Még mindig nem tudom, mi lett volna a helyes. Ha hagytam volna, hogy megcsókoljon, sokkal nehezebben tudnám a szívemet kordában tartani. Nem lehet köztünk semmi. Jelenleg a karrieremet kell kiépítenem és ő is állandóan úton van. Nem lenne egymásra időnk. Ha valamilyen csoda folytán össze is jönnénk, a turné mindennek véget vetne. Lányok ezrei, milliói hevernek a lába előtt... Tudom, ő nem olyan, de nem ismerem eléggé, hogy azt mondjam, sosem csalna meg. A távkapcsolatok nem működnek. A felek elhidegülnek egymástól. Valaki biztos sérül a szakítás során. Ezt én nem akarom. Nem akarom azt, hogy fél év múlva már meg sem történtnek tekintsük a napokat, amikor jól elvoltunk és boldogak voltunk. Túlságosan is szeretem ahhoz, hogy elveszítsem. Daviddel is hasonlóképpen voltam és most hol tartunk? Megvetjük a másikat és csak a csalódottságot hagytuk a másikra. Hiába töltöttünk együtt annyi csodálatos hónapot, most már csak a rémes dolgokra tudok gondolni vele kapcsolatosan. Nem bírnám ki, ha Niallra is csak így tudnék visszaemlékezni. Nem. Ezt nem fogom hagyni. Maradok csak távoli szemlélődő. Úgy könnyebb.
Lementem a konyhába, ahol Daisy és anya vártak már rám.
-Jó reggelt! -barátságos mosollyal üdvözöltem őket. Húgocskám azonnal a nyakamba ugrott, majd egy puszival kívánt jó reggelt. Odaléptem anyához és az ő arcára is adtam puszit.
Letettem Daisyt és a hűtőhöz mentem. Reggeliként egy kis joghurtot vettem elő. Átsétáltam a nappaliba, majd nagyon nőiesen levetődtem a kanapéra. Szegény kanapé szabályosan felnyögött, mikor ráugrottam. Nem élvezhettem sokáig a pihe-puha párnákat, mert a telefonom hangos csörgésbe kezdett. Felrohantam a szobámba.
-Halló? -kíváncsian kérdeztem, mert egy eddig sosem látott számon hívtak.
-Szia Lucy te vagy az? A Syco Records-tól hívlak. -az állam leesett. Alig kaptam levegőt. Egy kisebb sokkot kaptam, mikor meghallottam. -Itt vagy? -folytatta.
-Persze. Igen én vagyok Lucy. Miben segíthetek? -próbáltam komoly maradni. Nem igen sikerült.
-A csapatnak lenne egy ajánlatunk. Mit szólnátok egy lemezhez? -most kaptam sokkot.
-Egy saját lemez? Úristen! Az nagyszerű lenne! -éreztem, hogy a gravitáció nem tart elég erősen, mert elszállok.
-Ezt örömmel hallom. Gyertek kettőre a stúdióba! Legyetek pontosak! Majd ott megbeszéljük a részleteket. Szia! -rezzenéstelen hanggal mondta.
-Rendben ott leszünk. Köszönöm, hogy hívott. Viszont hallásra! -mielőtt még kinyomott volna, elmosolyodott. Hallottam. Megvártam míg leteszi a telefont, majd teli torokból sikítozni kezdtem. Ugráltam, mint aki rugót nyelt. Egyszerűen nem hittem a fülemnek. A boldogság átjárta az egész testem úgy éreztem, ha nem fog meg valaki elszállok messze innen. Anya és Daisy aggódva nyitottak be a szobámba.
-Minden rendben? -kérdezte anya és arcomat vizsgálta sérülés után kutatva.
-Persze. Ennél nagyobb rendbe már nem is lehetnének a dolgok. Lemezszerződést ajánlottak a csapatnak. -beletúrtam a hajamba és ismét ugrándozni kezdtem. Anya arca felderült és szorosan magához ölelt, amihez persze Daisy is csatlakozott.
-Gratulálok kicsim! Tudtam, hogy sikeresek lesztek. -egy anyai puszit is kaptam. -A lányok már tudják? -esett gondolkodóba.
-Azt hiszem...-én is tanakodni kezdtem. A kezembe kaptam telefonom és úgy döntöttem, hogy inkább felhívom őket. Anya és Daisy kimentek. Megvártam míg becsukják az ajtót, majd az ablakomba másztam. kinyitottam az üveget és kilógattam a tetőre lábaimat. Először Miat hívtam.
-Szia Mia! -vigyorogtam, ami a hangomon is hallatszott.
-Szia! Hogy-hogy ilyen korán hívsz? -rápillantottam az órámra.
-Már fél 11 van. -feleltem nevetve.
-Jó ez igaz, de mindegy. Nekem még hajnal. Most komolyan, valami baj van? -aggódva kíváncsiskodott.
-Ülsz vagy állsz?
-Fekszek. Miért? -értetlenkedett.
-Akkor jó. Kapaszkodj meg, mert olyat mondok, hogy dobsz egy szaltót! -húztam az idegeit.
-Mondd már!
-Találd ki, ki hívott fel nem is olyan régen! -folytattam kis játékom.
-Niall?
-Mi? Nem! A Syco Records egyik ügynöke. Tudod mit jelent ez? -hülye kérdés. még szép, hogy tudja. Mindig is erről álmodoztunk. Mia sikítozni kezdett.
-Mondd, hogy nem szívatsz! -ő is a fellegekben volt.
-Ez az igazság. -vágtam rá.
-Úristen! Nem hiszem el! És mit mondtak? Mesélj el mindent!
-Kettőre a stúdióba kell mennünk! Majd ott mondják el a részleteket. Már annyira várom. Nem tudok megülni egy helyben. -meséltem.
-Ezek után már én sem. Ez az eddigi legjobb dolog, ami az X-faktor óta történt. -állapította meg. Volt benne valami, bár ő nem panaszkodhat. Harryvel ha jól tudom, jól megvannak.
-Felhívom Sheilat! Neki is elmesélem a történteket! -váltottam témát.
-Rendben. Akkor egyre ott vagyok érted, felszedjük Sheit és utána megyünk a stúdióba, oké? -egyeztetett velem Mia.
-Így tökéletes. Akkor egykor itt. Szia! -gyors búcsút vettünk.
-Oké. Szia! -abban a pillanatban, hogy kinyomta a telefont, már tárcsáztam is Sheilat. Vagy harmincszor próbáltam hívni egymás után, de már csak azért se vette fel.
Vedd már fel! Ne most legyél depressziós! Vedd fel! Vedd fel! Vedd már fel! Telefon, azért van, hogy felvegyük. C'mon Sheila! Tudom, hogy hallod! Ne csináld már! Mindjárt a falba verem a fejem. Ne nyomj ki az isten szerelmére! Ha meglátlak, biztosan megfojtalak!
-Halló? -szólt bele fáradt hangon.
-Na végre! Előbb nem tudtad volna felvenni? -szidtam meg.
-Bocsi. Egy kicsit fáradt vagyok, hosszú estém volt.
-Hmmm. Szóval hosszú este, mi? -a perverz énem előjött. Azonnal szebbnél szebb elméleteket gyártottam Shei estéjéről és fáradtsága okairól.
-Ne kezd! -szólt rám.
-Jó nem kötözködök, de csak azért, mert van egy hihetetlen hírem. -az ő idegeivel is játékba kezdtem.
-Milyen hír? Miről maradtam le? -tanácstalanul állt a dolgokhoz.
-Tippelj, ki hívott fel ma reggel! -muszáj volt tőle is megkérdeznem.
-Niall? -ő is rá gondolt?
-Nem! Mért hiszi mindenki, hogy ő hívott?
-Talán, mert sokat vagytok együtt és fülig szerelmes vagy belé! -jelentette ki rezzenéstelen hangon, valószínűleg az arca is ilyen volt.
-Mi? Én nem is vagyok belezúgva! -hevesen tiltakoztam.
-Tényleg? Az újságírók ezt talán beveszik, de bocsi és ismerlek. Engem nem versz át ilyen könnyen. Meg tegnap láttunk titeket Miaval. Épp valahova nagyon sietettek kocsival. Még mindig tagadod?
-Jó oké te nyertél. Örüljél!
-Örülök is. -nevetett a telefonba.
-Most, hogy kinevetted magad, kapaszkodj meg! A lélegzeted is el fog állni, attól amit mondani fogok!
-Kapaszkodok. Mondhatod. -komolykodott.
-A Syco Records lemezszerződét ajánlott nekünk. Kettőre a stúdióba kell menni, hogy megbeszéljük a részleteket! -elhadartam és vártam a reakciót. Sheila nem volt annyira óvatos, mint Mia. Torka szakadtából kezdetett sikítani, természetesen a telefonba. Azt hiszem az egyik fülemre sikerült megsüketülnöm. Megnyúzlak Shei emiatt! Sheila egy levegővel körülbelül tíz percig volt képes sikítani. Jó ez egy picit túlzás, de tényleg sokáig bírta. Meg tegyük hozzá, sikításból 10 másodperc is sok, pláne ha az Sheié.
-Sheila, élsz még vagy sikerült megfulladnod? -eredetileg kedvesen akartam megkérdezni, de az valahogy nem jött össze. Hopsz.
-Élek és virulok, csak nem tudom elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. -nevetgélt.
-Pedig hidd el! Ez a valóság. Végre sínen vagyunk. -villantottam meg fehér fogaimat. Na jó leteszem. Öltözz át és ha kész vagy gyere át! Mia idejön értünk. -folytattam.
-Rendben. Szia! -válaszolta boldogan. Tudtam, hogy fülig ér a szája.
-Szia! -letettem a telefont, majd visszamentem a nappaliba.
Rápillantottam a falon könnyeden csüngő órára.
Úristen! Már ennyi az idő? Visszafutottam a szobámba és gyors készülődébe kezdtem. Egy órám volt arra, hogy összeszedjem magam, mielőtt Mia ideérne.
Villámsebességgel végeztem a fürdőbe. A ruha kiválasztása volt a következő lépés. Nem akartam semmi kihívót, de nem akartam nagyinak sem tűnni. Dilemmázni kezdtem két ruha között. Pont, mint tegnap. Időhiányában nem végeztem el a minapi alapos összehasonlító vizsgálatot, helyette tanácsot kértem. Felkaptam a két ruhát és lefutottam anyához, aki éppen Daisyvel játszott.
-Segíts! Melyiket vegyem fel a stúdióba? -kétségbeesetten hadartam. Anya nyugodtan mellém lépett.
-Köszi! -hálából egy puszival jutalmaztam meg.
Visszasiettem. Gyorsan felkaptam az előbb kiválasztott darabot. Átmentem a fürdőbe, ahol a sminkemen elvégeztem egy utolsó simítást. A hajam következett. Csak kifésültem és az egyik oldalamra tettem. Hagytam, hogy természetesen hullámos maradjon.
Miután elkészültem, nyugodtan lementem és csatlakoztam Daisyhez a játékban. Épp kirakózott. A húgocskám imádja az ilyen aprólékos dolgokat. Bár még nagyon fiatal, de már most ki tud rakni egy kisebb kirakót. Nagyon szereti őket. Imád minden aprólékos és precízséget igénylő dolgot. Ha nagyobb lesz biztos valamilyen művész vagy akár építész lesz belőle. Az utóbbihoz kell igazán precízség és kitartás. Hajnalok hajnalán még terveket és maketteket készíteni, ehhez kell ám igazán nagy akaraterő. Még bármi lehet. Előtte az élet.
Anya az asztalhoz hívott minket. Felpattantunk és gyorsan odamentünk. Éppen csak befejeztem az evést, mikor csöngettek. Az ajtóhoz rohantam, ahol Mia fogadott. Szorosan megöleltük egymást, majd beinvitáltam. Gyorsan elköszöntem Daisytől és anyától, majd már kint is voltunk az utcán.
-Sheila? -kérdezte aggódva Mia.
-Nem tudom. Úgy volt, hogy átjön. -beletúrtam a hajamba.
A telefonomért nyúltam. Kikerestem Shei számát és felhívtam. Mia kocsijánál álltunk, mikor meghallottuk a mögöttünk szóló zenét. Mind a ketten kíváncsian fordultunk hátra. Sheila volt az. Megráztuk a fejünk.
-Bocsi, a késés miatt, de lerobbant a busz. -mentegetőzött nevetve. Próbáltunk komolyak maradni, de az nem igazán az erősségünk.
-Menjünk, csajok! -kiáltottam fel, miután rájöttem mennyi az idő. -Fél óránk van. -aggódva néztem a többiek szemébe.
Beugrottunk a kocsiba és a stúdió felé vettük az irányt.
Az álmaink úgy látszik, kezdenek valóra válni. Ezzel a lemezzel az egész életünk teljesen megváltozhat. Ez egy kicsit ijesztő, de nagyon jó is egyben. Innentől kezdve nincs megállás. A határ a csillagos ég...vagy még az sem. Kíváncsi vagyok, mit fognak mondani a stúdióban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése