Hiába ismertem a házat, akárcsak a tenyeremet, hiába aludtam már itt több tucatszor, mégis mindezek ellenére egy titokzatos, furcsa érzés fogott el, akárhányszor csak eszembe jutott, hogy mi most együtt élünk. Valamiért eme a gondolat megrémisztett, rettegéssel töltött el, mintha átok ülne ezen az egy kifejezésen. Fogalmam sem volt, miért alakult ez ki bennem, de próbáltam rájönni. Minden erőmmel azon voltam, hogy magyarázatot találjak. Végül, húsz percnyi plafonbámulás után eredményre jutottam.
Daviddel és Niallal is azután szakítottam, hogy összeköltöztünk. A különbség csak az, hogy mikor Davidnél laktam, időközben az X factor miatt kiköltöztem a lakásból, míg Niallnál addig vártunk, mígnem szakítottunk. Talán itt hibázódik el minden kapcsolatom. Lehet, ebbe nem kellene egyenlőre belemennem. De most már itt vagyok. Ha most lépek vissza, azt hiheti, már nem táplálok iránta érzéseket, holott ez a valóság ellentéte. Még mindig szeretem, sőt a tudat, hogy velem szeretne élni, még inkább felerősíti szívem vad vágtáját. Akkor meg mi a bajom? Miért nem tudom egyszerűen csak élvezni a jelent? Olyan nagy bűn lenne, ha egyszer az életben jól érezném magam, engednék a kísértésnek? -Jó reggelt, Kicsim! -könnyed puszi rázott vissza a valóságba, s abba, hogy éppen egy kád forró vízben feküdtem. A habok teljesen elnyeltek, egyedül a fejem látszódott ki. A víz még gőzölgött. A fürdőszobában lévő tükrök egytől-egyig bepárásodtak. Niall vigyorogva lépett oda az egyikhez, s felírta neveinket, valamint a mai dátumot. Értetlenül pislogtam rá. Visszalépett hozzám, majd a kád szélére ült. -Ma van annak a napja, hogy beköltöztél, gondoltam megünnepelhetnénk. Valamint pont mára esik a hónapfordulónk is -a fiú szemei valósággal ragyogtak, mikor ezeket elmondta. Kicsit bűntudatom volt, mert nem emlékeztem pontosan a dátumra. Felültem, s hosszasan megcsókoltam. Niall ujjai a hajamba túrtak, akárcsak az enyéim. Ajkai forróak voltak, majdhogynem égettek, de ez akkor nem foglalkoztatott. Boldog voltam, mert nem kezdett el veszekedni velem azon, miért nem piros-betűs ünnepként szerepel ez a nap a naptáramban. Tudta, sosem vagyok azzal tisztában, hányadikát is írunk. Általában csak sejtéseim vannak, de pontosat nem tudok. Jobb esetben azt eltalálom, hogy a héten milyen nap van, de az, hogy hányadika, számomra ismeretlen.
-És van már mára valamiféle terved? Csak azt ne mondd, hogy meglepetés, mert kiugrom az ablakon! -szólaltam meg, miután csókunk fájdalmas véget ért. Ajka üres és nehéz volt nélküle. Vágytam a folytatásra, akárcsak Niall. Látszott szemein. Egyfolytában számat bámulta, majd visszapillantott szemeimre.
-Akkor úgy fogalmazok, hogy titkos ajándék -rám kacsintott, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Bosszúból lefröcsköltem vízzel, ami nagyon tetszett neki. Hangos nevetésben tört ki. -Vegyem ezt kihívásnak? -vonta fel egyik szemöldökét.
-Akár annak is veheted, vagy csupán egyszerű figyelmeztetésnek -vállat vontam, mégis újból összevizeztem.
A srácnak több sem kellett. Ruhástul, mindenestül beugrott a kádba, hatalmas hullámokat csapva ezzel. A víz fele a csempére folyt, míg a másik felét az ír manó arcába fröcsköltem. Ő természetesen viszonozta gesztusomat. Hosszasan csapkodtunk a vízben ücsörögve, mígnem meguntuk, s kiszálltunk. Niall arcán kacér vigyor ült, mikor végigmért. Gyorsan magamra kaptam egy törülközőt, még mielőtt bármiféle megjegyzést tehetne. -Akkor, elárulod végre, hova megyünk? -álltam elé keresztbe font kézzel. Arcán féloldalas mosoly húzódott. Mindkét kezét derekam köré fonta.
-Azt szeretném, ha csak akkor tudnád meg, mikor odaértünk.
Felsóhajtottam.
-Legyen -rávillantottam mosolyomat.
Míg ő elkészítette a reggelit, addig én megmosakodtam, megszárítottam a hajam, valamint felöltöztem. Teljes harci díszben értem a konyhába, ahonnan már ínycsiklandozó illatok szálltak ki. A nyál is összefutott a számban. Miután elfogyasztottuk reggelinket, egy kis táskába ételt pakoltunk. Pár főtt tojás, néhány szelet kenyér, felvágottak, egy-két gyümölcs, s egy kis édesség került táskánkba.
Amint kiléptünk az ajtón, az izgatottság eluralkodott rajtam. Minél előbb tudni akartam, hová is tartunk, s mit fogunk csinálni. Annyiban biztos voltam, hogy a piknikezés is a programok köz szerepelt legnagyobb örömömre.
Ahogy elindultunk az útvonal egyre inkább ismerőssé vált. Olyan érzésem támadt, mintha már többször is jártam volna erre. Pontosan nem tudtam, mikor, de abban bizonyos voltam, hogy nem most meredek először az út menti hatalmas tölgyekre. Minél közelebb jártunk, eme gyanú egyre biztosabban élt bennem. Mire az autó motorja elhallgatott, már biztos voltam benne. S, ahogy lábam a talajhoz ért, feleszméltem.
-A táncunk -nyögtem fel alig hallhatóan.
-Ezek szerint emlékszel erre a helyre -jegyezte meg ragyogó tekintettel. Bólintottam.
Hogyan is felejthetném el azt a helyet, ahol majdnem az egész kezdődött? Lehetséges-e, hogy valaki megfeledkezzen arról a helyről, ahol egykor szerelmével táncolt? Egyeseknek talán sikerülhet, de nekem nem. Ha akarnám sem bírnám kitörölni emlékezetemből azt a csodás estét, mikor először ért puha, selymes ajka ajkamhoz. Még mindig megborzongok, ha rágondolok. Még mindig melegséggel tölt el az emlék, a tudat, hogy ugyan többször is külön vizeken eveztünk, mégis mindannyiszor visszataláltunk egymáshoz, s most itt állunk. Még mindig elevenen él emlékezetemben a ruhám színe, Niall illata, s a könnyedség, amivel megfogta kezemet, derekam köré fonta kezét.
-Ha tudtam volna, hogy ide jövünk, kiöltözöm -mormoltam orrom alatt, mire a srác hangosan felkacagott. Felkapott az ölébe, s megpörgetett a levegőben.
-Nem kell ahhoz szűk ruhákba bújnod, hogy különleges légy.
Szavai szívemig hatoltak, megmelengették azt. Megcsókoltam, miközben ujjaimmal a hajában tettem felfedezőutat.
-Nem hittem volna, hogy valaha is visszatérünk ide -törtem meg a csendet csókunkat követően.
-Talán rossz emlékként maradt fent ez a randi?
-Az első randi? Viccelsz? Még most is egész testem lángba borul, ha csak rágondolok -vágtam rá azonnal.
-Ez esetben, mi lenne, ha leporolnánk a régi könyveket?
Nem hagyott időt reagálni. Azon nyomban megragadta kezemet, s behúzott maga után az étterembe. Elakadt a lélegzetem. Minden pontosan úgy volt, ahogy akkor. Még a székek is centire pontosan álltak, akárcsak a virágok vagy a gyertyák. Varázslatos volt. Minden illatozott, fényben úszott. Nem akartam hinni a szememnek. Mintha egy álomvilágba csöppentem volna bele. Egy pillanatra megelevenedett előttem a múlt, a randi elején lévő feszültséget is belevéve, mely után az este maga a megtestesült álommá vált.
-Nem hiszem el, hogy ezt mind te hoztad össze. Így emlékeztél? -szabályosan tátott szájjal szemléltem a kidekorált termet.
-Illúzióromboló lesz, ha elárulom a valóságot? -vonta fel szemöldökeit nevetve. Megráztam a fejem, miközben kezét fogtam. -Volt egy felvétel a táncunkról, ami alapján a srácokkal és Mia, valamint Shei segítségével berendeztük tegnap az egészet.
Halkan elkuncogtam magam.
-Ezek szerint az egész csapatunkat belevontad ebbe? Hmmm...Most mi legyen? Meg szerettem volna hálálni, de ennyi mindenkinek hogyan? -gondolkodó ábrázatot öltöttem. -Azt hiszem rájöttem, így: -áthajoltam az asztal fölött. Számat ajkaira tapasztottam. Éreztem, ahogy a melegség szétárad testemben, miközben nyelvemmel szája belső felépítését tanulmányoztam. -A többiek pedig majd kapnak csokit -tettem hozzá valamivel később.
A szöszi hirtelen felpattant, a zene megszólalt. Még a dal is ugyanaz volt, mint akkor. Kinyújtotta kezét, amit én viszonoztam. A táncparkettre lépdeltünk. Összekaroltunk, fejem vállára döntöttem, s így imbolyogtunk jobbra-balra.
-Köszönök mindent. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de köszönöm.
A srác egyszeriben megtorpant. Letérdelt elém. A szívem vadul zakatolni kezdett. Éreztem, hogy egész arcomat elönti a pír.
-Lucy, tudom, ezt a gyűrűt egyszer már odaadtam, de akkor elhibáztam. Hagytalak kicsúszni a kezeim közül, de ezúttal megfogadom, nem engedem, hogy a történelem megismételje önmagát. Ezért szeretném visszaadni az egykori ígéretgyűrűt, mellyel megesküdtem, hogy egy napon rendes jegygyűrűt fogok az ujjadra húzni.
Nem bírtam tovább visszatartani könnyeimet. Egy könnycsepp gurult végig arcomon, mialatt Niall felhúzta ujjamra a végtelen jellel ellátott ékszert...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése