Lift

Niallnak még az este folyamán el kellett mennie, ami miatt hidegen, magányosan indult a reggelem. Az előző este még mindig keserédes érzéseket váltott ki belőlem. Egyik felem örült, míg a ,másik az idegességtől, a stressztől majd felrobbant. Egyszerre öleltem volna magamhoz Niallt, ugyanakkor fojtottam volna meg Greget. Minél többet agyaltam, annál kevesebbet tudtam. Még mindig furcsának, sőt megdöbbentőnek tartottam Greg hangulatváltozásait. Az egyik pillanatban félt, míg a másikban máris úgy tesz, mintha egy csótány lennék, akit el kell taposnia kötelezően, különben ellepném a házát.
Megpróbáltam nem agyalni rajta. Tovább akartam lépni és csak a jelenemre, a lányokra és persze a szöszire koncentrálni. Mielőtt elindultam volna a stúdióba felkaptam azt a füzetet, amiben a számokat Niallal közösen fejeztük be. Eszembe jutottak azok a pillanatok, mikor a földön ülve gitározgattunk, énekeltünk, egyéb dolgokat csináltunk. Meg persze az, hogy mennyit tanácskoztunk a címükön. Az írás gyors volt és tele volt érzelmekkel, azonban kitalálni egy elfogadható címet, maga volt a pokol. Persze ennek ellenére egy hihetetlen napot zártunk akkor. Olyan élményekkel gazdagodtunk, melyeket sosem fogunk elfeledni, pláne ha ezek a dalok felkerülnek az új albumunkra. Ha ez megtörténik sose törődhet ki az emlékezetünkből. Nem mintha akartam volna.
Miután kezembe fogtam a füzetet és befejeztem a múltba merengésemet, lefutottam a konyhába, ahol már az egész család, sőt az egész csapat várt. Egyedül Harry és Mia nem jelent meg, de rajtuk kívül mindenki megjelent. A kanapén terpeszkedett Collin, akin Shei ült önelégült vigyorral arcán. Szó szerint ült a srác mellkasán, aki szemmel láthatóan nagyon élvezte a helyzetet. Eddig is tudtam, hogy nem teljesen normálisak az unokatesóim, de csak ebben a pillanatban tudatosult bennem teljes mértékben. Míg az egyik élvezte, ahogy a barátnőm kiéli rajta mindenféle szadista hajlamát, addig Jack, akárcsak egy mókus folyamatosan hordta ki a kaját a hűtőből. Anya és Tim csak bámultak rá kikerekedett szemekkel, akárcsak én. Daisy meg persze a szoba közepén ült és épp játszott a kedvenc babájával.
-Öhm...-nyögtem ki végül pár percnyi sokkos állapot után.
-Lucy! -ugrott fel Sheila Col mellkasáról, aki egy kicsit felnyögött és felsóhajtott.
  Tuti, hogy percek óta most kapott először rendesen levegőt. Az én barátnőm. Tudja, hogy kell szadistaként viselkedni...Rajtam is tesztelte annak idején a technikáit. Azóta is félek mindenkitől, aki hátulról jön felém. Túl sokszor markolt már a bordáim közé ahhoz, hogy megtanuljam a leckét és ne kockáztassak többet. Jobb félni, mint megijedni! Na ez Shei esetében úgy szól: Fuss, csak fuss! 
-Mit ártott neked? -mutattam a kanapén látványosan haldokló srácra.
Barátnőm vállat vont.
-Azt mondta, elbír, szóval teszteltem egy kicsit -vigyorgott rám.
-Újabb remek érvelést hallhattunk Sheila Haily Morgentől -oldalba böktem, majd magamhoz öleltem, azonban óvatlan voltam. Nem bírta magát türtőztetni, azonnal megcsikizett, ami az ő esetében a borda közé befúrást jelenti. Sikítva ugrottam egy hatalmasat, ami következtében megcsúsztam a frissen felmosott járólapon és fenékre vágódtam. Mindenki nevetésben tört ki, akárcsak én. -Már megint jól kezdődik ez a nap -jegyeztem meg alig hallhatóan.
Kishúgom volt az egyetlen, aki aggódott értem. Odarohant hozzám, majd a nyakamba borult. Egy puszit nyomott arcomra.
-Jól vagy? -pislogott rám aggódva hatalmas szempillái mögül. Elmosolyodtam, s bólintottam.
-Minden rendben -lassan felálltam, valamint felhúztam magammal kishúgomat is. Sheire pillantottam. -Indulhatunk?
A lány éppen barátjával csókolózott, így tudtam, egyhamar nem fogok választ kapni. Jackre néztem, aki továbbra is erősen dolgozott a hűtő teljes kipakolásán. Szóra nyitottam számat, de végül eszembe jutott, hogy valószínűleg nem akarnám tudni, mire kell neki ennyi kaja. Szemeimmel anyát és Timet kerestem, de hiába. Idő közben őket még a föld is elnyelte. Egy cetli maradt mögöttük, miszerint elmentek dolgozni.
Ismét barátnőm tekintetét kutattam, de őt még mindig barátja nyelve foglalta le. A pulthoz léptem, ahonnan elvettem egy kocsikulcsot. Ugyan a jogsim még nem volt meg, de már elég sokat vezettem és ez a pár kilométer már nem számított semmit. Városon belül a rendőrök nem állítanak meg senkit, csak ha nagyon szabálytalanul közlekedik, ugyanis ha megtennék, a forgalom fél óra helyett 5 perc alatt beállna egész napra. Jack elé léptem.
-Kérlek kísérd el az oviba! -biccentettem játszadozó kishúgom felé. Unokatesóm bólintott, majd megölelt. Daisytől egy nagy öleléssel, puszival no meg persze a titkos kézfogásunkkal köszöntem el. -Sziasztok! Shei, majd bent találkozunk, ne késs el! -mondtam, de nem érdekelte őket túlságosan.
Beültem a kocsiba, majd azonnal hajtani kezdtem. Alig, hogy kiértem az útra, már pirosat is kaptam. Felsóhajtva dőltem hátra az ülésben. Feltekertem egy kissé a rádiót. Épp egy Demi Lovato dal ment, hangosan énekelni kezdtem. Egyszerre a belső visszapillantóban egy arc csillant meg. Ijedten fordultam hátra. Greg épp azon dolgozott, hogy a hátsó ülésről előre másszon. Arcunk alig pár centire volt egymástól. Orcámat azonnal vörösség fogta el, de nem azért, mert éreztem iránta valamit, hanem mert annyira dühössé váltam. Azonnal visszalöktem a hátsó ülésre.
-Mi a francot keresel te itt? -szegeztem neki ingerülten kérdésemet. A lámpa zöldre váltott, azonban én nem vettem észre, ezért hátulról dudálni kezdtek, s ekkor kapcsoltam. A gázra tapostam, ami ugyancsak segített visszajuttatni az illetéktelen behatolót a hátsó ülésre.
Greg hátul nevetni kezdett, majd ugyancsak előre dőlt.
-Ne légy ilyen harapós, már így korán reggel! -simogatta meg arcomat. -Egyébként én is örülök, hogy látlak és nagyon is jól vagyok, kösz a kérdést.

-Greg, nincs se időm, se kedvem, de legfőképpen energiám ahhoz, hogy itt az agyamra menjél, szóval gyorsan nyökögd ki, mit is akarsz, különben esküszöm a következő kanyarban kiváglak az autóból, mint macskát szarni! -förmedtem rá erényesen, de nem volt rá túl nagy hatással. Csak annyit értem el, hogy még jobban nevetett, vigyorgott.
-Nem értem, miért vagy mindig ennyire feszült. Talán jót tenne neked egy kis vodka. Az bizonyára segítene ellazulni -nem meglepő mód felém nyújtott egy üveg piát.
-Nem zavar, hogy vezetek? -ripakodtam rá.
-Ja, jogsi nélkül. Akkor már nem mindegy, hogy részeg vagy-e vagy sem?
-Jól mondod: NEM! Én köszi, de még élni szeretnék -vágtam vissza.
-Én felajánlottam -jegyezte meg bánatosan. Majdnem megesett rajta a szívem..Ja nem mégsem.
-Díjaznám, ha végre közölnéd velem, mire véljem ezt a hatalmas megtiszteltetést, hogy részegen egy üveg vodka társaságában épp az unokatesóm kocsijának hátsó ülésén fetrengesz?
-Hiányoztál! -válaszolta azonnal, s az üveget a magasba emelte.
-Képzelem -forgattam szemeimet egy sóhajjal átkötve. -Te is nekem.
-Tényleg? -csillant fel a srác szemeiben a remény aprócska sugara.
-Igen, akárcsak a pestis.
-Hogy neked milyen jó humorod van. Lehet inkább standupcomedy-snek kellett volna elmenned.
-Neked pedig alkoholistának. Az már így is nagyon jól megy.
-Jó mindegy. Ezt most hagyjuk -csitított. -Mit csinálsz ma?
-Távol tartalak magamtól, a családomtól, a barátaimtól és az életemtől -válaszoltam csuklóból.
-Ha-ha-ha! Kíváncsi vagy, én mit fogok csinálni? -húzogatni kezdte szemöldökét. -Képzeld, kaptam egy új, remek állást az egyik stúdiónál és pont ma kezdek. Azt hiszem gyakran fogjuk egymást ott látni. Ha jól tudom, ti is éppen ott veszítek fel az új albumotokat.
-Hogy te mekkora egy rohadék vagy, azért az már szótárba illik! -gyorsan kerestem egy parkolót a stúdió előtt, s leparkoltam.
-Ezt szereted te annyira bennem -ecsetelte miközben kimászott a kocsiból.
-Ezt melyik pizsamádban álmodtad?
-Általában meztelenül alszom, nem emlékszel?
-Ugye tudod, hogyha rád nézek vagy meghallom a hangodat, felfordul a gyomrom -tettem hozzá.
-Én viszont, ha rád gondolok, akkor az ágyamban látlak, meglehetősen alul öltözötten.
Elegem volt a vitatkozásból, meg abból, hogy igazából csak folyton egymáshoz vágunk mindenféle sértést, de haszna nem igen van. Csak még jobban bátorítjuk a másikat. Nem akartam tovább foglalkozni vele. Ki akartam zárni. Elindultam a bejárat felé, ő pedig szorgosan futott utánam. Igazából járását nem igazán lehetett futásnak nevezni. Olyan szinten volt részeg, hogy már azt is csodáltam, nem négykézláb mászik a földön. Mire a bejárathoz, az őrhöz ért, már nagyjából egyenesbe hozta magát. Nem vártam meg. A liftbe siettem, azonban az utolsó pillanatban, mikor már majdnem összezárult az ajtó, odatette kezét, így az ajtó ismét kinyílt, ő pedig egy kecsesnek nem nevezhető mozdulattal belibbent a lift belsejébe.
-Miért nem tudsz már végre leszállni rólam? A múltkor még Niall is beverte a képed, mikor tanulsz már belőle? -törtem meg a feszült csendet.
-Mert bármennyire is tagadod, van köztünk valami. Valami különleges. Olyas valami, amit sosem tapasztaltál, éreztél ezelőtt...-nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis valami megzavart bennünket. A lift megremegett. -Beszorultunk.
-Klassz! Ennél rosszabb már nem lehet. -Alig, hogy kimondtam, elment az áram a lift belsejében. -Ilyen már komolyan nincs.
-Nem tanítottak meg arra, hogy ne kiabáld el a dolgokat?
-Sok minden kimaradt, például az is, hogyan tüntessek el egy seggfejet az életemből -felsóhajtottam, majd leültem a földre, a sarokba.
Nem hiszem el, hogy itt kell lennem azzal a sráccal, akit minimum egy kilométeres körzetben kellene elkerülnöm. Ilyen az én szerencsém...