engedem, hogy a húgoddal tölts egy kis időt.
-Mondtam már, hogy ezt nagyon imádom benned?
Megrázta fejét.
-Nem, de szívesen végighallgatom, mit szeretsz még bennem -válaszolta kacér vigyorral.
-Majd legközelebb. Amúgy ismersz, tudod, hogy nem adom ki minden titkomat -vágtam rá.
Ahogy befejeztük az evést, Niall felkapott a hátára és felfutott velem az emeletre. Minden olyan volt, mint régen. Mikor még nem voltak problémáink, mikor csak önmagunkat adtuk. Imádtam, hiányoltam ezt az érzést. Azt hiszem, az emberek ezt hívják szerelemnek. Mikor valaki mellett azt teheted, amit szíved diktál, miközben eszed sem ellenkezik. Oké, az eszem még időnként behúzta a kéziféket, de az esetek többségében, engedett a csábításnak, az érzelmeknek.
Niall egyenesen a szobába vitt, ahol aztán heves csókcsatába kezdtünk. Az ágyra dőltünk. Szívverésem felgyorsult, az adrenalin szétáradt testemben. A srác elkezdte felhúzni a pólómat, akárcsak én az övét, de ekkor halk léptek törték meg a folyosó csendjét.
-Daisy! -eszméltem fel hirtelen. Zavartan ültem fel az ágyon. Arcomat azonnal elöntötte a pír, ahogy Niall arcát is. Mindketten hajunkba túrtunk, így leplezve csapzott frizuránkat. Alig pár másodperccel később Daisy lépett be a szobába, kezében régi nyuszijával, amivel mindig aludt. Az évek során kissé elrongyolódott a játékszer, amit még én varrtam neki születése előtt. Azóta minden este azzal a plüssel szenderedett mély álomba. Nélküle képtelen aludni. Egyszer pénteken otthagyta az oviban, utána egész hétvégén alig bírt aludni. Kénytelenek voltunk felhívni az igazgatót és engedélyt kérni, hogy elhozhassuk.
Besiettem a fürdőbe, hogy átöltözzek. Egy fehér hálóinget vettem fel, ami hasonlított az ő hófehér hálóruhájához. Miután elkészültem, Niall foglalta el a fürdőt, hogy ő is át tudjon öltözni. Nem bonyolította túl a dolgot. Alsógatyában tért vissza.
  Ezért a mutatványért érdemes volt bemenni a fürdőszobába.  

Mire visszatért, mi ketten a húgommal már az ágyban feküdtünk. Niall óvatosan mászott be mellém. Egy puszit nyomott először Daisy, majd az én homlokomra, végül számra is. Mintha tíz évet ugrottunk volna a jövőbe és épp a kislányunkkal feküdnénk le.
-Jó éjszakát! -vigyorgott ránk kishúgom, majd lehunyta szemeit, s alig egy perc alatt mély álomba szenderült.
Követtem mintáját. Becsuktam mindkét szemeimet. A kimerültség és álmosság erős hullámai azonnal elnyeltek.
-Jó éjszakát! -nyökögtem ki még utolsó erőmmel.
-Jó éjszakát, Kicsim! Álmodj szépeket! -Niall még egy utolsó puszit adott, majd az átható sötétség körbefont....