Információhad

Mivel fogalmam sem volt arról, hogy mit is kellene tennem, úgy döntöttem, a lányokhoz fordultam. Ha valakikkel, akkor velük ezt megbeszélhetem. Igaz, a kezdetekben kicsit hezitáltam, elvégre Collin Shei barátja, és nekem semmi kedvem sem volt egy újabb veszekedést szítani, viszont ha nem mondtam volna el az igazat, ami egyenlőre még fogalmam sem volt, hogy mi is valójában, Sheila megharagszik rám, sőt lehetséges, hogy elege lesz belőlem és a titkaimból is. Arról nem is beszélve, hogy Miat is könnyen is a saját sorsomra tudtam volna küldeni, ha csak nekmi és Sheinek nem, számolok be a történtekről.
Elég sokáig gubbasztottam egy doboz mögé bújva, de Coll még mindig nem volt hajlandó kimenni a szobából, ezért változtattam a forgatókönyvön. Felpattantam a helyemről, és mintha éppen most érkeztem volna, besétáltam az unokatesómhoz.
Arcára azonnal döbbenet ült ki, mikor meglátott. Szemei kikerekedtek, arca fehér színben kezdett pompázni. Olyan volt, mint aki éppen most találkozott a kaszással.
Tényleg ennyire ijesztő vagyok? Oké, az tény, hogy a hajam még ma nem találkozott fésűvel és a sminkem is a tegnapi maradványa, de ezeket leszámítva egész tűrhetően nézek ki. Na jó! Talán legközelebb mielőtt szívbajt hozok valakire, megfésülködöm és megcsinálom a sminkemet. Akkor majd lehet, hogy nem fog úgy rám nézni, mintha egy horrorfilmből szöktem volna meg. 
-Szia Collin! Mi a helyzet? -vetettem fel egy teljesen semleges témát, miközben egy közeli puffba vetettem magam. -Jól megy a dobolás? Blake nem seggfejkedik?
Coll hosszú percekig csak némán bámult vissza rám. Kezdett zavaróan hosszúra nyúlni a feszült, szinte mér tapintható csend, ami köztünk uralkodott. Szerencsére, azonban egy sóhajtással végül megtörte. Collin sóhajtása azt jelezte, hogy végre képes lesz választ adni az imént feltett kérdéseimre.
-Minden király. Meglepődtem, de egész jól lehet vele együtt dolgozni. -felelte egy műmosollyal átkötve. Túl régóta ismertem már Collint ahhoz, hogy egy ilyen vicsorgásnak bedőljek. Szemei mindig is elárulták. Ezért képtelen hazudni. Rögtön észrevehető, ha valamit nem mond el. Izzad a tenyere, állandóan a hajába túr, folyton megköszörüli a torkát és persze a nyakát vakarja megállás nélkül. -Egyébként miért jöttél? -szegezte nekem kérdését váratlanul.
-Bocsi, hogy meglátogattam az unokatesómat, aki a turnébuszunkon utazik. Ígérem, többé nem fog előfordulni. -vágtam rá nevetve. Collin zavartan vihogni kezdett. Már kezdtem sajnálni azért, mert ilyen kínos pillanatok elé állítottam. Azonban ahogy jött, úgy tovább is állt a lelkemre telepedő bűntudat.
-Lucy, ne csináld már! Tudod, hogy értettem. -mellém ült, azonban kerülte a szemkontaktust. -Csak tudod, te nem szoktál így ok nélkül jönni-menni. -tette hozzá kis szünet után.
-Most ezzel arra célzol, hogy szemét módon mindig csak kihasználom az embereket és azért megyek oda hozzájuk? -vontam fel egyik szemöldököm. Tusé! Collint, szegényemet teljesen lesokkoltam ezzel a visszakérdezéssel. Oké, legközelebb lehet, hogy majd egy kicsit kíméletesebben kell viselkednem. Jegyzet magamnak: Légy kedves! -Amúgy igazad van. Legalábbis most. Tényleg okkal jöttem és nem csupán a véletlen műve, hogy itt ülök melletted egy babzsák fotelben. -folytattam, ezzel hűtve egy kicsit a kedélyeket. Coll még mindig kimeredt szemekkel bámult rám. -Tudod, ma, mikor a leveleim között kutakodtam, a kezem ügyébe került egy elég érdekes boríték. -eddig még igaz volt a történetem. -Pár régi képet találtam benne, amin még mi hárman vagyunk és éppen játszadozunk. -és innentől kezdődően jöjjön a kamu. -Nagyon hiányoznak azok az idők. Akkoriban még semmi miatt nem kellett aggódnunk. Azt tettünk, amit jónak láttunk. Ráeszméltem, hogy mennyit játszottunk együtt, holott évek választottak el minket. -felpillantottam rá. Arca kicsit megenyhült. Már nem feszengett annyira, mint öt perccel ezelőtt, vagy mint mikor beléptem az ajtón. -Eszembe jutott egy játék, amit régen játszottunk. Szerintem te már nem igazán emlékszel rá, mert mindig utáltad, mikor ezzel az ötlettel álltam elő.
-Csak nem Barbie-zni akarsz? -vágott bele mondókámba. Felrántotta egyik szemöldökét, miközben száját összepréselte. Megráztam a fejem. -Hála Istennek! Bármiben benne vagyok, csak abban nem. -jegyezte meg egy sóhajjal kísérve.
-Már a játék címe is sokat mondó. Szerintem nem kell majd elmagyaráznom a szabályokat. -rákacsintottam.
-Hallgatlak.
-A címe pedig nem más, mint...-gyors ritmusra ütögetni kezdtem a combomat, így fokozva az izgalmat. -Mondd-el-az-igazat-te-seggfej-különben-lerugdoslak-a-buszról-és-kilöklek-elé.
Collin arca megfagyott. Szó szerint. Semmi nem változott mimikáján. Még csak nyelni sem nyelt. Komolyan elgondolkodtam azon, vajon levegőt vesz-e egyáltalán, vagy mit csinálhat. Hadonászni kezdtem szemei előtt a kezemmel, de semmi haszna sem volt.
-Hahó! Föld hívja Collint! Collin jelentkezz! -megpiszkáltam az arcát, de továbbra sem jött válasz. -Houston, azt hiszem van egy kis gond!
Coll, mint aki most ébredt fel az álmából, megrázta magát, majd mélyen szemembe tekintett.
-Bocsi, de azt hiszem, nem értem a szabályokat. Elmagyaráznád?
-Tudod, hogy utállak? -keresztbe font karokkal álltam előtte.
-Tudom, hogy imádsz. Én vagyok az egyetlen őrző-védő, külön bejáratú majomrokonod. -szólt vissza nevetve.
-Tényleg? És akkor Jack mim? -szemöldököm egészen a hajtövemig vándorolt. Collin utánozta arckifejezésemet.
-Ő Jack. -vágta rá. -Ő a te Jacked.
-Ó! Így már minden világos. Azonnal okosabb lettem. -hajamba túrtam. -Most komolyan Collin, mit titkolsz előlem?
-Lucy, most komolyan, szerintem a Greg ügy az agyadra ment. Kezdesz mindenbe mást sem látni csak az ő keze nyomát. -szorosan elém állt, és magához húzott. Ekkor hirtelen kapcsoltam.
-Várjunk csak! Te meg honnan tudsz erről? Nem is beszéltem neked róla. -eltoltam magamtól, hogy szemébe tudjak nézni, de ő elfordította a fejét.
  Sakkmatt! 
-Még te mondtad el, nem emlékszel? -vigyorgott, mint egy lejárt szavatosságú halloween-i  tök.
-Én ugyan nem szóltam neked egy szót sem.
-Akkor biztosan Sheila mondta el. -egy másodpercre elgondolkodott. -Igen. Shei volt az. Ebben biztos vagyok. -tette hozzá.
Felsóhajtottam. Egy percre elhittem, amit mondott.
Talán tényleg Shei kotyogta ki véletlenül. Lehet, hogy csak segíteni akart ezzel nekem. Elvégre, Collin a rokonom. Meg kellene benne bíznom. Azonban az a tény, hogy Blake-kel hirtelen egész jóban lettek, valahogy nem hagy nyugodni. Mikor legutóbb látták egymást, nem sok választotta el Collint attól, hogy felkenje a srácot a falra. Most pedig puszipajtások lettek? Lehetséges ez egyáltalán? Igaz, Blake elég jól tudja manipulálni az embereket. Kétszer én is bedőltem neki, de hogy Collin, ez valamiért nagyon bűzlik itt nekem. 
-Sajnálom, hogy így neked estem. Lehet igazad van. Túldramatizálom itt a dolgokat. -magamhoz öleltem.
Ha elhitetem vele, hogy bevettem a dumáját, akkor talán nem lesz annyira óvatos. Persze ezek után bizonyára jobban megválasztják azt a helyet, ahol komoly eszmecserét folytathatnak majd, de lehetséges, hogy nem kell poloskát beszereznem ahhoz, hogy infókhoz jussak. 

-Semmi gond, húgi! Mire való a család, ha nem arra, hogy kérdőre vonjuk a másikat? -simogatta meg a hátam nevetve. Az órára pillantott, majd eltolt magától. -Bocsi, de nekem most mennem kell. Még van pár dolog, amit el kell intézzek.
-Persze menj csak. -mosolyogtam rá angyalian.
Menj csak, intézd a dolgokat a hátam mögött és hidd azt, hogy minderről semmit sem tudok. Én kis naiv unokabátyám. 
Kimentem a szobából és egyenesen a kis vackomba siettem. Muszáj volt több dolgot megtudnom. Megfogtam egy újabb levelet és felbontottam.
A sorok folytonos meglepetéseket tartalmaztak. Minél többet olvastam, annál jobban keveredtek bennem az érzések és gondolatok. Már semmiben sem voltam biztos. Még abban sem, hogy fiú vagyok vagy lány. Oké, talán ebben az egyben még biztosan tudtam állást foglalni, azonban ezt leszámítva semmiben.
Beszélni akartam a lányokkal, de nem tudtam mit mondhatnék nekik.
Sziasztok! Pár hete kaptam egy tucat levelet, amiről eddig nem szóltam nektek, és ezért kérlek ne haragudjatok. Talán félreismertem Greget és mégsem egy pszichopata barom, aki felesküdött a kicsinálásomra, hanem egy szerető srác, akinek Miamiban összetörtem a szívét. Hogy ezt honnan tudom? Nem. Nem emlékszem még mindig semmire, csak ezekből a lapokból erre következtettem, amit természetesen ő hozott. De ne higgyétek, hogy manipulálni akarna. Ő sosem tenne ilyet. Legalábbis ide ezt írta. Ja meg azt, hogy van egy drogos, nagyon bulis alteregóm, aki szerinte a valós énem és eltökélte, hogy ismét a felszínre fogja hozni. De ne féljetek, mert nem fog senkiben sem kárt tenni kivétel, ha az útjában álltok, akárcsak Alison tette anno. Ja és még valami. Kihallgattam, ahogy Blake és Collin valami fura dologról diskurál, utána pedig lejárattam magam az unokatesóm előtt, aki most azt hiszi, hogy elhittem, amit mondott, holott, csak megjátszottam az egészet. Szóval, összefoglalva sajnálom, hogy ezt most így mind a nyakatokba zúdítom, de fogalmam sincs, kivel beszélhetném ezt meg és már kezdek megkattanni.
Oké, ez eléggé bénán hangzik. Talán mégis az lesz a legjobb, ha először én emésztem meg ezt a hirtelen jött információhadat...