Helló

Nevetgélve, kéz a kézben ugráltunk le az étkezőbe, ahol már mindenki ránk várt. Szó szerint mindenki. Míg én csak arra számítottam, hogy majd ott lesz anya, Daisy és Tim, addig ott volt Jack, Collin és persze Shei és Mia is, valamint Harry is beugrott. Kész hadsereg sorakozott az asztalnál.
Amint megláttam őket, sikítozva borultam két legjobb barátnőm nyakába, de után természetesen üdvözöltem Jacket, Collint és még Hazzt is. Kishúgom arcán láttam, mennyire boldog. Pláne azért, mert a mai napot kihagyhatta és egy teljes délutánt tölthetett el a mi kis seregünkkel, akikre az ajtó előtt valószínűleg fotósok egész hada leselkedik.
Mindannyian szépen, csendben fogyasztottuk el az ebédet...Ja nem! Az egy másik alkalom volt. Ezúttal, szokásunkhoz híven, hangosan, viccelődve, nevetve, egymást piszkálva ebédeltünk meg. Szerencsére, anya nem volt olyan kötött, így ő is belement ebbe az egészbe. Ugyanúgy piszkált minket, ahogy mi is egymást, sőt volt hogy erősebb szavakat vágott hozzánk. Persze, mi sem hagytuk magunkat. Az elején még hagytuk, de utána már mi is visszavágtunk.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Felpattantam helyemről.
-Bocsánat, de ezt fel kell vennem. Addig folytassátok nélkülem! -kacsintottam rájuk nevetve.
Mielőtt elléptem volna az asztaltól, Niall kézen fogott és magához rántott. Ajkát ajkamra tapasztotta, lelkem szárnyalt. Mindenki hangosan tapsolni és ó-zni.
-Azért csak óvatosan, egy kiskorú is van köreinkben! -figyelmeztetett Mai, miközben erőteljesen Daisy felé biccentett.
Elhúzódtam Nialltól, de mire elengedett, addigra már a mobilom is abbahagyta a csörgést.
-Látod? Tudtam, hogy ráér. Majd visszahív -húzott vissza a barátom. Felsóhajtottam, majd engedtem neki, végül leültem a helyemre, pontosabban arra a helyre, amiről Niall azt gondolta, a helyem. Vagyis, az ölébe.
Mire leültem és kényelmesen elhelyezkedtem, addigra újra megcsörrent a telefonom. Azonnal felugrottam. Niall ugyanazt csinálta, mint az előbb. Magához húzott, majd meg akart csókolni, de eltoltam magamtól.
-Ezt már az előbb eljátszottuk. -jegyeztem meg nevetve. Kihátráltam az étkezőből, majd felmentem a szobámból, utána pedig az ablakomba ültem. -Haló? -vettem fel boldogan, de amint meghallottam az ismerős hangot, mosolyom az arcomra fagyott.
-Szia Lucy. Csak nem hiányoztam?
-Mit akarsz, Greg? Vagy hívjalak George-nak? -kérdeztem vissza. Idegesen felpattantam az ablakból, de rövidesen vissza is ültem előző helyemre. -Greg, elegem van a kis játékaidból!
-Miféle játékok? Én csak segítek emlékezni.
-Emlékezni? Mégis mire? Arra, hogy Miamiban bedrogoztattál? Köszi, de arra nem lennék kíváncsi -fakadtam ki idegesen.
-Ó! Ne legyél már ilyen dühös! Én csak téged tartalak szem előtt. Csak azt szeretném, hogy boldog legyél -győzködött, de hiába.
-Ide figyelj! Ha engem tartanál szem előtt vagy egyáltalán érdekelne, hogy velem mi van, már réges-régen békén hagytál volna és nem zaklatnál ilyen dolgokkal!
-Legalább hallgass meg! -hangneme megváltozott. Már nem sugárzott erőt, sokkal inkább egy elesett, kétségbeesett kisfiúcskára emlékeztetett hangszíne, mintsem arra a férfiéra, aki már hónapok óta tart sakkban.
-Nem! Most te hallgass meg! Befejeztem a játszmáidat. Nem akarok tovább a bábod lenni, akit ide-oda ráncigálsz, miközben felégetsz körülöttem mindent. Tele van a hócipőm azzal, hogy folyton titkolózok a családom, a barátaim és a barátom előtt. Nekem ebből elég. Már így is túl sokáig húzódott el ez az ügy. Nem tudom tovább folytatni. Tudom, ki vagy. Egy telefonomba kerül és már a rendőrök az új otthonodba, a börtönbe is visznek. És ha ezt nem akarod, akkor ideje lenne leállnod, mert ha nem teszed meg, megígérem, sokáig fogod a rácsokat bámulni. Ezúttal én diktálom a szabályokat, és te pedig követed őket!
Greg elnevette magát.
-Tényleg azt hiszed, ilyen egyszerűen elintézhetsz? -hangja újra a régi, ismerős módon csengett. -A játéknak akkor van vége, mikor én azt mondom, és nem akkor, mikor egy bábú lázadozik. Emlékszel még mi történt Alisonnal? Túl sok barátod van ahhoz, hogy mindegyikre figyelni tudj!
-Nem félek már tőled! Megvédem őket, kerüljön bármibe -vettem fel a kesztyűt. Ha egy dolgot megtanultam Greggel kapcsolatban, akkor az az volt, hogy ha behódolsz, eltapos. És elegem volt már abból, hogy én vagyok a lábtörlője.
-Csak nehogy csalódnod kelljen, megint.
-Össze ne pisild magad a nagy féltésed közepette!
-Látom, kezdesz ideges lenni. -mondta. A háttérben kocsik zajára lettem figyelmes. Eddig nem tűnt fel, de mintha éppen az utcán sétált volna. Pár pillanatig hallgattam, majd ismét ő törte meg a csendet. -Amúgy mi a helyzet veled és a szőke lovagoddal? Újra együtt vagytok?
-Ahhoz neked semmi közöd! -sziszegtem fogaim közül.
-Te az én játékszerem vagy, és nem szeretem, ha osztoznom kell a kedvenc babjaimon másokkal. Pláne nem egy ilyen paprikajancsival, mint ő.
-Engem szidhatsz, fenyegethetsz, de ha még egyszer a szádra veszed őt, vagy bárki mást a köreimből, biztos lehetsz abban, hogy a magassarkúmmal foglak a földbe tiporni!
-Már megint ez a fenyegetőzés. Te ezt élvezed? -szinte magam előtt láttam a srác arcát, ahogy szemeit forgatva áll előttem. Legszívesebben átnyúltam volna a mobilon és jó erősen bemostam volna neki egyet.
-Ha rólad van szó, akkor igen, élvezem.
-Azért ne légy így elszállva magadtól, mert minél magasabbra teszed magad, annál nagyobbat tudsz pofára esni. Túl szép ahhoz az arcod. Nem akarom, hogy összeroncsold.
-Ó! Nem kell féltened. Az egyetlen, akinek az arca károkat fog szenvedni az a tiéd lesz, mikor behúzok neked egyet -vágtam vissza keményen.
Hallottam, hogy Greg már nagyon siet. Gyorsan, lihegve kapott levegő után. Próbáltam figyelni, de nem hagyta.
-Ejnye! Nem illik hallgatózni! -mondta nevetve. -Amúgy is nem sokára megtudod, hova sietek ilyen nagyon, de előtte szerintem ideje lenne visszamenned ebédelni. A többiek már bizonyára várnak rád. Meg a hideg étel sem hangzik valami csábítóan, nem igaz?
-Mire akarsz kilyukadni? -kíváncsian, mégis félve kérdeztem vissza.
Greg furcsa alak. Ha a fejébe vesz valamit, akkor végig csinálja, kerüljön az bármibe. És jelen esetben, fogalmam sincs arról, mégis mit tervezhet, de van egy olyan érzésem, hogy nagyot fog mutatványa szólni. 

-Majd mindent a maga idejében. Szia Lucy! Öröm volt hallani a hangodat. -amint kimondta, le is tette.
Kipillantottam az ablakon. Meghűlt ereimben a vér. Torkom elszorult, szívem szinte megállt. Az ősellenségem éppen a házunk felé igyekezett. Már csak alig pár méternyire volt kapunktól.
Nem késlekedtem. Futásnak eredtem. Egyenesen a bejárati ajtóhoz rohantam, de már elkéstem. Mire a lépcső tetejére értem, megszólalt a csengő, anya pedig mosolyogva nyitotta ki az ajtót, ami mögött Greg állt önelégült vigyorral arcán.
Rám pillantott, mitől arca komor ábrázatot öltött. Belépett az ajtón, én pedig megfagytam. Éreztem, ahogy meghűl körülöttem a levegő. Mindenki értetlenül, tanácstalanul nézte új vendégünket, majd engem, akinek színe hófehérré változott.
-Elnézést a zavarásért. Nem tudtam, hogy így összegyűlt a család. Ha fogalmam lett volna róla, nem jövök -zavartan pislogott anyára, aki azonnal bedőlt a színjátéknak.
-Ugyan kérlek! Fáradj beljebb! -lépett el a srác útjából. -Éppen ebédezünk. Volna kedved csatlakozni? -mutatott az asztal felé.
-Köszönöm a meghívást, de igazán nem szeretném megzavarni ezt a családi összejövetelt -mentegetőzött Greg.
Persze. Igazán nem akarod megzavarni, csupán tönkretenni. 
-Egyáltalán nem zavarsz -anya kézen ragadta, s behúzta a házba.
-Igazán röstellem! Még be sem mutatkoztam. A nevem George -jellegzetes mosollyal nyújtott kezet anyának, aki viszonozta. Mikor elengedte anya kezét, rám siklott tekintete. -Szia Lucy! Remélem nem bánod, hogy beugrottam egy kicsit.
Arcomra erőltettem egy műmosolyt, csak azért, nehogy anya is gyanút fogjon. Niall értetlenül pislogott felém.
Hát persze! Már el is felejtettem. Nial pontosan tudja, kicsoda ő. Vagyis, kérdéses. Mikor legutóbb elárultam neki, nem igazán fogta a pártomat, sőt szakított is velem. Akkor ennek a görénynek hitt, most vajon felnyílik a szeme és rájön, ki is ez a szarkavaró, vagy tovább hagyja, hogy rángassák egy dróton, ahogy sokan másik? Bármi is következzen, nem fogom hagyni, hogy Greg tönkretegye az életemet. Ideje a saját lábamra állnom és nem folyamatosan mások segítségére várnom. 
-Örülök, hogy elfogadtad a meghívásom. Már kezdtem aggódni, hogy talán el sem jössz...