Ma így fogok tenni. Odaállok Shei elé és addig nem hagyom békén, míg meg nem bocsájt. Collin könnyű ügy volt, de ő nem olyan makacs, mint barátnőm. Ő sokkal keményebb menet lesz. Mindenképp kell egy vagy kettő terv, különben elvérzek ott előtte. Sheilaval nem egyszerű a kibékülés. Magas a mérce, amit meg kell ütni, hogy újra a kegyeibe fogadjon. Muszáj túlszárnyalnom az eddigi összes bocsánatkérést, amit valaha is hallott. Régebben is voltak már vitáink, de egyik sem tartott 1 óránál tovább. Ez pedig már hatodik napja húzódik. Kezdem nagyon magányosnak érezni magam. Anya és Daisy az esküvővel van elfoglalva, Jack és Collin forgatni kezdtek valami vígjátékot, Mia a nagybátyjával tölt minden időt, mert csak nagyon ritkán jönnek látogatóba, Niall pedig...Jó kérdés. Koncertezik, próbál, eszik. Jelenleg nem nagyon férek bele az időbeosztásába. Ez fáj ugyan, de legalább van időm a körülöttem uralkodó káoszt egy kicsit lecsendesíteni. Nehéz feladatra vállalkoztam, de megéri.
Gyorsan felkaptam magamra egy kényelmes ruhadarabot, majd lerohantam a konyhába. Ebéd gyanánt kortyoltam egy kicsit a joghurtomba, amit még tegnap vacsorakor hagytam meg. Gyors búcsút vettem a családtól, s már indultam is a stúdióba. Kivételesen nem busszal mentem, hanem fogtam egy taxit. Valamivel gyorsabb, bár drágább, de ez akkor nem érdekelt. Mihamarabb Sheila elé akartam állni. Amint kiszálltam a kocsiból, meg természetesen kifizettem az utat, már rohantam is a hatalmas irodaházba. A lift akkortájt megint bemondta az unalmast, így kénytelen voltam a lépcsőt igénybe venni. Tapasztalt lépcsőmászóként már megtanultam, hogy nem érdemes magassarkúban nekivágni ennek az útnak, így villámgyorsan lekaptam magamról kis topánkáimat és már rohantam is. Útközben körülbelül 20 embert sodortam illetve sodortak el, de ez sem tudott visszatartani. A lendületem egészen Sheilaig vitt, ahol viszont, akárcsak tegnap Collinnál, gyökeret eresztett a lábam. Az izgalom minden jegye kiült rám. Arcom elfehéredett miközben lábam járta a szambát. Tenyereim izzadtak, ajkaim kiszáradtak. Egy szó sem jött ki a számon. Csak álltam ott előtte, pont mint aki karót nyelt. Sheila azonban nem habozott. Elővette lenéző pillantásait, majd megszólalt.
-Mit akarsz? -vetette oda hozzám félvállról. Hangja tőrként hatolt szívembe.
-Sheila, beszélnünk kell! -kezdtem bele mondandómba.
-Beszélünk. Elégedett vagy? Más valami? -karjait keresztbe fonta. Mia is csatlakozott a beszélgetéshez.
-Talán lemaradtam valamiről? -tanácstalanul nézte, ahogy megfagy körülöttünk a levegő. Bólintottam.
-Shei, tudom, hogy megbántottalak, de kérlek hagyd, hogy elmeséljem az okát. -kérleltem. Sheila felsóhajtott, tudtam, ad egy esélyt. A falnak dőlve leültem a földre.
-Hallgatlak. -jegyezte meg S.
Hátrahajtottam a fejem, majd felsóhajtottam.
-Tudom, hogy nem kellett volna beleszólnom a magán életedbe. Ezért nagyon sajnálom. Tudom, egy idegesítő buzgómócsing vagyok, de igyekszem ezt a szokásomat elhagyni. -kezdtem bele.
-Nem nagyon sikerült. -szólt közbe Shei.
Felpattantam.
-Tudom, hogy haragszol rám, de nem egy szardarab vagyok, amit a seggedből rántottak ki. Sok mindent eltűrök, de azt, hogy ilyen hangnemben beszélj velem, nem. -fakadtam ki. Shei lesütötte tekintetét. Valószínűleg bűntudat járta át egész lényét. Felsóhajtottam, majd visszaültem a helyemre. -Sajnálom. Nem így akartam bocsánatot kérni. Próbálok szépen és kifinomultan a kegyeidbe férkőzni, de te egy cseppet sem segítesz. -Sheila leült mellém, csakúgy mint Mia. -Figyelj! Pontosan tudom, hogy önző voltam. Csak magamra gondoltam mikor kutakodni kezdtem, de meg kell értened. Féltem. Vagyis félek...-alsó ajkamra haraptam.
-Mégis mitől? -két barátnőm egyszerre fordult felém.
-Attól, hogy egyedül maradok. Az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, távolodunk egymástól. Mikor megláttalak Collinnal a konyhába, egyszerre voltam csalódott és boldog. Örültem mert tudtam, Collin sose törné össze a szíved. Benne megbízom. Ugyanakkor, csalódott voltam. Nem benned csalódtam. Sokkal inkább magamban. Magamban, mert úgy éreztem, nem vagyok elég jó barátnő ahhoz, hogy egy ilyen titkot megossz velem. Hiába közeledtem az elkövetkezendő napokban, te egy szót sem szóltál. Ettől úgy éreztem magam, mint akinek egy darabját letépik. Mivel azt hittem, nem bízol meg bennem, én sem árultam el a telefonos zaklatót. Csak neked. -Miara pillantottam, ő pedig bólintott. -De tudod, hibát követtem el. Ezt egyszerűen nem tudom egyedül végigcsinálni. Hiába próbálom. Érzem ahogy körülöttem minden kártyavárként omlik össze. Olyan mintha egy tornádó közepén állnék. Ugyan szélcsend van, de bármelyik pillanatban megmozdlhat a vihar és én már ki is kerülök szélülre. Felkap, s kilóméterekkel odébb majd kitesz valahol. Nekem ez már túl sok. Pláne egyedül. Már megint önző vagyok, de szükségem van rád, rátok. -ismét feltekintek. -Szükségem van valakire akinek elmondhatom, miért rendeltem testőröket Daisy mellé, valamint valakire aki segít kitalálni, vajon Niall miért nem hív. -könnyeim a felszínre törtek. -Már kiskorunk óta legjobb barátnők vagyunk. Ti vettetek oltalmazó szárnyaitok alá, mikor ideköltöztem. Ha ti nem lennétek, fogalmam sincs, hol tartanék. Ti vagytok a fényes világítótorony életem hatalmas óceánján. Tudom, nyálasan hangzik, de igaz. Amim van azt csakis nektek köszönhetem. Nem akarlak elveszíteni benneteket. Egyszerűen nem élném túl. Az elmúlt napokat végigsírtam. Nézegettem a régi fotókat, videókat, amiket még egy-egy buli vagy kirándulás alkalmával készítettünk. A felszínre tőrt a sok közös emlék. Beleőrülnék, ha ennek most itt vége szakadna. Fogalmam sincs, mit éreztek, de én most végre kimondtam. És Shei, akár megbocsájtasz, akár nem, nekem örökké a legjobb barátnőm maradsz, pont mint Mia. Történjék bármi, melletted vagyok. Nem számít, mekkora ökörséget csinálsz. Én itt leszek. Egyszer megígértem nektek és be is tartom a szavam. Kiállok mellettetek amíg csak élek! -szipogtam. Az utolsó
szavak már nem igazán hallatszottak, de a lányok pontosan tudták, mit mondok.Mind a kettőjük szemében ott csillogtak a könnycseppek. Felhúztak a földről. Mia letörölte a nedvességet arcomról, majd Shei felé fordított. Zokogva borultam kikönnyezett szemű barátnőm nyakába. A pillanathoz Mia is csatlakozott. Ott sírdogáltunk egymás vállán. Egyből tudtam, mindent elrendeztünk. Végre. Lelkemről, mint súlyos láncok szakadtak le az aggódás és kétségbeesés bonyolult, felkavaró érzései. Pár percnyi megható összeborulást követően, sikerült átszellemülve visszatérnünk a melóhoz. Peter nem igen hagyott nekünk sok időt, ugyanis letámadott bennünket és a stúdióba terelt, akár a pásztor a nyáját.
A hét első jó hangulatú próbáját tudhattuk ezek után magunkénak. Felemelő érzés volt végre nem feszültséggel telin érkezni, énekelni, majd távozni. Ismét nevetésünk töltötte meg a termet. Még Blakekel sem voltunk olyan gonoszak, mint általában. A tüske még mindig ott van szívembe, de az idő kezdi kimosni onnan. Már nem féregként tekintek rá. Sokkal inkább egy idegenként. Kezdetnek nem is olyan rossz. Ha azt akarja, hogy újra megbízzak benne, sokat kell még güriznie. Nem elég egy két jó szó. Másnál lehet elegendő ennyi, de nálam egy kicsivel magasabb a mérce.
Az időt sikerült teljesen eldumálnunk, elénekelnünk, így csak három óra után vettem észre, mennyi is a pontos idő. Hirtelen beugrott, hogy Jeremyvel van egy találkozóm. Rövid elnézést kérés, illetve gyors búcsú után már kint is voltam az épületből, melynek lépcsőjén ott várt a kutyasétáltató ifjú. Széles vigyorral köszöntöttem.
Felemelő érzés végre úgy beszélni valakivel, hogy nem akar kimagyarázni a bugyidból. Pontosan tudja, hogy Niallal vagyok. Remélem ezt a barátságot semmi sem szúrja el. Sem a paparazzók áradata, sem a telefonáló zaklatása, se semmi más, egyéb pletykára éhes tini. Már csak egy pletyka hiányzik az életemből és már szerepet is vállalhatnék a Gossip Girl forgatásán. Pontosan beleillenék az Upper East side botrányos életébe. Na de vissza a földre, mert már megint elkalandoztam.
-És hova is megyünk? -kíváncsiskodtam.
-Majd megtudod ha odaértünk. -Jeremy sejtelmesen elmosolyodott.
-Ha tovább faggatlak sem fogod elmondani, igazam van? -húztam el számat.
-Jól gondolod. -vágta rá azon nyomban. Elnevettem magam.
-Most te nyertél, de ne szokj hozzá! -törődtem végül bele.
Vajon mit tervez? Miért titkolózik? Ááá utálom a titkokat. Niall is mindig ezt csinálja. Sose mond el semmi. Viszont valami azt súgja, ez egy kellemes meglepetés lesz. Remélem nem kell csalódnom. Az elég volt mostanra. Jelenleg csak boldog és szabad akarok lenni. Semmi mást nem szeretnék. Sheivel kibékültem. Talán sikerül a többi dolgot is helyre pakolnom. Hátha sínre kerül végre az életem...Nem ártana.
Mikor megérkeztünk, a szavam is elakadt. Körbenéztem. Egyszerűen nem hittem a szememnek.
Te jó ég! Nem normális ez a srác annyi biztos. Egy hot dogért cserébe ilyet kapni, nem semmi. Tudja, hogy kell kárpótolni valakit. Bár lehet, kicsit túllőtt a célon. Ki tudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése