A megbeszélt időpont előtt pár perccel érkeztem a kiszemelt helyszínre. Lehet, a paranoia az agyamra ment, de azonnal leellenőriztem, hogy Greg nem tartózkodik-e a környéken. Mivel nem rendelkeztem semmiféle nyomkövető-szuper-cuccal, kénytelen voltam a két szép szememre támaszkodni. Imádkoztam, hogy ne most hagyjanak cserben.
Tiszta. Szerencsére nem jutott a fülébe a mai találkozó.
Visszadőltem a padra. Lehunytam a szememet, és hagytam, hogy a gyenge őszi napfény süsse egy kicsit fakó arcomat.
-Itt vagyok. -szólalt meg a hátam mögül egy ismerős hang. Hátrafordultam.
-Örülök, hogy eljöttél Alison. -mosolyogtam rá, ami szemmel láthatóan nem tetszett neki.
-Ha csak bájologni akarsz, akkor inkább kímélj meg! -szemeit forgatta. Halkan kuncogtam. Értetlenül szegezte rám tekintetét. Kis híján kinyírt rémisztő pillantásaival.
-Kérdezni szeretnék tőled pár dolgot. Ígérem, nem tartalak fel sokáig. -kérleltem. A mellettem tátongó helyre sandítottam. -Gyere! Ülj le!
Bár leereszkedő sóhajokkal kísérve, de azért letelepedett mellém.
-Mit akarsz? -törte meg elég arrogáns módon a csendet.
-Csak azt szeretném, ha válaszolnál pár kérdésemre. -felsóhajtottam. Al felnevetett.
-Ugyan miért tennék ilyet? Nem emlékszel, utáljuk egymást?!
-Mert én nem tekintek rád az ellenségemként. -vágtam rá határozottan. Válaszom hallatán arca elkomorodott. Mintha a bűntudat költözött volna rá. Szemeit lesütötte, nagyot nyelt.
-Ez még nem jelenti azt, hogy segítek. -mondta érezhetően barátságosabban.
-Alison, mikor legutóbb itt beszélgettünk, megnyíltunk egymásnak. -kezdtem nyugodt, bizalmas hangon.
-És mi lett a vége? Kitálaltam a sajtónak. Ébresztő! Nem vagyunk barátok! -szavaival nem engem akart meggyőzni, hanem sokkal inkább saját magát.
-Ha ez igaz lenne, már nem lennél itt. -vágtam vissza. Lesütötte tekintetét, majd ismét rám terelte. -Figyelj! Akkor rengeteg mindent elmondtunk magunkról. Olyanokat is, amiket sosem hittem volna. Bárhogy tagadod, tudod, hogy igazam van. Ott, akkor őszinte voltál velem. Próbálod itt adni a hazug lotyót, aki állandóan kavar, de az igazság az, hogy nem te mozgatod a szálakat. Te is csak egy báb vagy ebben a színdarabban, aminek senki sem tudja a végét. Az sem biztos, hogy van neki. -folytattam.
-Mi van ha tévedsz? Honnan tudod, hogy nem csak egy diplomás hazudozóval van dolgod? -szegezte nekem kérdéseit.
Vállat vontam.
-Nem tudom. Egyszerű megérzés és kellő naivitás. Hinni akarom azt, hogy az a lány, akit akkor megismertem a szökőkútnál ülve, te vagy és talán egyszer a barátnőm lehet, mert szerintem sok közös van bennünk.
Alison elmosolyodott.
-A naivitásod fogja a vesztedet okozni. -a szökőkutat kezdte bámulni.
-Akkor nézz a szemembe, és mondd, hogy tévedek! Ha igazat mondasz, és én tévedek, békén hagylak. Ha viszont az én észrevételem a helytálló, maradsz, míg nem válaszolsz a kérdéseimre!
Alison azonnal visszanézett rám. Halkan nevetni kezdett.
-Gyere! Üljünk oda! Ott kényelmesebben tudok mesélni. -fejével a kút felé biccentett.
Nem kellett kétszer mondania. Örültem, hogy végre esélyem nyílik válaszokat szereznem. Átültünk a szökőkút párkányához.
-Mire vagy kíváncsi? -fordult felém, miközben egyik kezét a vízbe lógatta.
-Honnan ismered Greget? -nem cicóztam, egyből a tárgyra tértem.Ez a kérdés már hónapok óta a bögyömben van. Itt volt az ideje, hogy kiadjam magamból. Alison felsóhajtott. Próbálta leküzdeni a torkában keletkező csomót.
-Egyszer tettem egy megfontolatlan lépést. Azóta Greg nem száll le rólam. Bármit teszek, bármennyire is próbálkozom, csak egy rabszolgának tekint, akit ide-oda lehet rángatni kénye-kedve szerint. -hangja megremegett. -Nem tudok, kicsoda ő valójában, de mindenkiről tud mindent. Rólam is, rólad is. Így tart sakkban. Míg azt teszem amit mond, nem tálal ki. Ha bárki tudomására jutna, miket tettem, az egész életemnek annyi lenne.
Akkor jötte rá, hogy Alison nem egy csatlós, hanem egy áldozat. Pont mint én. Minél több dolgot tudtam meg róla, annál biztosabban mondtam, nem különbözünk mi olyan sokban.
-Alison, nem szabad hagynod, hogy irányítson. Ez a te életed! Muszáj átvenned az irányítást még ha nehéz is. Azt mondtad, mindent tud. Akkor előzd meg! Valld be te, hogy mi történt. Hidd el, sokkal jobb, ha tőled tudják meg először. -magamhoz öleltem.
-Tudom, de az én családom nem olyan, mint a tiéd. A szüleimnek az sem számít, hogy élek, vagy halok. Teljességgel hidegen hagyja őket. -körülnézett. -A barátaim pedig nem léteznek. Eddig bárkit közel engedtem magamhoz, kiderült, hogy csak Greg egy újabb csele.
-Mi? De ezt hogyan? Hisz ez lehetetlen. -nem bírtam elhinni, amit az imént mondott. Egyszerűen ez már túl abszurdnak tűnt. Ennyire csak nem lehet elvetemült.
-Fogalmam sincs, hogy csinálja, de megteszi. Gondolkodás nélkül átgázol rajtad, és ha ellenkezni, vagy szökni próbálsz, már megtapasztaltad, mi lesz.
Igaza volt. Pontosan tudtam, mire képes. Rám küldte mindkét exemet. Az egyik engem vert meg, míg a másik a jelenlegi barátommal bunyózott. Ezenfelül kitálalt a sajtónak a Miamiban történtekről. Mindezek ellen semmit sem tehettem. Az első sorból élvezhette a műsort. Mintha egy realityben szerepeltem volna.
-Kérdezhetek valami?
-Azt, amit akkor mondtál, hogy szereted Niallt, őszinte volt? Tényleg így érzel? -nem tartottam jó ötletnek megkérdezni, de csak egyszerűen kicsúszott a számon. Kényszert éreztem, hogy tudjam.
Alison bólintott. Szemeiben könnycseppek gyűltek. Gyomrom összeszorult reakciója láttán. A bűntudat úrrá lett rajtam.
Szorosan magamhoz öleltem. Alison körbefonta a hátamat. Zokogni kezdett. Mintha ezeréves barátnők lennénk. Úgy éreztem, minden fal leomlott egymással szemben. Simogatni kezdtem a hátát, hogy nyugodjon meg egy kicsit.
-Akkor ezért voltál ott a buliján? -minél finomabban akartam feltenni kérdésemet.
-Igen. Muszáj volt felköszöntenem, de Greg azt is tönkre vágta. Nem bírja ki, hogy egy este ne keserítse meg az életemet. -mesélte szipogva.
-Engem is felkeresett akkor éjjel. -felidéztem a hotelban történteket. Mikor a lépcsőnek lökött és megtépett. Nagyot nyeltem. -Mindenről ő tehet. Ha nem lenne, sokkal egyszerűbb lenne az életünk.
-Igen, de sajnos ettől nem tudunk csak úgy megszabadulni. -szomorúan felsóhajtott.
Egy ötlet futott át gondolataim közt. Nem is volt olyan rémes, kivitelezhetetlen ötlet.
-Egyedül talán nem tudunk ellene fellépni, de ha többen lennénk, ki tudja. Lehet, sikerülne végre leszerelnünk. Elvégre nem a maffiával van dolgunk, csak egy minden-lében-kanál seggfejjel.
Alison hangosan felnevetett.
-Nem gondolhatod ezt komolyan. -nevetve oldalba bökött.
-Most miért? -értetlenkedtem. -Simán a süllyesztőbe küldhetjük.
-Nem tudom Lucy. Greg kemény dió. Egy rossz lépés, és te leszel ledarálva és nem ő. -figyelmeztetett Al, de nem törődtem vele.
-Inkább kockáztatok, mintsem a fejemet a homokba dugjam. -erősködtem. -Most komolyan! Egész életedben az árnyékában akarsz élni és rettegni, mikor tálal ki? -megrázta a fejét. -Na látod. Sokkal értékesebb vagy annál, mintsem egy rongybaba legyél.
-Köszönöm. -meghatottság járta át szavát. Magához ölelt. Mikor elengedett komoly kifejezés ült ki arcára. Felvontam szemöldökeimet. -Most te válaszolj valamire! -bólintottam. -Mi történt Niall és közted?
Felsóhajtottam. Nem voltam benne biztos, hogy el akarom mondani. Nehézkesen ment számomra a megnyílás, de Alison őszinte pillantásaitól erőre kaptam.
-Magára szeretett volna tetoválni, de én lebeszéltem róla, és ebből az jött le, hogy szakítani szeretnék vele. Ami teljesen hülyeség. Egyszerűen csak megrémisztett a gondolat, hogy így el akarja kötelezni magát. Meg mi van, ha megbánja? Nem bírnám ki, ha undorral telt szemekkel nézne rám valaha is. -fakadtam ki.
-Figyelj! Vedd a kezedbe a telefonod, és mondd meg neki, hogy szereted! Szeret téged és ahelyett, hogy elrémisztenéd, inkább támogasd! Niallnak arra van szüksége. Elvégre a barátnője vagy. Kell az őszinteség, de azt jól kell adagolni, nehogy ez történjen. -megsimogatta a vállamat. -Örülök, hogy boldogok vagytok együtt. Szeretitek egymást és ez lejött az alatt, mikor pezsgővel locsoltak titeket. Nagyon illetek egymáshoz, de mindkettőtök érzékeny típus, és könnyen túlreagáltok egy-egy szituációt. Nem kell bocsánatot kérned, csak támogasd! Érezze, hogy mellette vagy, bármi történjék is.
-Köszönöm. -suttogtam fülébe.
Igaza volt. Nem akkor vagyok jó barátnő, ha egyből lehordom. Az őszinteség a legfontosabb, de nem letámadás formájában. Rájöttem, egy idióta liba voltam. Sőt, még mindig ebben a kategóriában voltam. Megrémültem, mert nem voltam benne biztos, hogy én is képes lennék egy ilyen lépésre. Most először történt az meg velem, hogy valaki ennyire szeressen. Éreztem, ahogy egy láthatatlan lánc köt össze minket. Egy lánc, ami elég erős, hogy kivédje a külső támadásokat, ugyanakkor belülről sebezhető. Pont mint mi. A teknőspáncélunk alatt sérthetők voltunk, ezért gyakran egymáshoz is páncélban mentünk. Rájöttem, a legnagyobb hiba ez volt. Nem akartam Niallt elveszíteni. Sokkal többet jelentett nekem, mint az önérzetem vagy az egóm. Ő az életem része volt. Sőt, maga az életem.
-Azt hiszem, beszélnem kellene vele. -felálltam a szökőkút mellől. -Köszönök mindent.
-Barátok? -remény csillogott Alison szemeiben. Bólintottam széles vigyorral arcomon. Ő is megvillantotta hófehér fogsorát.
-Barátok. -magamhoz öleltem, majd egy-egy puszival váltunk el.
Amint olyan helyre értem, hogy nem éreztem magamon a bámulók tekinteteit, felhívtam Niallt. Ahogy felvette, belekezdtem mondandómba. Nem vártam meg míg ő is megszólal.
-Niall, sajnálom, ha ellenségesnek tűntem. Nem volt szándákos, csak megijedtem. Tudod, értem még soha senki sem tett ilyesmit. Sem ehhez hasonlót. Féltem, hogy talán túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Nem akarom, hogy ez a félreértés közénk álljon. Szeretlek és nem akarok veled szakítani. Sosem szakítanék veled. -hadartam el.
-Fordulj meg! -kinyomta a telefont. Lassan úgy tette, hagy kérte.
Ott állt, kezében egy csokor narancssárga rózsával. Odarohantam hozzá, és a nyakába ugrottam.
-Én is sajnálom. Hülye voltam. Leforráztalak, és vártam, hogy egyetérts velem. Szeretlek! -ajkát az enyémre tapasztotta.
Alisonnak igaza volt. Nem az őszinteséggel volt a gond, hanem a tálalással. Mind a kettőnknek finomabbnak kellett lennie és akkor nem is volt gond.
Újra béke honol a Paradicsomban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése