Festés

 Éppen az ágyamon feküdtem, mikor Shei váratlanul berontott. Egészen addig olyan érdekfeszítő dolgokon tanakodtam, mint például, hogyan dobjam fel a szobám dekorációját, kezdjek-e valamit a hajammal. Meg persze azon, hogy Niall vajon mikor jön újra haza? Igaz, két nap telt el azóta, hogy újra útnak indultak, de már most hiányzik. Minél többször látom, annál fájdalmasabb a búcsú. Furcsa nem? Először azt gondoltam, majd az idő előrehaladtával egyre könnyebben válok meg tőle, de ez nem így van. Sajnos időről-időre jobban belemarkol a szívembe a fájdalmas viszlát szó. Viszont ami jó, sosem unatkozom. Mióta kiadtuk az első saját dalunk, mindennap dolgozunk...majdnem mindennap. Ma kivételesen szabadok vagyunk, úgyhogy irány az éjszaka. Újra át akarok menni bagolyba.
Visszatérve, szóval az ágyamon heverésztem, mikor Sheila kis híján rám törte az ajtót. Ijedtemben megugrottam az ágyamon.
-Szia Shei! Minden rendben? -óvatosan közeledtem a lihegő lányhoz.
-Persze, csak a segítségedre lenne szükségem. -felelte levegő után kapkodva. Az ágyhoz vezettem, hogy le tudjon ülni.
-És miben kérsz segítséget? -puhatolóztam.
-Ebben! -a táskájából egy doboz hajfestéket vett elő, majd a képembe tolta. -Fesd be a hajam!...Kérlek! -vigyorgott angyalian.
-Öhm...biztos jó emberhez jöttél? Mia már csinált ilyet, én viszont....-beletúrtam a hajamba.
-Mia nincs otthon. Őt kértem volna meg, de így te maradtál. -rám kacsintott. Hirtelen nem tudtam, ez bók vagy mi. -Nem olyan nehéz. Menni fog! -győzködött.
 Felsóhajtottam.
-Na jó, de előre szólok, nem vállalok felelősséget. -keresztbe fontam karjaim.
-Köszi! -Shei a nyakamba ugrott, majd szorosan magához ölelt.
  Nagyon rossz előérzetem van. Vásznon vagy lapon én szívesen elfestegetek, de valaki haját befesteni...Nem tudom. Lehet bölcsebb döntés lett volna, ha inkább fodrászhoz megyünk. Viszont most már belementem, nem hátrálhatok meg. Jaj, ha ezt elszúrom, Sheila örökre megutál majd. Bárcsak itt lenne most Mia. Egy laza mozdulattal ezt átsöpörném az ő asztalára. Ez történik, ha kedves próbálok lenni. Olyanokat vállalok be, amikhez nem is értek. Na jó. Nem festem az ördögöt a falra. Csak nem lehet olyan bonyolult. Elvégre csak szimplán rá kell kenni és kész.
 Lefutottunk a földszintre, ahol Jack és Collin éppen TV-t néztek. Valamilyen focimeccset.
-Mennyi az állás? -érdeklődött Shei. Collin felnézett rá, majd elmosolyodott.
-3-2. -egyenlőre mi vezetünk. -Csak nem foci rajongó vagy?
-Most lebuktam. -nevette el magát mindhárom.
A konyhába mentem, hogy elővegyek valamilyen kikeverésre alkalmas tálat. Röpke 10 perces aktív keresés után rátaláltam egy a célra tökéletesen megfelelő, már használaton kívüli műanyagra. Időközben Boomer
vagy háromszor fellökött. Viszont pár, számomra fárasztó lökés után, odébbállt és a srácok terrorizálásába kezdett. Sheila 1000 wattos mosollyal foglalt helyet a már előre kikészített széken. Felsóhajtottam. Gyorsan összeöntöttem az alapanyagokat, amiket a dobozban találtam, majd alaposan elkevertem.
-Készen állsz? -félve kérdeztem. Igaz, tudtam a választ.
-Persze. -nevetgélt.
Barátnőm vállára egy törülközőt terítettem, hogy megvédjem ruháját. Időközben Collin és Jack is odasomfordált. A kis kíváncsiak.
 Az ember azt hinné, a fiúkat ez nem érdekli. Pláne ha közben megy a foci. Ők viszont képesek voltak otthagyni szeretett kanapéjukat és a kényelmetlen székeken ülve bámulni, ahogy feltehetően kinyírom Sheila haját. Meglehet, ez azért volt, mert Boomer is felköltözött eme kanapéra, valamint olyat pukizott, hogy azt még Niall is megérzi. Szerencsére, Jacknek volt annyi esze, hogy ablakot nyisson. Collin viszont mereven bámulta Shei haját, arcát. Minden egyes pontját pontosan végigmérte. Ha nem ismerném, azt mondanám, belezúgott. Így viszont megállapíthatom, hogy csak egy perverz aki szereti lányokon legeltetni a szemét. Ennyi az egész. Remélem. Egyébként milyen színű is lesz ez a hajköltemény?
A dobozra pillantottam.
 Kék. Hmmm szóval kéknek kell lennie. Jelenleg nem vagyok biztos abban, hogy ez a megfelelő szín. Ami jó hír, hogy Jack is itt ül mellettem, aki már profinak számít a hajfestésben. Eddig ugyanis egyszer minimum befestette az összes barátnőjének a haját. Most komolyan, miért nem ő csinálja? Ezt a logikát. Most nem csalódtam magunkban. Ha valamit lehet egyszerűen csinálni, mi bonyolultan fogjuk, mert úgy jobb. Ilyen tényleg nincs. Mindegy. Eddig még nem riadóztatott, szóval nem okoztam maradandó kárt....egyenlőre.
 Amint végeztem, felpattantam a pultra.
-Akkor most egy 20 percet várunk, majd lemossuk, jó? -beleharaptam egy almába.
-Tökéletes. -vigyorgott rám Shei, majd a srácokra nézett.
-Egyébként, honnan jött ez a hirtelen színváltás? -puhatolóztam.
-Már régóta terveztem és most végre elhatároztam magam. -válasza hallatán elnevettem magam.
-Akkor jó. Már kezdtem aggódni, hogy valami történt, amiről nem tudok. -hajamba túrtam.
-Nem dehogy. Ha valami érdekes történne, arról te tudnál.
-Ígéred?
-Ígérem. -Shei elém lépett, majd átölelt.
-Óvatosan! Még fogsz! -toltam el finoman magamtól.
  A lemosásig előttünk álló időt a srácok viccek mesélésével töltötték ki. Kész felüdülés volt, mikor már végre elmenekülhettem eme poénok elől. A valaha kitalált legfárasztóbb vicceit hallhattuk. Ha versenyt rendeznének, nem vicces viccek címen, garantált lenne az első díj. Még az egykori osztálytársamon is túltesznek, pedig ő sem volt kispályás. Bárkit, bárhol, bármikor képes volt lefárasztani röpke 10 másodperc alatt.
Ahogy lemostuk a festéket, a fiúk beosontak a fürdőbe és a kád szélére ültek. Elővettem a hajvasalót, illetve a hajszárítót és Sheila hajának estem. Minél inkább száradt, annál jobban éreztem, itt valami nem stimmel.
 Lehet színvak vagyok, de ez nem kék. Sőt még csak köszönő viszonyban sincs vele. Ha Shei színvak lenne, talán bevenné, de ez esetben sajnos, nincs baj látásával. Úgy érzem, meghalok. Tuti. Ki leszek nyírva. Azt hiszem, ideje lenne végrendeletet írni. Szóval, a gitárjaimat Daisyre hagyom, a ruháimat Sheilara, az ékszerek pedig Mia tulajdonát fogják majd képezni. Így nagyjából egyenlő a megosztás.
-Na milyen lett? -türelmetlenkedett Shei. Nagyot nyeltem.
-Határozottan más. -csak ennyit tudtam kinyökögni.
-Más? Ugye jó értelemben más? -aggódva próbált hátrafordulni.
-Azt hiszem, valaki összecserélte a színeket. -próbáltam kíméletesen közölni a rút igazságot, miszerint Shei haja teljesen más lett, mint amilyenre mi szántuk.
-Mondd, hogy csak szívatsz! -pattant fel, majd a tükör elé lépett. Szemei kikerekedtek, arca elvörösödött.
  Robban! Még 3,2,1...BUUUM!
-Ez nem kék. Még csak nem is lila. Ez zöld. Ronda libafos zöld. Ilyen fejjel mégis hogy menjek ki az emberek közé? -fakadt ki könnyeivel küszködve.
-Nyugodj meg! Mindent rendbe hozunk! -csitítgatta Collin.
-Igen. Nem olyan rossz. És majd Jack mindjárt elmegy a boltba és vesz neked festéket, igaz? -ellentmondást nem tűrve pillantottam rá Jackre. Ő csak elmosolyodott és már útnak is indult.
 Ezt imádom benne, meg persze Collinban is. Bármi van, lehet rájuk támaszkodni. Nem hagynak cserben. Nem keresnek kifogást. Ha valami nem tetszik nekik, megmondják.

 Hirtelen felcsendült a telefonom. Lerohantam érte a konyhába. Szívem hevesen vert. Hátha Niall az. Csalódnom kellett. Kezembe kaptam mobilom. Gyorsan olvasni kezdtem a kapott sorokat. Bár ne tettem volna meg. Szemeim kikerekedtek, térdeim remegni kezdtek. Gyomrom apró ping-pong labda méretűvé szorult.
Visszafutottam a többiekhez.
-Sajnálom, de nekem most el kell mennem. Nagyon fontos. -reménykedve néztem Sheire.
-Pont most? -fonta keresztbe karjait.
-Ígérem sietek vissza. Hidd el, nem mennék, ha nem lenne muszáj. -kérleltem. Sheila felsóhajtott. Ebből tudtam válaszát. -Ne haragudj! Amint tudok, jövök! -gyorsan kifutottam a fürdőből és meg sem álltam a megbeszélt találkozó helyen.
 Vajon mit akarhat...