Egész éjjel álmatlanul forgolódtam. Gyomrom, mióta Greg felhívott, görcsben áll. Kezeim és lábaim remegnek, mint az őszi nyárfalevél. Igyekeztem eltüntetni a szemem alatti méretes karikákat, de ez szinte lehetetlen feladatnak ígérkezett.
-Szia, jól aludtál? -fordult felém Kiara. Zavartan bólintottam. Körbenéztem, a házban csak mi ketten voltunk.
-A többiek hova tűntek?
A lány megvonta a vállát.
-Mia és Sheila elmentek egy közeli boltba, hogy bevásároljanak, Collin a ház körül lapátolja a havat, Niall és Hazz pedig a kisbuszt próbálják kiásni a hó fogságából.
Azonnal kabátom után nyúltam.
-Akkor megyek és segítek nekik -léptem az ajtó felé, de Kiara visszafogott.
-Azt mondták, hogy mi inkább csináljuk meg az ebédet -a konyha felé sandított, követtem pillantását. Igaza lehetett, a tegnapi vacsorából egy falat sem maradt, és ha a fiúk ilyen kemény munkát végeznek, minden bizonnyal farkaséhesek lesznek...főleg a szöszi.
Elindultam a hűtő felé.
-Van itt elég étel ahhoz, hogy összedobjunk valamit? -fordultam hátra hozzá. Hevesen bólogatott.
-Igen, van bőven.
Kinyitottam a hűtőajtót. Mélyen felsóhajtottam.
Azért azt nem mondanám, hogy bővelkedünk az elemózsiában, de ráfoghatjuk. Az alap dolgok itt vannak, így már el tudunk indulni.
Sosem voltam túl nagy szakács, de anya mellett azért sikerült megtanulnom pár egyszerűbb ételt. Általában én voltam az, aki megmondta, hogy mi legyen az ebéd, ugyanis válogatós voltam...illetve vagyok még mindig.
Kiaraval egész jól kijöttünk egymással ahhoz képest, ahogy kezdtük. Beszélgettünk, nevetgéltünk, énekeltünk, viccelődtünk. Sikerült közelebb kerülnünk egymáshoz, igaz a két lépés távolság még továbbra is fennállt köztünk. Niall, amolyan tabutémaként, csupán egyszer került szóba. Akkor is két mondat eréig. Szándékosan kerültem a magánéletemről szóló témákat. Ugyan nem hittem, hogy Kiara a baltás gyilkos, mégsem bíztam meg benne annyira, hogy beavassam. Nem volt 24 órája sem, hogy megismertem.
Mire Mia, Shei és a fiúk is visszacsámpáztak a házba, az ebéd pont elkészült. Anyukám egyik specialitását készítettem el nekik. A jó az volt benne, hogy gyorsan és könnyen meg lehetett csinálni. Nem igényelt túl nagy tapasztalatot.
-Sikerült kiásnotok a buszt? -kérdeztem mikor már mindannyian az asztalnál ültünk. Niall teleszájjal bólintott. Elmosolyodtam. Úgy festett, mint egy hörcsög.
-Nehezen, de sikerült -válaszolt a szöszi helyett Harry. -És ti merre jártatok? -fordult barátnője felé.
-Nem túl messze, a völgy aljában van egy bolt, oda ugrottunk el. Gondoltuk veszünk pár alapanyagot a karácsonyi vacsihoz, mert a hűtő igencsak szerényen volt megpakolva, arról meg nem is beszélve, hogy azok a kaják már mióta voltak benne.
-Arra gondoltam, elmehetnénk ma síelni -Collin tekintetével végignézett rajtunk, lányokon -, ti persze snowboardozni, visszafelé pedig az erdőből hozhatnánk fát és azt is fel tudnánk díszíteni -fejtette ki javaslatát két falat közt. Mind összenéztünk, sugdolózás vette kezdetét. -Benne vagytok? -kérdezte tíz perc elteltével Collin ismét.
-Persze, ezt ki nem hagyjuk -kacsintottam rá.
Niallra néztem, aki egy pillanatig farkasszemezett velem, majd Kiara felé fordult.
-Lenne kedved eljönni velünk? -kérdezte a lánytól.
Kiara arcába vér szökött. Szíve kihagyott egy ütemet, még lélegezni is elfelejtett. Szája sarka felfelé kúszott, megvillantak fehér fogai.
-Szívesen mennék, de nem szeretnék zavarni -nyomatékosan bámult engem, ami Niallnak is feltűnt. Válla felett pillantott hátra. Megvontam vállaimat.
-Gyere, egyáltalán nem zavarsz -jegyezte meg, miután látta reakciómat. Kiara még szélesebben vigyorodott el. Szája szó szerint a füléig ért. Boldog volt, szíve szaporábban vert, mint eddig. Úgy érezte, a fellegekben jár. Eszébe jutottak azok a napok, melyeket Niallal együtt töltött...Mármint barátként együtt. Boldogsága egészen addig szárnyalt, míg tekintete rám nem siklott. Tarkómon éreztem a jeges borzongást. Egyenesen engem bámult, mintha Niall nem is lett volna köztünk. Igyekeztem nem odafigyelni, de egy idő után képtelen voltam nem észrevenni.
Amilyen gyorsa találtuk ki a napi programot, olyan gyorsan be is fejeztük az ebédet. Az összes elkészített étel elfogyott...Tegyük hozzá, nem csináltam túl nagy adagokat.
Kiara ebéd után hazasietett, hogy magára kapja a sícuccát, míg mi is magunkra kaptuk a sajátjainkat.
Niall ruhája ismerősnek hatott, bár elsőre nem jöttem rá honnan. Feküdtem az ágyon, néztem, ahogy öltözik. Ő szintén ezt csinálta, miközben én készülődtem.
-Kicsim, nem bánod, hogy Kiara is jön? -kérdésére számítottam, mégis meglepett. Feltörő sóhajomat elfojtottam.
-Nem. Kiara kedves lány, bár eddig nem sikerült túl sok mindent megtudnom róla.
Niall felnevetett, felrántott az ágyról. Szemei ragyogtak.
-Csak meg kell ismerned. Tudom, hogy jól ki fogtok jönni egymással -rám kacsintott. Elhittem amit mondott, mert ő érzéssel, tiszta szívvel mondta.
-Lucy, Niall, ne most romantikázzatok! Ha nem vagytok lent fél percen belül, nélkületek indulunk el! -kiabált fel Mia. Kirobbant belőlünk a nevetés. Az ajtóra néztem, majd vissza Niall szemébe.
-Azt hiszem, nem ártana, ha indulnánk.
-Még van 25 másodpercünk -közelebb húzott magához. Kezem mellkasának támasztottam. Éreztem, ahogy szíve vadul kalapál tenyerem alatt. Egy pillanatig sem vette le rólam a szemét, ahogy én sem róla. Keze lejjebb csúszott, egészen a derekamig. Szorosan tartott, nehogy elszökhessek...mintha szerettem volna.
Ajka lassan enyémnek simult. Lassan induló csókunk, hamar átcsapott egy heves csatába. Nyelve kalandozva járta be szájüregemet. Testemet vad, égető tűz perzselte fel. Apró áramcsapások értek ott, ahol bőre bőrömhöz ért.-Ne kelljen még egyszer szólnom! -hallottuk ismét Mia hangját.
Elmosolyodtam. Niall homlokával homlokomnak támaszkodott. Arcomon éreztem friss fenyőkre emlékeztető leheletét, illatát. Megborzongtam.
-Ideje lenne mennünk -nyögtem ki lihegve. Niall arcára széles mosoly költözött. Egy puszit még nyomott számra, majd kézen fogott és levezetett a nappaliba.
-Azt hittem, már sosem jöttök -jegyezte meg szem-forgatva, perverz vigyorral Mia. Kabátomhoz léptem.
-Készen állok! -kiáltott fel Niall, aki már a síszemüveget is magára tette.
Harry jelent meg, sokkosan állt meg bandatársa előtt.
-Te most komolyan abban leszel, mint amiben a Kiss you forgatásán voltunk? -vonta fel értetlenül szemöldökét, reménykedve, hátha csak egy viccnek szánta a srác.
-Most miért? -fordult felé lebiggyesztett ajkakkal.
-Mert..izé...mindegy -legyintett és barátnője, Mia mellé lépett. Megcsókolta.
Niall kétségbeesetten sietett oda hozzám. Kikerekedett szemekkel meredtem rá.
-Kicsim, ez tényleg nem jó? -hanglejtése egy ötéves hanghordozásához hasonlított. Önkénytelenül is felnevettem, amit nem vett jó néven. Megköszörültem torkomat.
-Bocsi -túrtam hajamba. Alaposan végignéztem a fiút. -Ebben tuti, nem fogsz fázni, bár eléggé érdekesen nézel ki benne.
-Ha ebben maradok, megengeded, hogy melletted menjek?
-Persze -vágtam rá, de nem értettem, mire megy ki a játék. Niall szó nélkül magához ölelt. Nem nagyon tudtam mire vélni hirtelen előtörő gesztusát, de viszonoztam. -Ezt miért kaptam?
-Mert nem számít, milyen kreténül nézek ki, te mellettem maradsz -válaszolta önelégült mosollyal.
-Azért a szakadt alkoholista kinézetig lehetőleg ne jussunk el -mosolyogtam rá.
-Tubicáim, mehetünk? -nézett ránk kérdőn Sheila, mire mi egyszerre bólintottunk.
Alig, hogy kitettük a lábunkat az ajtón, Kiara is megérkezett. Mosolyogva intettem neki, hogy másszon fel az óriási hótraktorra, de jelzett, hogy ő inkább a saját hómobilján marad.
Collin vezetett, aminek a következménye az lett, hogy mindnyájan erősen kapaszkodtunk, nehogy leessünk a száguldó gépről. Meredek hegyoldalakon és kijáratlan ösvényeken vezetett az utunk a szűzhóban. Viszonylag gyorsan, alig fél óra alatt eljutottunk arra a csúcsra, melyre kiskorunkban sosem engedtek fel minket, mondván túl veszélyes.
A hegyoldalban érintetlenül állt a hó. Több mint két méteres lehetett, s ha az ember spontán beleállt, derékig minimum belesüppedt. Pont ideális volt a számunkra.
Végre nem kellett visszafognunk magunkat. Nyugodtan lehettünk őrültek anélkül, hogy bárki is szólt volna érte. Kiadtunk magunkból minden feszültséget. Mivel a pálya az egész hegyoldal volt, elszórva, kellő távolságot megtartva haladtunk. A friss havat hasítani mindig más élmény volt, mint mikor az ember a már bejárt pályát használta. Sokkal szabadabb, de ugyanakkor veszélyesebb volt ez a felállás. Kisebb vagy akár nagyobb lavinákhoz is vezethet, ha nincs meg a kellő óvatosság. Mi is pont ez okból kifolyólag tartottuk be a megfelelő távolságot.
Több órányi aktív sport után, miután már teljesen kimerítettük magunkat, elindultunk visszafelé. A nap már kezdett eltűnni a hegyek mögött, így sietnünk kellett, ha még egy fát is be akartunk szerezni. Lusta és fáradt emberek módjára, a házhoz legközelebb lévő fenyőre esett a választásunk. Origamiművészetünkről adott tanúbizonyságot, hogy az óriási fát sikerült betuszkolnunk a keskeny ajtón. Collin kintről hozott be egy nagy adag felhasogatott fát, hogy most este ne járjunk úgy, mint az előzőn.
Míg a többiek a fán dolgoztak, addig mi Niallal a zoknikat aggattuk fel a kandalló fölé.
-Nagyon örülök, hogy itt vagy velem -szólt halkan, a ropogó tűznél is halkabban.
Jólesett bókja, melegítette szívemet.
-Én is. Remélem, nem ez az utolsó közös ünnepünk.
-Biztos vagyok benne, hogy nem -elkapta kezemet, szembefordított magával. -Kicsim, tudom, még nincs újév, de már most megfogadom, nem hagyom, hogy bárki is közénk álljon -a kandallóban lobogó tűz eltörpült a Niall szemeiben fellángoló akarat és elszántság mellett.
Ezidáig sikerült megfeledkeznem Gregről, de most hirtelen maró fájdalomként jelent meg ismét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése