-Mit akarsz? -zord hangon kérdeztem.
A srác hátrafordult. Arcán önelégült vigyor helyezkedett el. Amint megpillantottam mintha a gyomrom tartalma a külvilágba kívánkozott volna.
-Én is örülök neked. És igen jól vagyok, kösz a kérdést. -próbált viccelődni. Nem sok sikerrel.
-Nem beszélgetni jöttem. Csak annyit mondj, miért hívtál ide és már megyek is.
-Hova sietsz ennyire? Csevegjünk egy kicsit. A múltkor úgysem volt rá alkalmunk. -a padra nézett, majd rám. Értettem a célzást, de nem mentem bele.
Persze majd pont mellette fogok ülni. Mit gondol ki ő?
-Igen akkor tényleg nem volt rá időnk. Várj! Ez kinek is a hibája? Hadd gondolkodjam. Ja megvan. A tiéd. Túlságosan is lefoglalt, hogy átszínezd a testem a kék különböző árnyalataira. -rántottam meg a vállam.
-Lucy figyelj! Sajnálom. Elvesztettem a fejem. Bocsánatot szeretnék kérni. -kezem után nyúlt, de én azonnal elkaptam.
-Megvolt? Mert ha csak ennyi, akkor mennék is. Sheila haját még helyre kell hoznom. -flegma hangon közöltem a tényeket.
-Kérlek adj még egy esélyt! Veled szeretnék lenni. -megfogta a csuklóm. Megpróbáltam elrántani, de nem engedte el.
-David, köztünk nincsen és nem is lesz semmi. Fogd fel ezt végre! -összeráncoltam a homlokom.
-Nem, míg újra nem leszel a barátnőm! -emelte fel a hangját.
-Most az egyszer elmagyarázom. Megpróbálom lassan. Jól figyelj! -szemébe néztem. -Én már nem érzek irántad semmit. Rendesen elrontottad azzal, hogy megcsaltál. De tudod, ezt köszönöm. Ez ébresztett rá, hogy már réges-régen nem érzek irántad semmit. Jelenleg boldog vagyok és szeretem Niallt. Neked is tovább kell lépned! -biztató mosolyt küldtem felé, majd elindultam hazafelé.
-Ha nem leszel a barátnőm, nem tartom be az ígéretem. A kis Daisy bánná. -kiabált utánam. Azonnal visszafordultam.
-Még van képed fenyegetőzni? -mélyen szemébe néztem.
-Csak egy utolsó esélyt kérek. -megsimogatta az arcom, de leütöttem magamról.
-Akkor én is így fogok veled tárgyalni. -keresztbe fontam a karjaim. -Ne érj hozzám, világos?
-Lucy, kérlek...
-Nem! -vágtam a szavába. -Most én beszélek és te hallgatsz! Nézz csak körbe! Ott, ott ott és ott is egy-egy testőr figyel minket. Csak egyetlen egy szavamba kerül az, hogy idejöjjenek és elvigyelek, úgyhogy én a helyedben vigyáznék a kezeddel. -néztem körbe. Ő is ezt tette. Kezét elhúzta.
-Csak blöffölsz!
-Próbáljuk ki. Üss meg! Ha blöffölök egy újabb folttal gazdagodok, de ha nem...A te gondod. -mosolyodtam el ördögien.
-Mióta vagy ilyen? -húzta fel egyik szemöldökét David.
-Mért nem tetszik? Bocsi, de nem hagyom, hogy többet zsarolj!
-De én nem zsarollak. -ellenkezett.
-Ó tényleg? Akkor az üzenet nem az, mi? -flegmán szóltam.
-Félre érted. -mentegette magát.
-Tényleg? Persze minden bizonnyal. Elvégre mindenki máshogy értelmezné azt a mondatot, hogy "Ha nem jelentesz fel, nem bántok senkit." -ismét keresztbe fontam a karjaim. Lesütötte tekintetét.
-Nem ezt akartam.
-Nem? Talán csak meg kellett volna húznod magad! A londoni lányok 90%-ának lógsz minimum egy szívességgel. Már egy csomó lányra rámásztál és nem egyet ütöttél már meg. Viszont ezek a lányok félnek tőled, így egy ilyen SMS után összepisilték a kis csipkés bugyijukat. Bocs, de én nem. Már nem, hogy miért? Fogalmam sincs. Talán csak a napsütés teszi. Nem tudom. De tetszik ez az egész.
-Ez nem így van! -szállt velem vitába.
-Ezzel a többi libát etesd kérlek! Pontosan tudom, miért léptél le annak idején. -éppen mentegetőzni kezdett volna, de nem hagytam neki. -Tudom, hogy egy szállodatulajdonos lányára másztál rá, mikor világát nem tudta. Szóval nem kell itt az ártatlant adni! Kérlek, kímélj meg! Most pedig elmegyek. -sarkon fordultam.
-Várj! -kiabált utánam.
-Ezt már egyszer eljátszottuk. -nevettem el magam, majd vállam fölött visszanéztem. -Mi van?
-Akkor most mi lesz? Velünk, vagyis velem? -kétségbeesett pillantásai hamar elértek hozzám. Igaz, szívemet nem igazán hatották meg.
-1. nincs olyan, hogy velünk vagy, hogy mi! 2. röpke 3,6 másodperc alatt lesittelnélek, de még mindig itt vagy. Vedd úgy, hogy ez volt az utolsó figyelmeztetés. Szállj le rólam, a családomról és a barátaimról. Lehet jobb lenne, ha megint elmennél egy táborba valahova Európába. Mire visszajössz talán lenyugszanak a kedélyek, de nem ígérhetek semmit. -újra utam irányába fordultam.
-Köszi Lucy! -kiabált utoljára utánam. A kezemet meglegyintettem.
Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz. Igaza volt a csajoknak, egy kis önbizalom csodákra képes. David nem az akinek mutatja magát. Igaz, hirtelen haragú, de nem rossz srác. Néha vissza kell rántani a földre. Ezt viszont a legtöbben nem merik megtenni. Pókereznem kéne. El sem hiszem, hogy tényleg bevette a testőröket. Ennyire könnyű lenne átverni, vagy csak én hazudok ilyen jól? Ki tudja. A lényeg, hogy többet nem kell tőle tartanom. Mintha más ember lennék. Nem gondoltam, hogy képes leszek szembenézni vele, pedig sikerült. Legközelebb talán majd a többi felém tornyosuló falat is ledöntöm. Egy új élet vár rám már érzem. Lehet, hogy a videóklipp tette. Mindegy. Bármi is volt, jókor jött. Így legalább Daisy is biztonságban van. Őszintén, őt féltem a legjobban. Még nem képes magát megvédeni és nem fizikai erőszakra gondolok. Könnyű befolyásolni, mert még alig látott bármit is a világból. Számára a világ tökéletes. Ez így van rendjén. Ő ezt hiszi, én pedig megpróbálom ennek a látszatát kelteni. Igaz, néha kicsit nehéz. Gyakran ütközöm kihívásokba, de ettől olyan jó.
A telefonom hirtelen megcsörrent. Rejtett szám.
-Halló? Ki az? -kíváncsian szóltam bele.
-Az előbb te nyertél, de még nincs vége. Meggondoltam magam. Inkább harcolni fogok érted. -halk kuncogás hallatszott.-Ki beszél? David te vagy az? -körbe néztem, hátha még a közelben van.
-Talán. Úgy döntöttem, mégis akarlak. Szóval az üzenet amit küldtem, újra érvénybe lépett. Amíg nem szólsz a zsaruknak, Daisy rendben lesz. -fenyegetőzött.
-Ezt már megbeszéltük. Ha nem hagysz békén, szólok a rendőrségnek. Majd ott találkozunk. -vettem fel a stílust.
-Ismersz. Ez nem használ. Vagy engedsz, vagy ráfázol. A te döntésed. Csak annyit mondok, hogy a játék elkezdődött. -elnevette magát, majd kinyomta.
Ez meg mi volt? Az előbb még teljesen másképpen beszélt velem. Kell egy terv, de nagyon gyorsan. Meg pár testőr is. Mintha David egy másik énje bukkanna néha fel. Mikor a rendes, emberi Daviddel beszélek, képesek vagyunk tisztázni a dolgokat. Viszont, mikor ez beszél, köpni-nyelni nem tudok. Miért van ez? A hideg is kiráz tőle. Na jó. Le kell nyugodnom. Csak szórakozik velem és kész.
Amilyen gyorsan csak tudtam hazarohantam.
-Sziasztok! Megjöttem. -kiáltottam fel az emeletre, ahonnan halk nevetés szivárgott le. Legalább itt minden rendben van. Felmentem a fürdőbe. Collin, Jack és Shei ott ültek a földön, kezükben egy-egy pohár pezsgő. Sheila haja szerencsére ismét visszanyerte eredeti színét. Hatalmas kő esett le a szívemről. Felpattant, majd megölelt.
-Mit? -ráncoltam össze homlokom.
-Ami miatt olyan hirtelen el kellett rohannod, hogy még a hajamat sem festetted át. -húzta száját S.
-Ja azt! Persze. Mindent elintéztem. -nevettem el magam, majd csatlakoztam a körhöz.
Igen elintéztem. 10 perccel ezelőttig én is ezt hittem. De ahogy a mellékelt ábra is mutatja, nem sikerült. David ismét nyeregben érzi magát, én pedig a padlón. Persze most ott ülök, de nem így értem. Nem tudom mi történt vagy hogy miért?! Mi változott olyan hirtelen? Előjött a híres-neves férfiönérzete? Kötve hiszem. Bármi is volt, muszáj fölé kerekednem, vagy betemet maga alá. Onnan viszont nincs kiút, bárhogy is próbálkozik az ember...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése