Ledőltem az ágyamra. Collin és Jack rontott be a szobámba Mia és Shei társaságában. A lányok egy finom mozdulattal odébb tették a két srácot. Mellém vágódtak, majd megöleltek.
-Mit csináltok ti itt? -értetlenkedtem.
-Jöttünk, hogy kihúzzunk a depiből. -vigyorgott Sheila.
-Jól vagyok. -vágtam rá reflexből.
-Ezt más talán elhiszi, de mi nem. A legjobb barátnőid vagyunk. -Mia megsimogatta a karom. Felpattantam az ágyról. Az ablakhoz sétáltam.
-Nem számít. -jegyeztem meg halkan.
-De igenis számít! Nem hagyjuk, hogy itt sírdogálj egyedül. -erősködött S.
-És mégis mi a tervetek? -a vállam fölött hátrapillantottam.
-Tisztázzuk a neved. -kiáltott fel Shei.
-Ugyan hogy? -hitetlenkedtem.
-Ezzel. -Mia a táskájából egy képet vett elő. Odasiettem.
-Ezt honnan szereztétek? -arcomon napok óta először egy óvatos mosoly jelent meg.
-Kicsit bonyolult volt megtalálni azt a paparazzót, aki készítette, de egy kis nyomozás után meglett. -magyarázta Mia.
-De mégis hogyan? Hogy tudtátok rávenni arra, hogy a kezetekbe adja? -faggatóztam tovább.
-Collin és Jack segített. -Shei a srácokba karolt, majd az ágyra ültette őket. Hálából megöleltem a két fiút.
-Mikor megjelent az a kép rólad és a reakciódat viszont nem jelenítették meg, úgy döntöttünk, lerántjuk a leplet az igazságról. Igaz, ez egy kicsit nehezebbnek bizonyult, mint kezdetben hittük. -Collin nevetve átkarolta Jacket. -Szinte minden újságnál jártunk. Rengeteg paparazzóval beszéltünk és voálá, itt van a fotó. -legyezte meg előttem Jack. Gyorsan kikaptam kezéből.
-El sem hiszem, hogy ezt mind megtettétek. -szorosan magamhoz öleltem őket. -De hogy került hozzád, Mia? -felpillantottam a mellettem magasodó lányra.
-Egy alkut kötöttünk. -vágta rá Jack.
-Miféle alkut? -ráncoltam össze homlokom.
-A lányoknak beszámolót kell majd tartaniuk az 1D-s srácokkal való kapcsolatukról. Cserébe megkaptuk a fotót és holnapra már a címlapon is lesz. -fejtette ki.
-Ebbe tényleg belementetek? -meghatódtam.
-Egy barátnőnek ez a kötelessége nem? -kérdezett vissza Mia. Könnyeimmel küszködve átöleltem a két lányt.
Nem hiszem, hogy bárki más megtette volna ezt értem. Rengeteggel tartozom nekik. Remélem, egy nap majd meghálálhatom. Bár nem szeretném, ha ők is hasonló helyzetbe kerülnének, mint én. Végre megvan a kép, melyen megpofozom Blaket. Lehet, hogy erőszakosnak tűnök majd, de ez a legkevesebb. Niall és a rajongók, de leginkább a szöszi, is fogja látni, hogy az egész csak egy kitaláció. Nincs semmi köztem és Blake között. Nem is lesz és nem is volt. Barátomnak tartottam, de ő hátba szúrt. Nincs szükségem ilyen barátokra. Az igazak most is mellettem vannak és segítenek ahol csak tudnak, és ezért semmit sem kérnek.
-Szóval...-nyújtotta meg az ó-t Sheila. -Meggyőzzük Niallt az igazadról még mielőtt megjelennének a cikkek?
-Természetesen. -széles vigyorral válaszoltam. -De mégis hogyan?
-Nekem van egy ötletem. -szólt közbe Mia.
-Hallgatlak mester. -mélyen szemeibe néztem. Az órára szegezte tekintetét.
-Ha jól tudom, most szabadidejük van. Legalábbis Hazz ezt mondta.
-Nem igazán értelek. -tanácstalanul vágtam közbe.
-Ha nem beszélnél folyton bele, megértenéd. -hurrogott le Jack.
-Jól van. Felfogtam. -figyelmem újra Mianak szenteltem.
-Na ugye, most jelenleg a turnébuszban ülnek nagy valószínűséggel. Együtt vannak, vagyis ha az egyik néz valamit, valamelyik másik is biztosan ott van vele. Csak Harryt kell meggyőzni arról, hogy egy kicsit keresgessenek Twitteren...
-Még mindig nem tiszta. -húztam a számat.
-Tudod, van egy olyan hasznos dolog, hogy Twitcam. Egyszerűen csak be kell kapcsolnod, illetve Hazzanak át kell küldened és kész. Niall is megkapja az üzenetet. -magyarázta, végre érthetően Mia.
-Te egy zseni vagy! -kiáltottam fel, majd szorosan átöleltem.
-Ezt ha lehet anyának is mondd el. -jegyezte meg.
-Ha működik a terved, bárkinek elmondom, akinek csak akarod. -vigyorogtam, mint a tejbe tök.
Talán ez így beválik. Nagyon remélem. Nem akarom, hogy továbbra is haragban legyünk. Nem bírom.
Mia a telefonjáért nyúlt. Pár percnyi beszélgetés után, végre kinyökögte, hogy Harry készen áll a tervre. Juppi! Bekapcsoltam a gépet. Próbáltam összegyűjteni gondolataimat, hogy mit mondjak neki. Nem igazán vagyok a szavak embere. A tetteket mindig többre értékeltem. Viszont jelen helyzetben nem repülhetem át a fél világot. Nem állok úgy.
Mikor megjelent a Twitcam jól ismert, bár sosem használt, oldala, egy csöppnyit pánikba estem. A kezembe fogtam gitárom. Mindig megnyugszom tőle. Hirtelen nagyszerű ötletem támadt.
Ének! Ha az elmondás nem megy, eléneklem.
Miara pillantottam. Azonnal hívta Harryt. Míg ő ezt megtettem, kitettem a Twitterre videómat. Mia bólintott. Tudtam, ez a jel, hogy a fiúk is vonalban vannak. Nagyot sóhajtottam, majd megkezdtem a felvételt.
-Sziasztok! Lucy vagyok, bizonyára ezt mind tudjátok. Tudom, most rengetegen megvettek és gyűlöltök, mert összetörtem Niall szívét. Nem állt szándékomban. Ha tudnám, visszacsinálnám. Viszont van valamim, amit meg szeretnék nektek mutatni. -a fotóért nyúltam. -Ezt a képet akkor készítették, mikor Blake megcsókolt. Én így reagáltam. Nem azért mutattam meg, hogy bebizonyítsam az igazam. Egyszerűen csak meg akartam nektek, Niallnak mutatni, hogy nem érzek semmit Blake iránt. Ez egy bocsánatkérő videónak indult. Viszont nem vagyok a szavak embere. Ha nem bánjátok, inkább elénekelném, mit is érzek. Britney Everytime című dalával készültem. -egy nagy levegőt vettem, majd belekezdtem.
Ujjaim remegtek. Alig tudtam lefogni a húrokat. A háttérben a többiek is csatlakoztak. A kezdeti izgalmat egy kis idő után már nyugodt szívvel tudtam játszani. Az egyedüli dolog ami miatt idegeskedtem, hogy Niall vajon mit gondol most. Megbocsájt vagy egy életre megutált? Miután befejeztem, felsóhajtottam.-Remélem meg tudsz nekem bocsájtani. Hibáztam, de már nem tudom visszatekerni az időt. -megmutattam a gyűrűm. -Míg nem kérsz, nem veszem le. Szeretlek, bármi is történjen. -az alsó ajkamra haraptam. -Köszönöm, hogy meghallgattatok. Sziasztok! -integettem. Hátra fordultam. -Na milyen volt?
A többiek mind dicsérő szavakkal illettek. A telefonomat közel tartottam magamhoz. Naivan azt hittem, bármi is változni fog. Ideje lesz hozzászoknom a csalódáshoz. Ez a valóság és nem egy tündérmese. Lassan ráébredek erre is. Bár fájdalmasan, de rájövök...
*Másnap*
A tegnapi csalódás után úgy voltam vele, hogy már az sem érdekel, mit ír az újság a képem alá. Minden mindegy volt. Egyértelművé vált, hogy Niallnak elege van belőlem. Mindent megpróbáltam. Minden tőlem telhetőt, de nem volt elég. A szöszi jobbat érdemel nálam. Roppant fájdalmas tudni, hogy az ír manóm, vagyis már nem az én manóm, megvet.
Felöltöztem. A mai egy kivételesen szeles, hűvös nap. Egy nagyobb pulcsit vettem magamra. Collin és Jack kíváncsian odajöttek hozzám.
-Hova mész? -faggatózott Collin.
-Csak sétálok egy kicsit. Rám fér a friss levegő. -magyaráztam. Eléjük léptem. Szorosan megöleltem őket. -Köszönöm még egyszer. -suttogtam. Kiléptem az ajtón. -Sziasztok!
A kapuban hallottam, ahogy utánam kiáltanak. A házunktól nem messze található a Hyde park. Ha valami baj van, mindig oda megyek. Ott mindig ki tudom szellőztetni az agyam. Kitisztulnak a gondolataim. Pár perc gyaloglás után már ott is voltam. Megkerestem szokásos helyem. Már a távolból is kiszúrtam, hogy valaki épp az én padomon ül. A srác fején sapka volt. Pár másodpercnyi dühöngés után úgy döntöttem, majd a következőre leülök. Elsétáltam a pad előtt.
-Már meg sem ismersz gitáros lány? -szólt utánam. Hátrapillantottam. A srác sapkájától nem láttam arcából semmit, kivétel az önelégült mosolyát.
-Így már megismersz? -szólt Niall. Nyakába ugrottam könnyes szemekkel. Azonnal megcsókolt. Úgy hiányzott a csókja, érintése, illata. Az elmúlt pár nap egy örökkévalóságnak tűnt nélküle.
-Hogy kerülsz ide? -kíváncsiskodtam, miután ajkaink elváltak.
-Hiányzott a barátnőm. -felelte titokzatosan.
-De én azt hittem, haragszol. -értetlenül mélyedtem el szemeiben.
-Azok után amit tegnap műveltél ország-világ előtt, hogyan haragudhatnék? -ismét megcsókolt.
Gyomromban tanyázó pillangók felébredtek álmukból. Újra éltem. Érdekelt, mit mondanak és gondolnak mások. Leginkább Niall meglátására voltam kíváncsi. Képes volt eljönni. Átrepülte a fél világot, csak egy köszöntésért. Mi ez ha nem szerelem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése