Hogy miért jelentkezek egy újabb olyan bejegyzéssel, aminek semmi köze sincs a történet alakulásához? A válasz egyszerű, mert muszáj köszönetet mondanom. már tegnap meg akartam írni, de nem igen volt rá időm, viszont most szakítottam rá egy kicsit.
Szóval szeretném megköszönni a kommenteket és a szavazatokat is. Rengeteget jelentenek ezek nekem. :) Mikor ezeket olvasom, úgy érzem, képes vagyok megállni a lábamon, miközben elér az ár. Tudjátok, az írás számomra létszükséglet. Ha elveszik tőlem, egyszerűen megfulladok, és most ne higgyétek, hogy túlzok. Elég sok mindenen mentem keresztül az utóbbi időkben, de az írás segített. Néha pityeregtem, míg máskor nevettem. A blog szerves részemmé vált, így mikor egy kedves megjegyzést írtok, minta lelkemet simogatnátok. Tudom, kissé furán hangzik, de igaz. Ez az amit annyira köszönök.Most, hogy átléptük az 5500-at, nem hátrálok meg. Folytatni fogom mindaddig, míg ti azt nem mondjátok, elég, unalmas. Remélem ebbe megegyezhetünk. ;)
xoxo,
Luca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése