Szorosan mellém léptek, majd egy könnyed mozdulattal behúztak a stúdióba. Shei elővigyázatosságból bezárta az ajtót, majd mindhárman leültünk a földre. Onnan bentről se ők, se mi nem hallhattuk a másikat, így teljes biztonsággal beszélhettünk.
-Ő meg mit keres itt? -Mia nem kerített. Azonnal nekem szegezte ingerült kérdését. Szemei vöröslöttek szinte már a dühtől.
Vállat vontam.
-Azt mondta, itt kapott állást -válaszom tömör volt, és korántsem kielégítő.
-És te mióta hiszed el, amit mond? -vette át a kérdezősködést Sheila.
Lesütöttem szemeimet. A földet pásztáztam, utána kezeimmel babráltam, végül visszakerültem kíváncsi barátnőm szemeibe.
-Nem tudom. Kezdem azt hinni, elhamarkodottan ítéltem, ítéltük meg. Egy bunkó, de ha úgy adódik, tud kedves és megértő lenni.
Mindkét lány szeme teljesen kikerekedett. Még az álluk is leesett. Szó szerint.
-Bocs, de azt hiszem, rosszul hallottam. Most komolyan őt véded? -háborodott fel Mia, miközben az ablak túloldalán álló srác felé biccentett. Szerencsére háttal állt nekünk, így nem valószínű, hogy feltűnt neki, hogy ő a téma idebent.
Ajkamba haraptam, miközben megráztam fejemet.
-Nem. Nem védem, én csak...
-Te csak? -S várta a befejezést.
Felsóhajtottam.
-Fogalmam sincs, értitek? Az egyik percben még lehet vele beszélni, utána pedig már agresszív és inkább hasonlít egy vérszomjas ragadozóra, mintsem emberre. A szívem és az eszem egymás ellen dolgozik. Míg szívem inkább elmenekülne, mert félek tőle, addig az eszem kíváncsivá válik, akárhányszor csak a közelembe kerül. Tudom, idiótán hangzik, de ki akarom deríteni, ki is ő valójában. Tudni akarom, melyik a valóság és melyik a képzelet szüleménye. Egyáltalán van-e rendes, valós énje, vagy annyi ideje hordja már maszkjait, hogy meg sem lehet már tőlük szabadítani?
-Nem akarlak kiábrándítani, de nem hiszem, hogy Greg képes lenne megváltozni. Eltökélt célja, hogy tönkretegyen. El akar bizonytalanítani. Manipulálni akar téged, semmi másra nem kellesz neki. Kihasznál, majd eldob. El akar választani a családodtól, barátaidtól, de legfőképpen Nialltól. Véget akar vetni a kapcsolatotoknak, ezért tömi a fejedet mindenféle ostobasággal. Ha tudni akarod, mi az álca és mi a valóság, tégy egy lépést hátra és úgy szemléld a történteket! Hidd el, másképp fogsz sok mindent látni! A dolgok egészen más megvilágításban tűnnek fel, ha nem olyan közelről vizsgálja őket az ember. Hisz tudod, egy festményt sem 10 centiről kell nézni. Néha tenni kell pár lépést hátra, hogy az egész kompozíció összeálljon a néző előtt! -Mia sosem félt kimondani véleményét egy emberről, szituációról. Hírnevére most sem cáfolt rá.
-Lucy, Greg bonyolult ember. Eléggé összetett a személyisége, nem lehet feketének vagy fehérnek felfogni tetteit. Annál itt sokkal többről van szó. Igaza van Mianak, kicsit másképp kell megközelítened a dolgokat, hogy felfedezd azokat a titkos, eldugott információkat, melyeket később majd fel tudsz használni. Greg olyan, mint egy festő. Bonyolult és kiismerhetetlen. Sosem lehet biztosan állítani, hogy egy festő mit érzett, mit gondolt, mikor megalkotott egy képet. Csupán tippelni, feltételezni lehet. Rossz belátni, de ő is ilyen. Egyikünk sem tudhatja, mire készül. Mikor robbant fel egy bombát a talpunk alatt, s mikor kínálgat édességgel. Az egyetlen dolog amit tehetünk, hogy óvatosan lépdelünk és nem megyünk túlzottan a közelébe. Ez főleg rád vonatkozik, mivel te vagy a célpontja. Bár, már ezt sem állíthatjuk biztosra.
Sheila szavai egyszerre öntöttek el kételyekkel és megnyugvással. Fejemben megannyi megválaszolatlan kérdés és feltevés keringett. De ezek közül egyikre sem volt konkrét válaszom. Mindre elmosott, zavaros megfogalmazásokat tudtam volna csak mondani. Mégis, ezek ellenére, tudni akartam őket. Meg akartam tudni, mit miért tesz Greg, mi a valódi célja.
Komolyan vissza akar hódítani, vagy ez is csak egy újabb jelenet a bábjátékában? Esetleg én is olyan vagyok, mint Alison, hogy valaki más színdarabjában csak egy mellékszereplőt játszom? És ha igen, akkor miért pont én kellek? Miért engem választott? Esetleg valaki más tette meg helyette? Őt s madzagon rángatják, vagy a drótok hozzá futnak be?
Felsóhajtottam, majd felkeltem a földről.
Mindketten felpattantak a földről. Alig, hogy kinyújtóztattuk lábainkat, már meg is szólalt Peter.
-Lányok, ha felkészültetek, kezdhetjük. Már így is elég nagy csúszásban vagyunk.
Bólintva mosolyogtunk.
Mind odaálltunk egy-egy mikrofonhoz. A fülhallgatót is feltettük. Amint megszólalt a zene, megszűnt körülöttem minden. Nem gondoltam semmi másra csak a zenére, a ritmusra, a szövegére, arra, hogy mit is akar igazán kifejezni. Nem érdekelt sem az, hogy Greg pár méterre áll tőlem, se az, hogy vajon mikor hint el egy újabb rosszalló pletykát rólam, ahogy a gyűlölködő üzenetek sem tudtak meghatni. Egyedül a zenére fókuszáltam. Egész testemet bizsergető forróság öntötte el. Szinte már szárnyaltam. Nem kellett a szövegen agyalnom, a szavak automatikusan hagyták el ajkaimat. Eszembe juttatták mikor Niall énekelt nekem, valamint az X factor alatti idegességet, aggodalmat, félelmet. Még a lámpaláz régi, ismerős érzése is visszatért egy pillanatra. Szemem előtt láttam a tömeget, ahogy a színpad alatt állnak csak ránk várva. Mintha minden álmom teljesült volna. Niall a VIP részen ült, ahogy Harry és Collin is, akárcsak anya, Daisy és persze Tim és Jack sem maradhat ki a sorból. Mind ott voltak. Anya szemeiből büszke könnyek csorogtak alá, míg Dasiy jobbra-balra mozgatta fejét, így jelezve, érzi a ritmust. A srácok egytől egyig vigyorognak ránk. Páran autogramot kértek tőlük, de a többség minket bámult, velünk együtt énekelt. Kivételesen nem mi voltunk a köret vagy az előétel, hanem a főfogás. Az emberek miattunk jöttek.
Majd a zene lassan kezdett elhalkulni, végül az utolsó ütem is elcsendesült. Mintha előre megbeszéltük volna, teljesen egyszerre vettük le hatalmas fejhallgatóinkat. Kíváncsian kukucskáltunk ki az ablakokon. Mindannyian bólogattak és vigyorogtak. Ebből azonnal megértettük, mire gondolnak.
-Remek volt lányok, de most élesben is próbáljuk ki. Az előbb elfelejtettük felvenni -jegyezte meg nevetve Peter.
Én egy szívet formáltam ujjaimból, míg Shei kiöltötte nyelvét, Mia pedig nevetve forgatta szemeit. Lassan visszaálltunk, vagyis ültünk az ideális helyre, amit Peter korántsem nézett jó szemmel. Integetett, hogy kelljünk fel, így kénytelenek voltunk állva folytatni. Mivel én magassarkúban voltam, megszabadultam tőlük. Kecses mozdulattal ledobtam lábamról a pár csizmámat, majd megkerestem helyemet.
Szívem hasonlóképp, mint az előbb most is hevesebben vert, tenyerem izzadt, mintha szerelmes lettem volna. Bár lehet, szerelmes voltam a dalba, no meg abba, akivel írtam.
Miután felvettük ezt a dal még egy pár új számot is letudtunk, de öt után már felmondtuk a szolgálatot. Minden bajunk volt már. Legfőképpen az zavart bennünket, hogy majdnem megfagytuk, ugyanis a stúdióból kispórolták a radiátorokat. Minimum 10 °C-i különbség volt az üveg két oldala közt. Míg mi itt bent csárdást jártunk annak érdekében, hogy testünket melegen tartsuk, addig Greg és a többiek egy szál pólóban flangáltak. Már csak a látványuktól is jobban fáztam.
Amint kiléptünk az ajtón, megrohantuk a radiátorokat. Mint akik épp most érkeztek Szibériából, ölelgettük a tűzforró fémtestet, ami következtében alig 5 másodperc múlva sikítva ugrottunk el onnan. Ez a mutatvány különösen tetszett Peternek és a többi jelenlévőnek egyaránt. Egy kamerás még meg is örökítette különleges mutatványunkat, míg a másik operatőr csak a hasát fogva nevetett rajtunk.
-Nem röhög, együtt érez! -mutogattam fenyegetően meglehetősen komoly arccal, ami kitartott hosszas 2 másodpercig, majd átcsaptam nevetésbe.
-Rendben lányok, mára azt hiszem, végeztünk. Holnap lesz egy megbeszélésetek és két interjút is adnotok kell. Nem kell aggódnotok, szigorúan szakmai kérdésekre kell számítani. Semmi magánélettel kapcsolatos információt nem kell kiadnotok, ha nem akartok -pillantása Gregre szegeződött. -George majd segít nektek pár dologban. Ő majd részletesen elmond, elmagyaráz mindent. Ha bármi kérdésetek van, kérdezzétek csak őt bátran.
Szóval már megint Georgeként mutatkoztál be. Nem értem, miért nem vagy képes egyszer őszintén megnyilvánulni. A lányoknak igazuk volt, nem szabad benne megbíznom. Még a nevét sem hajlandó kétszer ugyanúgy elmondani, akkor miért bízhatnék abban, amit állít?
-Remélem, majd tudok segíteni -tette hozzá mosolyogva az imént említett srác.
A csajokkal összenéztünk, amolyan 'Fordulj fel!' típusú mosolyt villantottunk rá, majd távoztunk. A folyosón jöttem rá, hogy csizmám még mindig a mikrofonom lábánál pihen, ezért visszafutottam érte.
-Menjetek előre, majd lent találkozunk! -szóltam a lányoknak, majd rohantam is. Furcsa, de élveztem a mezítlábas futkorászást.
Épp az ajtóhoz értem, mikor Greggel találtam magam szembe. Szemeim kikerekedtek. Csizmámat szorongatta egyik kezében, míg másikban a telefonjával babrált.
-A csizmád -vetette oda flegma, lekezelő hangnemben.
Ekkor elpattant bennem valami, amit muszáj volt elfojtanom. Akárhányszor kieresztettem eddig a dühömet, az nem vezetett jóra. Inkább biccentettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam felhúztam meleg, bolyhos csizmámat. Legszívesebben beolvastam volna neki, és elküldtem volna melegebb éghajlatra, de nem tettem meg, mert a tapasztalataim azt diktálták, hogy ezzel csak nagyobb kárt okozok, mint hasznot.
Vérben forgó szemekkel indultam meg a lift felé. Ezúttal nem hagytam, hogy Greg is beszálljon, így kénytelen volt a másikkal menni. Szinte egyszerre érünk le.
-Remélem, ezúttal nem potyautasként szándékozol velem jönni -nem bírtam tovább magamba tartani a dühöt. Muszáj volt valamiféleképpen kiadnom magamból.
-Úgy mondod, mintha máshogy hazavinnél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése