-Haló? -kíváncsian szóltam bele.
-Szia Lucy! Blake vagyok. Akkor este ott lesztek? -mosolyra húzódott a szám.
-Persze! Nincs az az isten, ami miatt kihagynánk egy ilyen bulit. -nevettem el magam, amihez ő is csatlakozott.
-Rendben. A pontos címet tudjátok, igaz?
-Háát...öhm..nem. -zavarban voltam, hogy még egy egyszerű címet sem tudok megjegyezni. Ez a korral jár.
-Valahogy sejtettem.
-Szemét! -rikácsoltam. -Ezt most megjegyeztem.
-Ne vedd sértésnek, de látszott rajtad, hogy gondolatban máshol jártál délután. -mentegetőzött. Felsóhajtottam.
Sajnos igaza van. Egész nap a tegnap estén gondolkodok. Semmire sem tudok koncentrálni, mert bevillannak az étteremben történtek. A lassú meghitt tánc. A gyertyafény, az ölelés, közelsége. Minden egyes szó, ami elhagyta ajkait. De sajnos nem csak ezekre emlékszem. A telefonokra, arra, hogy nem tudtunk öt percnél tovább nyugodtan beszélni, mert azonnal jött az újabb hívás. Mikor egy csomó időre eltűnt. Emiatt a kettősség miatt olyan nehéz döntenem. Biztosan érzem, hogy szeretem, valamint abban is megbizonyosodtam, hogy nem vagyok a számára közömbös. Legalábbis remélem. Megcsókolt volna, ha nem húzódom el előle. Nem! Nem szabad olyanokra gondolnom, hogy mi lett volna ha?! El kell felejtenem a tegnap estét! Nem fér bele az idejébe, hogy barátnője legyen. Én sem akarok állandóan attól rettegni, hogy most milyen lány mellett ébred. Ezt elég volt egyszer eljátszani. Nincs kedvem még egy ilyen kalandhoz.
-Át küldöd a címet? -tértem vissza Blakehez.-Persze, azonnal. Akkor gyertek oda mondjuk 10, 10:30ra, jó? -ajánlotta.
-Értettem. Ott leszünk. De akkor én megyek is vissza készülődni. Szia! -zártam le beszélgetésünket.
-Csini legyél! Hello! -kinyomta.
Csini mi? Elnevettem magam. Visszasiettem a szekrényemhez. Pár percnyi komoly dilemmázás után sikerült kiválasztanom az alkalmas ruhát az estére. Nem akartam túlságosan kicsípni magam. Viszont Blake a lelkemre kötötte a csinos ruhát, úgyhogy muszáj lesz azt felvennem.
Épp végeztem, mikor megint megszólalt a telefonom. Utánanyúltam.
-Igen? -értetlenkedtem, mikor megláttam, hogy Blake az.
-Csak gondoltam szólok, hogy van egy medence is. Szerintem hozz fürdőrucit is.Tudod csak a biztonságkedvéért. -nevetett fel Blake.
-Persze majd az éjszaka kellős közepén fürdőruhában fogok feszíteni. Ki nem hagyom.-kinyomtam és folytattam a készülődést.
*1 óra múlva*
Megérkeztünk a házhoz, aminek a címét Blake megadta. Becsengettünk, de mikor nem jött válasz, úgy döntöttünk, bemegyünk. A hatalmas házban már nagyban folyt a buli. Bármerre néztél a táncolók hullámzó tömege fogadott. Mia hamar feltalálta magát, mikor kiszúrta a göndör barátunkat. Először egy puszival akarta üdvözölni, amiből a kis perverz énekes csókot varázsolt. A barátnőm aggódva nézett körbe, hogy figyeli-e őket valaki, de mikor rájött, senki sem foglalkozik velük, ő is adott egyet neki. Mire visszapillantottam Sheilara, addigra már csak a hűlt helyét találtam.
Ne már! Ő is itt hagyott? Király.
Felsóhajtottam és folytattam az ismerősök utáni kutatást. Teljesen belemerültem, mikor valaki a vállamhoz ért. Gyorsan megfordultam és sikeresen a mögöttem tornyosuló srácba ütköztem.
-Szia! -húzogatta szemöldökeit. Egy kicsit meglöktem. Túl közel volt. Zavarta az aurámat.
-Azt hittem már nem is talállak meg. Egyedül vagyok,mert Mia Harryvel lelécelt, Sheilat pedig elnyelte a föld. Lehet, hogy éhes volt a parketta. -hadováltam össze-vissza, mire Blake nevetésben tört ki. Ahogy kinyitotta száját, megcsapott az a "kellemes" piaszag. Úgy imádom az ilyet.
-Most már nem leszel egyedül. -rám kacsintott. Oké, kezdek félni tőle.
-Nem is mondtad, hogy Harry is itt lesz. A többiek is eljöttek? -tereltem el a témát.
-Fogalmam sem volt róla, hogy itt lesznek. Én nem hívtam őket, sőt nem is igen örülök nekik. -jegyezte meg.
-Mi a bajod velük? -tanácstalanul álltam előtte.
-Inkább hagyjuk. Tudom, hogy bele vagy zúgva Niallba.
-Ezt meg honnan veszed? -háborodtam fel.
-Mindegy. Inkább gyere! Menjünk ki az udvarra. Mindenki ott nyomul. -megragadta a kezem és a kijárat felé tuszkolt. Eleinte még zavart a tudata annak, miszerint sejti, vagyis tudja mit érzek, de egy kis idő után már beletörődtem. Lehet jobb, ha nem tudom, honnan szerzett infót.
A medence partján rengeteg ismerőssel találkoztunk. Pontosabban személyesen nem ismerem őket, de videóklippekből már sokszor köszöntek vissza. Minden londoni híresség itt gyűlt össze. Egy ilyen bulit hiba lett volna kihagyni. Blake a pulthoz húzott, majd a kezembe nyomott valamilyen "üdítőt". Valószínűleg vodka ananász volt. Kifejezetten ízlett. Nem vagyok nagy ivó, de ez nagyon finom volt.
Blakkel épp mély eszmecserét folytattunk, mikor két kéz fonódott a derekam köré. Nem kellett megfordulnom, hogy rájöjjek, ki hisz egy plüss macinak.
-Örülnék, ha elengednél. -próbáltam szökni, de nem sok sikerrel.
-Tegnap elengedtelek, ma nem foglak! -vágta rá határozottan a szöszi.
-Niall! -ripakodtam rá. -Túl sokan vannak. -folytattam.
-Ne parázz már ennyire! Nem lesz semmi baj. Ígérem. -szembe fordított magával. Az ajkai legfeljebb 10 centire voltak az enyémtől. Az arcom azonnal paradicsommá változott. A lábaim remegni kezdtek, a szívem heves vágtába kezdett. Nagy nehezen sikerült kivágnom magam szorításából. Visszafordultam Blakehez, aki addigra már rendesen felöntött a garatra. Niallnek persze ez nem tetszett és elrántott a részeg srác mellől.
-Engedj már el! -harcoltam nevetve.
-Dehogy is! Ne legyél már ilyen félős. Nincsenek itt fotósok. -mutatott körbe.
-De..-mentegetőztem, majd a hajamba túrtam.
-Nyugi. -kivette a hajamból a kezem. Mélyen szemeibe néztem. Tekintete megnyugtatott. Felsóhajtottam és egy gyenge, határozatlan mosolyt küldtem az ír énekesnek. Már épp elsétáltunk volna, mikor valaki a kezem után nyúlt. A vállam fölött hátrapillantottam. Blake szorította csuklómat. Niall összeráncolta homlokát és a másik kezem után nyúlt. Mintha két öt éves veszekedne egy játékért. Szabályos kötélhúzást rendeztek a kezemmel. Mikor már meguntam, mind a kettő szorításából kitéptem a kézfejem.
-Elég legyen! Hány évesek vagytok? -kiabáltam idegesen. Nem vártam meg válaszukat, sarkon fordultam és az udvar másik végébe siettem.
A nyugodt este ismét csak egy álom maradt. Miért kell valakinek mindig elrontania a dolgokat? Olyan nagy kérés egy normális este, mikor nem kell másokkal törődnöm? Mint a mellékelt ábra mutatja, igen! Mindegy. Lehet jobb lenne, ha hazamennék. Sikerült teljesen elrontani a kedvem.
A ház felé vettem az irányt. Már majdnem bent voltam, mikor valaki megragadott. Megfordultam és egy ismerősbe ütközetem. Mire megszólaltam volna, már a vállán találtam magam.
-Tegyél le! -sipítoztam. Niall csak nevetett és tovább folytatta az elrablásomat. -Niall! -a hátát püfölni kezdtem. -Hova viszel?
-Meglepetés. -vágta rá.
Mindenki minket bámult. Teljesen zavarban éreztem magam, valamint olyan volt, mintha a fenekem is kirakatba került volna.
-Niall! Elég! Tegyél le! -csapkodtam a hátát.
-Te kérted! -szerencsére nem láttam az arcát, de biztos, hogy ördögi mosoly ült ki rá. Ahogy kimondta, éreztem ahogy elugrik. Akkor jöttem rá, hogy a medence szélénél voltunk.
Mire felfogtam volna a történteket, már a víz alatt voltam Niall karjaiban. Nem engedtük fel egymást a felszínre. Jobb nem látni azt, ahogy mindenki a telefonjával fotózza "kellemes" fürdőnket. Nem bírtuk túl sokáig, így kénytelenek voltunk felúszni.
-Te idióta! -fröcskölni kezdtem.
-Igen? -lebukott a víz alá. Néztem, ahogy alattam úszik, majd megragadta a lábam és magához húzott. Természetesen rengetegen követték példánkat. A sok részeg ott úszkált mellettünk.
Niallal középen úszkáltunk. Bár átkoztam a szöszit azért, mert tönkretette a ruhám, sminkem, valamint hajam, de valahogy mégis repesett a szívem tőle. Megálltunk és átölelt.
Nem volt időm rendesen átgondolni a dolgokat, mert Niall már le is csapott. Beletúrt a hajamba, majd ajkaival lassan közeledett. Ráharaptam az alsó ajkamra. Mélyen a szemeibe néztem. Sikeresen elvesztem bennük. Éreztem, hogy nem tudok többé gátat szabni érzéseimnek. Beadtam a derekamat. Óvatosan megpecsételte ajkaimat. Hosszú percekig ott csókolóztunk, amitől a körülöttünk úszók teljesen bepörögtek. Fütyültek, kiabáltak, tapsoltak. Teljesen zavarban éreztem magam. Mikor befejeztük, ajkaimat nehéznek és magányosnak éreztem övéi nélkül. Még sosem csókolóztam így. Mintha egy tündérmesében lettünk volna. A szívem szárnyalt, a pillangók hada kecsesen táncolt gyomromban. Eleinte bűntudatom volt, de mikor Niall magával ragadó szemeibe meredtem, minden ilyenfajta gondolatom eltűnt. Mintha sosem lettek volna. Boldognak és szerelmesnek éreztem magam.
Pár perc elteltével, kimásztunk a medencéből, ahol egy csapat gratuláló várt ránk.
Ennyien akarták már azt, hogy összejöjjünk? Mindenki, csak én nem? Milyen szemét vagyok. De nem érdekel. Most már együtt vagyunk...azt hiszem.
-Haza vigyelek? -ajánlotta fel, mikor már sikerült leráznunk a tapsolók hadát. Bólintottam.
-Köszi. -megpusziltam az arcát. A ruhatárból nagy nehezen, de végül vissza tudtuk szerezni a pulcsinkat, vagyis csak Niallét, mert én nem hoztam. Kimentünk az utcára, ahol szerencsénkre nem tanyáztak fotósok. Az ír szöszim igazi lovag módjára átadta a pulcsiját. Gyengéden a vállaimra terítette.
-Nagyon szép vagy benne. -jegyezte meg, amivel sikerült is elvörösítenie. Egy kóbor tincset a fülem mögé tűrtem zavaromban.
Már majdnem a kocsihoz értünk, mikor észrevettük, hogy valaki zörög a bokroknál. Kíváncsian odamentünk, de egy vaku vakított el minket. Ijedtemben hátraugrottam. Niallnak volt annyi lélekjelenléte, hogy megragadjon és az autójához vezessen. Beültünk és amilyen gyorsan csak tudtunk, elhajtottunk. Először még némán ültünk egymás mellett, de nem bírtuk sokáig. Hangos nevetésben törtünk ki mind a ketten. Lehetséges, hogy a vodka ananász az oka. Ki tudja. A lényeg az, hogy nem aggódtunk a képek miatt. Lekaptak, és?
Röpke 10-15 perc alatt már a házam előtt voltunk. Niall gyorsan kipattant és kinyitotta nekem az ajtót.
-Csak ön után. -mondta erőltetett akcentussal. Oldalba böktem.
-Menj már! -össze fontuk ujjainkat és úgy mentünk az ajtóhoz.
A bejáratnál Niall megpörgetett, amiből az lett, hogy egyensúlyt keresve belemarkoltam az ingébe. Szorosan átölelt. Nem hagyta, hogy akár egy lépéssel is hátrébb menjek. Az idilli pillanatot egy csókkal zártuk. A lábaim azonnal remegni kezdtek, ami a szöszinek nagyon tetszett. Megsimogatta a csípőmet. Mielőtt eltávolodhattam volna, kinyílt az ajtó. Anya állt ott.
-Sziasztok! -tanácstalanul állt előttünk. Zavartan mosolyogtam, majd besiettem.
Bármiféle magyarázat nélkül, felrohantam a szobámba, ahol természetesen az ablakomba vetettem magam. Niall az ablak alatt várt rám.
-Holnap érted jövök! -kiabálta, majd egy puszit küldött.
-Rendben. -integettem utána, mikor beszállt az autóba.
Nyolc karátos mosollyal az arcomon az ágyamra feküdtem. A ruhámat még mindig a víz áztatta. Akkor vettem észre, hogy Niall pulcsija még mindig rajtam pihen.
Azt hiszem ez életem egyik legjobb napja. Lehet, még megbánom, hogy engedtem a kísértésnek, de egyszer élünk. Miért ne használnám ki az alkalmat? Mások megtehetik, de én nem? Nem nem. Ki van zárva. Nekem is jár egy kis jó ebben az életben. Most vagyok fiatal. Élni akarok és kész. Nem biztos, hogy hosszú életű lesz ez a kapcsolat, sőt elég nagy a valószínűsége, hogy tiszavirág életű lesz ez a szerelem, de legalább addig is jól érzem magam. Csak ez számít nem? Mindenkinek jár egy kis öröm.
Gyorsan átvettem a pizsimet és beszáguldoztam az ágyamba.
-Jó éjszakát, Niall! -halkan mondtam, majd oldalra fordultam és átadtam magam az álmaimnak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése