A gyűrű

 Egy hosszú, munkával teli napot nem is lehetne jobban lezárni, mint egy romantikus vacsizással. Nem igaz? Már nagyon várom. Biztosan jól fog sikerülni. Kíváncsi vagyok, most vajon hova megyünk? Niall az utóbbi időben, már majdnem minden ismerted étterembe elvitt. Valamint, már nála is vacsiztunk, bár abból nem igen lett romantikus közös vacsi, ugyanis a srácoknak elfelejtett szólni, így Louis és Liam is ott volt. Nem mintha baj lett volna. Istenien éreztem magam, de a szöszi arcán látszott, ezt nem így tervezte. Mindegy. Majd legközelebb. Igaz, ha szeretne még egy pár ilyet, bele kell húznia, mert egy hét és indul a turné. Sajnos. Tudom, önző dolog ilyet kérni, de nem akarom, hogy elmenjen. Pedig muszáj lesz hagynom. Elvégre, nem sajátíthatom ki. A rajongóknak is szükségük van rá, pont mint nekem. Nélkülük nem ott tartanának, ahol most. Akkor lehet, nem ismertem volna meg. Furcsa így belegondolni, mi lett volna ha... Ha hamarabb kiesünk, nem jönnek el fellépni? Akkor is vajon egymásra találtunk volna? Esetleg sosem találkoztunk volna? Nem számít, mi lett volna ha. Csak a jelen számít. Most itt vagyunk egymásnak és ez a lényeg. Nem tudom, mi lesz egy hónap, egy év múlva, de egy biztos, a jelenlegi helyzeten nem változtat. Még ha csak egy kaland leszek, az emlék örökké megmarad. Talán fájdalmas lesz majd visszatekinteni, de nem számít. Most nem. Amíg mellettem van semmi sem érdekel. Jaj, jobb lesz ha most már csipkedem magam. Niall mindjárt itt van és még mindig csak egy köntösben állok itt a szekrényem előtt. Megint komoly dilemmában vagyok. Mit vegyek fel? Valami azt súgja, a mai egy különleges este lesz. Ennek viszont meg kell adni a módját. Nem akarok úgy kinézni, mint aki csak munkába megy. Ezt nem sértésnek szántam, de ez az igazság. Elvégre, a munkahelyünkre, feltéve ha nem akarunk valakit elkápráztatni, nem megyünk kihívó ruhában. Most komolyan, mit vegyek fel? Az X-faktorban sokkal egyszerűbb volt. Csak a kezünkbe nyomták és kész. Vedd fel, majd menj a fodrászhoz. Nem csináltak belőle túl nagy ügyet. Nagyjából tisztába voltak a stílusunkkal, így könnyen összeállították az esti ruhánkat. Igaz, néhányszor nagyon mellélőttek. Volt, hogy olyan színeket kaptunk magunkra, amiket alapban ki nem állhatunk. Például kaptam egy full rózsaszín összeállítást. Úgy néztem ki, mint egy barbie. Rémesen éreztem magam. Alig vártam, hogy megszabaduljak tőle. Már megint elkalandoztam. Annyi minden történt ott, nem lehet nem rájuk gondolni. Minden ott kezdődött. Imádok elmélkedni az ott töltött hónapokon. Szabadidőnk ugyan nem volt, de mégis csodás volt az egész. Megvolt az a különleges varázsa. Túl sok emlék fűz ahhoz a helyhez, ahhoz, hogy elfelejtsem. Na jó, most már ideje öltöznöm.

 Az órámra pillantottam. Bemásztam, szó szerint, a szekrényembe és szorgosan keresgettem a tökéletes ruhát. Végül a kezem közé akadt az ideális darab.
  Pont egy ilyen alkalomra vettem anno. Egy különleges estére tartogattam eddig. Régebben azt hittem, ez az este majd Daviddel fog bekövetkezni, most már tudom, Niall az akire eddig vártam vele. Csak legyen igazam. Mondjuk, vele minden este, nap különleges. Nem kell ahhoz semminek sem történnie. Ez lehet, nyálas de nem izgat. Ez az igazság én nem érdekel, kit zavar és kit nem.
 A földszínre siettem, mert már meg is szólalt a csengő. Széles mosollyal az arcomon kinyitottam az ajtót, ahol már Niall várt egy csokor rózsával a kezében. Közelebb léptem hozzá, majd köszönetképpen megcsókoltam. Hosszasan és érzékien égette meg ajkaimat. Miután fájdalmas búcsút vettek nyelveink, összekulcsoltuk ujjainkat és az autójához sétáltunk. Amint beszálltunk, faggatni kezdtem.
-Hova megyünk? -vágtam a dolgok közepébe.
-Legyen meglepetés. -suttogta.
-Ne csináld már! Mindig ezt játsszuk. Én kérdezek, te sejtelmes választ adsz. Nem akarunk újítani? -győzködtem, majd finoman megpusziltam az arcát.
-Nem. Nekem így tetszik ez a játék. Így viccesebb. Mindig látom az arcodon a döbbenetet. Ezt egyszerűen nem tudom megunni. -megsimogatta orcámat. Felsóhajtottam, illetve visszamásztam az ülésembe.
 Egész úton azon agyaltam, vajon hova mehetünk. Mások talán nem így tettek volna, de én kíváncsi fajta vagyok. Rossz tulajdonságom, de nincs mit tenni. Vonz az ismeretlen és az új. Talán ez az oka, hogy a legtöbb hülyeségben benne vagyok. Szerencsére viszont rendelkezek egy olyas valamivel, ami visszafog. Ezáltal nem válok a közröhej tárgyával. Hasznos ez a kettősség.
 Amint megérkeztünk, szabályosan kiugrottam a kocsiból. Niall azonnal kézen fogott. Talán félt, hogy elfutok? Vagy csak egyértelműsíteni akarja, hogy egy pár vagyunk? Akárhogy is, jól esett. Besétáltunk. A hely gyönyörű volt. A lélegzetem is elakadt, mikor körbenéztem. Nem volt túl dekorálva, de mégis volt egy különleges hangulata. Nem tudom máshogy leírni. Olyan mint a karácsonyfa. Mikor kicsik vagyunk a karácsonyfára úgy tekintünk, mintha varázserővel rendelkezne. Nem egy egyszerű faként gondolunk rá, sokkal több jelentést tulajdonítunk jelenlétének. Nincs karácsony fa nélkül. Ahogy felcseperedünk, rájövünk, hogy csak egy ugyanolyan fa, mint a többi, de ettől még továbbra is hozzákötjük a varázslatot. Egy bűvös mágiát, mely mindent szebbé tesz. Ugyan csak pár napig, de addig sem gondolunk a bajainkra. Élvezzük a szeretet ünnepét, mikor az egész család együtt van. Beszélgetnek, iszogatnak, viccelődnek. Mindezt persze a díszes fenyő közelében. Valahogy ez a hely is ilyennek tűnt. Nem lehet megmondani mitől, de mégis kivételes volt.
 Amint beléptünk, a helyünkre vezettek minket. Egy kis külön, eldugott részen voltunk. Hangulatos zene és csak mi ketten. Niall nem várt sokat, azonnal rendelt. Beleszólást nem igen hagyott, igaz jól választott. Már rengeteg dolgot tud rólam. Tudja, mit szeretek és mit nem. Szokásához híven, most is valami vadítóan újat rendelt. Próbálok a közelében nyitott lenni, de a múltkor, mikor a csigát akarta velem megkóstoltatni, elszakadt a cérna. Nem bírok ilyeneket megenni és ez sajnos nagyon lassan jutott el az agyáig. Ezzel nem akarom bántani, de az már tényleg sok volt.
 Az ételt, mit elém raktak, csak a neve alapján ismertem fel. Sem az állaga, sem semmije nem tűnt túl bizalom gerjesztőnek, de egyszer élünk, nem? Muszáj volt megkóstolnom. Jól tettem. A kezdeti furcsa ízt átvette az a mennyei íz, mely megbabonázta az ízlelőbimbóim. Miközben ettünk, a konyha felől hatalmas csattanás hallatszott. Abban a pillanatban hátrafordultam. Mire visszanéztem, Niall féltérdre ereszkedve ott állt előttem kezében egy apró kék dobozzal.
 A szívem hevesebben kezdett kalapálni. A lábaim őrült remegésbe kezdtek, a gyomromban lévő pillangók ismét felszálltak. Az egész arcom lángba borult. Zavartan elmosolyodtam.
-Niall, állj fel. 5 hete ismerjük egymást. -keresztbe fontam a karom, így leplezve izgatottságom. A szöszi megvillantotta fehér fogait.

-Lucy, ez egy ígéret. Tudom, te még korainak tartod a házasságot, ezért legyen ez egy ígéret. Ezzel a gyűrűvel megígérem, hogy egy nap a feleségem leszel. Nem nyugszok, míg ezt be nem tartom. De addig is szeretném, ha ezt a gyűrűt viselnéd. Esküszöm, be fogom tartani, amit most mondok. Örökké szeretni foglak, nem számít mi történik majd. Veled leszek mindig. Ott állok majd melletted, mikor szükséged lesz rám. Semmi sem fog elválasztani minket. Ebben biztos vagyok. Sosem voltam még semmiben ilyen biztos. Nem számít mit gondolnak mások. Szeretlek és csak ez számít, ezen semmi sem fog változtatni. Az életemre esküszöm. -a könnycseppek előtörtek a szememből. -Te vagy számomra a legfontosabb. Bármit megteszek, amit kérsz, csak kérlek maradj velem. Nem tudok nélküled létezni. Olyan vagy mint a levegő, ha nem lennél, én sem lennék. Mikor nem vagy mellettem, üres vagyok, mintha hiányozna a másik felem. Elloptad a szívemet. Kérlek fogadd el ezt a gyűrűt záradékként. -elém nyújtotta. A kezemet a szám elé tartottam. Hevesen bólogatni kezdtem. Niall arcán felszabadult mosoly jelent meg. Kikapta a gyönyörű ékszert és azon nyomban az ujjamra húzta.
-Ugye tudod, hogy szavadon foglak. -viccelődtem, majd megcsókolt. Oly hosszasan, hogy már rekordot dönthettünk volna.
 Bár már rengeteg csókon vagyunk túl, ez mégis más volt. Igaz, ma mindent másmilyennek tartok. Talán a gyűrű az oka. Nem eljegyzési, szerencsére, de mégis különleges. Naiv ábránd hinni szavainak? Akár igen, akár nem, én hiszek. Hogy miért? Mert szeretem és kész. Nincs semmi más oka. Elég a feltétlen szeretet ahhoz, hogy minden szavát elhidd. Mások biztosan a világ legnaivabb libájának tarthatnak, de jelenleg ez sem tud meghatni. Azt gondolnak, amit akarnak. A rosszallások ellenére még mindig nyugodtan alszom. És a fellegekben járok. Érezem, hogy a lelkem már messze száll Niallal együtt. Sosem éreztem még ilyet ezelőtt. Nem lehet szavakkal leírni. Olyan mint a nyári szünet  Egész évben várod, s amint elmúlik, már a következőig számlálod a napokat. Nem tudod, mi fog történni, mégis izgatott vagy. Nem csak azért mert otthon lazulhatsz egész nap, valamilyen rejtélyes erő hívogat. Ha engedsz neki, akár életed legjobb nyara előtt is állhatsz. Én sem tudtam mi fog történni, mégis éreztem. Egy titkos dolog tartott extázisban. Azt hiszem ez életem legjobb napja. Nehéz lesz ezt valaha is felülmúlni.
-Már most érzem, holnapra a következő szalagcím fog virítani az újságok címlapján. "Niall Horan megkérte barátnője kezét!" -mosolyogva az ölébe ültem.
-Igen valami ilyesmi történt. De tudod mit, nem érdekel. Kivételesen nem érdekel mit fognak írni. Egyszer élünk, hadd csináljam én is azt, amit szeretnék. -mélyen a szemeimbe nézett, majd ismét elcsattant egy érzéki csók. -Nincs kedved ma nálam aludni? -ajánlotta fel. Gondolkodóba estem.
-Csak aludni, világos? -nevetve magamhoz öleltem.
-Pedig én még filmet is akartam veled nézni. -ráncolta össze homlokát. Hangos nevetésben törtünk ki.
-Bolond. Tudod, hogy értem. -oldalba böktem.
-Miket feltételezel rólam? Ez sértő ám. -megcsikizett, mire azonnal felpattantam.
 Menekülni kezdtem előle. Kitartóan kergetett, igaz nem volt túl nehéz dolga, elvégre a magassarkút sem a futásra találták ki. Amint elkapott, megpörgetett és megcsókolt.
-Nem megyünk inkább filmezni? -vetettem fel. Niall elvigyorodott és bólintott.

 Pár perccel később már a házukban moziztunk. Nagyon, nagyon jó volt a film. Kicsit ijesztő volt, de ezt egyikünk sem bánta. Niall végig magánál tartott, nem engedett el. Egyszer véletlenül Liam benyitott, de amint észlelte, talán rosszkor zavar, azonnal távozott. Kezdetben csak egyetlen egy filmet akartunk megnézni. Mire lefeküdtünk, már a harmadikat is kivégeztük. Nem volt szívünk abbahagyni. Túl jó volt egymás karjaiban feküdni, ülni. Szerencsére a szöszi értette a célzásomat és nem elöletett semmit. Ezt annyira szeretem benne. Nem minden srác ilyen, sőt a nagy részük nem is. Ő viszont más. Megért. Mivel ruhát nem hoztam, Niall pólóját kaptam kölcsön. Imádtam benne aludni. Arról a tényről nem is beszélve, hogy a karjai között.
*Reggel*
-Jó reggelt, Kicsim! -ébresztgetett a szőke hercegem.
  A tegnapi csodás nap után, remélem csak egy még csodásabb következhet. Bár, nem igazán számít. Jelen pillanatban, mindegy mit mondanak, mosolygok. Akár a képembe is vághatnák, hogy nem illünk össze, vagy, hogy nincs hangom. Nem izgat. Boldog vagyok és ezt semmi és senki sem tudja elrontani....