Akadályok

Mia izgatottan pattant be mellénk a kisbuszba. Természetesen Harry mellett telepedett le legelöl. Ők ketten feleltek azért, hogy épségben odajussunk a hegyi házhoz. Valamilyen ismeretlen okból, talán azért mert egyikőjük sem a koordinációs-képességéről híres, aggodalom töltött el minket.
-Nem kell, hogy összecsináljátok magatokat ott hátul -kiáltott nekünk Mia mikor észrevette, hogy róla kezdünk el beszélgetni.
-Ha a busz koszos lesz, nektek kell kitakarítanotok, különben a drága menedzserünk kicsinál mindannyiunkat -tette hozzá rettegő hangon Harry. Mind felnevettünk. El tudtam képzelni, ahogyan a menedzserük ostorral a kezében, villámokat szóró tekintettel közeledik felénk. Húú! Hátborzongató látvány volt.
Mialatt lepergett előttem a menedzserük okozta halálom, barátnőm közelebb csúszott a göndör hajú énekeshez. A srác megcsókolta. Ugyan viszonylag távol ültem tőlük, mégis az arcomban éreztem, a kettejük között fellépett hőt és energiát.
Csak aztán a pályákon nehogy csókcsatát rendezzenek, mert akkor bizonyára elolvadna az összes hó. Azt pedig nagyon nem díjaznám. 
Niall jelzésképpen megköszörülte a torkát. Miával egyszerre meredtünk rá értetlenül.
-Mi van? -kérdeztük egymáshoz időzítve. A két fiúból erre kitört a nevetés.
-Indulhatunk? -kérdezte Niall végül. Mia barátjára szegezte tekintetét, aki erre mosolyogva bólintott, majd egy újabb csókot lehelt rózsaszín ajkaira.
-Hát nem édesek? -pillantottam a szöszire, aki erre csak a szemét forgatta.
-De azok, viszont ha ilyen tempóban haladunk, lehet érdemes lenne nekiállni gyalogolni.
-Ne légy ilyen szemét! -ripakodtam rá, s hasba vágtam. Mire ő pedig magához ölelt. Mellkasára hajtottam fejem. Egyenletes légzése és szívverése mély álomba ringatott.
-Biztosan erre kell jönni. Csak le tudom olvasni az útvonalat a térképről -heves kiabálásra nyitottam ki szemeimet. Éretlenül néztem fel a barátomra.
-Ne is kérdezd -figyelmeztetett.
Felültem. Próbáltam rájönni, hogy mi történt. Nem kellett sokáig agyalnom a szituáción, ugyanis eléggé egyértelmű volt. A busz elakadt a minimum 1,5 méteres hóban a semmi közepén. Felálltam, sóhajtva mentem előre az egymással veszekedő párhoz.
-Biztos, hogy erre kell jönni. Emlékszem rá -erősködött Mia. Arca kivörösödött, kínjában már nevetgélt.
-Az lehet, de ezen az úton akkor sem tudunk tovább menni -szállt vitába vele Hazza.
Harry rossz lépés. Miaval ne kötekedj, mert te fogsz rosszul járni. Hidd el nekem!
-Hol vagyunk? -tettem fel a lehető legingerlőbb kérdést. Mindkettejük szúrós, villámokat szóró szeme szegeződött rám. Hirtelen égni kezdett a tarkóm és azt kívántam, bárcsak maradtam volna hátul Niall mellett és aludtam volna tovább.
-Miat kérdezd! -vonta meg szemöldökét a fiú. Barátnőm szemét forgatva förmedt a srácra, bár egy pillanatra sem vette le szemét rólam.
-Lucy, megmondanád neki, hogy nem az én hibám, hogy ő nem tud vezetni?
Most hülyítesz? Komolyan ezt az ötévesek körében is dedósnak számító játékot fogjuk játszani, miközben fűtésre megy el az összes üzemanyag? 
Felsóhajtottam. Bólintottam, a fiú felé fordultam.
-Mia azt üzeni...
-Hallottam. -vágott közbe a fiú szárazon. Ne rám legyél dühös, basszus. -Mondd meg neki, hogy én tudok vezetni, de a buszt nem arra tervezték, hogy a 1,5 méteres hó tetején csak úgy elmenjen!
Vállat vonva fordultam barátnőm felé. Szóra nyitottam ajkaimat, de máris belém fojtotta mondanivalómat.
-Hallottam -csattant fel és barátjára függesztette tekintetét. -Komolyan azt hiszed, hogy az én hibám? Elmondanád mégis, honnan a francból kellett volna tudnom, hogy itt ekkora a hó?
-Én csak azt mondom, lehet jobb lett volna, ha nem térünk le a főútról, mint ahogy mondod -csitította Hazz.
Kérj bocsánatot, vagy haza már gyalog mész!
Kuncogni kezdtem. Képtelen voltam tovább nézni, ahogy egymás haját tépik...Nem szó szerint...Szerencsére.
A motor egyszerre hangos pöfögéssel állt le.
-Hoztunk még benzint, igaz? -rémület ült ki arcomra.
Mivel a göndörke kerülte tekintetünket, nem volt nehéz rájönnünk a válaszra.
Mia kínjában már felnevetett.
-Ez a kirándulás is jól kezdődik -jegyezte meg, miközben egy puszit nyomott a mellette ülő srác arcára. Harry vonásai meglágyultak. Az idegesség elpárolgott belőle. Niall hátulról előre baktatott. Kifejezetten nyugodtnak tűnt a helyzethez képest.
-Hadd találjam ki. A hó miatt itt ragadtunk, ráadásul a benzin is elfogyott, pótüzemanyag nincs, valamint a ház is még több kilométerre van innen, a nap pedig kezd lemenni. Na kitaláltam? -szemeiben irónia csillogott. Összeráncolt homlokkal bólintottam. -Akkor csak egy szokványos kirándulás. Nem értem, miért vagytok úgy kiakadva ezen -folytatta nevetve.

Mind leszálltunk a buszról, a legtöbb cuccal a kezünkben. A két idegenvezetésre specializálódott ment elől.
-Akkor is jó fele jöttünk -szólalt meg Mia és meglökte a barátját, aki emiatt a hóban landolt.
-Ezért most kapni fogsz -pattant ki a hóból. Barátnőm rohanni kezdett Harry pedig a nyomába szegődött.
-Úgy sem kapsz el -hergelte tovább a fiút.
Hazz végül beérte és magával rántva Miat a hóba dőltek. Kristályos kacagásuk betöltötte a völgyet.
-Na, akkor ki is a gyorsabb? -kérdezte a göndör nevetve.
-Én. Csupán hagytalak nyerni. Vedd ezt karácsonyi ajándéknak! -felelte határozottan a lány.
-Ó! -nyögött fel csalódottan. -Pedig én azt hittem, valami mást kapok tőled karácsonyi meglepetésként -kacsintott perverz mosollyal világos hajú barátnőmre. Niallal tőlük pár méterre felnevettünk. Mia kikerekedett szemekkel nézte barátját, majd egy adag hóval nyomta képen. Megérdemelte. -Csak vicceltem. Sosem kérnék tőled olyat, bár nem ellenkeznék, ha az ágyban egy szál...
-Hallgass már! -rikoltott rá M. Komoly próbált maradni, de nem tudta türtőztetni magát.
-Nem akarjuk félbeszakítani ezt a meglehetősen romantikus momentumot, de lassan ránk sötétedik és én nem szívesen osztoznék a kaján a medvékkel az éjjel -köszörültem meg torkomat, közelebb léptünk hozzájuk
Próbáltak felállni, de nem bírtak. Folyton visszahúzták egymást a hóba. Pár elég forró, égető csókcsata lerendezése után végül aztán sikerült talpra állniuk.

Motorbőgésre kaptuk fel fejünket. Egy lány közelített felénk hómobilon. Messziről nehezen vettük ki, de ahogy közelebb ért hozzánk, ráismertünk. Teljesen azonban csak akkor sikerült azonosítanunk, mikor a rózsaszín szemüvegét is levette. Széles vigyorral nézett ránk, tekintete Niallon állapodott meg.
-Szia, Niall -törte meg a kíváncsisággal telt csendet. A szöszinek eltartott pár másodpercig, míg felismerte a barna hajú, barna szemű lányt, aki időközben alaposan végigmért.
-Kiara, te vagy az? -lépett közelebb izgatottan Niall. A lány elpirultan bólintott. -Hogy kerülsz ide?
-Itt töltöm a szünetet nem messze. Láttam, hogy egy busz elakadt a hóban, így gondoltam, megnézem, hátha tehetek valamit. Nem gondoltam volna, hogy téged talállak itt...Mármint, hogy titeket. -helyesbített zavartan.
Niall a hajába túrt, majd megölelte Kiarat. Égető érzés áradt szét bennem. Nem vagyok féltékeny. Ez csak egy lány. Niall egyik ismerőse. Nekem is vannak fiú barátaim és ő sem szokott miattuk hisztit csapni. Én sem fogok. 
-Hola, Mia vagyok -mutatkozott be barátnőm széles mosollyal. -Ő pedig itt Lucy. -intett felém. Arcomra erőltettem egy mosolyt.
-Remélem, rám is emlékszel még -tett egy hatalmas lépést Harry.
-Még szép. Ezeket a göndör, oroszlánsörényre emlékeztető fürtöket hogy lehetne elfelejteni? -kacsintott a fiúra Kiara. Tekintetét egy perccel később máris Niallra függesztette. -Szeretnétek, hogy elvigyelek benneteket? Szívesen megteszem.
Mind heves bólogatásba kezdtünk, mivel ez idő alatt már egytől egyig átfagytunk.
-Szerintem Mia menjen először, mert ő tudja biztosan az útvonalat -javasoltam. Bólintottak, mire barátnőm megvillantotta ezerkarátos vigyorát.
-Király. Még sosem ültem ilyenen. -pattant fel Kiara mögé. A lány gyorsan bepöccintette a hómobilt, majd mire annyit mondhattunk volna, hogy jeti, már el is viharzottak.
-Honnan ismeritek? -törtem meg a hármunk közt beállt csendet.
-Még az Xfactorban találkoztunk vele. A harmadik élőadásig jutott, majd távozott -felelte Niall. -Csak nem féltékeny vagy? -bökött oldalba. Válaszul belelöktem a hóba.
-Nem. Nem vagyok féltékeny, csupán megkérdeztem.
Pár percbe beletellett míg visszatért Kiara, majd egyesével elvitt mindannyiunkat. A fiúk illedelmesen engem hagytak utoljára. Mikor beestem az ajtón, Mia és Harry már a kandallónál feküdt. A tűz pattogva lobogott.
-Örülök, hogy belementél ebbe az egészbe -jegyezte meg M. Fejét mellkasára helyezte. Érezte, ahogy a srác szívverése felgyorsul érintése miatt. Mindkettejük bőre égett, bizsergett, ahol a másik hozzáért. A mellettük lobogó tűz, csupán tovább erősítette ezt az érzést. Ahogy a lángok fénye oldalról érték Harry arcát, sokkal inkább tűnt a koránál idősebbnek. Arcvonásai keményebbek, férfiasabbak lettek, mint korábban. Mianak tetszett a látvány. Nem csak a kinti hideg, sokkal inkább a fiú közelsége miatt pirult ki fehéres arca.
-Veled szerettem volna tölteni az ünnepeket és ez lényegében sikerült is. Itt legalább nem találnak ránk a fotósok. Csak magunk vagyunk -suttogta fülébe. Barátnőm arcába vér szökött. Elpillantott. Harry kezével a hajába túrt. Közelebb húzta magához, majd lágyan, de lassan egyre hevesebben megcsókolta. Mia egyik kezével megtámaszkodott a fiú izmos mellkasán, míg jobbjával kusza hajában keresett megnyugvást.
Nevetés hangja rázott fel a hosszan tartó bámulásból. A konyha felé indultam. A pultnak támaszkodva észrevettem Kiarat és Niallt. Keserű érzés támadt fel bennem. Oda akartam menni, de megtorpantam.
Nem leszek pióca. Rég nem látták egymást. Miért ne beszélgethessenek anélkül, hogy én ott lábatlankodjak? Bízom Niallban. 
Az ajtó kivágódott. Sheila és Collin lépett be rajta tetőtől talpig havasan.
-Micsoda időjárás -kiáltott fel unokatestvérem. -Ha továbbra is ilyen marad, nem hiszem, hogy hamar el tudjuk majd hagyni a házat -tette hozzá kis szünet után. Rám mosolygott. Meglepőmódon még Shei szája is megrezzent.
Kiara rohant át a házon. Összehúzott szemekkel bámult ki az egyik ablakon a sötétbe.
-Muszáj lesz mennem -szólalt meg kisvártatva.
-Ilyen időben nem mehetsz ki! -vágta rá Shei. -Egyébként ki is vagy?
-Ó, bunkó vagyok bocsi. A nevem Kiara, Niall és Harry egyik régebbi barátja. Én hoztam el őket, mert elakadtak a hóban. A völgy túlvégén lakom -hadarta el a bemutatkozást.
-Igaza van Sheilanak -erősködött Niall. -Ilyen hóviharban nem indulhatsz el. Maradj itt! Legalább az éjszakát töltsd itt és reggel meglátjuk, milyen lesz a táj.
Mindketten Mia tekintetét keresték, őt azonban Harry kisajátította és egy szempillantás alatt eltüntette.
Nem akarom tudni, mit csinálhatnak odafent. 
 -Köszönöm a meghívást -vigyorodott el Kiara.
Niall rákacsintott, majd mellém lépett.
-Na mi lesz a vacsora? -kérdezte csillogó szemekkel.
-Konyhás nőnek nézek ki? -vontam fel a szemöldököm.
-Majd én megcsinálom a vacsit, ha már egyszer befogadtok az éjszakára -ajánlkozott fel a barna hajú lány...