Magamra kaptam egy köntöst, beleléptem a papucsomba, majd mint aki totálisan másnapos és világát sem tudja, lezötyögtem a lépcsőn. A váratlan vendégem oly erővel kopogott az ajtón, hogy egy pillanatig azt hittem, menten ki is szakad a helyéről.
-Megyek már, megyek -dünnyögtem az orrom alatt. A kulcsom után nyúltam. Pár rövid pillanatig még babráltam a kulcscsomómmal mire megtaláltam az ideális kulcsot, de amint elfordult a zárban, az ajtó szabályosan kicsapódott. Niall állt ott előttem...Alig két centire tőlem. Szélesen vigyorgott rám. Szemei boldogságtól csillogtak. Talán a mosolya, esetleg a szemei, de az is lehet, hogy a szétfújt haja tette, de valamiért elnevettem magam. Szívem hevesen kezdett lüktetni mellkasomban. Az izgatottság kezdett eluralkodni rajtam.
-Meglepetés! -kiáltott fel némi fáziskéséssel.
Ahogy e szó elhagyta ajkát már az ölébe is kapott és megpörgetett. Szájára tapasztottam enyémet. Addig pörögtünk, forogtunk míg nem a kanapén nem végeztük. Nem tiszta, hogyan is kerültünk oda, de valahogy mégis ott lyukadtunk ki. Nevetve feküdtünk egymás felett, alatt. Kinek melyik hely jutott.
-Minek köszönhetem a látogatásodat? -törtem meg a nevetésünket. Egy puszit nyomott az orromra.
-Hiányoztál és gondoltam együtt tölthetnénk egy napot.
-Azt hittem, ma a stúdióban kell lenned -értetlenül húztam fel egyik szemöldököm, pont úgy, ahogy ő is szokta.
-Igen úgy volt, de felhívtam a többieket és mondtam nekik, hogy nagyon rosszul érzem magam. Azt is megemlítettem, hogy egész nap otthon fogok feküdni a meleg ágyban, mert még ahhoz is gyenge vagyok, hogy kimásszak. Ja meg azt is megemlítettem, hogy hangom sincs, még beszélni is alig bírok, így szabad napot kaptam.
-Ó, te szegény, beteg fiúcska! -simogattam meg az arcát. -Gondolom a nagy betegség közepette még enni sincsen kedved.
-Enni? Megvesztél? Még ha a halálomon is lennék, akkor is képes lennék magamba tömni valami kaját.
Elnevettem magam.
-Akkor megnyugodtam. Már kezdtem megijedni, hogy valamiféle alteregóddal csókolóztam az iménti percekben.
-Azt nem hagynám. Ha bárki meg merne csókolni téged rajtam kívül, akkor az már halott lenne -komoly arca láttán még én is megrémültem.
-Csak emlékeztess, hogy sose csaljalak meg! -jegyeztem meg.
-Tervezted? -kikerekedett szemekkel pislogott nagyokat.
-Persze. Már egy egész könyvet írtam azokról, akikkel örömmel megcsalnálak. Ilyenek vannak a listámon mint, hogy: Blake, Robert Pattinson, Ian Somerhalder, Chace Crawford, Ed Westwick, de még hosszasan sorolhatnám. Minden cuki mosolyú sorozatokban megfordult srác jöhet.
-Akkor Blake mit keres a listádon?
-Nem tudom. Valahogy hiányzik az arrogáns stílusa, ezért gondoltam, őt is felírom -mosolyogva vállat vontam. Mire ő pedig megcsikizett.
-Igen? Velük?
-Kegyelmezz! Nem bírom! -kiabáltam és csapkodtam össze-vissza. Próbáltam kiszabadulni Niall csikizéséből, de az egyszerűen lehetetlen feladatnak bizonyult.
-Ismerd be, sosem lennél képes megcsalni engem!
-Ugyan miért is nem? -kérdeztem vissza, azonban a következményekre nem gondoltam. A szöszi még jobban nekikezdett kínzásomnak.
Lassú és viszkető halált fogok halni.
-Mert mi ketten... -kezdett bele, majd elmosolyodott. Kezei leálltak. Csikizésem helyett, inkább a hátam mögé nyúlt és maga elé emelt.
-Mert mi ketten...-ajkamba haraptam. Ajkaink alig egy centire voltak egymástól. Mindkettőnk szívverése hallhatóvá vált. Egyszerre vágtázott szívünk. Szóra nyitottam számat, de megszólalt a csengő. Elnevettem magam. -Ez mindig így szokott lenni -jegyeztem meg.
-Már jártál így? -kérdezte, miközben az ajtóhoz igyekeztem.
-Ha tudnád, hányszor -rákacsintottam ő pedig mögém settenkedett és felkapott az ölébe. -Bárki is az, várhat.
-És ha az a valaki épp most hozta meg az ebédedet?
Több sem kellett. Niall azonnal megpördült és az ajtó előtt lerakott. Ahogy kinyitottam, egy pizzafutár állt előttem. Szemei elkerekedtek, mikor meglátott minket. Érdekes látványt nyújthattunk.
Csapzott haj, rajtam köntös, az előbb még sikítoztam, biztosan nem gondolt semmi rosszra.
Elvettem a pizzákat, letettem őket a pultra, ahol a pénz is hagytam. Mire azonban visszaértem volna, Niall már be is csukta az ajtót.
-Te meg a férfi-egód.
Niall nem szólt semmit. Felkapott a hátára, majd a kezébe vette a dobozt és felcipelt az emeletre. Már kezdtem hozzászokni ehhez a fajta utazási módszerhez. Nem mintha annyira élvezetes lett volna. Óvatosan letett az ágyra. Felnyitottam a dobozt, aminek tetején egy kedves kis szöveg állt. Köszönetképpen megpusziltam.
Összebújtunk és úgy ettük meg az egész pizzát. Lényegében a nagy részét Niall ette meg, de azért én is kellőképpen kivettem a részem a pizza elpusztításában. Még egy filmet is elkezdtünk nézni ebédezés közben. Alig, hogy befejeztük, valaki kopogni kezdett. Értetlenül fordultam a srác felé, de ő is csak vállat vont.
Kimásztam az ágyból, hogy ajtót nyissak. A küszöbnél Niall menedzserével találtam magam szembe. Azonnal rossz gondolatok futottak át agyamon. Már az első találkozásunk sem sikerült valami jóra, s azóta az egymás iránt táplált "szeretetünk" csak fokozódott. Igazából, sosem tudtam, mi a baja velem, mert már azelőtt utált, mielőtt megismert volna. Először akkor találkoztunk, mikor egy cikkben összeboronáltak minket. Akkoriban elég erősen hangoztatta, hogy ellenzi a kapcsolatunkat. A sok szakítás és újra összejövés sem változtatta meg véleményét, sőt csak még jobban megerősítette álláspontjában.
-Lucy, Niall itt van? -szegezte nekem egyből kérdését. Már lépett volna be a házba, de elé álltam. Másra sem volt szükségem, minthogy egy menedzser szaglásszon a házamban.
-Úgy tudom, ma a stúdióban kellene lennie.
-Szerinted, ha ott lenne, idejöttem volna? -forgatta szemeit. Próbáltam tartóztatni magam. -Azt mondta, hogy beteg és otthon van.
-Akkor talán ott kellene keresned! -vágtam rá szárazon.
-Nem nyit ajtót.
-Nem is értem, miért -jegyeztem meg.
-Hogy mondod? -látszott rajta, hogy ez a megjegyzésem igen betalált. Legszívesebben azonnal kikaparta volna mindkét szememet a hangszálaimmal együtt.
-Hagyjuk. Szerintem menj el megint hozzá. Lehet, hogy csak elment kajálni, és elkerültétek egymást -mosolyogtam rá bájosan, amolyan "Takarodj innen!" típusú vigyorral.
-Megengeded, hogy körülnézzek odabent?
-Hátha az ágyam alatt bújtatom? Vagy azt gondolod, épp most fosztja ki a hűtőmet? -kérdeztem cinikusan. -Azért igazán megbízhatnál egy kicsit benne. Nem egy szökött, körözött bűnöző, akit üldözni kell. Ha azt mondta, hogy beteg, bizonyára úgy is van. Ha pedig nem, akkor ideje lenne, magadba szállnod és kitalálnod, miért hazudik neked! -nem bírtam tovább magamba fojtani a bennem lappangó őszinteséget.
-Na ide figyelj, kicsi lány! Sokkal régebb óta vagyok a szakmában, mint ahogy te vagy a barátod el tudnátok képzelni, szóval jobb lenne, ha végre leszállnátok a földre és szembenéznétek a valósággal!
-Tudod mi lenne még jó? Egy, ha te eltűnnél a házamból és kettő, ha vennél egy rágót, mert a szájszagodtól megdöglenek a növényeink! És most ha megbocsájtasz, vissza kell mennem a szobámba, hogy befejezzem a filmnézést az ágyam alatt bujkáló énekessel -nem vártam meg, míg lereagálja, becsaptam előtte az ajtót.
Mintha misem történt volna, felfutottam a szobába. Niall az ágyon várt, szélesen vigyorgott.
-Ki volt az? -kíváncsiskodott. Vállat vontam.
-Csak valamiféle házaló. Mindenáron rám akart sózni egy új porszívót.
A srác elmosolyodott. Magához ölelt. Egy puszit nyomott a homlokomra. Valamiért, akárhányszor ezt csinálta, egész testemet forróság öntötte el. Rámosolyogtam. Fejemet mellkasára hajtottam, úgy folytattuk a filmnézést. Nyugodt voltam és boldog. Niall finoman cirógatott, amit én néha egy-egy puszival háláltam meg.
Körülbelül egy fél órán keresztül feküdtünk így, mikor hirtelen felült az ágyban. Tanácstalanul pislogtam rá.
-Majd elfelejtettem -mondta halkan, alig hallhatóan. Pulcsija zsebéből egy kis ajándéktáskát vett elő. Átnyújtotta. -Remélem, tetszeni fog.-Niall, nincs szükségem ajándékokra ahhoz, hogy veled legyek.
-Tudom, de ezt muszáj volt megvennem. Mikor megláttam, egyből te jutottál az eszembe.
Kíváncsian belekukkantottam az apró tasakba. Egy hógömb volt benne, amin London nevezetességei voltak láthatók. Ajkamba haraptam. Elmosolyodtam. Odahajoltam a sráchoz és megcsókoltam.
-Köszönöm. Ez nagyon tetszik. Ha ránézek, te fogsz az eszembe jutni -magához ölelt, ahogy én is őt.
-Ezen még máshogy is segíthetünk -rám kacsintott. Továbbra is értetlenül pislogtam rá. -Fordítsd meg!
Úgy tettem, ahogy mondta. Amint megláttam az alját, elállt a szavam. Egy kulcs volt felragasztva rá. Kezemet szám elé kaptam. Még a könnyim is előtörtek.
-Összeköltöznél velem? -Nem bírtam megszólalni, csak bólogattam. Mintha megnémultam volna. Torkom kiszáradt, könnyim végigfolytak arcomon. Hirtelen azonban más kezdett foglalkoztatni. Mintha már ezt egyszer eljátszottuk volna. Sőt, már megtettük. Egyszer már összeköltöztünk én nem sült el valami fényesen. Az izgatottságot kétségek vették át, ami Niallnak is azonnal feltűnt. -Lucy, tudom, legutóbb nem lett jó vége ennek az egésznek, de ez most más. Ígérem. Nem hagyom, hogy megint úgy végződjön, mint akkor. Erre megesküszöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése