-Mi a baj? Jól vagy? -aggódva ugrott oda mellém Collin. Szúrós pillantásokkal tudattam vele, hogy igen jól vagyok.
-Az meg mi ott? -mutattam rá. Jack kuncogni kezdett. -Szerinted ez vicces? Óvszer volt a párnám alatt. Szerinted ez olyan jó móka? -felemeltem a hangom.
-Nyugodj meg! -csitított Collin. Megsimogatta a vállam, de elrántottam.
-Nyugodt vagyok, csak nem értem, hogyan került használt óvszer a párnám alá. -keresztbe fontam a karjaim és az ablakomhoz sétáltam. A kutyus hűségesen követett. -Egyébként meg mióta is van kutyánk? -mutattam rá.
-Kitisztítjuk az ágyad. A kutya pedig...-Jack Collinra tekintett. -Nem tudjuk, honnan van. -folytatta. Felsóhajtottam.
-Inkább menjetek! -mutattam az ajtó felé.
-Segítünk! -erősködött Collin.
-Kifelé! De most azonnal, mert még megbánjátok! -emeltem fel a hangom.
A srácok felsóhajtottak, majd kisétáltak. Az ajtóhoz léptem és becsaptam mögöttük. Az én friss szobatársam hatalmas szemekkel meredt rám. Elmosolyodtam. Leguggoltam vele szembe, majd megsimogattam a buksiját. A fiókomból egy gumikesztyűt.
Miért van a fiókomban gumikesztyű? Ja megvan. Mikor kiderült, hogy Daisy allergiás a kutyaszőrre, egész nap takarítottam és súroltam. Emiatt a kezem kicserepesedett, kisebesedett. Akkoriban még volt kutyusunk.
Vettem egy nagy levegőt, majd nekiálltam kipucolni az ágyam. A kutyus nem akart nekem segíteni. Akármit csináltam, akadályozott. Elkezdte cibálni a takaróm, párnám, majd a végén már a pólómat is.
-Hagyjál már békén! -taszigáltam el magamtól, de hiába. Minél inkább lökődtem, annál inkább piszkált.
Sóhajtva felkeltem, majd kinyitottam az ablakot. A kutyusnak több sem kellett. Azonnal az ablakhoz rohant és kikukucskált rajta. Miután végre sikerült megszabadulnom a használt gumitól, lementem a fiúkhoz a nappaliba. Komor arccal ültem le velük szembe.
-Remélem, mostanra kitaláltatok egy magyarázatot arra, hogyan került használ óvszer az ágyamba?! -hátradőltem a fotelben.
-Lucy, sajnáljuk nem így terveztük. -magyarázkodott Collin.
-Melyikőtök volt? -vontam fel szemöldökeimet. Megrázták a fejüket.
-Nem mi voltunk. Ha mi lettünk volna, nem találtál volna rá. -Collin lesütötte tekintetét. Jack rám nézett.
-Tudjátok egyáltalán, hogy voltak ott? -ismét fejrázásba kezdtek. -Szóval semmit sem tudtok. -keresztbe fontam a karjaim.
-Én tudom, hogy ki volt. -szólalt meg végre Jack is.
-Hallgatlak. -előredőltem. Jack felsóhajtott.
-David. -nagy nehezen végre kinyökögte.
Nem akartam hinni a fülemnek. Most komolyan? David? Ezek képesek voltak meghívni? És ha tudott róla, miért is nem tüntette el? David tudja, hogy rühellem, ha valaki a cuccaimhoz nyúl. Pláne ha összekeni. Undorító. Gondolom ez egy bosszú. Nem feküdtem le vele, akkor az én ágyamba dönt meg valakit.
-Hogyan került ő ide? -nagy nehezen képes voltam nem ordítva kérdezni.
-Sok ember megfordult itt. -próbálta menteni a menthetőt.
-És akkor miért nem voltatok képesek eltüntetni a nyomokat? -ráncoltam össze a homlokom.
-Nem hittem, hogy ilyen hamar hazajössz. -vágta rá Jack.
Ezen egy kicsit felkaptam a vizet. Felpattantam a helyemről.
-Akkor még az én hibám? Bocs, hogy haza mertem jönni.
-Lucy, nyugodj meg! -szólt rám Collin.
-Most már nem nyugszok meg. Egy, bulit rendeztetek, ez nem baj, csak legalább szóljatok. Kettő, Daisy allergiás a kutyaszőrre, ha nem pucoljátok ki, a húgom be fog fulladni. Bocsi, de ez már nem vicc. Nem olyan egyszerű mindent eltüntetni. Egy porszívó és egy felmosó nem elegendő. Harmadszor, az én ágyamban feküdtek le Davidék. Nem tudom kivel, de az biztos, hogy nem véletlen. -idegesen a hajamba túrtam. -Tudjátok mit, elmegyek egyet sétálni, addigra pakoljatok össze! -az ajtó felé indultam.
A kutya utánam futott. Az ajtót becsaptam magam mögött. A Hyde parkba indultam, de alig, hogy elértem oda, az eső is zuhogni kezdett. Valahogy jól esett. Csak álltam ott az esőben. Élveztem ahogy a vízcseppek könnyeden folytak végig arcomon. A hajamon végigcsorgott. Még percekig álltam volna ott, de a kutyus már kezdett türelmetlenkedni. Ugatott, hisztizett. Megsimogattam a fejét, majd visszaindultunk. Benyitottam az ajtón. Mikor elindultam még két csak két fiú toporgott a nappaliba, addigra már hárman voltak. Háttal álltak, de azonnal felismertem mindegyiket.
Collin, Jack és David. Ő meg miért van itt? Mi a francot keres a házunkban? Komolyan, már csak Blake hiányzik ebből a körből. Talán jobb lenne, ha be se mennék. Na nem. Ez az én házam. Nehogy már ne jöhessek be. Van egy sokkal egyszerűbb megoldás. Majd ő eltűnik. Mindenkinek jobb lesz. Nekem meg aztán főleg. Egyébként meg nem értem. Régebben kimondottan utálták a srácok Davidet. Mindig próbáltak tőle távol tartani. Most meg meghívják? Hogy is van ez?
Becsaptam magam mögött az ajtót, ezzel jelezve jelenlétem. Mindegyik azon nyomban hátrafordult. David arca mosolyra, a többieké döbbenetre állt.
-Mit keres ő itt? -lenéző pillantásokkal illettem az exem.
-Csak átjött pár dolgot megbeszélni. -magyarázkodott Collin. Megvillantottam fehér fogaimat.
-Akkor már értem. Ez esetben isten hozott! -jó pofiztam.
-Komolyan? -már nyitotta is karjait, hogy magához öleljen. Elugrottam.
-Nem. Az igazság az, hogy még mindig a falra mászok tőled és tudod, a tegnap esti akciód után egyenesen undorom van ha rád nézek. -oktattam ki. Arca megmerevedett. -Kifelé! -folytattam halkan.
-Lucy, hagyd hogy megmagyarázza! -kiáltott rám Jack.
-Oké. Akkor meséld el, hogy miért az én ágyamban kellett lefeküdnöd valakivel! Nagyon érdekel a sztori. -a kanapé szélére ültem.
-Érezni akartam az illatodat. Hiányzol, Lucy! Még mindig sze...-közel jött hozzám. Vészesen közel.
-Na várjunk csak! Várjunk! -löktem el magamtól. -Te most azt próbálod velem elhitetni, hogy csutka részegen, mert ismerlek, tudom, hogy íz voltál, egy kis hülye libával azért az én ágyamba csináltátok, mert még mindig szeretsz és hiányzott az illatom?! -bogarásztam ki az előbb hallottakat. -Komolyan ennyire ostobának tartasz? -húztam fel szemöldökeim.
Csak hebegett-habogott össze-vissza. Egy értelmes választ nem tudott kinyökögni. Nem mintha vártam volna.
-Most, hogy ezt így megbeszéltük, takarodj ki a házamból míg szépen mondom! -mutattam rá a bejáratra.
-De Kicsim...
-Ne kicsikémezz itt nekem! Kifele! -az ajtóhoz toltam. -Pápá! -becsaptam mögötte. -Képesek vagytok végre őszintén válaszolni egy nyomorult kérdésre, vagy ti is ajtón kívüle vágytok? -szemeimmel villámokat szórtam.
-Régebben nem voltál ennyire hisztis. -jegyezte meg Jack.
-Sajnálom. Sajnálom, hogy nem vagyok tökéletes és vannak hibáim. Igen hisztizek, de csak azért, mert nem hiszem el, hogy egy napra nem teheti ki az ember a lábát anélkül, hogy ne más kefélne az ágyában! -kiabáltam.
-Azt hiszem, jobb ha mi most megyünk. -halkan jelentette ki Collin. Karon fogta Jacket, aki vitatkozott volna velem tovább, majd az ajtó felé cipelte.
-Mi legalább tudunk bulizni! Nem idegeskedünk folyton felesleges dolgokon. Merünk élni, nem úgy mint te! -vágta hozzám J. Ráharaptam az alsó ajkamra.
-Hiába tudsz bulizni, barátok nélkül mit ér?! Mondd, hány embert ismertél azok közül, akik itt voltak? Melyikkel beszéltél már valaha is? Melyik kérdezi meg, hogy vagy? És melyik segített a buli nyomait eltüntetni Vajon van bárki ezek között a nagy barátok közt, aki befogadna egész nyárra? -nyugodt hangon szólaltam meg. A dühöm átcsapott csalódottságba.-Lehet, hogy igazad van. Túl sokat aggodalmaskodok. Ez igaz. De legalább tiszta a lelkiismeretem. -sarkon fordultam és felrohantam a szobámba.
Nem érdekelt tovább a veszekedése. Tudtam, már csak a vita kedvéért csinálja. Collin már előbb belátta ezt, ezért próbálta elvinni. Jack viszont makacsabb természetű. Ennek ellenére szeretem, de most fáj amiket hozzám vágott.
A kezembe vettem a gitáromat. A legjobb gyógyír a szívnek a zene. Ha ki akarom tisztítani a fejem, a zenére hagyatkozom. Mindig segít ellazulni. A kutyulinak nagyon tetszett. Leült velem szembe és csak hallgatta, ahogy játszok és énekelek neki.
Pár óra elteltével megcsörrent a telefonom. Jack hívott. A kezembe vettem. Pár másodpercig még töprengtem azon, mit csináljak. A végén inkább csak kinyomtam. Ha valamit akar, majd személyesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése