-Ő itt te vagy? -mutogatott egy kis képre. Odaléptem és közelről tanulmányoztam.
-Igen ez én vagyok. 5 éves lehettem, mikor ez a kép készült rólam. -rámosolyogtam.
-És miért hiányzik az egyik fele? -folytatta a kíváncsiskodást. Felsóhajtottam és leültem a fotelbe.
-Mert rossz emlékek kötődnek ahhoz a részhez. -beletúrtam a hajamba és a plafont kezdtem bámulni. Teljesen elbambultam, de a szöszi visszahozott. Fölém hajolt és mélyen a szemeimbe nézett. Éreztem, ahogy az arcom lángba borult, ezért elnéztem.
-Sajnálom, ha valami rosszat mondtam. -felsóhajtott és egy bűnbánó mosolyt intézett felém. Megráztam a fejem.
-Semmi gond. -a hajamba túrtam és ismét az ajtóhoz igyekeztem.
Beengedtem a lányokat, valamint a banda többi tagját. Mindenki itt volt, kivétel David. Előkaptam a telefonom.
-Szia David, hol vagy? Már mindenki itt van nálam. -a zavartság megremegtette a hangom. Olyan rossz volt. Ő találta ki ezt az egészet és még csak el sem jön? A csapat egyik fele behúzna neki, a másik pedig nem foglalkozik vele.
-Szia Baby! Én már itt vagyok lent. Gyertek utánam. SMs-ben elküldöm a címet. -elhadarta, majd letette. Telefonon keresztül is tisztán érezhető volt a piaszag. Összeráncoltam a homlokom, mikor megláttam a címet. Utáltam azt a helyet. Bárhova elmegyek, de oda nem! David is nagyon jól tudja, hogy mennyire gyűlölök odamenni. Túltettem magam ezen és lediktáltam a srácoknak a címet, mivel ők vezetnek. Én is kocsival akartam menni, de Niall ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyen el.
*Szórakozóhelyen*
-Szia Édesem, hiányoztál. -nyáladzott David. 5 kilométeres körzetben érezhető volt, a bepállott vodkaszag. Ölelgetni kezdett. Tudtam, hogy a ruhám is átveszi a szagot. Próbáltam eltolni magamtól, de túl erősnek bizonyult. -Mi a bajod? Talán azzal akarnál ölelkezni? -lenéző pillantásokkal sújtotta a tőlünk nem messze álló Niallt.
-Bűzlesz a piától és tudod, hogy nem szeretek idejönni. -vágtam rá határozottan. Próbáltam nem bizonytalannak látszani.
Lehet, igaza van. Niallt szívesebben ölelném meg, mint őt, de nem tehetem. Pár órája vagyunk még csak együtt, nem dobhatom...meg az se biztos, hogy Niall érez irántam valamit. Mire gondolok én itt?! Daviddel járok és kész. Nincs ezen mit magyarázni. Mellette kell lennem, még akkor is, ha még a növények is elpusztulnak szájszagától. Nagyot nyeltem, visszafojtottam lélegzetem és megöleltem.
-Máris jobb. -jegyezte meg flegmán. Kézen fogott és a bárpulthoz ráncigált. Inkább én irányítottam, mert már egyenesen se tudott menni. Leültem egy székre, míg ő gondoskodott arról, hogy ki ne száradjon. A tömegben a többieket kezdtem keresni. Miat és Harryt egyből kiszúrtam.
Szegénynek valószínűleg új lábakra lesz majd szüksége, mert Hazz állandóan rátaposott. Meg kell tanítani úgy táncolni, hogy ne legyen közveszélyes. Ez lesz a következő teendőm. Nem tűnik menthetetlennek, sőt egész ügyesnek látszik, de azért van hova fejlődnie. Mikor először buliztunk, nem figyeltem, ahogy táncol, de most bepótlom. Mia láthatóan remekül szórakozik a néha botladozó táncpartnerén. Minél tovább bámulom, annál inkább arra a következtetésre jutok, hogy nem is olyan rossz táncos, mint ahogy elsőre megítéltem. Lehet, hogy Mianak még sem kell új lábat szereznünk, bár a magassarkúval biztos, meg fog gyűlni a baja. Ha vízhólyagos lesz, holnap egész nap hallgathatom majd a nyavalygását, jó azért nem ilyen, de ki tudja mit hoz ki belőle Hazza. Azért annak nem örülnék, ha egy talpig rózsaszínben, egész nap a plázában lógó csajjá válna. Nem bírnám ki. Úúú ez fájhatott. Mia magassarkúval taposta meg Harry lábát. Kár, hogy messze vannak, megnéztem volna Hazz arcát. Jó ez egy kicsit szadista gondolat volt, de nem baj.
Ahogy tekintetem levettem eme "táncosokról", megpillantottam Niall, ahogy egy lánnyal táncol. Mintha hátulról egy kést vágtak volna belém. Bár Niall a barátom, mégis belesajdult a szívem, mikor a csajjal szorosan egymáshoz simultak. A gyomrom apró gombóccá vált, és legszívesebben elcibáltam volna onnan azt a festett libát. Féltékeny volnék? Talán. Az egyik legjobb barátomnak kezd helyreállni a szerelmi élete, míg az enyém kártyavárként omlik és roskad rám. David már 20 perce folyamatosan hozza az italom. Milyen kitartó. Miért van az, hogy ha egy fiút közel engedek a szívemhez, az biztos csak egy újabb játékszerként fog rá tekinteni. Idegesen a hajamba túrtam és a lábfejemet kezdtem bámulni. Felnéztem és újra Niallt kutattam a tömegben. A lány még mindig a nyakában csüngött. Hirtelen megcsókolta az ír szöszimet(!). A mostani érzést már jól ismerem. Ugyanezt éreztem, mikor David levelét olvastam. Össze kell szednem magam!
Felsóhajtottam és tovább pásztáztam. Próbáltam elterelni gondolataimat az iménti csókról, de nem ment. Tudom, hogy Niallal nem vagyunk együtt és én most elvileg Daviddel járok, de... Nagyon fáj. Mikor először megláttam a lányt úgy éreztem, egy kést vágtak a hátamba. Most úgy érzem, mint akinek a szívébe 5 kést szúrtak volna, melyeket még meg is forgattak, hogy még fájdalmasabb legyen. Túl kell lépnem ezen! Nem törhetek megint össze. Nincs kedvem a kirakóhoz. Ismét a hajamba túrtam. Belekapaszkodtam és erőszakkal fordítottam el fejem. Megpillantottam Sheilat és Zaynt.
Mintha valami nem lenne rendbe kettejük közt. Már délután is feltűnt, hogy tartják a 3 lépés távolságot. Az utcán még megértem, elvégre nem akar senki sem pletykákat, de itt lent miért csinálják ezt? Shei testtartása mindent elárult. Keresztbe fonta karjait és egyenesen Zayn szemeibe nézett. Valami komoly dolog történhetett. Közelebb indultam, de Sheila már rohant is a kijárat felé. Egyik tenyere a szája előtt volt, a másik kezével pedig utat vágott magának a tömegben. Utána eredtem. Mia aggódva nézett ránk. Egy nyugtató mosolyt küldtem válaszként az aggodalomra. Legyintettem, hogy csak maradjon. Harry magához húzta és valamit a fülébe suttogott. Nem vártam meg, hogy mit reagál, mert már Shei az ajtón kívül volt. Rohantam ahogy csak tudtam, hogy utolérjem. Mikor már a klubb előtt voltam és majdnem hallótávolságon belül kerültem, ami Sheilanál kb. 2 méter, mert "süket", valaki megragadta a karom és visszarántott. Olyan erősséggel, hogy még a vérkeringésemet is elszorította. Hátrafordultam. David szorongatta a karom. Próbáltam kirántani, de ez lehetetlennek bizonyult.
-Meg akarsz lépni igaz? -megrázott és még erősebben markolta bal karomat. Olyan részeg volt, hogy a nevén kívül semmit sem tudott.
-Nem. Csak Sheilaval kell beszélnem. -próbáltam ésszerűen érvelni. Mintha egy ovisnak akarnám elmagyarázni a másodfokú egyenleteket.
-Itt akarsz hagyni a szőke nyálgép miatt! -emelte fel hangját.
Eltűröm, ha engem sértegetnek, de ha a barátaimat vagy a családomat veszik szájukra, akkor elszakad bennem a tolerancia vékony cérnája.
-Naillnak ehhez semmi köze sincs. Engedj már el a fenébe is! -ripakodtam rá. Szorítása akár a futóhomok, minél inkább küzdesz ellene, annál inkább szorosabban fog.
-Minden az ő hibája. Azé a kis senkié. Ő vett el téged tőlem. -hadovált össze-vissza. -Gyere inkább menjünk fel hozzám és töltsük együtt az éjszaka további részét. Ígérem nem fogod megbánni. Eddig senki sem panaszkodott. -a kocsija felé kezdett rángatni.
Eddig nem volt rá panasz? Szóval több lánnyal is lefeküdt, csak azért mert én nem tettem meg?! Az undor átjárta az egész testemet és megálljt parancsolt lábaimnak. Olyan stabil voltam, mint aki lehorgonyzott.
-Elég legyen! Azt mondtam, jössz! -üvöltötte David. Szájszagától még a vakolat is levált volna. Engem is megzavart. Köhögni kezdtem. Ezt ki is használta és felkapott. Az autó felé vitt, de nem messze tőle elesett. A hátamra érkeztem, ő pedig rám. Az összes levegő kipréselődött a tüdőmből. Levegő után kapkodtam, de hiába. David továbbra is rajtam pihent. Megpróbált felállni, de nem ment neki egykönnyen. Jó párszor visszahullott a földre, mint egy krumplis zsák. Én gyorsan felpattantam és távolabb mentem tőle. Olyan, mint egy pióca. Nem lehet lerázni. Akármilyen részeg, utánam jött és a kocsiba tuszkolt. Harcoltam és küzdöttem ellene, de részegen az ereje hihetetlen. A karomon lila folt jelent meg ott, ahol megszorította. Bezárt a kocsiba. Nem tudtam elmenekülni. Épp beszállt volna, mikor valaki megfogta és elrántotta onnan. Átmásztam arra az oldalra és kimásztam, hogy lássam ki mentett meg egy biztos autóbalesettől.
-Megvesztél? Részeg vagy és így akarsz még kocsiba szállni? -lökte hátra Niall Davidet.
-Most játszod itt a megmentőt és a bátrat? A csajomra pályázol igaz? -szándékosan hergelte, de ezt Niall is tudta.
-Megmentettem a seggedet a kórháztól, te hülye! -mellém lépett. Mélyen a szemeimbe nézett. Tekintetében az aggodalom és a kétségbeesés fényei csillogtak. Bólintottam és a hajamba túrtam. A jobb kezemmel próbáltam eltakarni a balon lévő hatalmas lila foltot.
-Brávó! Brávó! - David gúnyosan tapsolni kezdett. -Itt van amit annyira akartál. Hát nesze! Nekem már nem kell. -megfogta a karom és Niallhoz lökött. Valószínűleg neki itt telt be a pohár.
-Nem beszélhetsz így vele! Itt volt neked végig, de te csak kihasználtad. Lucy sokkal jobbat érdemel nálad. Olyas valakit, aki megbecsüli és szereti, nem csak egy alkalmi viszonyt akar vele. -kelt ki magából az ír énekes. Annyira jól esett, hogy megvédett, de tudtam közbe kell lépnem, mert David nem beszámítható és ilyenkor bárkinek nekiesik.
-Fejezzétek be! -kiabáltam el magam. -Nem egy játékszer vagyok, amiről így beszélhettek, oké? Nem dobálgathattok és cserélgethettek! -idegesen a hajamba túrtam. -Az lenne a legjobb, ha mind a ketten elmennétek. -a földet bámultam. Egyikük szemébe sem mertem belenézni.
-De Lucy...-Niall mellém lépett és megsimította a karom. Érintése nyomán libabőrös lettem, de mégis elléptem mellőle. Erősnek kell maradnom.
-Kérlek menjetek el. -ismételtem meg, ezúttal sokkal inkább utasítás volt, mintsem kérés. Megvártam míg David és Niall elsétál és egyedül hazaindultam.
*Otthon*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése