Videoklip

Lucy, ébresztő! Ébresztő! Ki az ágyból! -Sheila sikítása és ugrálása ébresztett fel.
-Mi van? -fáradt szemeim lassan kinyitódtak barátnőm heves rázására. Rápillantottam az órámra, majd vissza Sheire. -Hajnali 4 óra van. Mi a francért keltettél fel? -magamra húztam takarómat, hogy tovább aludhassak.
-Lucy, ma kezdődik az új dalunk klipforgatása. Muszáj indulnunk! -ingerülten rántotta le rólam meleg, puha takarómat.
-Egyáltalán, hogyan jutottál be? -kérdeztem, miközben felültem.
Sheila megrántotta a vállát, s elmosolyodott.
-Niall megunta, hogy egy órán át dübörögtem az ajtón, így beengedett.
-Szóval, feláldozott azért, hogy ő nyugodtan aludhasson -jegyeztem meg nevetve.
-Ilyen az élet. Szokj hozzá! -oldalba bökött, majd felsegített az ágyból. -Rád férne egy kiadós fürdő.
-Szeretlek, de ha még egyszer beszólsz, esküszöm, hogy egy szál fehérneműbe küldelek ki a hidegbe! -villogtam rá fenyegető, vérben forgó szemekkel. Ez történik, ha engem valaki korán reggel, hajnalba felver az ágyból. -Még mindig keménykedsz? -felvontam egyik szemöldököm, de elnevettem magam.
Shei is hangos nevetésben tört ki.
-Nyugi kis tigris! Nem akarok háborút szítani -feltette védekezően mindkét kezét. Magamhoz öleltem.
-Fú! Igazad van. Tényleg rám fér egy kiadós fürdés -megszagoltam magam. -Oké, ettől a szagtól még a virágok is lekókadnak. Mennyi időm van összekapnom magam?
-Mínusz 5 perced -vágta rá félvállról.
-Akkor a buszon fürdök -feleltem, majd magamra kaptam egy nadrágot, pulcsit, sálat és sapit. Niall még az ágyban feküdt. Az előbbi jelenetet is átaludta. Még egy atombomba támadást is nyugodt szívvel átaludt volna. Adtam az arcára egy puszit, s az asztalhoz léptem. Egy kis cetlire ráírtam távozáson okát, majd kiléptem Sheivel karöltve az ajtón. -Mia? .fordultam felé.
-Vele a helyszínen találkozunk, mert Harryvel ott vannak nem messze.
Bólintottam. Gyorsan felmásztam a buszra. Azonnal berohantam a kis mobilfürdőnkbe. Elég gyorsan elkészültem. Villámtempóban lezuhanyoztam, fogat mostam. A hajammal és a sminkkel nem foglalkoztam mert tudtam, a fodrászok és a sminkesen úgyis újrakezdik. Amint végeztem, bemásztam a régi zugomba. Shei nem hagyott nyugodni. Befészkelte magát mellém, a laptopjával együtt. Karikás szemekkel meredtem rá, miközben ő vidáman olvasgatta a legújabb twitteket. Némelyik igazán érdekesnek bizonyult. Nem is gondoltuk volna, hogy ilyen reakciókat vált ki egyesekből a dalunk. Valamint furcsa szemmel néztünk, mikor egy számunkra ismeretlen árulta a fehérneműnket.
-Neked hiányzik bármi is a fiókodból? -kérdeztem barátnőmtől egy szelet kenyér elmajszolása közepette. Megrázta a fejét, mire nevetésben törtünk ki. Hirtelen a semmiből Blake bukkant fel. Csatlakozott hozzánk, amit Shei igencsak ferde szemmel nézett.
-Miről maradtam le? -kérdezte izgatottan.
-Éppen azt beszéltük, ki a legidiótább ismerősünk és képzeld, rád gondoltunk -vágta rá barátnőm. Nem akartam rákontrázni, mert tudtam, nem kellene még őt is magam ellen hangolnom, de már csak a jelenléte is frusztrált és idegességgel töltött el.
-Én csak barátkozni jöttem -jegyezte meg Blake védekezésképpen.
-Erre azelőtt kellett volna gondolnod, hogy keresztbe tettél nekünk! -förmedtem rá most már én is. A srác szemei kikerekedtek, arca elvörösödött a dühtől. Kezét ökölbe szorította. A levegő feszültséggel telt meg. Szint már tapinthatóvá is vált a köztünk vibráló düh, harag, csalódottság. Sheilat ez különösebben nem zavarta, tovább olvasgatta az üzeneteket, engem viszont annál inkább. Hosszas percekig szemeztünk egymással. Méregettük a másikat, felállítottuk magunkban az erőviszonyokat. Végül Blake törte meg a csendet. Felsóhajtott, kihátrált a bunkerunkból.
-Igaz a mondás, miszerint aki nem hagyja, azon nem lehet segíteni.
Hangja még sokáig zengett fejemben, holott Shei próbálta elterelni a figyelmemet. Olvasgatott pár kedves üzenetet, némelyik rajongót visszakövette. Még egy videót is elkezdett, de mivel látta rajtam, hogy a fejemben még mindig ott motoszkálnak szavai, inkább nem erőltette.
Végül, több mint két órányi buszozás után megérkeztünk az isten háta mögötti kis helyszínünkre. Ahogy kiszálltam a buszból, orromat megcsapta a friss, erdei levegő. Előttem egy hatalmas tó terült el, a túlpartján, a fák sűrűjében egy kis faház búj meg. A táj varázslatos volt és magával ragadó. Azonnal késztetést éreztem, hogy befussak az erdő mélyére, azonban Shei fejcsóválással jelezte, hogy nem tanácsos ezt megtennem.
Miközben én a csillámló víztükör látványától ájuldoztam, Mia a hátamra ugrott. Ijedtemben felsikítottam, minek az lett a következménye, hogy a stáb összes tagja körénk gyűlt, s aggódó szemekkel méregettek bennünket.
-Csak nem megijedtél? -húzogatta szemöldökét kacér mosollyal arcán.
-Nem. Éppen csak próbáltam a magas C-t kiénekelni -válaszoltam félvállról.
-Persze, én pedig egy szárnyas egyszarvú hátán érkeztem a csillámpóni földemről -forgatta szemeit Mia.
Miután mindenki elkönyvelte, hogy nem történt semmi baj, csak hozzuk a megszokott formánkat, elküldtek minket a sminkesekhez és fodrászokhoz. Minimum egy órát vett igénybe, mire mindannyian elkészültünk. A csapatunk már összeszokott gépezetként működött. Telepatikusan kommunikáltak egymással, vagy csak előtte szimplán megbeszélték, hogy kinek mi lesz majd a dolga. Bárhogyan is történt, viszonylag gyorsan végeztek velünk. Már a székben ülve megkaptuk a forgatókönyvet, de részletesen csak a szabadulásunk után tudtam áttanulmányozni. Alaposan végigolvastam, s amit láttam, igencsak megfogott.
A többiek is bizakodva léptek oda hozzám. Mindkettejük arcán széles, izgatott vigyor ült. Az előző videoklipünk inkább csak amolyan  bemutatkozó videó volt rólunk, mintsem rendes, belevaló anyag. Ez azonban annak a szöges ellentéte volt. Minden apró részlet precízen ki volt dolgozva. A ruhákról képeket csatoltak a jelenetek mellé. Némely darabok látványától már akkor fázni kezdtem, de ennek ellenére nem kezdtünk el panaszkodni. Peter elégedett arccal lépett oda hozzánk. Sejtette, hogy nem fogunk kivetnivalót találni a forgatókönyvben. Igaza is lett. Ragyogó szemekkel futottunk fel a buszra, hogy magunkra kapjuk a már előre kikészített ruhákat. Természetesen először a legvékonyabb darabokkal kezdtünk. Magunkra kaptunk még a kabátunkat is, ugyanis anélkül majdnem megfagytunk.
Valószínűleg a többieknek is feltűnt ez, ugyanis mobilkályhákat tettek a helyszín köré. Először a tóhoz mentünk. Próbaképpen megnéztem, milyen hideg a víz. Ujjaim majdnem megfagytak ahogy a jéghideg víz hozzámért. A lányok nevetve öleltek meg. Kezünkben ott lógott a forgatókönyv. Mindannyian próbáltunk átszellemülni, de ebből az lett, hogy alig tíz perc elteltével már kiforgattunk mindent és az egész paródiába csapott át. Mindenfajta nőiességünket otthon felejtettünk. Kecsességünket még Shrek is megirigyelte volna.
Sikeresen elértük azt a pontot, mikor már a stáb is röhögőgörcsöt kapott a szerencsétlenkedéseink láttán. Peter a fejét fogta nevetve. Szinte hallottam gondolatait: Akkor így még neki 100 font, neki is még egy 100-as.
Nagy nehezen egy óra alatt leforgattuk azt a pár percet, ami később a videóba is bekerülhet. A ruhánkat nem cseréltük át, csupán a helyszín változott. Bevonultunk az erdőbe, s ott folytattuk tovább. Szerencsére eltelt pont annyi idő a kettő közt, hogy mindenki megnyugodjon. A biztonság kedvéért különzártak minket, így megakadályozták, hogy időközben a további részeket is elkezdjük kiparodizálni.
Az erdei helyszín kifejezetten hátborzongató, mégis varázslatos volt. Mintha a középkorba kerültünk volna. Kidőlt fák hevertek a földön, s a lehulló lombok közt át-átcsillant a napfény. Éreztem, ahogy az arcomat égeti.
A forgatás ezen szakaszában először külön-külön készítettek rólunk felvételt. Papíron még volt negyedórám, így elindultam felfedezni az erdő mélyét. A fák sűrűjében igazán elevennek éreztem magam. Szaladtam, rohantam a lehullott levelek közt. A völgyben egy patakot találtam, ami a tavat táplálta. Egésze a forrásig követtem. Leültem egy kidőlt farönkre, s csak hallgattam az őszi táj lágy neszét. Az arcomat sütő nap kezdett felmelegíteni, már nem fáztam annyira a vékony felsőm miatt. Szoknyámat kezdtem piszkálni. A ruhákkal nem volt sosem bajom, mégis a szoknyák valamiért feszélyeztek. Ez most sem volt másképpen. Felálltam, hogy egy kicsit lejjebb húzzam, mikor halk léptekre figyeltem fel. Azonnal felpattantam, s megfordultam. Valamiért már meg sem lepődtem azon, hogy Greg állt ott előttem, mégis szavaim automatikusan hagyták el ajkamat.
-Te meg hogyan kerülsz ide? -vontam fel szemöldökömet.
Ajkai szóra nyíltak, végül semmit sem mondott. Jobb is volt. Arcán megszokott vigyora tündökölt. Felnevettem pillantása láttán.
-Oké, oké! Nem kérdeztem semmit -tettem hozzá nevetve. Közelebb lépett hozzám. -De most komolyan, honnan tudod mindig, hogy hol vagyok? -kérdésem ezúttal komoly volt. Választ szerettem volna kapni, holott tudtam, arra hiába várok.
-Egy bűvész sem leplezi le saját trükkjeit. Akkor én miért tegyem?
-Nem ér kérdésre kérdéssel válaszolni -néztem rá morcosan.
-Megígérem, egyszer majd elárulom...
-De nem ma! -vágtam közbe egy sóhajjal átkötve.
-Látod, tudod te ezt -oldalba bökött, majd rám kacsintott. -Egyébként mi ez a szeles gönc rajtad? Nincs esetleg meleged? -szemét forgatva nézett végig rajtam. Szerencsére gondolataiba nem láthattam be, de arca mindent elárult.
-Ne szólj semmit! -fenyegetve mellkason böktem. -Nem én választottam ezt a lenge valamit. Ha rajtam múlna, farmerban és kötött pulcsiban állnék most itt.
-De az nem elég szexi -kontrázott rá.
-Nem azt akarom, hogy a CD-nket azért vegyék meg, mert prostiként vonaglunk a kamerák előtt, hanem azért, mert hatunk az érzéseikre. Azt szeretném, ha meglátnak minket, ne csak egy pár másodperces tiszavirágnak tartsanak bennünket.
-Hidd el, a félmeztelen vonaglás is komoly érzelmeket vált ki bizonyos férfiakból.
-Hogy te mekkora egy seggfej vagy! -ellöktem magamtól nevetve. -És én még azt hittem, lehet veled komolyan is beszélni.
-Komolyan? -felhúzta egyik szemöldökét. -Jó, ha komolyan szeretnéd tudni a véleményemet, akkor megkapod. Ha folyton érzelmes dalokat énekeltek a menstruáló tinik bajairól, akkor soha a büdös életben nem fogtok egy elismerést sem kapni. Kell hogy legyen bennetek valami plusz, ami kiemel benneteket a középosztályból. Először is nem ártana egy ütős, igazi bulis dal. Ha ez megvan, már nyert ügyetek van.
Válasza egyszerre fájt és adott erőt. Igaza volt és ez bántott igazán. Sosem szerettem, ha más mondta meg, hogy mit tegyek és eme tulajdonságom most is kivillant. Azonnal ritmusötletek jutottak az eszembe. Már hallottam fejemben a komplett, egyedi hangzást. Vigyorogva öleltem meg a srácot.
-Te egy zseni vagy, de ne szokj hozzá, hogy ezt megmondom!
Rápillantottam órámra, majd futásnak eredtem. Greg értetlenül pislogott rám. Intettem neki, hogy ő is jöjjön. Mire visszaértünk, pont befejeződött Shei forgatása. Mindenki kikerekedett, rémült szemekkel bámult ránk.
Oké, talán hülye ötlet volt őt idehozni, tudva, mindenki utálja. 
A lányok aggódva rántottak el a fiú mellől.
-Lucy, mi a franc folyik itt? Mit keres ez itt? -Mia tekintete megvetésről árulkodott, akárcsak Sheié és Blakeé is...