Ezek szerint már itthon vagy.
Körbenéztem. Felkaptam egy almát és azzal indultam fel a hálóba, hogy megszabaduljak a kényelmetlen ruhadaraboktól. Ahogy beléptem, megpillantottam Niallt a földön fekve. Mélyen aludt. Körülötte kották, papírok, elkezdett s félkész dalok hevertek mindenfele. Kedvenc gitárja is ott pihent mellette.
Elmosolyodtam. Óvatosan felszedtem a papírokat a szőnyegről, és egy kupacba az asztalra tettem őket. Az ágyról lehúztam az egyik takarót, hogy azzal be tudjam takarni a földön mély álomban ringó szöszit. Miközben betakartam, egy puszit nyomtam arcára, majd halkan leültem az ágyra. Csak meredtem az utcára. A háztól nem messze pár fotóst pillantottam meg, akik arra vártak, mikor kaphatnak le egy pikáns részletet magánéletünkből. Elhúztam a függönyt.
Ledőltem az ágyra, még a paplant is magamra húztam. Folyamatosan csak Blake és Greg szavai csengtek fülemben. Egyszerűen nem tudtam szabadulni eme gondolatoktól.
Melyikőjükben bízhatok meg? Egyáltalán érdemes bármelyik szavára is adnom? Elvégre, versenyezhetnének, hogy melyikőjük vert már át többször. Greg? Vagy Blake?
Felültem az ágyon. Levettem magamról a fölsőmet. Azonnal láthatóvá vált a méretes véraláfutás, mely Blake szorítása után maradt hátra.
Mialatt én az elszíneződött bőrömet vizsgáltam, derekam körül felbukkant két kéz. Szorosan körbefont, majd szembefordított magával. Niall ült előttem. Arcán széles vigyor terpeszkedett, egészen addig, míg tekintete lila karomra nem vándorolt. Lesütöttem pillantásomat.
Nem akartam magyarázkodni, de tudtam, ezt most nem kerülhetem ki. Agyam azonnal ezernyi alibit kezdett gyártani, de egy sem bizonyult hatásosnak.
Mit mondjak? Megtámadott egy medve? Esetleg egy oposszum? Vagy csak szimplán elestem? Ja és az esés megmagyarázza, hogy miért pont egy tenyérlenyomatot formál a folt. Ezt nem fogja bevenni, bármennyire is akarom vele elhitetni.
-Kicsim, mi történt veled? -aggódva nyúlt foltom felé. Amint hozzáért, felszisszentem. Próbáltam elnyomni a fájdalmat, de képtelen voltam. Ajkamba haraptam.Belülről rágcsálni kezdtem, hogy ez egy kicsit elterelje figyelmemet.
A szöszi, mikor látta, hogy testemet fájdalom járj át, akárhányszor csak megpróbálkozik hozzányúlni, abbahagyta a további kísérletezést. Helyette lágyan megsimogatta arcomat. Szemeiben láttam, hogy további sérülések után kutat. Felsóhajtott, mikor látta, hogy nincs más hasonló kaliberű folt testemen.
-Nem történt semmi. Ez...-haboztam. -Ez csak egy kis baleset volt -nyökögtem ki végül. Hangom elcsuklott. Képtelen voltam a szemébe hazudni. Tekintetét nem álltam, így azonnal tudta, csak kitalálom a dolgokat.
-Látom rajtad, hogy nem vagy velem őszinte. Mondd el, kérlek! Bennem megbízhatsz, hisz te is tudod! -két keze közé fogta arcomat. Érintése nyomán bőröm bizseregni kezdett.
-Hidd el, ez csak egy véletlen bekövetkezett balszerencse volt.
Niall felsóhajtott. Sóhaja ezúttal panaszos és lemondó volt. Felállt mellőlem.
-Lucy, pontosan látni lehet rajtad, hogy hazudsz, de nem értem, miért. Azt hittem, hogy ennél jobb a kapcsolatunk.
-Jobb is! -vágtam rá egyből. -Én csak... -hangom megremegett. Az előbbi magabiztosságot, bizonytalanság váltotta fel.
-Te csak? Csak mi? -vonta fel szemöldökeit. Tekintetén látszott a csalódottság, a lemondás, a féltés és a bánt.
-Csak nem akarlak olyan dolgokkal terhelni, amik ennyire lényegtelenek -feleltem kis szünet után.
Niall elmosolyodott, megrázta fejét, majd visszaült velem szembe. Hüvelykujjával megcirógatta arcomat, miközben másik kezével megfogta az én kezemet.
-Azzal, hogy titkolod, elárultad, mennyire fontos dologról van szó. Ha csak valami jött-ment semmiség lenne ez az egész, akkor nem kellene miatta veszekednünk, mert csak egyszerűen elmondtad volna -felsóhajtott. -Szóval, elárulod végre, hogy mi történt a karoddal, vagy a lányokhoz kell fordulnom?
Elvigyorodtam.
-Néha elfelejtem, mennyire határozott tudsz lenni, ha akarsz -jegyeztem meg kuncogva. Az énekes is elnevette magát.
-Szóval? -nem hagyta, hogy eltereljem a témát.
Mély sóhaj szakadt ki belőlem.
-Volt egy kisebb veszekedésünk, mely során Blake a kelletnél erősebben szorította meg a karomat.
-Blake? Blake tette? -kikerekedett szemekkel bámult rám.
-Igen, miért? -értetlenül fürkésztem szemeit. Mintha összezavarodott volna. Fejében káosz dúlt. Egy pillanaterejéig olyan érzésem támadt, mintha tudna a történtekről csak éppenséggel másképp.
-És min veszekedtetek?
Haboztam. Tudtam, nem lenne jó, ha elárulnám a valódi okát, de az sem vezetne célra, ha hazudnék. Két tűz közt égtem, de végül az őszinteséget választottam.
-Greg megjelent a forgatáson és ez a többieknek kicsit sem tetszett. Kiálltam mellette, ami miatt megkaptam, hogy teljesen megváltoztam az utóbbi időben és hogy már rám sem lehet ismerni. Mikor Greg megpróbált megvédeni, Blake elkapta a karomat és rászorított. Mialatt ők ketten heves szócsatát vívtak, engem ide-oda rángattak, akárcsak egy marionettbabát -foglaltam össze röviden.
Niall szemei ezúttal még jobban kikerekedtek. Zavartan nyúlt telefonja után.
-Mindjárt jövök -szólt oda halkan, majd kiment a szobából. Behúzta maga mögött az ajtót, de ez engem egy cseppet sem zavart.
Óvatosan, megfontolt lépésekkel kisurrantam a hálóból. Niall a nappaliba rohant. A lépcsőfordulóban bújtam meg, míg ő telefonált. Az ő szavait hallottam ugyan, de azt nem tudhattam, hogy kivel is beszél.
-Miért mondtad azt, hogy ő bántotta? -Niall hangja ingerült volt. Homlokán kidagadt ereit még onnan fentről is pontosan ki lehetett venni. -Tényleg? Ő egészen mást állít -csend állt be. A másik fél hosszasan magyarázkodott, mialatt barátom fel-alá mászkált a földszinten. -És ha nem hiszek neked? Nem ez lenne az első alkalom, hogy a saját malmodra hajtod a vizet. Ne! Most te hallgass meg! Lucy, azt mondta, hogy nem ő tette. Miért hazudna nekem?
Ezek szerint rólam..vagyis rólunk megy a vita. Kíváncsi lennék, hogy ki az, aki meghamisítja a valóságot és egy furcsa fedősztorival áll elő? Egyáltalán kinek van ebből haszna? Ó! Megvan. Hát persze. Ki más nyerne az ügyön, ha nem Blake. Gyűlöli Greget és így még inkább keresztbe tehet neki, ha még Niallt is ellene hangolja, aki így sem rajongott túlzottan a srácért. Legutóbb Blake miatt szakított velem Niall és nem hagyom, hogy megint kételyeket ébresszen benne. Azt már nem.
Felálltam. Már éppen indulóba voltam, mikor megtorpantam.
-És ha igazat mond? Mi van ha Blake tette és nem Greg? Egyáltalán te honnan tudsz minderről? Ott voltál? -a szöszi kérdési hallatán elbizonytalanodtam. Már nem tudtam, ki van a vonal másik végén. Visszaültem előbbi rejtekhelyemre, még mielőtt kiszúrhatott volna. -Már nem tudom, mit és kinek higgyek. Arra kérsz, hogy ne bízzak meg a barátnőmben, miközben a te sztorid is épp annyira sántít mint az övé -felsóhajtott. Még megvárta a másik fél reakcióját, majd folytatta. -Még át kell gondolnom ezt az egészet. Most felmegyek, mert gyanús lesz, ha ilyen sokáig elmaradok -elköszönés nélkül nyomta ki mobilját.
Futni akartam, de moccanni sem bírtam. Letaglóztak az előbb hallottak.
Nem csak te nem tudod, mit gondolj, de már én sem. Ki akar éket verni közénk azzal, hogy engem állít be a hazugnak? Oké, nem vagyok szent, gyakran titkolózom, de ebben nem rejtettem el az igazságot. Valaki tudja, hogy titkok mögé rejtőzöm és ezt használja ki. Ha nem vigyázok, sikerrel is jár.
Még pont időben kaptam észbe. Visszarohantam a szobába, ahol az ágyra vetődtem. Már nem vacakoltam azzal, hogy halkan közlekedjek, sem azzal, hogy az ajtót is eredeti állapotába hajtsam vissza. Össze voltam zavarodva.
Niall belépett. Arcán döbbenet ült, mikor meglátta a nyitott ajtót. Azonnal tudta, hogy mindent hallottam.
-Lucy, én...-kezdett bele, de közbe vágtam.
-Kivel beszéltél ott lenn? -kérdésem szárazon csengett. Az énekes nagyot nyelt, szemét lesütötte.
-Nem mondhatom el -válaszolta félve. Nem válaszoltam semmit. Magamra kaptam egy pulcsit, a táskámat, s már el is hagytam a szobát. Az előtérben egy kabátot és kedvenc bokacsizmámat is felhúztam, majd átléptem a küszöböt. -Várj!
-Mégis mire? Hiszel nekem vagy sem? -mélyen szemébe néztem. Ajka szóra nyílt, de hang nem hagyta el őket. -Köszönöm a választ -becsaptam magam mögött az ajtót.
Nem volt konkrét úti célom, csak mentem, mígnem egy ismerős helyen nem találtam magam, egy ismerős arccal szemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése