A kandalló mellé telepedtem, a benne ropogó tűz forrósággal árasztott el. A falnak vetettem hátamat. Gondolkodóba estem. Ezernyi megválaszolatlan kérdés keringet fejemben. Kiarat próbáltam nem betolakodónak tekinteni. Sőt, ahogy csak ültem ott és bámultam rá, rájöttem, feleslegesen aggódok. Nem tűnt olyan lánynak, aki képes lenne rávetni magát más barátjára. Talán korai volt, de megbíztam benne. Niallal igyekeztek összehozni valami ehetőt. A szöszi inkább csak nézte, ahogy a barna hajú lány sertepertél körülötte a konyhában, mint egy kis dolgos manó. Elmosolyodtam.
Tekintetem tovább vándorolt, Sheilan állapodott meg. A nappaliban ült, tőlem pár méterre. Engem bámult, méregetett. Éreztem, hogy ereimben szétárad a csalódottság és a düh. Magamra haragudtam és nem rá. Teljesen megértettem, miért bánik így velem. Ennek ellenére fájt látni fagyos tekintetét és a szemében tanyát vert undort. Nem álltam pillantását, a ropogó tűzre fordítottam tekintetem, azonban ő továbbra is rám meredt. Tarkómat égető bizsergés lepte el. Úgy éreztem, gyorsabban fogok elégni, mint a kandallóba dobott papírdarab.
-Nem. Még közel sem eleget -vetette oda szárazon Sheila, majd tovább folytatta a tekintettel-felgyújtási kísérletét.
Collinból egy mély, sajnálattal átitatott sóhaj szakadt ki.
-Eléggé szadista vagy, ugye tudod?
-Még én vagyok a rossz? -csattant fel a lány. Király! Ha ők ketten még összevesznek, akkor ez is az én számlámra íródik majd.
-Nem, Sheila, neked van igazad. Megérdemlem, hogy így bánsz velem -szóltam oda meggondolatlanul.
-Ez lett az új szokásod? A hallgatózás? -villantotta rám villámokat szóró szemeit barátnőm...legalábbis ha még nevezhettem annak.
-Nem, én csak...
-Te csak? Te csak, mi? Újabb kifogás? Még egy hazugság?
-Sheila! -mordult rá Collin.
-Ne, Collin, hagyd csak! Igaza van -csitítottam, bár sokat nem értem el vele.
-Tudod, Lucy, egyszer előállhatnál az igazsággal anélkül, hogy valaki vagy a hazugságaid mögé bújnál -folytatta pillantásánál is fagyosabban a lány. Szívem összeszorult szavai hallatán. A torkomban növekvő gombóctól levegőt sem kaptam.
-Nem bújok senki, semmi mögé. Ha az igazságra vagy kíváncsi, akkor talán ki kellene venned a dugót a füledből és meghallanád. Talán fel sem tűnt neked, de ezt az egészet azért szerveztük, hogy végre megbeszélhessük a történteket. Shei, a barátnőm vagy, a legjobb barátnőm, nem akarlak elveszíteni egy ilyen félreértés miatt.
-Szóval ez az egész kiruccanás már megint rólad szól -vonta le tévesen és elhamarkodottan a következtetést.
-Nem -próbálkozásom süket fülekre talált.
-Legalább ne tagadd le -a konyha felé fordította fejét. -Nem csodálom, hogy Niall is inkább az új csajjal lóg, mintsem veled. Feltűnési viszketegségben szenvedsz, de nem is akármekkorában. Magadat állítod a világ közepére. Bocs, de én nem akarok a drámád egyik mellékszereplője lenni. Akkor már inkább részt sem veszek benne, ha nem haragszol...Vagyis akár haragszol érte, akár nem. Az már a te bajod.
Lesütöttem szemeimet. A szavak torkomban akadtak. Gyomrom felkavarodott, szédülni kezdtem. A stressz átvette testem felett az irányítást. Az ajtóra sandítottam, s mire észbe kaptam volna, már kint is álltam a hóviharban, térdig gázolva a frissen lehullott hóban.
Metsző fájdalommal nyílalt belém a felismerés, egy pulcsiban és szobapapucsban voltam. Nem telt bele egy percbe, máris vacogni kezdtem. Fogaim erősen csattantak össze újra és újra.
Az erdő felé vettem az irányt. Minél messzebb akartam kerülni a háztól, mintha így bármilyen problémát is leküzdhettem volna.
Már megint elmenekülök. Ott kellett volna maradnom és kiállnom az igazam mellett. De hogyan tehetném ezt meg anélkül, hogy még jobban elmérgesedne kettőnk közt a helyzet. Már így is túlfeszített íjként tartózkodunk egy helységben.
Köhögni kezdtem. A hideg markolászta a légcsövemet.
-Talán jobb lenne, ha visszamennénk. Nem gondolod? -az ismerős hang megnyugvással töltött el. Vállam felett néztem magam mögé. Niall körvonalai feketén rajzolódtak ki. Arcát ugyan árnyékok takarták, de tudtam, hogy ő az. -Sheila is biztosan örülne, ha visszamennénk.
-Neked lehet, de engem inkább hagyna itt kint megfagyni -fáradtan húztam mosolyra számat.
-Ne beszélj butaságot! Ezt te sem gondolhatod komolyan -kezét nyújtotta. Elfogadtam a gesztust. Ahogy felrántott a hóból, izmos mellkasának ütköztem. Bőre melege felolvasztotta elfagyott ujjaimat.
-Már nem tudom, mit higgyek, gondoljak -jegyeztem meg erős éllel hangomban. Kabátjába markoltam, mire levette azt, s a vállamra terítette. -Köszönöm -pillantottam rá hálásan. Elmosolyodott.
-Hallottam, hogy miket vág a fejedhez. Hidd el nekem, csak a düh és a makacsság beszél belőle. Ha csak feleannyira lenne akaratos, mint amennyire valójában, már régen egymás mellett ülve sütnétek a mályvacukrot. -Az édesség hallatán összefutott a nyál a számban...de vissza a témához.
-Még sosem láttam ilyennek ezelőtt. Korábban is voltak vitáink, de azok egyike sem volt ennyire maghatározó.
-Korábban is felszívódtál már két hétre?
-Mi? Nem. Dehogy.
-Akkor ne csodálkozz! Sheila úgy érzi, hogy elárultad, és sutba dobtad a barátságotokat. Nem biztos abban, hogy bízhat-e benned, pedig szeretne. Oda akar menni hozzád és magához ölelni, de ugyanakkor szálanként tépni ki a hajadat, ha lenne rá lehetősége. Időre van szüksége, hogy a benne kavargó érzések és gondolatok leülepedjenek egy kicsit. Hagynod kell, hogy ő is a maga módján birkózzon meg a történtekkel. Ha folyton neki adsz igazat, azzal csak még jobban felhergeled, mert azt fogja hinni, hogy téged ennyire nem érdekel a dolog.
-Honnan tudsz te ennyit a lányokról? Sheilaról? -csodálkozva szökött fel szemöldököm. -Csak nem elloptad Mia egyik magazinját? Vigyázz, mert ha igen és kárt teszel benne, akkor véged. Én egyszer behajtottam az egyik oldal sarkát...Egy hónapig minden nap az ebédemhez járó pudinggal fizettem -az emléktől megborzongtam, de Niall csak nevetett. -Nem vicc. Komolyan ki kellett állnom egy próbát.
-Jó elhiszem -húzott magához ismételten. Egy csókot nyomott homlokomra. -Egyébként nem játszottam tolvajt, csupán hallottam, mikor Sheila kiönti a lelkét Collinnak. Igyekeztem minél több dolgot megjegyezni, de az a lány olyan gyorsan tud beszélni, hogy még egy hadaróbajnokot is könnyűszerrel legyőzne.
-Azért rád is rád férne néhanapján egy-egy nyugtató -jegyzetem meg az orrom alatt. Niall ravasz vigyora bajt sejtetett. Felkapott az ölébe, s futásnak eredt velem. Sikítva kapaszkodtam meg pulóverében.
-Elment az eszed? Tegyél le! -kiabáltam, de ő csak nevetett. -Nem viccelek. Tudok járni. Nézd, van két lábam!
-De még milyen lábaid -kacsintott rám. Válaszul beleütöttem a kezébe. -Vigyázz, mert a végén még elejtelek!
-Úgysem mernéd megtenni -vágtam rá reflexszerűen meggondolatlanul. A szöszi kirántotta alólam kezeit. Felsikítottam, azonban még mielőtt a hóhoz értem volna, elkapott ismét. -Barom!
-De legalább most már nevetsz.
Igaza volt. Valóban előtört belőlem a kisgyermekes nevetésem. Ezért szerettem Niallt. Képes volt bármikor mosolyt csalni az arcomra, még akkor is, mikor legszívesebben a föld mélyére ástam volna magam, hogy senki se lássa könnyeimet. Ő mellettem volt. Mindig. Akár akartam, akár nem...Na jó, az esetek többségében akartam...de csak a többségében.
Beléptünk az ajtón, minden szem ránk szegeződött. Az arcomon eddig uralkodó széles vigyor hamar leolvadt, amint Sheilara és Collinra sandítottam. Torkom ismét elszorult. Niall összekulcsolta ujjainkat. Éreztem, ahogy ereje átáramlik belém. Átkapcsoltam energiavámpír-üzemmódba.
-Sheila, szeretném, ha megbeszélhetnénk a dolgokat -kezdtem bele kissé erőtlenül.
-Nincs mit megbeszélnünk -vágta rá visszakézből. A düh felpezsdült bennem.
-De igenis van. Játszhatjuk továbbra is a megsértődöttet, akárcsak két óvodás kisgyerek, vagy akár tisztázhatnánk a dolgot, mint két felnőtt -hangom ezúttal nem tűrt ellentmondást. Hmm, ez a magabiztosság egész jó dolog.
-Felnőttnek lenni szívás.
-Ha azt hiszed, akkor egy napra állj a helyembe -szóltam vissza immáron idegesen.
-Ó! Akkor most sajnáljalak?
-Nem, és díjaznám, ha nem forgatnád ki a szavaimat! -felsóhajtottam. -Nézd, a legjobb barátnőm vagy és nem akarlak elveszíteni. Szeretném, ha meghallgatnál. Csupán ennyit kérek.
-Én pedig csak annyit, hogy hagyj békén!
-Oké. Tudod mit? Haragudj csak! Így minden sokkal egyszerűbb. Így nem kell azon agyalnod, hogy megbocsáss-e vagy sem, mivel esélyt sem adsz arra, hogy megmagyarázzam -hajamba túrtam, igyekeztem lenyugtatni magamat. -Nem hibáztam. Talán te annak látod az utamat és az eltűnésemet, de én nem bántam meg. Végre megtudtam mindent. És most komolyan még mindig ezen vagy fennakadva? Tudom, hogy a forgatás kellős közepén szívódtam fel, de mint láthatod megoldottuk. Azt is pontosan tudom, hogy szó nélkül léptem le és ezért bocsánatot is szeretnék kérni. Ez az egy dolog, amiben hibáztam. Ha ezen képtelen vagy túltenni magadat, akkor talán mégsem volt olyan erős a barátságunk, mint gondoltam. A szememben még mindig a legjobb barátnőm vagy, de pont ezért nem fogom szó nélkül tűrni az undorról árulkodó tekinteted. Sajnálom, ha megbántottalak, őszintén, de ideje lenne magad mögött hagynod a gőgöt és kinyitnod a szemed.
-Nehéz úgy megbocsájtani, ha egyik kezeddel simogatsz, a másikkal pedig pofozol.
Elmosolyodtam, akárcsak ő. Elszakadtam Nialltól, szorosan a lány elé léptem.
-Hibáztam, de bassza meg, hibázni emberi dolog. Vagy elfogadsz ezzel együtt vagy... -elcsuklott a hangom. Minden önbizalmam szertefoszlott a gondolattól, hogy most beszéltem utoljára Sheilaval. Nem akartam elveszíteni még akkor sem, ha szavaimból nem mindig árulkodott a szeretet.
-Még szerencséd, hogy türelmes lány vagyok és nem haragtartó.
-Tényleg nem? Nekem nem tűnt fel -böktem oldalba.
Magához ölelt. Csörtetést hallottunk a lépcső irányából. Mindketten odakaptuk fejünket.
-Családi ölelés! -kiáltott Mia felénk rohanva.
Két méteres távolságból ugrott nekünk. Azonnal becsatlakozott az ölelésbe. Mind felnevettünk. Először Collin, majd Niall, Harry, végül pedig Kiara is odajött hozzánk. Kissé kényelmetlenül érintette a szituáció, de igyekezett elengedni magát.
-Na jó, imádlak benneteket, de valakinek a könyöke csiklandozza a tüdőmet -nyögtem fel fájdalmasan, de nevetve.
-Kibírod! -rikoltott rám Mia...
Nagyon tetszik:) Siess a kövivel:)
VálaszTörlés