Pletykaalap?

-Te aztán tudod, hogy kell bocsánatot kérni. -nevetve bámultam a lábam alatt húzódó lélegzetelállító tájat.
-Talán nem tetszik? -aggódva fürkészte arcom Jeremy. Meglöktem.
-De igen. Egyszerűen imádom ezt a helyet, bár egy kávé a Starbucksban is bőven elegendő lett volna. -jegyeztem meg.
-A kávé onnan van. Úgy tudom, az a kedvenced. -mosolygott zavarában. Átnyújtotta a jegeskávét.
-Honnan tudsz te ennyi mindent rólam? -vontam fel szemöldököm, majd belekortyoltam jéghideg italomban. A nyári kánikulában nincs jobb, mint egy hűsítő ital London felett.
-Látom fogalmad sincs róla, hogy mennyi blog szól már most az életedről. -leült a földre. -Könnyedén bármit ki lehet deríteni rólad. Kivel vagy, mit csinálsz, miket szeretsz. Percek alatt megvan. -tette hozzá.
Nagyot kortyoltam a kávémba. Érzéseim kettősek voltak. Örültem ugyan, hogy törődnek velem, de ugyanakkor aggódtam. Vajon miket terjeszthetnek?
-A nagy része csak pletyka...-hitegettem Jeremyt és magamat is.
-Persze vannak pletyka oldalak, ahol a fiatal csajok csak arra várnak, vajon mikor hibázol. Viszont, egyesek olyan oldalakat hoznak létre rólad, hogy attól elállna a lélegzeted is. Isteni magaslatokba emelnek. Most gondolom azt hiszed, ezek egy része csak, hogy is mondjam...
-Nyalás? -vágtam közbe. Bólintott.
-Pontosan. De tévedsz. Ők tényleg a rajongóid és bár furcsa, de számíthatsz rájuk. -megsimogatta a hátam. Mosolya láttán nekem is jobb kedvem lett.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen otthonosan mozogsz a témában. -törtem meg kis szünet után a csendet.
-Szeretek tájékozódni, pláne ha kárpótolni kell valakit.
-Ez esetben, te már egész sokat tudsz rólam, én viszont a neveden kívül és hogy szereted a zenénket, nem igen tudok tényeket közölni. -zavaromat egy hajba túrással próbáltam leplezni. Ez a mozdulat azonnali kacajt váltott ki Jeremyből.
-Mégis mit szeretnél tudni? -ráncolta össze homlokát.
-Bármit. -vágtam rá. -Mondjuk azt, hogy mit szeretsz csinálni. -folytattam kis szünet után.
-Hááát...Elég sok minden tartozik a hobbijaim közé. -ködösített.
-Kitalálom! A legjobban vadidegen lányok kezéből szereted kiverni a kaját, majd egy ilyen helyen kápráztatod el őket, igaz? Tuti, ez a kedvenc elfoglaltságod. -oldalba böktem.
-Nem lehet, hogy már régebb óta ismersz? -tette fel a költői kérdést.
-Most elárulok egy titkot. Hajolj közelebb! -úgy csinált, ahogy kértem. -Én egy médium vagyok. Előre látok dolgokat. -pókerarccal vágtam szemébe. Szegényke csak pislogott nagyokat.
-Így akkor már minden világos. -kisebb fáziskésés után reagált. Felnevettem, amihez ő is csatlakozott.
-Na de visszatérve. Mesélj csak magadról! -belekortyoltam agyfagyasztó kávémba és tágra nyílt szemekkel vártam a délutáni mesét. Felsóhajtott.
-Miért érdekel ennyire?
-Mert utálok úgy beszélni valakivel, hogy közben egy tájékozatlan idióta vagyok. Így nem tudom, vannak-e közös pontok. -fejtettem ki.
-Ezt, hogy érted? -tanácstalanul rázta fejét.
-Mondjuk, hogy milyen zenét vagy filmet szeretsz. Esetleg, sportolsz-e. Ilyenek. Ezekre kíváncsi vagyok. Nem akarok úgy járni, hogy ülünk egymás mellett, mint két idegen. -vállat vontam, majd elfeküdtem a puha fűben.
-Na jó. Te nyertél. -vigyorodott el. Izgatott lettem, ezért azon nyomban felültem. Török ülésben helyezkedtem el.
-Hallgatlak. -rá kacsintottam.
Jeremy részletesen beszámolt gyerekkoráról, családi életéről, sőt még a Londoni tapasztalatairól is mesélt. Kiderült, hogy Skóciában született, csak a főiskola miatt költözött ide. Még új neki a hely. Pár barátja ugyan van, de mégsem az igazi. Szeptemberben kezdi az egyetemet, csak azért jött már ilyen korán ide, hogy sikerüljön beilleszkednie a zűrös nagyvárosba. London külvárosában lakik. Mint utólag kiderült, nem is olyan messze Miatól.
 Hogyan lehetséges, hogy eddig még sosem láttam? A nyaram minimum felét Miaék házánál töltöm. Oké, a idén eddig még kevésszer nyílt alkalmam meglátogatni a lovakat, de majd bepótlom.
Zene terén nagyjából hasonló az ízlésünk, bár én nem rajongok a techtonikért, Sheivel ellenben. Valahogy engem nem vonz. Na de vissza Jeremyre. Ezalatt a pár hét alatt amit eddig itt töltött, nem nagyon volt lehetősége megismerkednie a londoni estékkel. London nappal angyali és lenyűgöző, de éjszaka jön csak ki az igazi énje. Az apácaruha alatt egy dögös bombázó lakozik. A fiatalok paradicsoma. Az itteni esték a New Yorkival versenyeznek. Igaz, itt lényegesen kevesebben laknak, de ez nem akadály.
Végig, míg Jeremy beszélt csak úgy csüngtem szavain. Úgy éreztem, végre van valaki akivel őszintén beszélhetek. A helyzetünk lényegében hasonló. Mind a ketten bekerültünk egy eddig ismeretlen világba.

Nekem igaz ott van a két legjobb barátnőm, de ő egyedül van...vagyis csak volt. Megígértem neki, hogy a kapcsolatunk nem csak egy kárpótló kávéra fog kiterjedni. Igenis barátok leszünk, ha már eddig nem lettünk azok. Megkönnyebbültem, mikor elmesélhettem neki a gondjaimat. Furcsa, nem szoktam így megnyílni mások előtt. Pláne nem egy olyasvalakinek, akit egy napja ismerek. Lehet, hogy a káprázatos naplemente volt az oka. Megkönnyebbültem, amint kiadhattam magamból szívemre roskadó baljós gondolataimat.
  Persze, a lányokkal is felüdülés volt megbeszélni, de egy kívülállóval, akit igazából semmi sem befolyásol, talán könnyebb volt. Lehet, hogy csak egy fiú meglátását hiányoltam annyira az elmúlt napokban. Jeremy tökéletes volt tanácsadónak. Véleményét alaposan kifejtette. Nem intézte el egy szóval, mint mondjuk Jack. Általában az ilyen ügyeket Collinnal vitatom meg, de az ő száját jelenleg Sheila foglalja el. Na jó ez gonosz volt. Hmmm visszatért a rendes, kissé gonosz énem. A nap lenyugszik én pedig ismét eleven leszek. Legszívesebben belevágnék az éjszakába, de ma nem lehet. Holnap ruhapróbára megyünk és már 9re ott kell lennünk. Buli után viszont velem minimum dél után lehet csak találkozni. Előtte mosott zokni vagyok.
Felpillantottam a lenyugvó napra. Elmosolyodtam.
-Köszi, hogy megmutattad ezt a helyet. -törtem meg a csendet. Jeremyre néztem. Barna haja csillogott, ahogy a nap lágy sugarai körbetáncolták.
-Ha bármikor beszélgetni akarsz, itt megtalálsz. -jelentette ki, majd felpattant. -Azt hiszem, ideje mennünk. A végén még az emberek pletykálni kezdenek, hogy még ilyenkor is együtt vagyunk. -zavartság tükröződött szemeiben.
-Persze. A pletykák. -szomorkás hangnemen emeltem ki a lényeget. Felálltam, majd elindultam a dombon lefelé.
-Hazakísérhetlek? -ajánlotta fel.
 Bólintottam. Jeremy széles vigyorral arcán futott utánam, hogy behozza pár lépésnyi előnyöm. Bevártam. Az úton végig piszkálódtunk. Olyanok voltunk, akárcsak két testvér.
 Van olyan, hogy szerelem első látásra. Akkor olyannak is kell lennie, hogy barátság első látásra, mert ez olyan volt. A szerelmet már Niallnál megtapasztaltam és most ezt a fajta fiú barátságot is. Az eddigi fiú barátságaim nem végződtek valami túl jól. Daviddel anno barátok voltunk, most viszont...valahol a megvetés és az éppen megtűrés határa között vagyunk. Ott van még Blake is, akinek ugyan elviselem a jelenlétét, de amint hozzám akar szólni, az ebédem kikívánkozik várost nézni. Nagyon remélem Jeremy nem fog ugyanerre a sorsra jutni. Nem. Nem fogom hagyni és kész. Jeremy túl kedves ahhoz, hogy olyanná váljon, mint ők.
Egészen a hazáig kísért. Nagyon kedves volt tőle.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem. Meg köszönöm az egész délutánt. Nagyon jól éreztem magam. -mosolyogtam rá az ajtóban állva.

-Örülök, hogy sikerült kárpótolnom a hot dogod, valamint annak, hogy végre szereztem egy jó barátot. -rám kacsintott. Elnevettem magam.
-Tudod, nem bánom, hogy a kutyáid megették a kajámat. -jegyeztem meg.
Jeremy elnevette magát. Közelebb léptem hozzá, majd búcsúzóul megöleltem.
-Örülok, hogy megismertelek. -suttogta a fülembe ölelés közben.
 Amint elengedtük egymást, bementem a házba és azonnal felrohantam a szobámba. Láttam Jack szemein, hogy majd rövidesen be kell neki számolnom a mai nap eseményeiről. Kivételesen nem bántam. A jó napokról szeretek beszélni.
Bevágódtam az ágyamba, majd ellenőriztem a telefonom, hogy vajon Niall keresett-e. Csalódnom kellett. Már megint elfelejtette. Úgy éreztem magam, mint akit jól hasba rúgtak.
 Így kell elrontani egy tökéletes napot 3 másodperc alatt. Nem értem. Miért nem hív vissza? Tudom, hogy koncerteznek, de Hazz mégis szakít időt Miara. Niall vajon miért nem? Talán már megváltoztak az érzései? Fogalmam sincs. Bármi is az oka legkésőbb 1,5-2 hét múlva kiderül az esküvőn. Félek. Nem akarom anya nagy napját tönkre vágni. De mi van, ha már tényleg nem akar tőlem semmit? Nem egy esküvő a legalkalmasabb helyszín a szakításhoz. Úristen, miket gondolok? Nem szabad az ördögöt a falra festeni. Muszáj lesz egy kicsit pozitívan gondolkodnom és megbíznom a szösziben. Elvégre erről szól egy kapcsolat, nem?