A telefonomért nyúltam, majd gyorsan kikerestem a szöszi számát. Egy nagyot nyeltem. Összeszedtem minden bátorságom és felhívtam.
-Hello itt Niall -széles mosoly ült ki arcomra. -most nem tudom felvenni, de később visszahívlak. Tudod mi a dolgod. -megszólalt a sípszó.
-Szia Niall, Lucy vagyok. Tudom, most nagyon dühös vagy rám, de kérlek beszéljük meg. Nincs semmi Blake és köztem. Csak egy barát, legalábbis eddig annak tartottam, de ezek után...Mindegy. Amit ígértem, megtartom. Várni foglak, akkor is, ha te már elfelejtesz. A gyűrű rajtam van és míg vissza nem kéred, le sem veszem. Hiszem, hogy amit akkor mondtál igaz. Remélem majd visszahívsz. Tudom, kevés időd van a koncertek miatt, de csak egy percet kérek. Csak ennyit akartam. Sok sikert a ma esti koncerthez. Biztosan nagyszerű lesz. Szeretlek...még akkor is ha te már nem. -egy könnycsepp csordult végig arcomon.
Miután letettem, a földszintre siettem. Jack és Collin azonnal felpattantak.
-Na? Sikerült vele beszélned? -kíváncsiskodott Jack. Megráztam fejem.
-Csak üzenetet tudtam hagyni. -felsóhajtottam, majd leültem a kanapéra.
-Nyugi. Vissza fog hívni. -Collin magához ölelt.
-De mi van ha nem? Mi van, ha Blakenek hisz? -könnyes szemekkel pillantottam Collinra.
-Akkor egy idióta! Nem tettél semmi rosszat. -vágott közbe Jack.
-Akkor miért érzem úgy magam, mint akin egy úthenger átment, majd visszatolatott és kilapított még egyszer?! -a hajamba túrtam.
-Mert szereted Niallt és nem akarod elveszíteni. Megrémiszt már csak a gondolata is. -magyarázta Collin. -Hidd el, minden rendbe fog jönni. -rám kacsintott.
-Úgy legyen. -egy kis mosoly erőltettem magamra.
-Egyébként nem kell egy fuvar? -ajánlotta Jack.
-Ha elvisztek, megköszönöm. -szorosan megöleltem mind a kettőt, majd az autóhoz mentünk.
Mivel az előbb nekem engedtek, most nekik kell győzniük. Legalábbis ők így gondolják. Nem jó a kocsijukban hátul ülni, ugyanis tele van mindenféle szentnek tekintett kacattal. Egyszer elmagyarázhatnák miért van sörösüveg gyűjtemény, valamint miért kell 5 millió egyforma képecske. A képek természetesen olyan kicsik, hogy fel sem lehet ismeri azt, aki rajtuk szerepel. Van egy pár ilyen furcsa dolog. A többi izéről pedig nem is beszélve. Kész kiállítást lehetne nyitni. Bohócorrtól elkezdve, a filmtekercsen át, a gyertyáig minden van itt. Na jó nem gonoszkodok, elvégre ők a sofőrök, valamint jelenleg ők az egyetlen fiúk, akikre tudnék támaszkodni.
Felsóhajtottam, majd az ablakon kibámulva néztem ahogy elrobogunk az ismerős épületek előtt.
Pár napja még Niallal sétáltam itt kézen fogva és most, fogalmam sincs vajon szóba áll-e még velem. Igazság szerint nem tettem semmi megbotránkoztatót, de mégis szörnyen érzem magam. Annyira "jó" belegondolni, most a fél napomat azzal tölthetem, hogy visszafogom magam és nem húzok be Blakenek egy akkorát, hogy egy foga se maradjon. Nem tudom, tudok-e magamon uralkodni. Pláne, ha meglátom azt az önelégült vigyorát. Még mindig nem értem, miért volt ez neki jó? Mi a francért kellett mindent elrontania? Mindegy. Inkább nem is agyalok ezen az egészen, mert csak a vérnyomásom megy fel az egekbe. Ami történt megtörtént. Ha hisztizek vagy balhézok, azzal még semmi sem oldódik meg.
-Köszi a fuvart. -kipattantam a kocsiból.
-Eljöjjünk majd érted? -ajánlotta Collin. Megráztam fejem.
-Nem kell. Majd inkább metrózok és gyalogolok. Egy kis mozgás rám fér, a friss levegőről nem is beszélve. -a próbaterem felé vettem az irányt. Az ajtóban visszanéztem és integetni kezdtem.
Gyors léptekkel közeledtem a terembe. Már a folyosóról hallottam az ismerős zenét. Mikor a bejárathoz értem, megtorpantam. Összeszorítottam fogaim, lehunytam szemeim és egy nagy levegőt vettem. Beléptem a táncterembe. Mia és Shei épp a tánc kellős közepén tartott. Mintha épp a lábukat lógatták volna, odajöttek hozzám.
-Lucy, beszélnünk kell! -komor hangon utasított Mia. Bólintottam.
A terem egy kis eldugott sarkába húztak. Sheila a táskájából egy újságot vett elő. Gyomrom összeszűkült. Erős gyanúm volt, hogy valami rosszízű pletyka jelent meg rólunk, rólam, Niallról. A torkomban apró csomó akadályozott a légzésben.
-Mi ez? -nyökögtem ki végre.
-Mi is ezt szeretnénk tudni. -vágta rá Shei, majd a kezembe nyomta. -Olvasd el!
Kezem a szám elé kaptam, szemeimben könnycseppek jelentek meg. Ráharaptam az alsó ajkamra.
"The Dreamers ifjú énekese megcsalta volna barátját, Niall Horant? Alig, hogy az ír előadó felszállt a repülőre és turnéra indult, barátnője rávetette magát egy újabb férfira. Az illető nyilatkozata szerint kapcsolatuk nagyon szoros..." Mi van? Most szórakozik velem? Mi az, hogy szoros a kapcsolatunk? És ez a kép? Igen itt tényleg olyan, mintha csókolóznánk, de én NEM csókoltam vissza! Ami ezután történt, miért nem tudják beleírni? Felképeltem. Nem elég ok arra, hogy bebizonyítsam, Niallt szeretem?! Niall! Ha ezt meglátja, sosem fog megbocsájtani.
-Lucy, mi történt? -faggatott Mia.
-Mindjárt elmondom, de előtte valamit meg kell tennem. -felkaptam az újságot a földről, illetve én is feltápászkodtam.
A kis dobos felé vettem irányom. Szemeim villámokat szórtak, gondolataim átkozták a pillanatot, mikor megbíztam benne.
-Hogy volt pofád ezt így kijelenteni? -kiabáltam, majd a dobja tetejére csaptam a napilapot.
-Nem értem, mi a bajod. Csak az igazat mondtam. -önelégülten vigyorgott.
-Az igazat? Tényleg? Szerinted ilyen egy szoros kapcsolat? Ordibálunk egymással? Így szokták mások is? -idegesen a hajamba túrtam.
-Csak te ordítasz. Ha nem éreznél semmit, nem tennél így.
-Igazad van. Érzek valamit. Megvetlek, mert egy féreg vagy! -meglöktem.
-Ha így van, miért érdekel, mit mondok? -arrább sétált.
-Mert mások nem ismernek. Hisznek neked...
-Niall is minden bizonnyal nekem fog hinni.
-Ezt akartad? Szétválasztani minket? De miért? Mért jó ez neked? -a szemeim ismét nedvesek lettek, de visszafogtam érzelmi kitörésemet. Blake nem ér annyit, hogy sírni lásson.
-Egyszerűen csak unatkoztam. -nevette el magát.
Peter észrevette, hogy balhézunk, ahogy Mia és Shei is. Odafutottak hozzám és elrángattak Blaketől.
-Mi folyik itt? -emelte fel hangját Pet.
-Az, hogy elcseszi az életem, csak azért, mert unatkozik. -fakadtam ki, könnyek közepette. Shei magához ölelt. Mia is csatlakozott.
Láttam szemükben, hogy legszívesebben letépnék Blake fejét, de nem tehették mert ha elengedtek volna, én is ugyanazt tettem volna. Patt helyzet. Peter a hazudozó felé fordult.
-Blake, mi történt? -naivan azt, hitte majd az igazat válaszolja.
-Nem tudom. Egyszer csak nekem esett és mindenfélével vádolni kezdett.
-Eddig azt hittem az embereket a gerincük tartja, de most, hogy látom itt állsz ezek után, komolyan gondolkodóba estem. Nem sül le a bőr a képedről? Képes vagy mosolyogva közölni, hogy megőrültem?! És én még azt hittem, barátok vagyunk. Most már látom tévedtem. Igazán büszke lehetsz magadra. Anyukád is tuti oda van meg vissza. -hangom ismét nyugodt volt.
-Ne merészeld az anyámat a szádra venni! -felém ugrott, de Peter szerencsére megfogta.
-Nyugodjatok le mind a ketten! -Blakere nézett. -Gyere menjünk ki egy kicsit! -az ajtó felé kezdte húzni.
Blake nem igazán engedett neki, de a végére belement. Ahogy elhagyta a termet, szívemről ólomsúly szakadt le. A földre rogytam. A lányok aggódva kaptak utánam.
-Jól vagyok, csak...-hangom elcsuklott. Az érzések kitörtek belőlem. Heves zokogásba kezdtem.
-Lucy, nyugodj meg kérlek. Minden rendbe fog jönni. -csitítgatott Shei.
-Ezek után? Nézd a cikket! Hogyan tudnám elhitetni Niallal, hogy ez nem az aminek látszik?! Az egyetlen esélyem az a pofonról készült képben rejlik, de azt honnan szerezzem meg? -a hajamba túrtam, majd hátradőltem. -Miért kell mindig mindennek ilyen bonyolultnak lennie? -Mia leült mellém és az arcomról elkezdte letörölni a könnycseppeket.
-Amiért meg kell dolgozni, azt sokkal jobban megbecsüljük. Hidd el, Niall hisz neked. -biztatott.
-Honnan tudod?
-Mert ma reggel beszéltem Hazzaval és Niall is ott volt. Egész végig azon filózott, vajon felhívjon-e és, hogy most biztosan dühös vagy rá. -fejtette ki Mia.
-De azóta már megjelent ez a kép. Így már minden más. -szomorúan felsóhajtottam. Shie felhúzott a földről.
-Tisztázni fogjuk a neved. Nem számít mibe kerül. -rám kacsintott, majd megölelt. Mia is csatlakozott a szendvicsöleléshez.
Hiába, nem véletlenül ők a legjobb barátnőim. Rájuk mindig számíthatok. Jóban rosszban. Egy igaz barát ilyenkor mutatkozik meg. Nem hagynak cserben, bármi is történjen. Jövök nekik eggyel, kettővel, már nagyon sokkal. Ha ők nem lennének itt nekem, fogalmam sincs mihez kezdenék. Nem hiszem, hogy képes lennék ésszerű döntéseket hozni. Jelenleg csak rájuk és Collinékra számíthatok. Remélem igazuk lesz. Nem tudom, hogyan fogom helyrehozni a dolgokat, de nem nyugszok, míg Niallal nem beszéltem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése