Elé léptem, és megöleltem.
-Ne félj! Szerzünk egy tesztet. -csitítgattam, de szemeiből könny tört elő. Felsóhajtottam. -Maradj itt, nyugodj meg! Addig én elmegyek a boltba és veszek egyet.
Bólintott. Szorgosan törölgette szemeit, de csaknem akarta abbahagyni a sírást.
Miért nem lehet védekezni? Most komolyan. Ezért találták ki a fogamzásgátlót. Ha már gumit nem, legalább ezt használhatnának. Azt kellett volna adnom neki szülinapjára. Mindegy. Muszáj lesz lenyugtatnom valahogy. Amúgy meg ha terhes, mi lesz? Collin tanul, mi pedig turnézni indulunk. Nem hinném, hogy túl jót tenne a kicsinek. Azért remélem, a keresztanyák listáján én is ott vagyok. Úúú, kicsit előreszaladtam a gondolataimmal. Még az sem biztos, hogy egy kislány...vagy kisfiú növekedik a méhében.
A házunktól nem messze lévő kisboltba ugrottam le. Direkt azért, hogy a lehető legkevesebb emberrel kelljen találkoznom. Más sem hiányzott, minthogy még a nyakamba varrjanak egy terhességet is. Én vigyáztam mindig.
A biztonság kedvéért több tesztet is vettem. Elvégre lehet, nem sikerül vagy nem egyértelmű, esetleg pozitív és a biztos tudás miatt megcsinálunk még egyet.
A kasszánál persze nem kerülhettem a megvető pillantásokat, melyeket anya egy volt munkatársától kaptam. Remélem leadja a drótot anyának.
Hazasiettem, ahol Shei már tűkön ülve várt a tesztre. Érte nyúlt, de elkaptam előle.
-Ha nem vagy terhes, elmész egy nőgyógyászhoz és felíratsz magadnak egy fogamzásgátlót, értve? -nem tűrtem ellentmondást, és ezt barátnőm is érezhette, mivel őrülten bólogatni kezdett. -Helyes. -hagytam, hogy kikapja kezemből, majd a fürdőbe futott. Negyed órát vártam az ajtó előtt, majd otthagytam.
Lementem a konyhába, mert megéheztem. Csengettek, úgyhogy az evést félre kellett tennem. Szemeim kikerekedtek, mikor megláttam, kik állnak az ajtómban.
Riporterek? Azt ne mondd, hogy már tudják. Az ember már terhességi tesztet sem vehet a barátnőjének anélkül, hogy után ne törne ki tömeghisztéria a háza előtt? Komolyan falnak megyek. Imádok a színpadon állni, de nem tudom elhinni, hogy egy csepp magánéletem sem lehet.
Kedves hangulatomhoz híven, rájuk csaptam az ajtót úgy, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Kulccsal bezártam magam mögött.
-Shei, kész vagy már? -kiabáltam fel.
Felfutottam az emeletre. Ütni kezdtem a fürdőszobaajtót, de nem jött válasz.
-Mondj már valamit! Hallasz? Mi lett? -ütöttem továbbra is az ajtót. Tíz percnyi verés után, ami következtében az egész tenyerem paradicsomszínűvé vált, Sheila kijött a kezében a teszttel. -Na?
Arca komor volt, szemei vörösek a sok sírástól. Sminkje teljesen elfolyt.
-Nem vagyok terhes! -a nyakamba ugrott és sikítozni kezdett.
Azt hiszem most süketültem meg jobb fülre.
-És ezzel ilyen sokáig kellett várni? Vártad, hogy megjelenjen a másik csík vagy mi? -felvontam szemöldökeimet.
-Ne legyél már ilyen morcos. Inkább örülj velem! -belerángatott az ugrálásába.
Örülnék, ha éppenséggel nem 20 paparazzo ácsorogna az ajtóm előtt. És persze mit akarhatnak itt, ha nem az állítólagos gyerekemről kérdezősködni?! Remélem Nialler fülébe nem jutott ez az egész hülyeség.
-Lucy, köszönök mindent, de most hazamegyek és felhívom Collint. Szegényt halálra rémítettem.
-Mi van? Te elmondtad neki a lehetséges terhességedet? -hangom 5 oktávval feljebb szólalt meg.
-Igen? -félve kaptam tőle választ. Homlokomra csaptam.
-Akkor tűnés és nyugtasd meg még mielőtt elkezdi tervezgetni a gyerekszobát! -az ajtóra mutattam. Shei már a kulcsot is elfordította, mikor észbe kaptam. Ott nem fog tudni kimenni. -Ne ott menj! Kicsit elleptek a fotósok. -vállat vontam. -Gyere, hátul kiengedlek! -biccentettem a lejáró felé.
Kellő óvatossággal és körültekintéssel sikerült megúsznunk, hogy a paparazzók a szánkba másszanak. Persze ezt csak képletesen értem.
Mikor már azt hittem, lepihenhetek és élvezhetem a csendet, ami abból állt, hogy a fényképezőgépek megállás nélkül kattogtak, megjelent Niall. Arca kipirult. Valószínűleg futva érkezett.
-Te meg mit keresel itt? -értetlenül pillantottam végig rajta.
-Neked is szia. Én is örülök, hogy látlak. -vállat vont.
-Jó bocsi. Örülök, hogy itt vagy, csak éppenséggel nem értem. -bocsánatkérően sandítottam fel rá. Elmosolyodott.
-Csak szeretnék kérdezni valamit. -hangja komolyságtól csengett.
-Persze. Bármit.
-Igaz, amit itt írnak? -telefonját szabályosan a képembe nyomta. Hátrálnom kellett egyet, különben tuti kiégett volna a retinám.
-De ha nem lehetsz terhes, minek vettél tesztet? -kérdezte Niall, amint kiszakadt hosszú csók csatánkból. Felsóhajtottam és felhúztam magam után a szobámba.
-A tesztet nem magamnak, hanem Sheilanak vettem. -válaszoltam, amint az ágyamon ültem.
-De miért nem vett ő magának?
-Na látod, ez egy nagyszerű kérdés. Valószínűleg azért, mert ő is ugyanúgy járt volna, mint én, és ha a szülei fülébe jutna, többet nem lenne banda. -kitekintettem az ablakon.
Még mindig rengeteg kocsi áll ott lent. Mikor akarnak már hazamenni? Nekik nincsen családjuk, akikkel együtt tudnának vacsorázni? Apropó vacsora...
-Ugye maradsz vacsira? -reménykedve szegeztem pillantásomat ismét a szöszire.
-De csak, ha nem zavarok.
-De fogsz. Minden bizonnyal. Elvégre anya ki nem állhat téged. Nem szokott órákig áradozni arról, milyen remek srác vagy. -forgattam szemeimet, mire Niall hangos nevetésben tört ki. -Hé! Ez nem vicces. Komolyan szokott rólad áradozni. Néha még én is zavarba jövök. -meséltem ugyancsak nevetve.
-Akkor jó, hogy nem hallod, mikor anyával beszélek. Állandóan rólad faggat. Mindig kérdezi, mi van veled, hogy vagy, meg ilyenek. -magához ölelt. Ölében biztonságban éreztem magam. Mellkasából melegség áradt. Állát a fejem búbjára helyezte. -Mikor a múltkor összevesztünk, 1,5 órán keresztül tartott a leszidása. De igaza volt. Az önérzetem nem ér annyit, hogy amiatt elveszítselek.
Szembe fordultam vele és ismét megcsókoltuk egymást. Szavai őszinte szeretetet árasztottak. Ebben a pillanatban jöttem rá, mennyire fontos is a számomra.
Az ajtóm kivágódott. Anya lépett be rajta, Timmel karöltve. A szöszivel mindketten elvörösödtünk.
Oké, hogy nyitva volt, de azért kopogni lehetne. Én sem rontok rájuk csak úgy, mikor meghitten pihennek egymás karjában.
-Lucy, beszélnünk kell! -anya hangjában komolyság tükröződött. Arca vörös volt, de nem a meleg vagy a pír miatt, sokkal inkább a düh ült ki rá.
Király! Szóval már ő is hallott a "terhességemről".
Lementünk a nappaliba. Mindketten szembe álltak velem.
-Hogy megelőzzük a kellemetlen kérdéseket, szeretnék elmondani valamit. A tesztet nem magamnak vettem, hanem Sheinek, de kérlek ezt ne említsétek meg a szüleinek, mert kicsinálnák szegényemet. Nem vagyok terhes és ezt biztosan tudom, ugyanis védekeztünk, és még fogamzásgátlót is szedek. Egyéb kérdés, óhaj, sóhaj? Ha nincs, akkor visszatérnék a romantikus összebújáshoz. -a hajamba túrtam.
-Hiszek neked, de ennek ellenére megtennéd, hogy elvégzel egy tesztet? Ha nem vagy terhes, nem veszthetünk rajta semmit. -alkudozott velem anya.
-Jó, de csak az időnket pazaroljuk. -elvettem a pultról egyet és felfutottam vele az emeletre. A folyosón Niall jött velem szemben. -Mindjárt megyek, csak rápisilek erre az izére, hogy anya is megnyugodjon.
Beviharoztam a WC-be.
Nem értem, mire jó ez az egész. Nem lehetek terhes, akkor meg miért piszkáljuk fel a másik idegét? Mi a haszna ennek? Pont azért szedek gyógyszert, hogy elkerüljem az ilyen és ehhez hasonló kellemetlen helyzeteket, beszélgetéseket. Más sem hiányozna, mint egy kiselőadás a biztonságos szex fontosságáról, vagy a nemi betegségekről. Már csak a bátyám, vagy Collin és Jack aggódása hiányzik a képből.
Miután kezet mostam, kijöttem és anya kezébe nyomtam az eredményt.
-Nem néztem meg, mert teljesen felesleges. Nem lehetek terhes és pont. -kézen fogtam Niallt és elindultunk a szobám felé. Már majdnem beértünk, mikor anya utánam kiabálta a végleges választ.
-Az eredmény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése