Amint megvirradt a buli napja, majd kicsattantam az energiától. Mivel ez az egész teljesen titkos volt, azt az utasítást kaptam, hogy ne merészeljek Niall-lal beszélni, mert tuti kikotyogom majd.
Milyen gonosz feltételezés. Nem is vagyok pletykás. Na jó egy kicsit az vagyok, de ha titokról van szó, akkor hallgatok, mint a sír. Azt sem kotyogtam eddig még ki, hogy Shei egy rózsaszín, szőrös bilincset kapott szülinapjára, amit aztán később megtaláltam Collin ágya alatt. Még csak meg sem említettem ezt senkinek, pedig annyi gonosz viccet találtam ki hozzá. Csoda, hogy nem sütöttem el valamelyiket.
Annyi mázlim azért volt, hogy pont a buli előtt "vesztünk össze" a szöszivel, így elég volt, ha eljátszom a sértődött hercegnőt és már titokban is maradt ez az egész buli dolog.
Megpróbáltam eltölteni valahogy a napomat, ezért még egyszer utoljára leellenőriztem mindent a klubban, hogy ne érjen semmi meglepetést. Mivel elég sokakat hívtunk meg, nehéz volt megoldani a titkolózást. Szerencsére semmi sem lehetetlen mindaddig, míg valaki ki nem twitteli. Imáim meghallgattak, mert ez nem következett be. Teljes titokba burkolózva készítettünk elő mindent a szöszire várva.
Mivel Niall ideje nagy részét Liammel tölti, így az elterelés is az ő vállát nyomta. Az ő feladatai közé tartozott továbbá az, hogy Niallt a megadott időben idehozza valamiféle indokkal. Ez esetben nem volt nehéz kitalálni egy okot: én kidobtam, ezért leisszák magukat a sáros földig.
Az egész napos semmittevéstől teljesen kikészültem. Alig vártam, hogy a nap nyugovóra térjen és megkezdődjék a vadászat a fotók után.
A kezdés előtt órákkal beköltöztem a fürdőbe. Lezuhanyoztam és hajat is mostam. Hajsütőmmel röpke fél óra alatt sikerült begöndörítenem. Ennek a műveletnek a jobb fülem, és pár ujjam szenvedte el kárát.
Mivel a buli témája a rablók, gyilkosok, a sötétség, így szinte kötelező volt a fekete-fehér viselet. Én egy csíkos nadrágot, hasközépig érő pólót és egy fekete kabátot kaptam magamra. Táskámba beletömtem kedvenc sapimat is, amiben úgy néztem ki mint egy sittes manó. Igazán vicces volt.
Mia a megbeszélt időpontba jött értem. Rajta egy fekete rövidnadrág, alatta egy fekete cicanaci és egy szintén fekete fölső volt. Ajkait vörös rúzzsal emelte ki, amitől vadítóan dögössé változott.
A klub már rég nem volt üres, mire odaértünk. A vendégek nagy része már jóval előttünk megjött. A bejárat mellett mindenkiről készítettünk képet, amiket Blake az irodában -egy emelettel följebb- folyamatosan nyomtatott. Minden jelenlevő kapott a nyakába egy bilétát, amin rajta volt a képük és alatta pedig a keresztnevük vagy a becenevük, attól függ ki mit akart ráíratni.
Amint beléptünk velünk is végigjátszották ezt a procedúrát. Élveztem. Pár perccel később már a kezembe is nyomták, így csatlakozhattam a többiekhez. Ez a kép nem csak a játékhoz kellett, hanem a későbbi buliba is ez a belépő.
-Sziasztok! -léptem oda az ismerős csapathoz. Egy hatalmas körben álltunk. Shei, Mia, Hazza, Louis, Zayn, Collin és persze Jack sem maradt ki. Mindenki szorosan magához ölelt.
Ahogy megláttam Collint és Shiet, a szívem repdesni kezdett. Felemelő érzés volt tudni, még mindig együtt vannak és szeretik egymást. Ezt nem féltek kimutatni. Folyamatosan ölelgették, puszilgatták egymást.
-Szeretném nektek bemutatni a barátnőmet, Eleanort. -törte meg a csendet Lou.
-Sziasztok! -a lány félve intett felénk.
Már régóta együtt vannak, de most először találkozok vele élőben. Rengeteg kép van fent róla a neten. Itt-ott elindult mindenféle bugyuta pletyka kilétéről, de ezeken mindig csak röhögtem. Most, hogy itt áll előttem, még sokkal szimpatikusabb lett nekem. Nagyon kedvesnek tűnik.
-Szia! A nevem Lucy, ő itt pedig Mia és az akit éppen felfal a barátja, Sheila, de hívd csak Sheinek. -kezet ráztunk, majd elnevettük magunkat.
-Már rengeteget hallottam rólatok, illetve a dalaitokról. Imádom a zenéteket. Igazán csajos, de ugyanakkor, erős, kitartó és bátor. -jegyezte meg még mindig egy kicsit félve. Elmosolyodtam.
-Köszi. Örülök, ha így gondolsz ránk. Én is nagyon sokat hallottam, olvastam már rólad. -közelebb léptem hozzá. -Most elárulok egy titkot, a rajongód vagyok. -suttogtam fülébe.
Valószínűleg nem voltam elég halk, mert körülöttünk mindenkiből kitört a röhögő görcs.
-Ez nem vicc! Én most komolyan beszélek! -csattantam fel, mire még inkább nevettek. A komolyságom ismét tanúbizonyságot tett magáról. Kb. 2,7 másodpercig bírtam a pókerarcot, majd én is csatlakoztam a nevetésláncba.
Hirtelen egy kocsi hangos motorzaja rázta meg a klubot. Mindenki tudta, mi következik. A vendégek áradata egy emberként menekült búvóhely után kutatva. Nem voltam valami kreatív, így az egyik fotel alatt húztam meg magamat. A lábaimat a nyakamba kellett pakolnom. Úgy éreztem magam, mint egy konzerves hal, akit belepasszíroznak egy aprócska kis fém tartóba.
Niall baktatott le a lépcsőn. Teljes volt a csend. Még a szívverésének szabályos ritmusát is ki lehetett venni. Nagyot nyeltem. Szétnéztem, arcok után kutatva. Amint találtam szemkontaktust, bólintottam.
Egy, kettő, három...UGRÁS!
-MEGLEPETÉS! -ordítottuk egyszerre mindannyian. Niall arcán a döbbenet és az öröm egyszerre volt jelen. A nyakába ugrottam.
-Sajnálom, hogy nem beszéltem veled, de féltünk attól, hátha kikotyogom a bulidat. -azonnal elnézést kértem, mert a bűntudat már olyan erősen emésztett, hogy azt hittem, összeesek.
A szöszi szorosan körbefont karjaival. Mintha egy örömkönny csordult volna végig arcán.
-Az a fontos, hogy most itt vagy. -suttogta fülembe, miközben tovább ölelgetett.
Mikor végre ismét a saját lábamon álltam és a derekam körül sem volt senkinek a karja, ismertettem a játékszabályokat. Felpattantam a bárpultra. Ha valaki csak ennyit látna, tuti sztriptíztáncosnak nézett volna.
-Mint látjátok, mindenki nyakában ott lóg egy kép saját magáról. -az enyémet a magasba emeltem szemléltetésként. Olyan volt, mintha éppen egy csapat lázadót buzdítanék. Katnissnek éreztem magamat. -A szabály egyszerű: szerezd meg az összes fotót! Hogyan? Erre már nektek kell rájönnötök! Szövetkezzetek, vagy dolgozzatok egyedül. Támadhattok nyíltan, de akár az árnyak közül is lecsaphattok! A lényeg az, hogy addig éltek, míg a képek rajtatok. Ha meghaltál, gyere vissza ide és jelentkezz le! A gyilkolászás után itt lesz egy buli, ahova a belépőtök a kép lesz. Itt majd kaptok a régi helyett egy újat. -visszaakasztottam a nyakamba. Sétálni kezdtem a pulton. -Ha megölnek és van nálatok kép, azt kötelesek vagytok átadni a gyilkosodnak. Ja és még valami, a blokkból kilépni tilos, de az éttermek, hotelek, házak mind a játszótér részei. -az ajtóra mutattam. -Tíz percetek van felszívódni. Egészkor kezdünk. Addig senki sem ölhet. -elmosolyodtam. -Kezdődjék a játék! -üvöltöttem és leugrottam a padlóra.
Mindenki szeme csillogott az izgalomtól.
Kissé mazoista és szadista egy játékot találtunk ki, de ezt legalább majd élvezik. Pláne így a szürkületben.
Hátulról valaki elkapta derekamat.
-Tudod, hogy nagyon félelmetes tudsz lenni? -kacéran suttogott fülembe Niall. Kitéptem magam karjai közül.
-Tudod, hogy ki foglak nyírni, igaz? -elővettem ördögi vigyoromat.
-Vigyázz, nehogy te légy az első áldozat. -vágott vissza.
-Ugyanezt kívánom neked is. -ajkainkat összetapasztottuk, majd kifutottam az ajtón.
Öt perc és kezdünk. Izgalmas este elé nézünk.
Befutottam egy sötét, árnyékokkal szabdalt kis résbe két ház közé. A pincelejáratnál húztam meg magamat.
És indul!
Néhány percig némán vártam. Figyeltem és füleltem. Próbáltam meghallani, ahogy lihegve rohannak el a közelemben. Elég gyorsan megtaláltam első áldozatomat. Nem volt elég körültekintő és túl közel jött a lépcsőkhöz, ahol én pihentem. Sajnos, vagy inkább szerencsére, észrevettek, mikor kiugrottam és egy könnyed mozdulattal elkoboztam a képeit.
-Bocsesz. -mosolyogtam rá, mert szemeivel legszívesebben felnyársalt volna.
Pár srác iramodott utánam. Végigfutottam a kikövetett részen, de egy kerítés állta utamat. Könnyed mozdulattal másztam át rajta azok után, hogy Sheit egyszer már megszöktettük otthonról.
Elég kitartóan üldöztek, így egy étterembe menekültem. A finom, előkelően kiöltözött hölgyek és urak gyűrűjében nagyszerűen mutattunk mi, akik mintha csak egy CSI részből ugrottunk volna ki. Egy üres asztal alatt bújtam meg. Láttam ahogy a hatalmas fekete cipőikkel megálltak mellettem.
Ennyire nem lehettek ostobák.
Mégis azok voltak. Lehajoltak, így szabad prédává váltak. Gyors mozdulatokkal téptem ki nyakukból a fotókat. Mikor már mindet megszereztem, kimásztam az asztal alól. Tudtam, nem maradhatok sokáig, mert Niall minden bizonnyal hajtóvadászatot folytat utánam.
Alig intéztem el 6 embert és máris több mint 50 kép pihent zsebemben. Gyorsan átnéztem.
Niall nincs köztük.
Kimentem az utcára. Teljes nyugalommal sétáltam, pedig minden okom megvolt a paranoiás viselkedésre. Mégis valahogy az éjszaka leple alatt nem rettegtem annyira.
Egy autó mögött megreccsent egy ág. Tudtam mit jelent. Rohanni kezdtem. Egy szállodába vezetett utam. A lifthez rohantam. Gyorsan felküldtem a harmadik emeletre, míg én az egyik -a hotel túloldalán lévő- lépcsőházban felrohantam az ötödik emeletre. Kipillantottam az ablakon.
-Megvagy. -mély hang hangzott mögöttem. Talpra ugrottam.
Tovább rohantam felfelé. Hátrapillantottam.
-Te meg mit keresel itt? -lábaim megtorpantak. Nem bírtam tovább menni. -Nem szerepelsz a meghívottak közt. -szembe fordultam vele.
-Azt hittem, örülni fogsz majd nekem.
-Ez nem válasz a kérdésemre. Miért vagy itt? -éreztem, ahogy az ereim kidagadnak homlokomon.
-Már csak mi hárman vagyunk. Te, én és Niall.
-Ne tereld el a témát, csak válaszolj! -csattantam fel. -Miért kell neked mindig akkor felbukkannod, mikor jól érzem magam?
-Mert élvezem, ahogy szenvedsz. -vágta rá nyugodt hangon.
Nem tudtam tovább uralkodni a bennem őrjöngő dühön. Megpofoztam. Hiba volt. Nem véletlenül van az a mondás, hogy "Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt!". Sikerült megtapasztalnom, milyen is egy fáradt, agresszív hím.
A lépcsőnek lökött. Megfogta a hajamat. Jó erősen megmarkolta. Éreztem, hogy vagy a felét kitépi. Kínzó érzés járta át egész testemet. Sikítottam volna, de nem tudtam.
-Úgy látszik, nem értesz a szép szóból. -mélyen szemembe nézett, majd egy lökéssel elengedett. -További jó szórakozást. -beszállt a liftbe, ahonnan Niall rohant ki.
Ez az ő szülinapja. Nem láthatja rajtam, hogy mi történt. Nem és kész. Inkább mosolygok hamisan és üvöltök magamban, minthogy tönkre vágjam a szülinapját. Ennyit ő is igazán megérdemel.
Felpattantam és eszeveszett rohanásba kezdtem. A szöszi szorosan mögöttem maradt.
-Ha el akarsz kapni, jobban kell teperned! -tekintettem hátra. Arca örömtől sugárzott. Mosolya erőt adott.
Felértünk a tetőre. Kifutottam a széléhez. Lenéztem. A szél iszonyatos erővel cikázott körülöttünk.
Na innen nem lenne szerencsés leesni.
-Itt a vége. Már nem tudsz hova futni. -mondta. Szembefordultam vele.
-Akkor gyere és kapj el! -kitártam karjaimat.
Felém rohant, de kitértem. Sikerült úgy kergetnie, hogy sarokba szorított. Az egyik kéménynek ütköztem. Közel lépett hozzám. Lefogta kezeimet, majd megcsókolt. Mintha agyunk együtt gondolkodna. Ugyanabban a pillanatban téptük ki egymás nyakából a fotót.
-Ilyenkor mi van? -tette fel a kérdést, mikor felmutatta a képemet. Vállat vontam.
-Mit szólnál egy döntetlenhez? -ajánlottam, mire elmosolyodott.
-Gyere ide! -kitartotta kezeit, én pedig szorosan hozzábújtam. Tiszta libabőrös voltam a hideg szél miatt. Levette kabátját és a vállamra terítette. -Tessék, így majd nem fogsz fázni.
Hálásan pillantottam fel rá, majd a holdra. London fényei általában elnyomják a csillagokat és a holdat, de ilyenkor, ilyen magasról, tisztán kivehetők voltak.
A srác elmosolyodott, majd ajkát finoman az enyémre helyezte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése