Az ígéret beváltása

Sheilat sikerült elrágatnom a moziba, ahol egy horrorfilmet néztünk meg. A mozizáshoz Mia is csatlakozott. Mindenki félt, de ő végigröhögte az egészet. Tuti hiányzik az agyából a félelemközpont. Ha mindenki, még egy fiú is sikít, akkor talán megrándul a kisujja félelmében. Miaval mi nem bírtuk ennyire. Hol Sheilaba, hol egymásba bújtunk. Alig vártuk, hogy kimehessünk, ahol persze egyből egymás ijesztgetését találtuk a legjobb elfoglaltságnak. Mikor már ráuntunk arra, hogy egymásra szívbajt hozzunk, az ismerősöket kezdtük el ijesztgetni  akik szintén velünk nézték a filmet. Ez határozottan viccesebbnek bizonyult. Persze visszakaptuk, mikor a sötétben egy csapat sötét alak futott felénk nevünket kiáltozva és sikongatva. Egy kisebb szívrohamot kaptam, majd rájöttem, hogy tőlük nem kell félnem. Eleinte kevesen voltak, majd egyre többen lettek. Nem mintha bántuk volna. Egy tipikus nyári meleg este volt az is. Nyugodtan mászkálhattunk rövid gatyában és ujjatlan pólóban. Teljesen belefeledkeztünk a rajongókba. Beszélgettünk és viccelődtünk velük. Nagyon aranyosak voltak. Nem azok a fajta fanok voltak, akik betörnek az ember garázsába vagy kertjébe, hogy egy kis szuvenírhez jussanak. Annyira megkedveltük őket, hogy még egy italra is beültünk egy közeli bárba. Észre sem vettük, hogy mennyire elszaladt az idő. Rengeteget beszélgettünk a rajongókkal. Sok érdekes dolgot tudtam meg. Például van egy lány a neve Lis, aki éppen kórházban volt mikor az elődöntő volt, de mégis szavazott és nézett minket. Azt mondta, csak remélte, egyszer találkozhat majd velünk, de sosem gondolta, hogy ez ma este beteljesül. És ez nem az egyetlen történet volt. Nem hittem volna, hogy ilyeneket hallok majd. Volt olyan beszámoló, aminél már nem tudtam visszafogni érzéseimet és egy-két könnycsepp végig szaladt az arcomon. De ezek nem szomorú, hanem meghatott könnyek voltak. Még örültem is nekik.
 Mikor már pakolni kezdtünk, mert rájöttünk, hogy egy kicsit elszaladt az idő, a pletykákról kérdezősködtek. Következetesen nekik sem mondtuk el a teljes igazságot. Nem akartam, hogy azt gondolják hazudunk, de egy aprócska félreértésből is hatalmas pletyka születhet, aminek már a fele sem lesz igaz. Erre egyikünknek, sőt a fiúknak sincsen szükségük. Jaj inkább nem is gondolok rájuk, mert csak ideges leszek. Nem tudom melyikkel kéne előbb beszélnem. Tudom, hogy Zaynnel Sheilanak kellene beszélnie, de erre szerintem most elég kicsi esély van. Igazság szerint nem beszélni, hanem bemosni akarok Zaynnek. Érezze azt a fájdalmat, amit Sheinek okozott. Amit ad, azt is kapja vissza.
 Mia megfogta a vállam és ez hozott vissza a bárba. Értetlenül néztem rá. Elnevette magát és megrázta a fejét. Olyan "nem vártam többet" típusúan. Én is megvillantottam fehér fogaimat és zavartan a hajamba túrtam.
-Azt kérdezték, hogyan írod a dalokat? -mondta fejét rázva Mia.
-Kiülök az ablakomba és átadom magam a zenének. Fúú ez de gázul hangzott. Pedig a fejemben még tényleg jó válasznak tűnt. -a szám sarkát felhúztam. Mindenki nevetésben tőrt ki. Valószínűleg rájöttek, hogy nem vagyok teljesen normális és komoly választ nem szabad tőlem várni egy horrorfilm és egy koktél után.
-Azt hiszem ideje mennünk. -törte meg a nevetés áradatát Shei. Mival összenéztünk és bólintottunk. Elővettem jóllakott óvodás mosolyom és megöleltem még egyszer mindenkit. Mia és Sheila is követte példámat. Heves integetéssel búcsúztunk el új barátainktól, remélve, hogy egyszer még viszontlátjuk őket.
 A bár előtt egymástól is elköszöntünk. Három különböző irányba indultunk el. Pár perc sétálás után elértem az utcánkat. Befordultam a sarkon, mikor egy mellkasnak ütköztem. A földre estem. Gyorsan felpattantam a forró aszfaltról és kérdőn néztem az előttem álló srácokra. Még a sötétben is könnyen felismertem őket. Sikerül belefutnom abba a bandába, amikkel a legkevésbé sem akartam volna találkozni, nem úgy mint rajongók milliói. Louis kapcsolt leggyorsabban.
-Lucy, jól vagy? Nem ütötted meg magad. -aggódva figyelte könyökömet, amiből egy kis vér csurdogált. Nem sok. Tényleg csak egy kis karcolás volt.
-Jól vagyok. Hagyj! -ripakodtam rá. Louisnak rosszul estek szavaim. Felsóhajtottam és a hajamba túrtam. -Sajnálom, nem rád vagyok mérges, -Niallra és Zaynre pillantottam.- csak hosszú nap van mögöttem. -bocsánatkérésként megöleltem. Megrázta a fejét és megpörgetett. Elnevettem magam. Mikor letett, láttam, hogy Niall rosszallóan néz ránk.
 Most tudnom kell magamon uralkodnom, mert egy hajszál választ el attól, hogy behúzzak neki egyet, Zaynnel egyetemben. Rám csak ne nézzen megvetve. Nem tettem semmit amivel kiérdemeltem volna. És ha mégis, akkor sem tartozom neki elszámolni valóval, szóval inkább hagyjon békén. Le kell nyugodnom, mert érzem, ahogy a düh eluralkodik rajtam. Nem akarok balhét, de ha beszól, nincsen semmi ezen a földön, ami vissza tudna fogni.
 Egy hatalmasat sóhajtottam, így próbáltam megszabadulni a rossz gondolatoktól. Nem nagyon jött össze. Csak még jobban felhúztam magam, mert Zayn elhúzott, hogy beszélni akar velem. Pár méterrel arrébb mentünk, hogy elbújjunk Louis kíváncsi szemei elől.
-Mit akarsz? -vetettem fel flegmán.
-Lucy, tudom, hogy Sheila mindent elmondott, de kérlek engedd meg, hogy megmagyarázzam. -mentegetőzött Zayn. Szemeim elkerekedtek.
-Oh! Szóval te meg is szeretnéd magyarázni. És ugyan mit? Mit tudsz ezen? Volt egy barátnőd, akivel elvileg jól megvoltatok, majd jött Sheila és te elhitetted vele, hogy lehet köztetek valami. Ő meg persze ezt el is hitte. Tudod ez három dolog miatt is undorító és már csak a gondolatától is felfordul a gyomrom. Első, becsaptad Sheit és ez az abszolút gerinctelenség kategóriájában van nálam. A második, megcsaltad a barátnődet, bár ez engem annyira nem érdekel, de azért együtt tudok érezni vele, mert másfél hete velem is ugyanez történt. A harmadik a másodikból indul ki, emlékeztetsz egy emberre, és kivételesen nem Davidre gondolok, akinek már a látványától hányinger kerülget. Szóval, van még valami, amit el szeretnél magyarázni nekem, mert rosszul mondtam? -keresztbe fontam a karjaimat és a súlypontomat a bal lábamra helyeztem, amire időközben vettem egy sarut.
-Minden úgy van ahogy elmondtad, de azt hiszed, hogy nekem ez kellemes? Nagyon szarul érzem magam. Szeretem Sheilat, bármi is történt...-emelte fel hangját.
 Nekem itt szakadt el a cérna.
-Szereted? Tényleg? Megmondom, nagyon bénán mutatod ki! Tudod, ebben a világban, nem ez a szokás. Ha szeretsz valakit, akkor annak általában azt mondják, hogy szép meg ilyenek és nem azt, hogy mással járok! És még te érzed magad szarul? Ennek legalább örülök. Érezd is magad úgy! -kiabáltam.
-Nem a te ügyed! Jobb lenne, ha nem szólnál bele! Foglalkozz inkább a kis alkoholista barátoddal! -ordított vissza.
 Elegem lett. Nem bírtam magamon tovább uralkodni. Ökölbe szorítottam az ujjaim és behúztam neki egyet.
-Velem te nem fogsz így beszélni, megértetted? Elegem van abból, hogy lenéznek. Hiába vagy milliók számában nagy, az enyémben ugyanolyan átlagos vagy, mint a többi. Ezt szeretném, ha észben tartanád. Tőlem aztán lehetek holnapra a címlapon, de én nem fogok hazudni arról, hogy miért ütöttelek meg. Ez nem fenyegetés, hanem egy ígéret. Vésd az eszedbe, én betartom az ígéretem! -sarkon fordultam és otthagytam. A fiúk odarohantak hozzá, majd hozzám. Niall megfogta a vállam és szembe fordított magával. 
-Mi ütött beléd? -tanácstalanul nézett rám.
-Sok mindent megtűrök, de azt nem, hogy olyas valaki szóljon bele az ügyeimbe, aki alig ismer. -vágtam rá.
-Szerinted ez a megoldás? Behúzol neki és akkor minden megoldódik? -okoskodott.
-Nem, de már megtörtént. Nem tehetünk ellene már semmit. Amúgy meg néha a szavak már nem elegek. -mentegetőztem és a földet kezdtem bámulni.
 Tudom, hogy igaza van. Ez tényleg nem volt megoldás, sőt lehet, hogy csak rontott a helyzeten, de ilyen vagyok. Tévedek. Emberből vagyok. Nem vagyok tökéletes, követek el hibákat, van, hogy csak azokat követem el. Lehet, most is azt teszem. Megint hagyom, hogy Niall tekintete magával ragadjon. Miért? Miért ilyen nehéz neki nemet mondani? Nem akarok elcsábulni, de érzem ahogy hatalmába kerít. Mért kell mindig ott lennie mindenhol? Már rég leléptem volna, ha nem lenne itt. Csak megnehezíti a dolgom.
-Azt hittem megfontoltabb és óvatosabb vagy, de úgy látom tévedtem. -jegyezte meg flegmán.
-Sajnálom. Emberből vagyok és hibázok. Úgy csinálsz, mintha te sosem követnél el hibákat. Én is azt hittem, más vagy. Olyannak hittelek, aki nem könyveli el az embert egyetlen rossz lépése miatt, de úgy látszik én is tévedtem. -megrántottam a vállam és megfordultam. -Inkább menj és ápolgasd Zayn arcát, miközben sajnáltatja magát. -hiába próbáltam megacélozni hangom, nem sikerült. Úgy remegett, akár az őszi falevél.
-Lehet jobb is ha megyek. -válaszolta félvárról.
-Akkor menj és ne is gyere vissza! -kiabáltam, miközben futásnak eredtem. Utoljára még visszanéztem és láttam, hogy mindenki engem bámul.
 A gyomrom gomb nagyságúra szorult össze. A szívem, mint horgony, húzta a bánat. Niall szavai a lelkemig hatoltak. Sokszor kaptam már sértő és megalázó szavakat, de egyik sem fájt ennyire, mint az övé. Bár nem káromkodott vagy ilyesmi, mégis szavainak hatalmas súlya volt. Éreztem, ahogy rám nehezedik és könnycseppeket próbál belőlem kipréselni. A hatás elmaradt. Lehetséges, hogy tegnap túl sokat sírtam vagy nem tudom, de szemem és arcom végig száraz maradt.
 Mikor hazaértem, felfutottam a szobámba és a zenébe temetkeztem. Felraktam a fejhallgatót, hogy Daisy nehogy felébredjen. Még pici, szüksége van a pihentető alvásra és ezt még egy dühös és szomorú nővér sem veheti el tőle. Nem is szeretném. Nem hiszem, hogy túl sokat értene abból, amit mondanék neki. Még nem tudja mit jelent szerelmesnek lenni, majd csalódni emberekben, érzésekben. Nála a legmegrázóbb élmény az volt, hogy meghalt az aranyhala, mikor táborban volt. Jaj, akkor nagyon mérges volt rám. Teljesen elfeledkeztem arról a tátogó, kis állatkáról, ami a szobájában élt. Szegénykém két hétig nem kapott ételt és ennek ez lett a következménye. Kapott helyette egy babát és már el is volt rendezve.
 Levettem a fejhallgatót, majd kiültem az ablakba. A csillagokat kezdtem bámulni, amik kivételesen jól látszottak és nem nyomta el őket London fényei. Teljesen belemerültem és a párkányomon ülve merültem mély, pihentető álomba.