-Jó reggelt, Gyönyörűm! -finoman megsimogatta arcomat. Kinyitottam a szemeim és elmosolyodtam. Ha ott fekszik veled szembe az, akiért az egész világot feláldoznád.
-Jó reggelt! -felültem és egy puszit nyomtam puha arcára. Niall megvillantotta fehér fogait.
-Nem akartalak felébreszteni. Annyira aranyos voltál ahogy aludtál. -egy kósza tincset tűrt el a fülem mögé.
-Nyugodtan megtehetted volna. -kicsit elpirultam, amit próbáltam leplezni. -Kérsz reggelit? -tereltem el a témát.
-Persze. -széles vigyorral kiugrott az ágyból, majd felvett egy pólót.
Hülye kérdés. Niall mindig éhes. Remélem lesz elég kaja és Collinék voltak vásárolni, mert ha nem...Rettegjenek bosszúmtól. A tegnapi húzásuk után remélhetőleg meghúzzák magukat. Ajánlom nekik. Ha nem lenne itt ez a szöszi manó, már biztos leordítottam volna a fejüket. Igaz, sokra nem mennék vele, de legalább a stresszt így le tudnám vezetni. Lehet be kéne ezt vezetnem. Kimenni valahova és kiabálni. Nem is olyan rossz ötlet. Valahol olvastam, hogy sok sztár csinálja ezt. Nem tudom én annak számítok e, de nekem is megvannak a problémáim, amik néha a fejem fölé csapnak hatalmas hullámaikkal. Néha már el is visznek. Messze, nagyon messze. Onnan viszont nagyon nehéz visszatérni. Olyankor nem lehet velem beszélni, ha nem bőgök, kiabálok. Természetesen a könnycseppjeimet csak titkos, eldugott helyen engedem szabadjára. Nem engedhetem meg magamnak, hogy mások gyengének lássanak. Sajnos az évek alatt rájöttem, az embereket nem érdekli mi van a másikkal. Csak akkor foglalkoznak vele, mikor már nem bírja tovább és nem csak a szíve sír, hanem a szeme is. Csak nagyon kevesek törődnek igazán a másik bajával, a legtöbb csak egy újabb pletykaként gondol rá, amin lehet csemegézni. Mások baja mindig érdekesebb, mint a sajátunk. Akiket tényleg érdekel, igazi valónk, barátoknak hívunk, pontosabban IGAZ barátoknak. Az embernek sok barátja lehet, de igaz, életre szóló, csak egy maréknyi. Őket kell igazán megbecsülni. Persze, velük is kerülhetünk összetűzésbe, de ezeknek nem szabad tovább tartania pár óránál, esetleg egy napnál. Túl nagy fájdalmat okoz az általuk hátrahagyott űr ahhoz, hogy a saját egónkra hallgassunk. Nem muszáj egyet érteni mindig mindenben, de el kell fogadni a másik nézőpontját. Az igaz barátok nem erőltetik a másikra saját álláspontjukat, csupán tudatják azt. Szerencsés vagyok. Több ilyen igaz barátot is kaptam. Nélkülük nem lennék itt és nem lennék képes a saját utamat járni. Ők rántottak vissza a fényre, nem hagyták, hogy a sötétség martalékává váljak...
-Lucy? -Niall hangja törte meg mély gondolataimat.
-Igen? -zavartan mosolyogtam.
-Azt kérdeztem, mehetünk-e. -ismételte meg. Bólintottam, majd melléfutottam. Szorosan magamhoz öleltem.
-Köszönöm. -suttogtam, alig hallhatóan. A szöszi értetlenül nézett rám. Megráztam a fejem, ezzel jelezve, nem számít. -Menjünk. -összekulcsoltuk ujjaink és az ajtó felé kezdtem húzni.
A konyhába összetalálkoztunk a két még mindig másnapos sráccal, akiket unokatesó címmel illetek.
-Sziasztok! -szóltak egyszerre. Mind a ketten odasiettek hozzám és azonnal meg is öleltek. Szerencsére nem volt pia szaguk. Az egyetlen dolog, amitől rosszul vagyok, ha 10 km-ről ki lehet szagolni, hogy ivott-e az illető vagy sem.
-Sziasztok! -köszöntem vissza, de egy kicsit távolságtartó voltam velük szemben. Visszaléptem a szöszim mellé.
-Jó reggelt! -illedelmesen üdvözölte a fiúkat.
-Mit kérsz enni? -pillantottam a haspókra.
-Mindegy. Bármi megteszi. -megpuszilt.
-Okééé. Akkor legyen mondjuk...-a hűtőbe másztam. -Mit együnk? Mit együnk? Van szalonna, meg tojás. A rántotta megfelel? -ajánlottam fel. Niall mögém lépett és átkarolt.
-Vigyázz, mit kérsz, nem vagyok egy túl nagy szakácsnő. Mondjuk, egy rántottát még el tudok készíteni, a tűzoltók közbenjárása nélkül is...azt hiszem. -zavartan a hajamba túrtam, majd kipakoltam a hozzávalókat.
-Majd segítek. -arrébb tett és beállt ő is a pultba.
Rengeteget jelentett, hogy ő is segít. Collin és Jack azonnal kihasználta az alkalmat és felcsaptak fotósoknak. Minden egyes szögből képeket készítettek. Eleinte még zavart, de a végén már pózoltunk is. Nagyon jól elhülyéskedtünk. Sikerült majdnem, de csak majdnem, tönkretennünk a reggelit. Mindenki mással foglalkozott, de a tojásnak elfelejtettünk szólni, így hát megpirult. Szerencsére még időben észrevettük, így nem kellett a kukába küldenünk az egészet. Egy picit ropogós lett, de nem feketült meg.
Főzőműsort kéne vezetnünk. Mit ne csinálj főzés közben címmel. Biztos hatalmas sikere lenne. Igaz, én körülbelül két részt bírnék ki, utána már olyan röhögőgörccsel másznék be a pult mögé, hogy egy értelmes, összeszedett mondatom sem lenne. A többiekről nem is beszélve. Olyanok lennénk, mint akik most hajtottak fel a garatra egy kicsit.
Miután befejeztük ezt az érdekes, de ezek ellenére finom reggelit, felmentünk, hogy átöltözzek. Niall lábai gyökeret eresztettek, ugyanis erős meggyőződése volt, hogy majd előtte fogok öltözni, vetkőzni. Inkább az utóbbi indította be a fantáziáját. Perverz! Pár percnyi könyörgés és nyavalygás után sikerült rábírnom, hogy inkább Jacket és Collint piszkálja egy picit. Rengeteget agyaltam a ruha kiválasztásán, de aztán rájöttem, önmagam kell, hogy legyek. Nem egy cicababa, aki az üvegházából kilépve elveszett. Ezért, a kedvenc kék ruhámat kaptam magamra. Egy kis balerinacipőt társítottam hozzá.
-Indulhatunk? -kérdeztem, miközben a lépcsőről gyors tempóban mentem Niall felé. Őszinte mosoly ült ki arcára.
-Gyönyörű vagy. -megölelt. Az alsó ajkamra haraptam.
-Köszönöm. -megfogtam a kezét és kisétáltunk az ajtón. -Srácok, semmi buli! Értve vagyok? -fenyegetően néztem rájuk a lépcső aljáról. A fiúk bólintottak, illetve nevettek.
Mivel Niall családja Írországban él, gondolom, valahol máshol fogunk találkozni. Nem hiszem, hogy pont most lenne ideje egy "kis" kocsikázáshoz.
-Hova megyünk? -törtem meg a vállunkat nyomó csendet.
-A szüleim itt vannak a városba, így meghívtam őket magamhoz. Gondoltam az ideális lenne az első találkozáshoz. -megfogta a kezem. Mosolyra húztam ajkaim.
-Már nagyon várom. -hátradőltem és kíváncsian ábrándoztam a közös ebédről.
*Niallnál*
Niall szülei már ott voltak, mire odaértünk. A torkomban aprócska gombóc keletkezett. A szívem is hevesebben kezdett kalapálni. Tombolt mellkasomban. A félelem és a kíváncsiság egyszerre vette át felettem az irányítást. Az ebéd minden lehetséges változata végigfutott rajtam. Idegesen a hajamba túrtam, majd kifújtam az összes negatív gondolatot. Az ír manó mellém lépett és átkarolt.
-Ne félj! Nem lesz semmi gond. Megígérem. -mélyen a szemembe nézett, majd megcsókolt. Épp hosszú csókunk közben nyitódott az ajtó. A zavar azonnal kiült az arcomra.
-Jó napot! -köszöntem illedelmesen. Niall anyukája azonnal biztató mosollyal nyugtatott meg.
Bementünk a nappaliba, ahol történetek mesélésébe kezdtünk. Rengeteg mindent megtudtam Niall gyerekkoráról, az X-faktor előtti időkről. Úgy éreztem, megtaláltam a helyem. Itt semmi meglepetés sem érhet, de tévedtem. Csak egy rossz kérdés is elég volt ahhoz, hogy az eddig felépített világ romokba dőljön.
Éppen ebédeltünk, mikor az egész történt. Tökéletesen indult minden. Egy kis pezsgő és már megvolt az alapjókedv. Minden rendben volt, mindaddig míg a tanulás és a karrier szóba nem jött. Már előtte is furcsa volt egy-egy kérdés, de csak az asztalnál jöttem rá valamire.
-Szóval, te a Jogra jársz, igaz? Niall rengeteget mesélte, hogy milyen okos vagy. -szegezte nekem kérdését Niall apukája. Látszott rajta, nem bántani akart. Mosollyal próbáltam leplezni valódi érzéseimet. Egy olyan dologról kérdeznek, amit én sosem tettem meg. De akkor Niall kiről mesélhetett?
-Jelentkeztem, de azután a barátnőimmel jelentkeztünk az X-faktorba. Így most az éneklésre koncentrálok teljesen. -hazudtam. Éreztem, ahogy nyakamon szorul a hurok. Nem tudok hazudni. Folyton remeg közbe a hangom, valamint olyankor a földet bámulom. Most viszont Niall szemkontaktusát kerestem. Pillantásim villámokat szórtak, de nem a düh, hanem a csalódottság miatt.
-Niall ezt nem mesélte. -szólt közbe a szöszi anyukája, Maura. Niall nem nézett a szemébe. Ráharaptam az ajkaimra, majd felálltam.
-Ha megbocsájtotok. -a bejárat felé siettem.
A könnyim finoman futottak végig arcomon. Hallottam, ahogy Niall széke is kitolódik, ő pedig határozott léptekkel közelít felém. Mire utolért, én már kint voltam.
-Lucy! -kiabált utánam. Visszanéztem.
-Mi az? Nem volt elég? Sajnálom, de nekem igen. Tudod, milyen érzés volt? Fogalmad sincs róla, milyen valaki másnak lenni. Azt hittem önmagam lehetek, de kiderült, hogy egy Jogra járó diáknak kell lennem. Ez nekem nem megy. -visszafordultam, de Niall megragadta a kezem.
-Kérlek, legalább engedd, hogy megmagyarázzam. -a lépcsőhöz húzott.
-Mit? Mit akarsz ezen megmagyarázni? Két lehetőség van. Az első, nem értem fel a mércédig, így másnak adtál ki. Ez is fáj, de nem annyira, mint a másik lehetőség. A második, mással is jársz rajtam kívül. -a könnyim patakokban folytak le arcomon. A szöszi mellém lépett és megölelt.
-Sosem tennék veled ilyet. Számomra te vagy a legfontosabb. Nem érdekel, hogy énekes vagy jogász vagy-e. Csak az, hogy velem vagy és szeretlek. Komolyan azt hiszed, hogy megcsalnálak? -a szemeimbe nézett.
-Ezek után nem tudom, mit higgyek. -megráztam a fejem.
-A szívednek és az enyémnek. -a kezemet a szívére tette. -Érzed, milyen hevesen dobog? -bólintottam.
-Akkor mi ez az egész? -tanácstalanul pillantottam fel rá.
-Gyere! Üljünk le! Mindent elmesélek. -leült a lépcsőre, engem pedig az ölében tartott. Nem tetszett ez a felállás, így inkább én is a lépcső kövét választottam a szöszi combjai helyett.
-Hallgatlak. -jelentettem ki.
Nem tudom, vajon mi az igazság, de meg kell tudnom. Bár hazudni nem tudok, de azt azonnal felismerem, ha valaki azzal próbálkozik nálam. Talán a múltam miatt? Lehetséges. Nem tudom. A lényeg, ha Niall egy ócska hazugsággal akar átverni, nem fog sikerülni. Meg kell erőltetnie a fantáziáját ahhoz, hogy összejöjjön. Addig nem nyugszom, míg a teljes igazságra fényt nem derítek. Vajon ki az a lány, akiről a szülei beszéltek? Ha annyira szeret, miért nem beszélt még rólam? A világ előtt fel meri vállalni kapcsolatunk, de a szülei előtt letagadja? Akkor most ez hogyan is van? Kinek mond igazat? Hihetek neki? Nem csak egy kitalált tiniszerelmi történetet próbál majd nekem bemesélni, amit valamelyik szappanoperából lopott? Vagy tényéleg őszinte lesz és elmondj a valóságot?
-Az egész jó pár hónapja kezdődött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése