Odasiettem hozzá, szemeim csillogtak a reménytől.
-Beszéltél vele? -kérdeztem lélegzet visszafojtva. Ujjaim bizseregtek, szívem hevesen kalapált, szinte torkomban éreztem. Mia ajkába harapott, kerülte a szemkontaktust. Nem kellettek szavak. Azonnal megkaptam a választ. Mély, gyötrelmes sóhaj szakadt ki belőlem. Erős gyomron rúgásra emlékeztető érzés lett úrrá rajtam. -És mondott valamit, hogy miért nem? -érdeklődtem letörve. Barátnőm megrázta a fejét, majd hirtelen szélesen elvigyorodott.
-Bocsi, nem bírom tovább -tört ki hangos nevetésben. Értetlenül pislogtam rá, de rövidesen leesett a szitu.
-Hogy lehetsz ilyen szemét? Itt izgulok, erre te meg itt szívatsz! -csattantam fel, de hangomba nevetés költözött. Mia vállat vont.
-Ez azért járt, mert leléptél -vágta vissza egyenesen, rám kacsintott. -Azért szeretlek ám -szorosan magához ölelt, mire én rávágtam a hátára.
-És mit beszéltetek, mikor indulunk? -tértem vissza az előző témánkra. Mia elengedett és hátrébb lépett, hogy a szemembe nézhessen.
-Holnap után. Remélem nem bánod, amiért ilyen közeli időpontot választottunk -vigyorgott rám angyalian. Megráztam fejemet.
-Nem, de remélhetőleg a fiúk is ráérnek -húztam számat.
Barátnőm szemei felcsillantak.
Miért van az, hogy ő már megint előbb tid meg mindent, mint én? Hogy csinálja? Tuti, hogy vannak kémei.
-Már mindenkivel lebeszéltem a dolgot. A srácok is ráérnek, sőt még anya is belement, hogy ott töltsük a karácsonyt, bár a lelkemre kötötte, hogy még nem akar nagymamává válni.
Ismét kitört belőlem a nevetés. Magam előtt láttam Anna-t, ahogy ezt előadja Mianak komoly arccal. Barátnőm beleütött a karomba, amitől csak még jobban kellett nevetnem. -Ez nem vicces! -rikoltott rám öt oktávval magasabb hangon.
-Rendben. Komoly vagyok -katonás vigyázzállásba vágtam magam, amitől Miaból is kirobbant a jókedv.
-Mire ez a nagy boldogság? -lopakodott mögénk Peter. Ijedtemben felsikítottam és Mia mellé ugrottam. -Bocsi -tette vállamra kezét a drága menedzserünk. Megráztam fejem, jelezve, hogy jól vagyok. -Nem akarom lerohasztani a vigyort az arcotokról, de muszáj lenne folytatni a munkát. Már így is eléggé meg vagyunk csúszva -erős pillantását tarkómon éreztem. Pontosan tudtam, sőt mindenki tudta, hogy a forgatás miattam akadt meg. Én voltam azért a hibás, hogy a tervezett időpontra képtelenek voltunk kiadni az új videoklipet. Bűntudat fogott el, gyomromba mart.
Összenéztünk Miaval, s mielőtt még bármit is mondtunk volna, elindultunk vissza a többiek felé. Az egész stáb a felállított hősugárzók köré gyűlt, ott viccelődtek egymással, nevetgéltek, jól szórakoztak. Sheila is ott volt, Collinnal karöltve. Jó volt látni, hogy legalább közöttük nem váltott ki feszültséget eltűnésem. Észre sem vettem, de megtorpantam. Hosszasan bámultam fekete hajú barátnőmet, ahogy egy bögre forrócsokival flörtöl. Szája széles mosolyra húzódott, fehér párafelhő gomolygott arca előtt, miközben unokatestvéremmel beszélgetett. Tekintete egyszerre rám tévedt. Mosolya hihetetlen gyorsasággal olvadt le kipirult arcáról. Úgy éreztem magam, mint akibe tőrt szúrtak. Megannyi szempár szegeződött rám. A feszültség tapinthatóvá vált, s mellkasomra telepedett. Levegő után kaptam, de csak szúró érzés fogott el.
Mia belém karolt, erővel kényszerített megmozdulásra. Shei azonnal elkapta tekintetét, mégis még mindig magamon éreztem szúrós, gyilkos pillantásainak súlyát.
-Na, akkor mindenki vissza a munkához! -kiáltott fel Peter. Mindenkiből vegyes érzelmeket váltott ki. Tekintetét rám emelte. -Ne is törődj velük! Kicsit be vannak rád rágva, de majd túl lesznek rajta -biztatott egy kacsintással átkötve.
-A kicsit szerintem gyenge kifejezés. Ha tehetnék, most azonnal máglyán égetnének meg.
-Akkor bizonyítsd be nekik, hogy tévednek veled kapcsolatban! Most azt hiszik rólad, hogy egy liba vagy, aki mindenkit cserben hagy. Mutasd meg, hogy több vagy ennél és rosszul ítéltek meg!
Peter tudta, mit kell mondani, hogy egy kicsit rendbe rakjon. Szavaival épp annyira dicsért meg, mint amennyire letorolt. Képes volt erőt adni. Hajamba túrtam, majd egy nagy sóhaj keretében a nyakába ugrottam.
-Köszönöm. Köszönök mindent -suttogtam elhaló hangon. Hallottam, ahogy Peter elmosolyodik.
Havazni kezdett. A táj még gyönyörűbbé vált. A fákról időnként leszakadt a rájuk nehezedő hó, s miközben a friss hóban mászkáltam, hallottam, hogyan ropog talpam alatt. Mindig is imádtam benne ugrándozni, futkosni vagy a lányokkal egymást belelökni.
A forgatást igyekeztem komolyan venni. A rontásaim számát próbáltam minimálisra csökkenteni. Minden tőlem telhetőt megtette, hogy bizonyítsak. A versenyszellem elhatalmasodott felettem. Pontosan követtem a stáb utasításait, bár időnként mindannyian elnevettük magunkat. Több mint egy órán keresztül kellett a jeges hóban fetrengenem, sétálgatnom, ugrálnom. Nem bántam, bár egy óra elteltével már minden ujjam lila árnyalatokban pompázott.
-Ennyi! -kiáltott fel boldogan Chris, aki ez egész klip rendezéséért felelős. -Megvan minden -folytatta nevetve. Mindannyian felsikítottunk, s tapsolni kezdtünk.
Kész van. Végre összehoztuk. Az elvégzendő teendők listámról egy dolog pipa. Már csak maradt 14763 karácsonyig elintézendő tennivaló. Nem fogok unatkozni.
Egy hógolyó talált el, rántott fel merengésemből. Körbenéztem, de senkit sem találtam, akitől feltehetően a hógolyó érkezhetett volna. Elindultam a lányok után vissza az öltözőbe, de egy újabb jeges élmény landolt a nyakamban. Megfordultam. Egy szőke srácot pillantottam meg a fák árnyékában. Nem tartott sokáig felismernem jellegzetes tartásáról és ezerkarátos vigyoráról. Felkaptam egy adag havat és azzal dobtam vissza nevetve.
Niall futva indult meg felém, mire én is rohanni kezdtem. Természetesen, nem felé. Mia, sőt Sheila is felnevetett, mikor meglátott bennünket, ahogy mint két óvodás üldözzük egymást. Hátulról felkapott, majd megcsókolt. Amint ajka ajkamhoz simult, már nem fáztam. Égető, bizsergető érzés kerekedett fölém. Szívem vadul kalapált mellkasomban, akárcsak mikor először csókolt meg. Bár rengeteg dolog változott meg kettőnkkel kapcsolatban, az érzés még mindig ugyanaz, mint először. A felhők felett lebegtem, valahányszor csak a közelében voltam. Nem voltam gondolatolvasó, de tudtam, ő is így érez. Láttam rajta. Szemeiben ugyanazt a tüzet fedeztem fel, mint saját szempáromban. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg míg nem voltam itthon, más valakivel is kikezdett volna. A paparazzók bizonyára észrevették volna. Nem mintha ellenőrizgetni szoktam volna, merre megy, kivel találkozik, mit csinál.
Niallal kézen fogva sétáltunk el az öltözőig, ahol azonban barátnőim vigyorogva az arcára csapták az ajtót.
-Akkor holnap után indulunk, igaz? -törte meg a csendet Mia.
Sheilara néztem, kinek arca komor maradt. Keserűen sóhajtott fel.
-Igen, de ha nem bánjátok, mi Collinnal külön kocsival megyünk.
Mia bólintott. Tudta, nem az én válaszomra kíváncsi Shei.
-Rendben. Mi kisbusszal megyünk és akkor majd ott találkozunk -erőltetett arcára egy mosolyt. Fekete barátnőm bólintott, majd meg sem várva, míg én is mondok valamit, kiviharzott. Az ajtó hangos csapódással csukódott be mögötte.
-Van egy olyan gyanúm, hogy ez a hétvége nagyon-nagyon hosszú lesz. Ha túléljük, apácának megyek.
-Azzal már elkéstél, nem? -vetette oda csipkelődő megjegyzését Mia. Levetett pólómat vágtam hozzá.
-Ma a megszokottnál is gonoszabb vagy velem -játszottam a sértettet, de rákacsintottam.
Barátnőm csak megvonta a vállát, majd velem együtt távozott a lakókocsiból.
Niall a hősugárzó mellett ácsorgott Harryvel egyetemben. Mia arca felderült, amint megpillantotta szerelmét. Oda rohant hozzá, s nyakába ugorva csókolták meg egymást. Niallal mi ennyire nem voltunk dinamikusak.
Miután elköszöntünk, beszálltunk a kocsiba, s Londonig meg sem álltunk. A városban hatalmas pelyhekben hullott a hó. Elmosolyodtam.
-Gyere, sétáljunk egyet! -biccentett az ablakon kifelé. Nem ellenkeztem, azonnal kipattantam a fűtött autóból.
Az utcák kihaltak voltak. Csupán itt-ott sétált egy-egy vállalkozó kedvű páros. Már sötét volt, az ünnepi világítások, valamint az utcai lámpák világították be a várost. Hihetetlen látványt nyújtott.
A Big Ben-től nem messze álltunk meg. A Temzét csodáltam, mikor Niall mögém lopakodott, a magához húzott.
-Szeretlek! -suttogta érzelemmel átitatva. Pír szökött arcomba, pedig nem most hallottam először.
-Én is téged -feleltem. A szöszi derekam köré fonta izmos karjait. Mellkasom mellkasának feszült. Lassan csókolt meg, kiélvezve a pillanatot. Nem voltak körülöttünk fotósok, sem más kíváncsiskodók, kik tönkre tehették volna a perc nyújtotta varázst. Csak mi voltunk. Végre hónapok óta először nem éreztem úgy magam, mint valami kis baktérium, melyet egy mikroszkóp alatt vizsgálnak, s viselkedéséről, tetteiről feljegyzéseket készítenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése