-Persze. Még sosem aludtam ilyen jól. -kissé elpirultam.
-Nem megyünk el valamerre? Sétálni vagy bármi. -vetette fel és a nappaliba vezetett, ahol már a több srác kényelmesen reggelizett. Zavart mosoly ült ki az arcomra.
-Sziasztok! Jó étvágyat! -a hajamba túrtam, majd ráharaptam az alsó ajkamra. Niall leült a fotelbe, természetesen engem is rántott magával.
Ehhez még hozzá kell szoknom. David sosem csinált ilyet. Ha nagyon romantikus hangulatában volt, leültünk egymás mellé és esetleg megfogta a kezem. Ennyivel le is rendezte a dolgot. Viszont, ha bárki is volt rajtunk kívül, még csak egy kanapéra sem ülhettünk. Ezzel állandóan kiakasztott.
-Akkor hova menjünk? -ismételte meg ajánlatát.
-Mondjuk a partra. Olyan rég jártam arra utoljára. -szemeibe néztem, majd hozzá bújtam. Louis, mintha moziba lenne, folyamatosan minket bámult. Magamon éreztem perverz pillantásait. Szerencsére ezt a szöszi is észrevette és villámokat szóró szemekkel a kis répaimádóra nézett. -Viszont, előtte fel megyünk hozzám? Át kellene öltöznöm. -zavartan mosolyogtam.
-Mért? Nem kényelmes a pólómban és a gatyámban? -kétségbeesetten vizslatott.
-Nem erről van szó, te buta! Egyszerűen csak a saját ruhámat szeretném felvenni. Amúgy is az emberek kissé furcsán néznének rám, ha a te cuccaidban látnának meg. -szőke tincseibe túrtam. Szemmel láthatóan nagyon élvezte.
-Jó rendben, de én választom ki, hogy mit vegyél fel. -felsóhajtottam, valamint bólintottam.
-Rendben, de akkor menjünk! -felálltam és felhúztam a fotelből.
Boldogan szökkent fel az emeletre, hogy felöltözzön. Míg ő öltözött én a srácokkal folytattam komoly eszmecserét. Olyan fontos témákról beszéltünk, hogy a répa vagy a tükör a jobb. A két fiú majdnem egymásnak esett, mikor érvelni kezdtek. Elvégre így jó az érvelés. Miután a két idióta lenyugodott és képesek voltak újra normál hangerőn megszólalni, faggatni kezdtek az éjszakáról. Azonnal felcsillant szemükben a szemtelen perverzség fénye. Különösen Louiséban. Hiába magyaráztam neki, hogy semmi sem történt, mintha a falnak beszélnék. Egyik fülén be a másikon ki. Az egyetlen szó amit meghallott, az az volt, hogy "összebújtunk". Neki ez annyit jelentett, tuti lefeküdtünk egymással. Elég gáz volt magyarázkodni, pláne mikor Hazz is rákezdett. Rosszabbak voltak, mint a paparazzók. Minden egyes mondatban keresték a hibát, ellentmondást, perverzséget. Bármi két értelmű szót meghallottak, faggatózni kezdtek az érdekes részekről. Javíthatatlan perverzek.
Niall leviharzott a lépcsőn, ezzel mentett meg a fiúk zavarba ejtő kíváncsiságától.
-Minden rendben? -aggódva kémlelte tekintetem, majd a többiekre nézett. Arcukon pimasz kisfiús mosoly ült.
-Persze. Minden oké. -villantottam meg fehér fogaimat. Niall megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
-Akkor mehetünk? -összekulcsoltuk ujjainak. Bólintottam és megindultunk a kocsihoz.
Pár percnyi autózás után, már a házunk előtt is álltunk. Amint ránéztem, éreztem, valami baj van. Collin kocsija az udvarban állt.
Ezzel még nem volt semmi gond, de akkor miért volt kifestve a visszapillantója rózsaszínre? Remélem nem rendeztek bulit a megkérdezésem nélkül. Mikor ez a két srác elszabadul és részeg, jobb rettegni tőlük. Többféle részeg van. Egyesek sírnak, mások idegesek, mérgesek lesznek. Vannak akik boldogak és mindenen röhögnek. Míg másokból kihozza a vad, táncos ént. Néhányan ragaszkodóak lesznek és szerelmet vallanak minden második embernek. Viszont Jack és Collin egyik kategóriába sem tartozik. Mikor ők részegek, a buli teljesen beindul. Nagyon megvadulnak. Mindenkivel kikezdenek, amiből általában verekedés szokott kitörni. Szóval nagyon remélem, nem volt itt házibuli.
Niallra néztem, majd berohantunk a házba. Körbenéztem és beigazolódott a gyanúm. Idegesen a hajamba túrtam. Szemügyre vettem a körülöttem hányódó dolgokat.
Cigi, óvszer, piás üvegek. Király. Collinék műsorvezetők lehetnének, a Hogyan tegyük tönkre a másik romantikus napját?. Biztosan nyerő adás lenne. Persze, szerencsétlen áldozatok nem díjaznák. Na jó, ideje lesz megkeresnem ezt a két idiótát. Tuti, hogy olyan másnaposak, hogy még azt sem tudják hányadikán van elseje. Megfojtom őket. Nincs azzal baj, ha buliznak, de ne itt, vagy legalább kérdezzenek meg. Szerencse, hogy Daisy és anya még nem ért haza, mert tuti többet nem jöhetnének el a srácok.
Felsóhajtottam, majd az emelet felé mentem. Niall végig követett. Vigyázott rám. Látszott rajta, nem hitte volna, hogy Jackék ilyen bulit fognak csapni. Benyitottam a vendég szobába. Ami ott fogadott, az még engem is sokkolt. Pedig már nem egyszer láttam totál részegen a srácokat. Körülbelül 5 lány feküdt a földön, teljesen kiütve. További 3 lány osztozott a srácok ágyán, míg ők a szoba különböző pontjain csajok hadával álmodoztak. Elszakadt a cérna.
Sok mindent eltűrök, de ezt nem. Nem tolerálom, ha valaki itt csap fel prostinak. Oké, hogy ittak, de ez egy kicsit túlzás. Körülbelül 10 lány volt ott, legtöbbjük hiányos öltözetben.
Niallt eltuszkoltam, míg én rendet termettem. Bementem és becsaptam magam mögött az ajtót. A zaj hatására, azonnal üveges tekintetek sokasága meredt rám.
-Aranyaim, most azonnal kapjatok fel magatokra valamit és húzzatok el míg szépen kérem! -mutattam az ajtóra. A lányok csak nevettek, de Collin idegesen felpattant. Tudta, nem viccelek.
-Azt hiszem, jobb lenne ha mennétek. -segített. Így próbálta jóvá tenni bűnét. Nem sok sikerrel. Mikor már Jack is reagált, a lányok rájöttek, igazunk van. Gyorsan összepakoltak és eltűntek. Amint kiléptek az ajtón, a két unokatestvérem heves mentegetőzésbe kezdett.
-Lucy nézd, sajnáljuk, oké? Hülyék voltunk. Nem fordul elő többé. -Collin megfogta a kezem, de elrántottam.
-Nem kell sajnálnotok. Már úgyse számít. Ami történt, megtörtént. Szarul esik, de valahogy túl élem. De ha bármi is eltűnt, vagy megsérült, többé nem állok veletek szóba. Most pedig, szellőztessetek ki és feküdjetek vissza. Brutálisan másnaposak vagytok mind a ketten. -megöleltem őket, majd visszatértem a földszintre, ahol már az én hercegem szorgosan takarított.
-Nem kell ám ezt csinálnod. Majd megcsinálom, vagy hívok takarítókat. -próbáltam kezéből kikapni a szemeteszsákot, de nem engedte.
-Szívesen segítek. Így gyorsabb. Valamint, minél hamarabb végzünk, annál hamarabb lehetünk újra együtt. -megölelt majd lágyan megcsókolt.
-Mit tettem, hogy téged kaptalak? -jegyeztem meg halkan. Nem vártam választ, inkább visszatértem a munkához.
Rájöttem, mindegy mit csinálsz, ha azzal csinálhatod akit szeretsz. Sosem gondoltam volna, hogy a világ legromantikusabb dolga a takarítás lesz. Igaz, szerintem senki sem hitte volna. És mégis. Megtudtam, hogy Niall a szemétből nagyon ügyesen csinál virágot. Mások lehet undorodtak volna, de én élveztem. Nem zavart, hogy be kell piszkolnom a kezem még akkor sem, ha egyébként nem a kedvenc elfoglaltságom a takarítás. Pláne ha mások után kell. A szöszi mellett, viszont élveztem. Önmagunk lehettünk. Vagy ötször megkergetett, mialatt "dolgoztunk". A végére már az agyunkra ment a sok szemét, így dobálózni kezdtünk vele. Pont, mint két ovis. De egy kapcsolatnak erről kell szólnia, nem? A lényege, hogy jól érezd magad a másikkal, még akkor is, ha ilyen hülyeséget csinálsz.
Amint befejeztük a munkát, valamint átöltöztem, már indultunk is. A poharak elmosogatását hagytuk egyedül csak Collinékra. Ennyit ők is igazán megtehetnek. Így támogatva a szerelmet. Kocsival lementünk a Temze partjára. Már ment le a nap.
-Sajnálom, hogy így elhúzódott. -a hajamba túrtam és a földet kezdtem bámulni. Niall az államnál fogva felemelte fejem.
-Nagyon jól éreztem magam. Lényegében együtt voltunk. Egyébként meg megértelek. A család az első. -szorosan hozzábújtam. -Ha már így a családnál tartunk -eltolt, de csak, hogy a szemembe nézhessen. -szeretnélek bemutatni a szüleimnek. Szeretném, ha megismernétek egymást. Na mit szólsz? -villantotta meg ellenállhatatlan mosolyát. Beleharaptam az alsó ajkamba.
-Nagyon örülnék neki. -az ölébe ugrottam, majd megcsókolt.
Miután letett, tovább folytattuk sétánkat. Nem sokkal később egy kis kerítéshez értünk. A rácson ezernyi lakat és szerelmes üzenet csüngött. Niallal összemosolyogtunk. Azonnal tudtam, egyre gondolunk. Nem messze egy árust pillantottunk meg. Az ír manó felkapott és az ölében vitt oda. Hosszas tanakodás után végül egy szív alakú lakat mellett döntöttünk. Az eladó valószínűleg felismert minket, mert önelégült vigyorral nyújtotta át a kis ketyerét. Még ott a boltban ráírtuk a nevünket. Lucy+Niall 4ever!! A másik felére Niall írt pár sort, amit nem hagyott megnézni. Azt mondta, ha majd elmegy turnézni, azt szeretné, hogy olvassam el. Nagyon kíváncsivá tett. Bárhogy próbálkoztam, nem tudtam meglesni az üzenetet.
Visszasiettünk a lakattengerhez. Pár percnyi keresgélés után megtaláltuk az ideális helyet szerelmünk jelképének. Egy olyan kis zugot választottunk, ahol bármikor meg tudjuk majd nézni, ha egy kis emlékeztetőre lenne szükségünk. Rázártuk, majd mind a ketten megpusziltuk a kulcsot, amit Niall ezek után a Temzébe hajított. Visszamentünk és tanulmányoztuk a régi lakatokat. Próbáltunk rájönni, vajon mikor kerülhettek ide. Néhány már a rozsda martalékává vált, míg volt, ami újként ragyogott kora ellenére.
-Egy nap majd az unokáinkkal itt fogunk sétálni és megmutatjuk nekik, hogy igenis létezik örök szerelem. -törte meg a csendet az ír manóm.
-Igen. Minden bizonnyal így lesz. -hozzábújtam és úgy néztük tovább a naplementét.
-Lucy!
-Igen? -felpillantottam.
-Nem sokára kezdődik a turné. Szeretném, ha ezt az öt napot együtt töltenénk. Szeretném, ha ez az öt nap felejthetetlen lenne. -szorosabban fogta kezem. Aggodalom futott végig rajtam.
-Minden rendben? -pillantásait vizsgáltam. Elmosolyodott.
-Persze. Minden a legnagyobb rendben. Ne aggódj! -beletúrt hajamba, majd hosszan, érzékien megcsókolt.
-Nem lenne kedved, ma nálam maradni? -vetettem fel hirtelen felindulásból. A szöszi bólintott.
Újabb nagyszerű nap van a hátunk mögött. Szörnyű belegondolni, hogy öt nap és fogalmam sincs mi lesz. Elkezdődik a turné. Remélem ez nem áll majd közénk. Nem! Ebben biztos vagyok. Bármi is történjen, megvárjuk egymást. Várni fogunk a másikra. Erről a gyűrű és a lakat is tanúskodik. Nincs akkora távolság ami kettőnk köz tudna férkőzni. A harmadik személyben pedig nem hiszek. Nem minden kapcsolatban kerül elő egy titkos volt szerelem, ami mindent felkavar. Ha másoknál az örök feledés homályába kerül, nálunk miért jönne elő? Semmi sem állhat kettőnk közé és kész. Kíváncsi vagyok, vajon szeretni fognak Niall szülei? Szeretném elnyerni a szimpátiát. De ezért mit kéne tennem? Talán...
-Akkor hova menjünk? -ismételte meg ajánlatát.
-Mondjuk a partra. Olyan rég jártam arra utoljára. -szemeibe néztem, majd hozzá bújtam. Louis, mintha moziba lenne, folyamatosan minket bámult. Magamon éreztem perverz pillantásait. Szerencsére ezt a szöszi is észrevette és villámokat szóró szemekkel a kis répaimádóra nézett. -Viszont, előtte fel megyünk hozzám? Át kellene öltöznöm. -zavartan mosolyogtam.
-Mért? Nem kényelmes a pólómban és a gatyámban? -kétségbeesetten vizslatott.
-Nem erről van szó, te buta! Egyszerűen csak a saját ruhámat szeretném felvenni. Amúgy is az emberek kissé furcsán néznének rám, ha a te cuccaidban látnának meg. -szőke tincseibe túrtam. Szemmel láthatóan nagyon élvezte.
-Jó rendben, de én választom ki, hogy mit vegyél fel. -felsóhajtottam, valamint bólintottam.
-Rendben, de akkor menjünk! -felálltam és felhúztam a fotelből.
Boldogan szökkent fel az emeletre, hogy felöltözzön. Míg ő öltözött én a srácokkal folytattam komoly eszmecserét. Olyan fontos témákról beszéltünk, hogy a répa vagy a tükör a jobb. A két fiú majdnem egymásnak esett, mikor érvelni kezdtek. Elvégre így jó az érvelés. Miután a két idióta lenyugodott és képesek voltak újra normál hangerőn megszólalni, faggatni kezdtek az éjszakáról. Azonnal felcsillant szemükben a szemtelen perverzség fénye. Különösen Louiséban. Hiába magyaráztam neki, hogy semmi sem történt, mintha a falnak beszélnék. Egyik fülén be a másikon ki. Az egyetlen szó amit meghallott, az az volt, hogy "összebújtunk". Neki ez annyit jelentett, tuti lefeküdtünk egymással. Elég gáz volt magyarázkodni, pláne mikor Hazz is rákezdett. Rosszabbak voltak, mint a paparazzók. Minden egyes mondatban keresték a hibát, ellentmondást, perverzséget. Bármi két értelmű szót meghallottak, faggatózni kezdtek az érdekes részekről. Javíthatatlan perverzek.
Niall leviharzott a lépcsőn, ezzel mentett meg a fiúk zavarba ejtő kíváncsiságától.
-Minden rendben? -aggódva kémlelte tekintetem, majd a többiekre nézett. Arcukon pimasz kisfiús mosoly ült.
-Persze. Minden oké. -villantottam meg fehér fogaimat. Niall megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
-Akkor mehetünk? -összekulcsoltuk ujjainak. Bólintottam és megindultunk a kocsihoz.
Pár percnyi autózás után, már a házunk előtt is álltunk. Amint ránéztem, éreztem, valami baj van. Collin kocsija az udvarban állt.
Niallra néztem, majd berohantunk a házba. Körbenéztem és beigazolódott a gyanúm. Idegesen a hajamba túrtam. Szemügyre vettem a körülöttem hányódó dolgokat.
Cigi, óvszer, piás üvegek. Király. Collinék műsorvezetők lehetnének, a Hogyan tegyük tönkre a másik romantikus napját?. Biztosan nyerő adás lenne. Persze, szerencsétlen áldozatok nem díjaznák. Na jó, ideje lesz megkeresnem ezt a két idiótát. Tuti, hogy olyan másnaposak, hogy még azt sem tudják hányadikán van elseje. Megfojtom őket. Nincs azzal baj, ha buliznak, de ne itt, vagy legalább kérdezzenek meg. Szerencse, hogy Daisy és anya még nem ért haza, mert tuti többet nem jöhetnének el a srácok.
Felsóhajtottam, majd az emelet felé mentem. Niall végig követett. Vigyázott rám. Látszott rajta, nem hitte volna, hogy Jackék ilyen bulit fognak csapni. Benyitottam a vendég szobába. Ami ott fogadott, az még engem is sokkolt. Pedig már nem egyszer láttam totál részegen a srácokat. Körülbelül 5 lány feküdt a földön, teljesen kiütve. További 3 lány osztozott a srácok ágyán, míg ők a szoba különböző pontjain csajok hadával álmodoztak. Elszakadt a cérna.
Sok mindent eltűrök, de ezt nem. Nem tolerálom, ha valaki itt csap fel prostinak. Oké, hogy ittak, de ez egy kicsit túlzás. Körülbelül 10 lány volt ott, legtöbbjük hiányos öltözetben.
Niallt eltuszkoltam, míg én rendet termettem. Bementem és becsaptam magam mögött az ajtót. A zaj hatására, azonnal üveges tekintetek sokasága meredt rám.
-Aranyaim, most azonnal kapjatok fel magatokra valamit és húzzatok el míg szépen kérem! -mutattam az ajtóra. A lányok csak nevettek, de Collin idegesen felpattant. Tudta, nem viccelek.
-Azt hiszem, jobb lenne ha mennétek. -segített. Így próbálta jóvá tenni bűnét. Nem sok sikerrel. Mikor már Jack is reagált, a lányok rájöttek, igazunk van. Gyorsan összepakoltak és eltűntek. Amint kiléptek az ajtón, a két unokatestvérem heves mentegetőzésbe kezdett.
-Lucy nézd, sajnáljuk, oké? Hülyék voltunk. Nem fordul elő többé. -Collin megfogta a kezem, de elrántottam.
-Nem kell sajnálnotok. Már úgyse számít. Ami történt, megtörtént. Szarul esik, de valahogy túl élem. De ha bármi is eltűnt, vagy megsérült, többé nem állok veletek szóba. Most pedig, szellőztessetek ki és feküdjetek vissza. Brutálisan másnaposak vagytok mind a ketten. -megöleltem őket, majd visszatértem a földszintre, ahol már az én hercegem szorgosan takarított.
-Nem kell ám ezt csinálnod. Majd megcsinálom, vagy hívok takarítókat. -próbáltam kezéből kikapni a szemeteszsákot, de nem engedte.
-Szívesen segítek. Így gyorsabb. Valamint, minél hamarabb végzünk, annál hamarabb lehetünk újra együtt. -megölelt majd lágyan megcsókolt.
-Mit tettem, hogy téged kaptalak? -jegyeztem meg halkan. Nem vártam választ, inkább visszatértem a munkához.
Rájöttem, mindegy mit csinálsz, ha azzal csinálhatod akit szeretsz. Sosem gondoltam volna, hogy a világ legromantikusabb dolga a takarítás lesz. Igaz, szerintem senki sem hitte volna. És mégis. Megtudtam, hogy Niall a szemétből nagyon ügyesen csinál virágot. Mások lehet undorodtak volna, de én élveztem. Nem zavart, hogy be kell piszkolnom a kezem még akkor sem, ha egyébként nem a kedvenc elfoglaltságom a takarítás. Pláne ha mások után kell. A szöszi mellett, viszont élveztem. Önmagunk lehettünk. Vagy ötször megkergetett, mialatt "dolgoztunk". A végére már az agyunkra ment a sok szemét, így dobálózni kezdtünk vele. Pont, mint két ovis. De egy kapcsolatnak erről kell szólnia, nem? A lényege, hogy jól érezd magad a másikkal, még akkor is, ha ilyen hülyeséget csinálsz.
Amint befejeztük a munkát, valamint átöltöztem, már indultunk is. A poharak elmosogatását hagytuk egyedül csak Collinékra. Ennyit ők is igazán megtehetnek. Így támogatva a szerelmet. Kocsival lementünk a Temze partjára. Már ment le a nap.
-Sajnálom, hogy így elhúzódott. -a hajamba túrtam és a földet kezdtem bámulni. Niall az államnál fogva felemelte fejem.
-Nagyon jól éreztem magam. Lényegében együtt voltunk. Egyébként meg megértelek. A család az első. -szorosan hozzábújtam. -Ha már így a családnál tartunk -eltolt, de csak, hogy a szemembe nézhessen. -szeretnélek bemutatni a szüleimnek. Szeretném, ha megismernétek egymást. Na mit szólsz? -villantotta meg ellenállhatatlan mosolyát. Beleharaptam az alsó ajkamba.
-Nagyon örülnék neki. -az ölébe ugrottam, majd megcsókolt.
Visszasiettünk a lakattengerhez. Pár percnyi keresgélés után megtaláltuk az ideális helyet szerelmünk jelképének. Egy olyan kis zugot választottunk, ahol bármikor meg tudjuk majd nézni, ha egy kis emlékeztetőre lenne szükségünk. Rázártuk, majd mind a ketten megpusziltuk a kulcsot, amit Niall ezek után a Temzébe hajított. Visszamentünk és tanulmányoztuk a régi lakatokat. Próbáltunk rájönni, vajon mikor kerülhettek ide. Néhány már a rozsda martalékává vált, míg volt, ami újként ragyogott kora ellenére.
-Egy nap majd az unokáinkkal itt fogunk sétálni és megmutatjuk nekik, hogy igenis létezik örök szerelem. -törte meg a csendet az ír manóm.
-Igen. Minden bizonnyal így lesz. -hozzábújtam és úgy néztük tovább a naplementét.
-Lucy!
-Igen? -felpillantottam.
-Nem sokára kezdődik a turné. Szeretném, ha ezt az öt napot együtt töltenénk. Szeretném, ha ez az öt nap felejthetetlen lenne. -szorosabban fogta kezem. Aggodalom futott végig rajtam.
-Minden rendben? -pillantásait vizsgáltam. Elmosolyodott.
-Persze. Minden a legnagyobb rendben. Ne aggódj! -beletúrt hajamba, majd hosszan, érzékien megcsókolt.
-Nem lenne kedved, ma nálam maradni? -vetettem fel hirtelen felindulásból. A szöszi bólintott.
Újabb nagyszerű nap van a hátunk mögött. Szörnyű belegondolni, hogy öt nap és fogalmam sincs mi lesz. Elkezdődik a turné. Remélem ez nem áll majd közénk. Nem! Ebben biztos vagyok. Bármi is történjen, megvárjuk egymást. Várni fogunk a másikra. Erről a gyűrű és a lakat is tanúskodik. Nincs akkora távolság ami kettőnk köz tudna férkőzni. A harmadik személyben pedig nem hiszek. Nem minden kapcsolatban kerül elő egy titkos volt szerelem, ami mindent felkavar. Ha másoknál az örök feledés homályába kerül, nálunk miért jönne elő? Semmi sem állhat kettőnk közé és kész. Kíváncsi vagyok, vajon szeretni fognak Niall szülei? Szeretném elnyerni a szimpátiát. De ezért mit kéne tennem? Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése