Te? Itt?

Próbáltam nem törődni a mögöttem türelmetlenkedő sráccal. Elindultam a bárpult felé, de az utamba állt.
-Menj arrébb! -utasítottam ingerülten.
-Azt hittem, hogy legalább köszönni fogsz. -jegyezte meg az orra alatt, de arra azért ügyelt, hogy még én is halljam.
-Bocsi, de az új alapelvemben nem szerepelnek seggfejek. -arrébb löktem, majd leültem a pultossal szembe. -Valami erőset kérek. -mondtam neki egy sóhajjal kísérve.
-Kettőt. -ujjával is mutatta, miközben letelepedett mellém. -Na, Lucy, ne legyél már ilyen nyers. Tudom, hogy örülsz nekem. -szabályosan hergelt. És ezt tudtam is, mégis belementem.
-Azt várod, hogy a nyakadba boruljak azok után, hogy szakítottál velem, majd a koncert közepén leléptél, és mindehhez még csak annyit sem mondtál, hogy csá?! Mégis mi a francot vársz tőlem? -fakadtam ki, majd felhörpintettem a rövidemet, amit a bárpultos elém tolt.

Jó erős volt az ital. Éreztem, ahogy az egész nyelőcsövemet végigégeti. Sőt, még azt is megfigyeltem, hogy azonnal hatott. Egy kicsit nyugodtabbnak éreztem magam. Nem stresszeztem már annyira. És még Niallnak sem akartam behúzni egyet izomból. Pedig nagyon viszketett érte az öklöm.
Niall is felöntött garatra.
-Hidd el, nem akartam elmenni.
-Akkor miért? Ki kényszerített? -kérdeztem vissza kétségbeesetten. A srác szóra nyitotta a száját, de végül elhallgatott. -Na látod? Erről beszélek. Még magadnak sem tudod bevallani, hogy mit miért tettél. Nemhogy nekem. -szememet forgatva rendeltem még egy ilyen varázslöttyöt.
-Muszáj volt elmennem. -bizonygatott tovább, de erősködése gyenge volt, akárcsak a harmat. -Kettőnk miatt. -tette hozzá némi késéssel.
A pohár félúton megállt a szám és a pult között. Szemeim elkerekedtek. Dühös tekintetem Niallra villant.
-Hogy kettőnk miatt? Ennyire ostobának nézel? Talán a homlokomra van írva, hogy "Ostoba Picsa"? Legalább annyi tartás legyen benned, hogy a valóságot mondod, és nem egy könnyített változatot, amivel majd az újságírók fejét tömöd! Mikor leléptél, már rég nem volt olyan, hogy kettőnk. Elfelejtetted talán? Szakítottál velem. -indulataim teljesen eluralkodtak rajtam. Muszáj volt meginnom a poharamban váró alkoholt, különben vagy behúztam volna neki, vagy lelöktem volna a székről...esetleg egyszerre mindkettőt.
-Kérlek. Legalább hallgass meg! -elővette a kölyökkutyaszemes trükköt, amire már immúnissá váltam. Lehetséges, hogy a pia tette, de az is valószínű, hogy már túl sokszor vettették be előttem. Vállat vontam.
-30 másodperced van. -figyelmeztettem.
-Mi lenne, ha te tippelnél, ha nem találod el, te iszol, ha eltalálod, én iszok. -vetette fel önelégült vigyorral az arcán.
-Rendben, de akkor üljünk át oda! -mutattam az egyik sarokba, ahol pár fekete fotel állt üresen, közöttük egy kis asztallal. Niall bólintott. Leugrottam a székről. Meglepő módon nem szédültem meg, bár Niall a biztonság kedvéért megragadta a karomat. -Nem kell rám vigyáznod! -kirántottam szorításából a karomat.
Az egységes hullámot alkotó táncosok között nehéz volt átvágni. Sőt, mondhatni lehetetlen feladta volt. Hátrapillantottam, de Niall már nem állt mögöttem. Megálltam a táncparkett közepén, hogy körbenézzek. Nem találtam sehol. Hirtelen egy hideg kéz simult rá az egyik vállamra és a derekamra.
-Szabad egy táncra? -suttogta a fülembe Niall.
Megráztam fejem.
-A szám gyors, mégis hogy akarsz itt... -még be sem fejeztem a mondatot, mikor a Dj váltott. Egy üzenetet is felolvasott.
-Lucy, élj egy kicsit a pillanatnak és vonatkoztass el a múlttól! -hangzott a Dj szájából. Kérdő pillantásokkal jutalmaztam Niallt.
-Ez is a te műved, igaz?
A szöszi csak vigyorgott és magához húzott.
A lelkem és az eszem heves csatába kezdett. Az eszem azt üvöltötte, hogy rohanjak, miközben a szívem maradásra bátorított. Két tűz közé kerültem. Nem mertem átadni magam a perc örömének, mert féltem, egy újabb csapdába sérülök.
Már egyszer felültett, nem akarok megint ugyanabba a helyzetbe kerülni. No boyfriend=No problem!! Felmelegítve csak a káposzta jó! 
Minden erőmmel azon voltam, hogy bokán rúgjam, majd elfussak, de mégsem tettem meg.
Lehunytam a szeme és a fejem széles, izmos mellkasára hajtottam. Azonnal megcsapott a jellegzetes illata. Mintha egy havas hegységben sétáltam volna a hatalmas fenyőfák alatt. Megbabonázott. Nyugodtság járta át egész lényemet. Már nem törődtem azzal, hogy mi helyes és mi nem. Mintha minden egyéb megszűnt volna létezni körülöttünk. Csak mi ketten voltunk egy havas hegycsúcson. Egy békés helyen, ahol nem volt sem Greg, sem Blake, ahogy harcok, veszekedések és idegeskedés sem. Csak mi ketten és a béke. Tökéletes volt.
Mint ahogy már rengetegszer tapasztaltam, egy ilyen pillanat sem tart örökké. Ez sem tartott 3 percnél tovább. Ahogy vége volt a zenének, eltávolodtunk egymástól. Mélyen Niall szemébe néztem. Kerestem valamit. Valamit, ami segíthet rájönni a valóságra.
Ha szakítani akart velem, miért táncoltunk? Nem lett volna sokkal egyszerűbb elmondani az igazságot? Talán Greg őt is megtanította játszani, kínozni? 
A szöszi egyik kezével finoman megragadta a csuklómat és a fotelekhez vezetett. Szerencsére a táncunk alatt senki sem foglalta el előttünk. Leültünk egymással szemben. Niall alighogy lerakta a fenekét, már fel is pattant.  Pár perccel később üres poharakkal és egy tequilás üveggel tért vissza.
-Akkor kezdjük. -törte meg a köztünk húzódó feszült csendet. Felkapta az üveget, és mintha csapos lenne, végighúzta az összes pohár felett. Persze legalább a felét félre öntötte. A kezembe vettem egy poharat, ahogy ő is. -Akkor tippelj! Szerinted, miért mentem el a koncertről?
-Biztos mert egy lánnyal találkoztál. -vetettem oda. Niall összeráncolta homlokát.
-Igyál!
Nem ellenkeztem. Azonnal leöntöttem a torkomon, aztán pedig beleharaptam a citromomba.
-Akkor biztosan azért, hogy lejárass.
-Nem játszol valami jól. -vágta rá.
Ezúttal én ráncoltam össze homlokomat, de követtem az utasításait.
-Már csak arra tudok gondolni, hogy Greg, vagy ahogy te ismered George megkért, hogy segíts neki valamibe és amilyen hiszékeny és naiv voltál, te be is vetted. -fejtettem ki, miközben már a kezembe is vettem az újabb poharat.
-Ha így folytatod nagyon részeg leszel, mire visszakerülsz a szállodába. -jegyezte meg és elém tolt egy újabb adagot.
-Tuti, hogy az az ok, hogy bűntudatot éreztél, mert szakítottál velem és eljöttél a koncertre, de mikor megláttad, hogy mit is tettél, rossz érzés fogott el, majd behúzott fülekkel és farokkal elmenekültél, hátha akkor semmissé tudod majd tenni a dolgokat. -szinte már a számnál volt a pohár, mikor Niall kikapta a kezemből és megitta. Szemeim teljesen elkerekedtek. Előre dőltem. -Ez azt jelenti, hogy...
-Te kérdezel. -fejezte be helyettem a mondatot.
-Nem pont erre gondoltam. -jegyeztem meg gondolatban.
-Szerinted miért borultam ki? -tettem fel komor arccal kérdésemet.
-Mert szakítottunk.
Megráztam a fejem.  Niall értette. Azon nyomban már a szájánál is volt a tequila.
-Akkor azért, mert egy seggfej voltam. -rövid gondolkodás után hangzott el újabb válasza.
-Ha így folytatod nálam részegebben fogsz hazaérni.
-Azért, mert egyedül maradtál?
-Még mázli, hogy énekelni jobban tudsz, mint tippelni.
Niall felnevetett, és felhörpintette. Arcán látszott már, hogy kezd a fejébe szállni.
A táncparkettre vetődött tekintetem, ahol megláttam a többieket. Shei és Mia már éppen indulni készültek.
-Még egye lehetőséged van. Ha nem találod el, akkor a táncosoknak fizetsz egy kört! -ajánlottam fel. A szöszi belement.
Hosszú percekig gondolkozott. Próbált rájönni arra, vajon mi lehetett az ok.
-Azért mert megbíztál Blakeben, de ő elárult téged. Ezáltal elvesztettél engem és őt is.
Megfogtam az üveget és egy utolsót töltöttem.
-Ez sokba fog neked fájni. -elé toltam, majd felálltam, és odamentem a csajokhoz.
Mindkettejükben volt már alkohol rendesen, de mégsem voltak berúgva. Egyikünk sem támolygott, vagy beszélt volna össze-vissza. Oké, én éreztem, hogy nem volt olyan bölcs dolog hirtelenjében felpattanni, de ezen kívül semmi bajom sem volt.
-Lucy! -kiabált utánam egy ismerős hang. Megfordultam. Niall rohant utánam. A lányok arcára döbbent ült ki, akárcsak az enyémre. Lihegve érte elém. -Kérlek, mondd el! Tudni szeretném.
A csajok felé fordultam.
-Menjetek csak előre! Mindjárt megyek én is. -bólintottak. Megvártam míg tisztes távolságba kerülnek, majd visszafordultam a szöszihez, aki még mindig kapkodva vette a levegőt. -Azért akadtam ki annyira, azért zokogtam és törtem össze, mert te jobban hittél Blakenek, Gregnek és mindenki másnak, mint nekem. -a hajamba túrtam. -Tudod, csak rájöttem, hogy ez nekünk mennyire nem megy. Talán sohase ment, és az is lehet, hogy már sose fog. Bár azt már nem fogjuk megtudni. -az utolsó mondatnál megremegett hangom. Végig erős és határozott maradtam, de mire a végére jutottam, elfogyott minden lelki erőm.
-Lucy, én...-habogott, de közbe szóltam.
-Ne is mondj semmit! -sarkon fordultam és elindultam a lányok után. -Jó éjt, Niall!
-Jó éjszakát...-hangja alig hallhatóvá vált az őszi szélben. -Kicsim!