Előkészületek

 Mások hétvégén biztos teljes nyugalommal kelnek fel. Senki sem zavarja meg békés álmait. Nálunk ez nem működik. Ha egyedül van az ember, a telefonja fogja felverni, ha meg másokkal, hadd ne kelljen illusztrálnom, milyen kellemes ébresztőket kaptam az utóbbi időben. Természetesen a két jómadár unokatesóm közbenjárásával. Csak egyszer aludhatnék 9nél tovább. Lehetetlen kérés. Előbb lovaglom meg a szivárványt egy csillámpóni hátán, minthogy ez teljesüljön. Bele kell törődnöm. Ami sajna nem megy olyan könnyen. Túlságosan is mély érzelmeket táplálunk egymás iránt az ágyammal.
 Na jó, azt hiszem, ideje lesz kimásznom, mert ha még egy versszakot meg kell hallgatnom Taylor Swift új számából, agyértágulást kapok. Esküszöm megfojtom ezt a két idiótát az ajtóm előtt. Nem hiszem el, hogy nem aludhat nyugodtan az ember a saját házában.
 Felsóhajtottam, majd erőt vettem magamon és kivánszorogtam a két poszátához.
-Mi van? -szegeztem nekik flegma kérdésem.
-Azt mondtad, ma megyünk vásárolni. -Collin azonnal bevetette a kölyökkutya szemeket. A hajamba túrtam.
-De én azt délutánra gondoltam. -jelentettem ki, majd a lépcső felé vettem az irányt.
-De délután már nagy bent  forgalom, és a bulit is szervezni kéne. -szólt közbe Jack.

-Jó ez igaz. -felsóhajtottam. -Akkor felöltözök és utána mehetünk is. Addig találjátok ki, mit vesztek neki. -visszafordultam és inkább bementem a szobámba.
 Amilyen gyorsan csak tudtam elkészültem. A hajamat egy kicsit begöndörítettem. Éppen csak, hogy természetesnek tűnjön. Nem akartam magam túlságosan is kicsípni, elvégre csak vásárolni megyünk. Viszont most már nem tehetem azt meg, hogy egy melegítőben és tornacipőben mászkálok. Fotósok és riporterek lesik mozdulataimat, arra várva, mikor hibázom. Nem engedhetem meg, hogy rajtam falatozzanak. Van épp elég gondom nélkülük is. Mindegy, nem húzom fel maga ilyen apróságon, minthogy elveszik a magánéletem és teljesen kiforgatottan adják vissza. Elvégre szerintük most három sráccal járok egyszerre. Jó, hogy nem kurváznak le azonnal. Természetesen senkit sem kérdeznek meg erről, végül is ők biztosan jobban tudják, mit érzek. Nem is értem, miért titkolja minden harmadik híresség a kapcsolatát. Fölösleges. Úgyis rájönnek és úgy lehet, rosszabb. Na mindegy jobb lesz ha megyek, legalább a srácok majd elterelik a figyelmemet. Tényleg, oda kell figyelnem, mit csinálok, mert a végén még ők is a pasijaim lesznek. Nincs hangulatom a mentegetőzéshez. Mostanság nincs.
 Kivágtattam a szobámból és karon fogtam a két fiút.
-Mehetünk? -izgatottan meredtem rájuk. Mind a kettő arcára kiült az a jellegzetes mosoly. Bólintottak, majd Collin felkapta a kocsikulcsát az asztalról.
 Bepattantunk és, mint akik jól végezték dolgukat, elsiettünk a háztól.
-Lucy, még mindig nincs meg a jogsid? -kötött elém Jack.
-Úgy beszélsz, mintha neked meglenne. Collin visz téged is mindenhova, szóval ne piszkálj. -keresztbe fontam karom. Jack arcára önelégült vigyor ült ki. Azonnal tudtam, hogy valami oltári hülyeséget mondtam.
-Nekem már megvan, húgi. Két hete tettem le. -legyezte meg magát a friss papírral.
-Ugye tudod, hogy most nagyon utállak? -vonta fel egyik szemöldököm.
-Tudom, hogy szeretsz. Nem tudsz nekem ellenállni. -kacsintott rám.
-A többi lánynak is ezt szoktad mondani? -böktem oldalba, mire felnevetett.
-Lényegében igen. A különbség az, hogy nekik ezt fél órán keresztül bontom ki és a végére már teljesen elveszítik a fonalat és megbocsájtanak. -ecsetelte büszkén.
-Oké, akkor vegyük ezt sz előző két percet meg nem történtnek, jó? -beletúrtam a hajamba és nevetni kezdtem. A két srác is csatlakozott.
 Még körülbelül tíz percig folytattuk a hülyéskedést a kocsiban, majd megálltunk és "nagyon" kecsesen kiszálltam. Sikerült majdnem orra esnem. Az olyan kiszálláshoz vagyok szokva, ami az ajtón keresztül történik, nem pedig az ajtó felett. Majd ezt is megtanulom. Legközelebb megkérem Jacket, hogy korrepetáljon. Neki úgyis jól megy.
-Már tudjátok, hogy mit vesztek Sheilanak? -törtem meg a ránk nehezedő csendet. Collin arcára perverz vigyor ült ki. Nem volt jó ötlet ezt megkérdezni.
-Igen. Már kitaláltuk, mi lenne a megfelelő ajándék. -bólogatott Collin, majd Jack mellé állt.
-Akarom tudni? -félve kérdeztem.
-Szerintem jobb, ha nem. A saját lelki épséged érdekében. -vágta rá Jack.
-Kezdek félni tőletek. -jelentettem ki, majd gyorsan és határozottan előre siettem.
-Várj meg minket is! -kiabált utánam Collin, majd belém karolt. Jack is csatlakozott. Így, egymásba karolva sétálgattunk, de mikor már a bámulók száma kétszeresére nőtt, úgy döntöttünk, jobb lenne elengedni egymást. Természetesen ez Jacknek nem tetszett, és nem rejtette véka alá véleményét.
-Amióta híres vagy, nem lehet semmit sem csinálni veled. -duzzogva Collin mellé lépett.
  Szavai futótűzként égették szívemet. Igaza van. Állandóan aggódok az újságok miatt és ezzel elmarom magam mellől az embereket. Nem bírnám ki, ha őket is elveszíteném. Ez a két hülye az, akik mindig kihúznak a gödörből és cserébe semmit sem kérnek. Bátyáim helyett bátyáim. Amióta az eszemet tudom, ők mindig mellettem álltak. Ők az őrangyalaim. Láthatatlan szárnyaikkal támogattak végig a hírnévig vezető göcsörtös és olykor igazán nehéz úton. Mindig vigyáztak rám. Akkor is, mikor nem kértem. Régebben rengeteget veszekedtem velük emiatt. Úgy éreztem, állandóan beleszólnak az életembe, pedig ez nem így volt. Egyszerűen csak ott voltak velem. Nagyon keveseknek jut ilyen jó rokonság, meg kell becsülnöm őket. Kiállunk egymásért még akkor is, ha a másik a világ legnagyobb hülyeségét követte el. Ami tegyük hozzá, mind a hármunknak az erőssége.
 A két fiú közé léptem és szorosan magamhoz öleltem őket.
-Sajnálom. -suttogtam alig hallhatóan.
-Tessék? Mondd még egyszer nem értettem tisztán. -poénkodott Collin.
-A nagy Lucy Pearl sajnálja? Mi a fene történhetett? Talán láza van? -Jack a kezét a homlokomra tette. Ellöktem magamtól.

-Nagyon szemetek vagytok. -próbáltam komoly arccal állni, de egy percig sem bírtam, hála Collinnak, aki azonnal a lehető legidiótább képeket kezdte el vágni. -Na, akkor menjünk. Ideje lesz vásárolni. -tértem vissza eredeti témánkra.
 Jack és Collin mintsem törődve a bámulók hadával, belém karoltak és úgy cibáltak be körülbelül 80 boltba. Természetesen egyből a fehérnemű osztályra siettek. Határozott elképzeléseik voltak a tökéletes ajándékról, így hát nem igen volt arra lehetőségem, hogy lebeszéljem őket a vörös tangáról és társairól. Míg ők látható élvezettel arcukon kutattak ezek után a "finom" darabok után, én inkább pólókat nézegettem. Amint megláttam a Hello Kittys dolgokat, tudtam, jó helyen kutatok. Shei jelenleg éli az óvodás korszakát, ergo szabályosan szerelmes ebbe a masnis macskába. Nem bántom, elvégre az egyik legjobb barátnőm, de remélem hamar kinövi. Mindegy, ha neki ez tetszik, akkor oké.  Nagyon remélem, tetszeni fog neki.
 Miután a srácok is megtalálták az ideális ajándékot, amit természetesen nem mutattak meg, mert meggyőződésük, hogy elmondom Shielanak, kimentünk és folytattuk vasárlókörutunk.
-Most merre? -fordultam hátra a mögöttem baktató fiúkhoz.
-Még nem vettünk meg mindent. -jelent meg a perverz vigyor Collin arcán.
-Akkor menjünk, mert nemsokára Zaynnel találkozom, hogy megbeszéljük a buli részleteit. -tettem csípőre a kezem.
-Rendben. Gyorsak leszünk, de te inkább maradj itt kint. Jobb, ha nem tudod mit kap S. -hessegetett el Jack.
-Miben sántikáltok? -ráncoltam össze homlokom.
-Semmi olyanban, amiről tudnod kéne, mama. -megpuszilt, majd a szomszédos kávézóba terelt.
-Nem bízom bennetek. -jegyeztem meg, de rájuk hagytam.
  Villámgyorsan eltűntek a szemem elől, legalábbis ezt hitték. A kíváncsiság kitartóan fúrta az oldalamat, így követtem őket a tekintetemmel. Bárcsak ne tettem volna. Egy nem messze lévő, hogy is mondjam, szerelmesek boltjába vezetett útjuk. Mikor megláttam, még a kávét is félre nyeltem. Majdnem megfulladtam.
 Bármit is vesznek ott, Shiela tuti nem fog neki örülni. Azt hiszem, megírhatják a  végrendeletüket, velem együtt. Tuti, valami oltári nagy hülyeséget fognak venni. Remélem azért nem vetik el a sulykot. Jobb lett volna, ha megyek velük...Nem! Akkor még a véleményemet is kikérték volna. Már csak az hiányzik.
 Pár percnyi töprengés után beletörődtem, hogy az unokatesóim javíthatatlanok és nagyon perverzek.
-Megjöttünk! -kiáltott fel Collin. Jack büszkén lóbálta kezében a zacskót. Jobbnak találtam nem kíváncsiskodni. Persze ezt az agyam nem igen akaródzott elfogadni. Folyamatosan belekukucskáltam a szatyorba, de nem láttam semmit. Vagyis láttam egy dobozt, de arra nem jöttem rá, mi lehet az.
 Végül sikerült rávennem magam arra, jobb nem belelátni. Egy félórát még a kávézóban töltöttünk, majd szépen lassan visszasétáltunk a kocsihoz.
 Időközben a srácok még vagy háromszor összevesztek az ajándékon, mert nem elég tökéletes. Ha nem ismerném őket azt mondanám, fel akarják szedni S-t. De tudom, rá is hugicaként tekintenek. Már előre félek, mi lesz ha az én szülinapom fog elkövetkezni. Inkább bele sem gondolok, vajon mit fognak nekem adni. Sheila ajándékába pedig bele se merek gondolni. Szegény lányt, kicsinálják idegileg.
 Collin hazafelé kitett Zaynék házánál. Még mindig eláll a lélegzetem akárhányszor csak ránézek, pedig Niall majdnem mindennap felhoz ide. Persze semmi rossz szándékkal. Egyszerűen csak vacsiztunk, filmeztünk meg ilyenek. Igaz az ajtaján már megsokszorozódott az elmúlt napokban. Mindenről fotókat készít. Ahogy alszok, eszek, lélegzek. Tuti paparazzo volt előző életében.
 Bementem a nappaliba, ahol már Zayn tűkön ülve várt.
-Bocsi a késés miatt, de Jackkel és Collinnal voltam vásárolni. -leültem mellé és megöleltem, amit azonnal viszonzott. Amint kényelembe helyeztem magam, megjelent az ír szöszim is. Azonnal közénk furakodott és követelte, hogy az ölében üljek. -Ugye nem mondtad el neki? -törtem meg a csendet és Zaynnek szegeztem kérdésem.
-Dehogy. Nem rontom el a meglepetést. -vigyorgott önelégülten. -Már ki is találtam, hogyan csalom ide. -húzogatni kezdte szemöldökeit. Egy kicsit megijesztett, ezért inkább odébb csúsztam, vagyis csak csúsztam volna, ha Niall engedte volna.
-Kifejtenéd a tervedet? -beletúrtam a hajamba. Zayn elmosolyodott, majd részletesen beszámolt.
  Meg kell hagyni, egész jó kis tervvel rukkolt elő. Sheila nem hiszem, hogy rájönne, mit tervezünk. Remélem senki nem szólja el magát, azzal leplezve le minket. Túl régóta dolgozunk már ezen. Amióta kibékültek, ezen melózunk Zaynnel és Miaval. Csak minden legyen úgy, ahogy terveztük. Sheila megérdemel egy felejthetetlen szülinapot. Ha valaki még csak megkísérli tönkre tenni, egyesével verem ki az összes fogát. Legyen az "barát", fotós vagy bárki más.