-Sziasztok srácok! -Collinnak és Jacknek is adtam egy-egy búcsúpuszit. -A házat ne gyújtsátok fel. Ha éhesek vagytok, van kaja a hűtőben, vagy rendeljetek valamit. Hangsúlyozom, NE próbáljatok meg sütni! -fenyegetőztem a mutatóujjammal.
-Akkor, mit süssünk? -kötözködött Jack. Az ajtóban visszanéztem.
-Hallottam! Próbáljátok meg egyben tartani a házat, ha lehetséges. Anya és Daisy holnap jönnek haza, addig nem kéne semmi balhé. -becsuktam magam mögött az ajtót, de még előtte küldtem egy csókot.
Felszálltam a szokásos buszra, ahol napról napra egyre több bámulóm akad. A múltkori kislány is ott volt. Ezúttal valószínűleg bátorságot evett reggelire, mert végre odajött.
-Szia. Te vagy Lucy, a The Dreamers-ből igaz? -hatalmas őzikeszemekkel nézett rám. Bólintottam és biztató mosolyra húztam ajkaim. -Csinálnál velem egy képet?
-Még szép. -megöleltem, majd elsült a kamera.
Pár perccel később, már a stúdióban voltam, ahol épp Mia és Sheila folytatott hangos eszmecserét.
-Sziasztok! -megöleltem őket, majd csatlakoztam a traccspartihoz. -Miről maradtam le? -kíváncsiskodtam, mert láttam, hogy Mia szorgosan faggatja Sheit.
-Semmiről! -vágta rá EMO barátnőm.
-A francokat! Tudom, hogy van valami, csak nem mondod el! -szólt közbe hevesen Mia.
-Valaki világosítson már fel, légyszíves. -könyököltem rá az asztalra. Mia válaszolt még mielőtt S terelni kezdené a témát.
-Sheila eltitkol előlünk valami nagyon fontosat és azt hiszi, hogy erre nem jövünk rá. Csak az a gond, hogy csillog a szemed, drága. -Sheire pillantott, aki azonnal lesütötte tekintetét. -Én csak aggódok. Akkor ilyenek a szemeid, mikor sírsz. Ha gond van, mondd el! -kérlelőn imént említett barátnőmre néztem. Sheila felsóhajtott, majd megvillantotta fehér fogait.
-Nem bírjátok ki, ha nem tudtok valamiről, igaz? -keresztbe fonta karjait. Miaval összenéztünk, majd határozottan bólogatni kezdtünk.
-Aggódunk érted. -megsimogattam S vállát.
-De nem kell. Erős vagyok. Meg tudom magam védeni. Tudjátok, rendőrnek készültem.
-Nem tudom, hogyan vagy vele, de én örülök annak, hogy inkább énekes lettél. -jelentette ki M nevetve.
-Van benne valami. -osztottam a véleményt, mire Shei persze bevágta a durcást. -Na, mondd el, mi történt! -tértem vissza eredeti témánkra.
-Van egy barátom. -hadarta el úgy, hogy az egyen kívül semmit sem lehetett érteni. Pont, mint a földrajztanárom. Akármit mond, nem lehet megérteni. Pláne, ha valamilyen szakkifejezést használ. Mondanék példát, de ezek az órák sosem tartóztak a kedvenceim közé. Az onnan szerezett információkat egy laza mozdulattal arrébb söpörtem. Na jó, vissza Sheilara.
-Kifejtenéd? -húztam fel egyik szemöldököm.
-Mit akarsz, hogy kifejtsek? -értetlenkedett S. Mia összeráncolt homlokkal meredt a titokzatos lányra.
-Elárulnád a részleteket is vagy activityt játszunk továbbra is? -kicsit flegmábbra vettem a hangnemem. Shei felsóhajtott.
-Jó rendben. Nyertetek. Most örültök? -bólogatni kezdtünk. -Az egész körülbelül egy hete kezdődött. Esténként titokzatos jó éjszakát üzeneteket kaptam. Az első pár napban nem volt aláírás, majd egy Z.J. monogramot is küldött mellé. Ekkor már én is kíváncsivá váltam. Megkérdeztem, hogy mi a neve, de persze nem jött válasz. A telefonszámot is próbáltam lenyomozni, de az is zsákutcának bizonyult. Nem törődtem bele abba, miszerint fogalmam sincs ki ez a titkos hódoló. Ezért találkozót kértem és bámulatos módon, erre válaszolt. Egy kávézóba hívtam, de nem jelent meg. Vagyis ott volt, csak én nem láttam. Alaposan megnéztem mindenkit, de az egyetlen ismerős arc Zayn volt, akivel nem állt szándékomban még egy szót sem váltani. Hazamentem, majd este, mikor jött az SMS, megkérdeztem Mr. Titokzatos, hogy miért nem jött oda hozzám. Erre csak annyit írt: "Nem mertem odamenni hozzád." Az elkövetkezendő napokban, egyre többet beszéltünk. Már nem csak éjszakánként, hanem a nap 24 órájában.
-Akkor a múltkor ezért csörrent meg a telefonod, igaz? -vágtam közbe. S bólintott, majd folytatta a részletes beszámolót.
-Szóval, rengeteget dumáltunk, ezért megbeszéltünk még egy találkát. Ezúttal kikötöttük, hogy megszólítjuk egymást. Egy kis, eldugott parkot választottunk. A pontosan leírt helyen vártam Z.J.-t. A várakozást egy kis napozással tettem érdekesebbé. Egyszer csak eltűnt a nap. Megdörzsöltem szemeimet. Először csak azt a hatalmas kazal virágot sikerült észlelnem, ami majdnem kiszúrta szemeim, majd megláttam az előttem tornyosuló illető arcát. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, vajon honnan ismerős. Lányok milliói ismerik fel egyetlen pillantásából. Igen. Zayn volt az. -az állunk szabályosan leesett a helyéről. -A kirakó darabkái lassan összeálltak. A rövidítés, a kávézó, az, hogy tudta a számom. Természetesen nem állt szándékomban maradni. Azonnal felpattantam a földről, s már a közeli buszmegálló felé siettem, de Zayn utánam nyúlt. Bűnbánó tekintete megérintette a szívem, de nem hatotta meg. Mindegy volt, mit mond, a haragom túl nagy volt...akkor. Elviharzottam, hátra sem néztem. Jó ez nem teljesen igaz. Minden második lépésemnél visszapillantottam a magányosan álló srácra. Az üzenetek varázsa továbbra is élt. Magam sem tudom, miért, de vártam az újabb jó éjszakát kívánságokat. Mintha misem történt volna, a szokott időben érkezett is, de az más volt. Egy dal részlet is el volt benne rejtve. Első olvasásra nem tűnt fel, csak mikor már másodszorra olvastam. Mikor már egy órája megállás nélkül küldtük üzeneteinket, Zayn úgy döntött, felhív. A már eddig is jól ismert számán. Egész este beszéltünk. Valamikor hajnalban búcsúztunk el egymástól. Nehogy megkérdezzétek, miről beszéltünk, mert fogalmam sincs. Túl sok érzés kavargott bennem egyszerre ahhoz, hogy figyelni tudjak ilyen apróságokra. -Miaval nem bírtuk tovább, nevetésben törtünk ki. -Nem röhög! Most éppen mesélek. -tovább folytattuk. -Kuss, mert nem mesélek tovább! -próbáltunk magunkon uralkodni, nem sok sikerrel. -Szóval, másnap véletlenül, elvileg, összefutottunk. Próbáltuk meg nem történté tenni az éjszakai, hajnali dumálást, de ez lehetetlennek bizonyult. Épp a stúdióba siettem, ezért Zayn úgy döntött, elkísér.
-Tudtam! Akkor is titeket láttalak! -vágott közbe Mia lelkesen. Shei igenlően bólogatott.
-Na ne most hagyd abba! Ez itt nem egy sorozat, hogy a legizgibb résznél hirtelen véget ér. Folytatást követelünk! -kiáltoztam.
-De ezt nem mesélhetem el. Titok. -lehajtotta fejét.
-Ugye tudod, ha ilyet mondasz, beindítod a perverz fantáziámat és rosszabbul jársz. Olyan jó gondolataim támadtak, mint a békítő khm...-húzogatni kezdtem szemöldökeim. Mia hangos hahotázásba kezdett, Shei pedig csapkodni kezdett.
-Nem is volt olyan! -mentegetőzött.
-Akkor? Ki vele! -erősködtem tovább.
-Jó rendben. Folytatom, de ha elmeritek árulni, hogy elmondtam, kinyírlak titeket! -fenyegetőzött. Miaval összenéztünk és megvillantottuk fogacskáinkat. -Tegnap reggel az öcsémnek egy részletes beszámolót kellett tartanom, ugyanis meglátott minket előző este. Mikor kiléptem, Zayn ott várt az ajtóban, kezébe egy hatalmas csokor virággal. Azt mondta, sajnál mindent amit tett, de nem akar elveszíteni. Már rájött, hogy hatalmas baromságot követett el és, hogy megérdemelte a pofonodat, amit persze nem mondtál el. -rosszallóan rám pillantott. Engesztelésképp egy puszit kapott. -Beszálltam a kocsiba, és útnak indultunk. De nem London felé. Nem árulta el, csak mikor már megérkeztünk. Több mint 3 órán keresztül kocsikáztunk. Végül egy gyönyörű családi ház előtt álltunk meg. Zayn lovag módjára mindenhol előre engedett, kinyitotta az összes ajtót. Az ajtóban rájöttem, hol vagyunk. Bradford. Zayn elhozott a családjához. Amint tudatosult ez bennem, a lábaim remegni, a szívem hevesebben dobogni kezdett. Zayn megfogta a kezem, majd az ajtóban megcsókolt. Épp akkor nyitották ki, így az egész család a mi csőrözésünket bámulta és fotózta. Mikor bementünk, azonnal kérdések hadával leptek el. Kissé meg is ijedtem, de megnyugtatott a tény, hogy az a szívtipró ott ült mellettem. Rengeteget beszélgettünk. Szinte mindent megtudtam Zayn gyerekkoráról, az X-faktor óta történtekről. Ami nagyon lesokkolt az az volt, hogy Z eddig csak engem vitt haza. Amint ez meghallottam, könnycseppek serege rohamozta meg arcom. Pár percnyi sírás után sikerült összeszednem magam. Miután kibeszéltük magunkat, már útnak is indultunk, de a lelkünkre kötötték, hogy mihamarabb térjünk vissza. Ezek után, este még egy közös vacsizást rendeztünk Zaynnél. Ma reggel is ő hozott. Remélem elég részletes volt a beszámoló. -elégedetten mosolygott ránk Sheila. Mia, viszont mintha valamit még hiányolt volna. Rám szegezte tekintetét.
-Most te jössz! Kérlek, megmagyaráznád ezt? -a táskájából egy újságot vett elő, melynek címoldalán a fürdőzős képünk volt.
-Hát ez úgy volt... Sheila, azóta nem beszéltél Zaynnel? -tereltem a témát.
-Ne beszélj félre! Na mesélj te is. -kölyökkutyaszemekkel bámult egyik oldalról Mia, másikról pedig Sheila.
Felsóhajtottam, majd hosszan és részletesen kifejtettem nekik a történteket. Látszott az arcukon, hogy nagyon élvezik. Nekem is jól esett elmondani ezeket.
Az utóbbi időben nem igen osztottunk meg egymással ilyen infókat, de most végre bepótoltuk. Igaz, Mia előtt semmi sem marad titokban. Biztos vagyok benne, hogy előző életében egy nyomozó volt. Mondjuk az is lehet, hogy drogkereső kutya. Elvégre a szerelem is egy drog nem? Jó ez szar poén volt, de ez van. Ez történik, ha röpke 1,5 órán keresztül ecsetelem és bogozom ki a bonyolultabbnál bonyolultabb szerelmi történeteket. Legközelebb írok egy jegyzetet, nehogy kifelejtsek valami fontos dolgot. A végén még számon kérnek, hogy miért nem mesélek pontosan. Tényleg, Mia nem is drámázott. Na jó, akkor holnap őt fogjuk faggatni, de most jobb lesz, ha sietek, mert Niall már az ajtóban toporog. Mindig előbb jön, én viszont pontosan készülök el. Ergo, várnia kell, ami meg nem a legjobb érzés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése