Le kell tennem a jogsit, mert most is késett a busz. Igaz, az előzőt én késtem le, de az már csak részlet kérdés. Kell az a jogosítvány és kész. Mia sosem késik el. Valamint Shei sem, mióta Zayn hozza be reggelente. Niall nekem is felajánlotta szolgálatai, de nem akarom még ezzel is terhelni. Megvannak neki is a saját dolgai, amikkel foglalkoznia kell.
A lányok csapot-papot hagytak, idefutottak hozzám. Szoros baráti ölelésekkel leptük meg egymást, majd Peter is csatlakozott.
-Bocsi, hogy késtem. -a hajamba túrtam, valamint egy reménykedő mosolyt erőltettem arcomra. Peter összekócolta a hajam, majd elnevette magát.
-A lényeg, hogy itt vagy. Gyere, a csajok már sokat dolgoztak a táncon. -megragadta a kezem és a táncterembe cipelt.
Több tucat profi táncos segédkezett a koreográfia összeállításában, valamint a kivitelezésben is. Nélkülük tuti nem tudnánk végigcsinálni. Néha már megijesztenek, ugyanis megállás nélkül képesek órákon át táncolni. Nem tudom miből nyerik az energiájukat, de nekem is adhatnának belőle. Olyan vagyok, mint egy zombi. Mostanság alig aludtam. Niall egész este írogatott, ami nagyon édes, de megvan a hátránya.
A táncolók között egy dobost pillantottam meg. Eleinte nem hittem a szememnek.
-Nem is tudtam, hogy Blake dobol. -csodálkozva meredtem Peterre.
-Nem véletlenül került be ide. Már 5 éves kora óta üti a ritmust. A ti klipetekben is ő fog titeket biztosítani, valamint a táncba is beszáll majd. Persze, ha ti is benne vagytok? -mosolyogva várta válaszunk. Hátranéztem Miara és Sheilara, akik szemmel láthatóan nem voltak túl boldogok.
Nem értem, mi a bajuk. Nem is ismerik Blaket. Csak egy esélyt adhatnának neki. Részegen igaz egy kicsit gázos, de annak ellenére jó srác. Kedves.
-Persze. -széles vigyorral vágtam rá, még mielőtt a lányok tiltakozásba kezdtek volna.
Most tuti, hogy utálnak, de majd csak túlélem. Tényleg nagyon ügyes dobos. Ha nem az lenne, én sem mentem volna bele az egészbe. Valamint a barátom is, együtt dolgozunk. Nem lenne jó, ha a barátság felcsapna utálattá.
-Akkor próba után elmegyünk kávézni? Megígérted, ne feledd! -vigyorgott rám Blake.
-Persze. Elvégre megígértem. -visszatoltam a dobok mögé. -Most viszont hagyj próbálni és te is gyakorolj! Az előbb, mintha valami hamisat hallottam volna. Remélem nem te voltál. -rákacsintottam, majd a helyemre futottam. Blake nem tétovázott, utánam jött.
-Én hamisan? Jók a füleid? Biztos, félrehallottál valamit! -megcsikizett.
-Fejezd be! -ugráltam, mint aki rugót nyelt. -Te nyertél, csak hagyj! -sikerült levakarnom magamról egy kis segítséggel. A lányok azonnal, vagyis csak miután kellően kiröhögték magukat, jöttek és segítettek kiszabadulni.
A próba további része is természetesen nagyszerű hangulatban telt. A táncosok nagyon kedvesek és türelmesek voltak velünk. A végére már olyanok lettünk, mint egy család. Mindenki bemutatta tudását és közösen raktuk össze a végleges koreográfiát, ami nagyon vagány lett.
Meg is lepődtem, milyen jól sikerült. Eleinte azt gondoltam, valami kis egyszerű, laza dolgot fogunk produkálni, de most. Szaltóktól elkezdve mindent beletettünk és mégsem lett túlkapott, zsúfolt. Két hetünk van profira fejlesztenünk a lépéseket. Kíváncsi vagyok, vajon felvételen milyen lesz. Valamint arra is, milyen felvételeket készítünk még, ugyanis ezeket Peter mind titokban tartja előttünk. Csak a végeredményt fogja megmutatni. Ez így nem ér. Na azt hiszem, ideje mennem, mert Blake már biztosan lent vár.
Gyors búcsút vettem a többiektől, s már a terem előtt is voltam.
-Hova megyünk? -kíváncsiskodtam a mellettem toporgó sráctól.
-Nem messze van a kedvenc kávézóm. Gondoltam, oda beülhetnénk. -mosolyogva az út túloldalán álldogáló kávézóra mutatott.
-Meglepődtem, hogy elfogadtad a meghívásomat. -törte meg a vállunkat nyomó csendet.
Értetlenül néztem rá.
-Mert? Barátok vagyunk, nem? Akkor meg miért ne jöttem volna el? -keresztbe fontam karjaimat.
-Mert Niallal jársz. -adott egyenes választ.
-Még mindig nem értelek. -belekortyoltam a jegeskávémba.
-Nem vagyok túl jó viszonyba az 1D-s srácokkal. Csak ezért csodálkozom. Nem akarom, hogy bármi gond legyen.
-Attól, hogy nem vagytok jóban, én még barátkozhatok veled. Nem Niall fogja eldönteni, kivel iszok meg egy kávét és kivel megyek el bulizni. És nyugi, nem lesz semmi gond. Nem hiszem, hogy féltékenykedni kezdene. -biztató mosolyt küldtem a kissé zavart Blakenek.
-Akkor jó. -felsóhajtott. -Egyébként, igazak a hírek, miszerint eljegyzett? -kíváncsiskodott.
-Mi? Nem! Dehogy! Még csak 18 vagyok. Nem megyek bele ilyenekbe. Lány vagyok és nem balek. -a hajamba túrtam, majd egy nagyot kortyoltam italomból, ami azonnal agyfagyást okozott.
-Akkor a gyűrűvel mi van? -mutatott az ujjamat ékesítő darabra.
-Már csak eljegyzéskor kaphat valaki gyűrűt? Csak egy ajándék volt. -mentegetőztem.
Nem akartam az egész történetet elmesélni, így csak ennyivel próbáltam meg lezárni az ügyet. Nem sok sikerrel. Blake felsóhajtott.
-Ezt örömmel hallom. -jelentette ki, majd kényelmesen hátradőlt. Ismét tanácstalan pillantásokat küldtem felé. -Reméltem, hogy több eszed van annál, mintsem belemenj egy pár hetes kapcsolat után az esküvőbe. -fejtette ki.
-Nem áll szándékomban egyenlőre férjhez menni. -jegyeztem meg. -A jelennel foglalkozom és egyenlőre nem a jövővel.
-Nem is tenne jót. -sejtelmesen mondta.
-Miért is? -kicsit butának éreztem magam, de nem értettem, mire gondol.
-Két egyszerű okból. Az egyik ok rád, a másik Niallra vonatkozik. Először vegyük inkább az ő részét, mert azzal áll a tiéd is összefüggésben. Ha elvenne feleségül, rajongók ezreinek törné össze a szívét. Valószínűleg már most is sok levelet kap arról, hogy hibát követ el, mert te csak ki akarod használni és a hírnevére pályázol. Ami persze nem igaz, de ők ezt nem tudják, vagyis inkább nem érdekli. Így jutottunk el a te indokodhoz. The Dreamers még csak most kezd el befutni. Még rengeteg megpróbáltatás áll előttetek. Ha viszont már most megutáltatjátok magatokat a rajongókkal, az esélyeitek minimálisra csökkennek. Ergo eltűntök a süllyesztőbe. -fejtette ki.
A hangulatomat ezzel sikerült teljesen lehúznia. Viszont szükségem volt erre. Tisztán kellett látnom. Kezdett megint átszőni a naivság rózsaszín hálója.
-Miaval és Sheilaval mi van? -faggatóztam. Tudnom kell mindent.
-A helyzet hasonló, de nem teljesen ugyanez. Harrynek gyakran van barátnője, szóval ott már egy kicsit hozzászoktak a fanok. Zayn, vele ez egy kicsit neccesebb. Sheila stílusát sem fogadja el mindenki, viszont Zayn megmutatta ezáltal, hogy nem számítanak az ilyen különbségek. Így ők egy kicsit kedveltebbek, mint ti.-Blake mosolyával próbált egy kicsit megvigasztalni. Nem sok sikerrel.
-Mi a bajuk velünk? Vagyis inkább velem? -felsóhajtottam.
Akár fájni fog, akár nem, muszáj megtudnom az igazat. Ettől még nem fogok szakítani Niallal, de tudnom kell, mivel állok szemben. Vagy inkább kikkel.
-Az, hogy túl hirtelen bukkantál fel. Egyik percben még mással jártál, majd már Niall karjai között voltál. Az emberek imádnak gyanakodni, összeesküvés-elméleteket szőni. Pláne ha unatkoznak, mint nyáron. Nincs jobb dolguk, mint újabbnál újabb pletykákat indítani. Valaki szerint csak a hírnév kedvéért vagytok együtt. Szerintük így akarod bebiztosítani magad a médiában. Van viszont egy hatalmas mázlid. -felpillantottam. -A címedet nem tudják. Így nem tudnak utálkozó levelekkel elárasztani. Niall címét viszont nem túl nehéz kibogarászni, valamint a stúdió postafiókja is nyilvános...
-Akkor te onnan tudod? Olvastad a leveleimet? -felháborodottság remegtette meg a hangom.
-Nyugodj le! Egyetlen egy levelet olvastam el, de az sem neked jött, hanem a stúdiónak. Arra kértek minket, hogy tüntessünk el titeket. -a végére elhallgatott.
-Micsoda? -felpattantam. Idegesen a hajamba túrtam. Éreztem, még egy ilyen hír és nem leszek továbbra is kordában tartani könnyeimet.
Király. A bandát el akarják törölni, minket pedig Niallal szét akarnak szedni. Hallottam róla, hogy vannak ilyen rajongók is, de mindig azt hittem, ezek csak pletykák. Pedig minden szó igaz. Nem értem. Miért gyűlölnek azért, mert szerelmes vagyok? Ez nekik miért jó? Tán ebben nyerik az örömüket, vagy miért? Valaki elmagyarázhatná, mert egyáltalán nem értem. Nem tettem semmi rosszat. Nem csaltam meg Niallt, nem szidtam egyik rajongót sem, akkor ők hogyan jönnek ahhoz, hogy tönkretegyék a szerelmem? Nem csoda, hogy egyesek inkább titokban találkoznak. Úgy legalább kikerülik ezeket a dolgokat, míg a kapcsolatuk olyan szilárd nem lesz, hogy ellenáll egy-két tucat ilyesfajta "kedves" szavaknak.
-Sajnálom Lucy! Nem akartalak felidegesíteni, de gondoltam jobb ha tudod, mert nem kell nekik túl sok idő, hogy megtudják, hol laksz. Jobb, ha fel vagy készülve. -Blake magához ölelt. -Sajnálom, de nekem mennem kell, mert nemsokára Peterrel találkozom.
-Rendben. Szia! -integettem utána, majd kisétált.
Én is kimentem az utcára és ott vártam, hogy a szöszi megjöjjön. Szükségem volt egy kis levegőre. Nem tudtam kiverni a fejemből, amit Blake mondott. Vajon Niall is kapott már ilyen leveleket? Én mennyi ideig vagyok még védett? Más sem hiányzik, minthogy halmokban álljanak ezek a "bókok"...
Alig pár perc elteltével már az ír manó ott is volt értem. Próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Egy mosolyt erőltettem arcomra. Igaz, inkább vicsorgásként hatott, de a szándék a lényeg. Mostanság nemigen megy a megjátszás, pedig régen vérprofi voltam belőle. Ahogy ott csöndben, a lábaimat bámulva ott ültem, Niall valószínűleg megérezte, hogy valami nagyon nincs rendben.
-Lucy, jól vagy? -aggódva a kezemért nyúlt.
-Persze. -vágtam rá halkan. -Vagyis...
-Vagyis? Kicsim, nekem bármit elmondhatsz. -győzködött.
-Niall, kaptál már olyan leveleket, amelyekben megkértek, hogy szakíts velem? -nem kerülgettem a kását. A szöszi arca elkomorodott. Szavak nélkül is egyértelművé vált a válasza.
-Honnan tudsz róluk?
-Szóval igaz? Tényleg kaptál? -faggattam. Niall bólintott.
A gyomrom összeszorult. Torkomban egy hatalmas gombóc akadályozott a légzésben. Szemeim éreztem, ahogy egyre nedvesebbé vállnak, majd végül egy-egy könnycsepp hagyta el őket. Elárvultnak és magányosnak érzetem magam.
-Miért nem mondtad el? -kérdeztem egy kis habozás után.
-Mert nem akartam, hogy megtudd. Nem akartam ezt. -a könnyeire mutatott. -Azt szeretném, ha mosolyognál és boldog lennél. Rémes érzés sírni látni téged. -megfogta a kezem, majd leállt az út szélén.
-Mit fogsz most tenni? Szakítasz velem? -a valaha volt egyik legnehezebb kérdést tettem fel. Rettegtem a választól.
-Nem. Sosem fogok veled szakítani. Megígérem. Nem számít, mit írnak. Én szeretlek és szeretni is foglak.
-De...ők a rajongóid.
-Ha valóban a rajongóim, akkor örülnek annak, ha én is örülök. Én viszont akkor vagyok boldog, ha téged mosolyogni látlak. -a hajamba túrt, majd lassan megcsókolt.
Fogalmam sincs, mi igaz abból amit mondott, de nem érdekel. Szeretem és ha bele is gebedek, sem hagyom, hogy bárki is kettőnk közé álljon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése