Marry?

Épp a színpad felé igyekeztem, mikor valaki megragadta a karomat. Ijedten fordultam hátra.
-Te idióta, megijesztettél! -szúrtam le azonnal a bongyor hajú Harryt.
-Bocsi, nem direkt csináltam. -mentegetőzött, de féloldalas mosolya azonnal elárulta, hogy bizony élvezte.
-Mit csinálsz te itt? Nem azon kellene dolgoznod, hogy Mia újra összejöjjön veled? -felvontam egyik szemöldököm és karjaimat keresztbe fontam a mellkasom előtt.
Hazz bólintott.
-Épp emiatt kerestelek meg. Segítségre lenne szükségem. -tágra nyílt bociszemeinek nem lehetett ellenállni. Elmosolyodtam. Egyből tudta, hogy benne vagyok a dologban. -Le szeretném nyűgözni. Azt szeretném, hogy elálljon a szava.
Amint kimondta céljait, gondolkodni kezdtem.
Mi az amitől Mia azonnal kifekszik? Persze jó értelemben. Mivel lehetne teljesen levenni a lábáról? Mi az, amitől azonnal visszarepül Harry ölébe? Hmm...Ez egy nehéz feladat lesz. Mia nincs oda a romantikus dolgokért. Inkább a lazulós témák érdeklik. A gyökeres ellentétem ilyen téren. Engem egy gyertyafényes piknikkel le lehet venni a lábamról, de őt. Őt ennél keményebb fából faragták. Komoly kihívás elé nézünk. Vagyis ez elé Harry néz, aki engem is belerángatott. Persze, segítek. Elvégre a legjobb barátnőmről van szó és a boldogságáról. Látom rajta, hogy hiányolja ezt a perverz, gödröcskékkel rendelkező énekest. 
-Na van valami ötleted? -szakított ki merengésemből.
Megráztam a fejem.
-Nem, de holnap reggelre kitalálok valamit. Ígérem! -rámosolyogtam, majd a színpad felé pillantottam. -Bocsi, de most mennem kell. A lányok már fent vannak a színpadon. -mutogattam a lépcső felé.
-Menjél csak! -megölelt, majd utamra engedett. -Holnap reggel felhívlak, hogy mi legyen. -kiáltott utánam.
-Értve! Addigra kitalálok valamit. -válaszoltam nevetve.
A színpad előtt kezembe vettem a kis narancssárga szalagos mikrofonomat, illetve a fülesemet, ami szintén ebben a színben pompázott.
Shei és Mia már a színpadon szórakoztatták a rajongókat. Épp kérdésekre válaszoltak, miközben egy fotelben feküdtek. Persze egymáson, félig fordítva, lelógva. Csatlakoztam hozzájuk. Egy szép "nőies" pózban ültem le. Igaz, nem ment túl könnyen, mert eléggé nehéz feladatnak bizonyult két egymáson fekvő lány közé befurakodni, de azért sikerült. De nem élvezhettem sokáig a trónom, ugyanis Shei egy könnyed mozdulattal a földre lökött.
-Te kis...-felpattantam és csikizni kezdtem. Hangosan nevetett és csapkodott.
-És a színpadon, egy tipikus baráti mérkőzés. -konferált fel minket Mia. Próbált komoly maradni, de az sosem volt az erőssége. Felnevetett. Dúdolni kezdett egy Christina Aguilera dalt. A közönségnek több sem kellett. Azonnal mindenki énekelni kezdte vele. Még mi is abbahagytuk a harcot és a mikrofonunkért nyúltunk.
Még szerencse, hogy mindannyian imádtuk Christinat, így kívülről fújtuk szinte az összes dalát.
A rajongók szabályosan megőrültek a színpad előtt. Mindenki teli torokból üvöltötték a mindenki által jól ismert sorokat. Hihetetlen érzés volt. Szabályosan a fellegekben éreztem magam, és fogadni mertem volna, hogy a lányok is osztoztak velem ezen az érzésen.
 Aztán elindították a saját dalunkat. Több sem kellett a jó bulihoz. Mindenki elkezdett táncolni. Még mi is, ami ritkaság, mert nem voltunk oda a nyilvánosság előtt történő táncért. Épp elég volt az X-factorban táncokat betanulni. Meg persze Jessica mindig tanít nekünk egy csomó lépést, hogy ne blokkoljunk le a színpadon állva, de ezeket a mozdulatokat általában nem kamatoztattuk. Csak néha. Ha már nagyon unatkoztunk, vagy jelen esetben nagyon felpörögtünk. Nem tudom miért, de ez az este különleges volt. Volt valami a levegőben, vagy nem tudom, de éreztem, hogy ez más, mint az eddigi fellépések.
Lehet, hogy csak a hatalmas aréna tette, aminek nyitott volt a teteje, így láthattuk a felettünk tündöklő csillagokat. Bármi is adta meg a különleges varázsát az estének, bejött. Az egész koncertet végigbuliztuk, hülyéskedtünk. Szabotáltuk egymást, lemásztunk a színpadról, válaszoltunk a rajongói kérdésekre. Az első sorokból kiválasztottunk néhány rajongót, akik kérdéseket tehettek fel nekünk, amikre természetesen válaszoltunk. Sikerült pár elég perverz kérdést is kifognunk, mint például, a srácok milyenek az ágyban, vagy a kedvencem, olyan jó volt-e a velük töltött első éjszaka, mint amilyenre számítottunk. Na ettől a két kérdéstől padlót fogtam. Nem tudtuk eldönteni, hogy nevessünk vagy inkább fussunk. Vajon meglincselnek-e a Directionerek, ha őszintén válaszolunk? Végül aztán rájöttünk, hogy a saját koncertünkről azért még sem illene lelépni, így inkább nevetésben törtünk ki és átsiklottunk a válasz felett.
Mikor vége lett a koncertnek, visszatértünk a szállodába. Mindenki bevonult a szobájába, mert már hullák voltunk. Amint beértem a szobámba, bedőltem a pihe-puha ágyikómba. Nem vacakoltam azzal, hogy átöltözzek vagy lemossam a sminkem. Úgy ahogy voltam elaludtam.
Másnap reggel az ébresztőm keltett fel. Fáradtan nyomtam másztam ki az ágyból. Alig, hogy lenyomtam az ébresztőt, már csörgött is.
-Haló? -szóltam bele még mindig kómásan.
-Szia Lucy! Itt Harry. Na sikerült kitalálnod valamit? Van valami ötleted arra, hogyan nyűgözhetném le Mia-t?
-Heh? -kérdeztem vissza. Olyan gyorsan beszélt, hogy egy szót sem értettem meg abból, amit mondott.
-Rosszkor hívtalak? -kérdezte.
A teraszhoz sétáltam. Felkaptam a köntösöm a földről, majd kiültem az egyik fémszékbe.
-Nem dehogy, csak most keltem. Kicsit lassan fog még az agyam. Bocsi. Mindjárt helyre áll, csak órák kérdése. -válaszoltam, miközben integettem a lent tolongó rajongóknak.
El sem hiszem, hogy már ilyen korán képesek idejönni a szálloda elé. Ők nem álmosak? 
-Sikerült kitalálnod valamit? -ismételte meg kérdését ezúttal lassabban, higgadtabban.
Felsóhajtottam. Alsó ajkamat kezdtem harapdálni. Milliónyi gondolat futott át agyamon, de ezek mind olyanok voltak, amitől Shei, vagy én fekszünk ki és nem Mia. Ő komoly kihívás. Elég makacs és büszke. Nem hódol be könnyen.
És ekkor, mintha hirtelen megvilágosodtam volna.
-Harry, kapaszkodj meg! Van egy olyan ötletem, ami után Mia garantáltan örömmel lesz újra a barátnőd. -felpattantam a székből és visszafutottam a szobába. A táskámból előkotortam egy már kicsit kopott noteszt, amiben az eddig összegyűjtött összes telefonszámot lejegyeztem, pár megjegyzéssel kísérve.
-Ez egészen biztos? -kérdezte aggódva.
-Figyelj, ha ettől nem enyhül meg a szíve, akkor fogalmam sincs, mi engesztelhetné ki. -válaszoltam egy sóhajjal átkötve. -Bocsi, de most le kell tennem! Legyél az arénában ma ötkor! Majd ott elmagyarázok mindent! -tettem hozzá.
-Mindenképpen ott leszek. -vágta rá egyből.
Kinyomtam a telefont, majd egyből egy újat indítottam. Szerencsére az elmúlt hónapok során elég sok embert sikerült megismernem, pláne a szülinapok kapcsán. Jelen esetben az ilyen kapcsolatokra volt szükségem.
-Haló? -szólalt meg a vonal másik végéről egy ismerős, régi hang.
-Szia Jade, Lucy vagyok. Ugye még emlékszel rám? -reménykedés tükröződött a hangomban. Jadet, akkor ismertem meg, mikor még az X-factorba neveztünk. Ő szólistaként nevezett, de a mentorháznál Simon nem hozta magával. Akkor nagyon jóban lettünk és azóta is rendszeresen beszélünk. Tartjuk egymással a kapcsolatot.
-Szia Lucy! Mi a helyzet? -lelkes hangja megugrott.
-Az a helyzet, hogy szükségem lenne a segítségedre.
-Hallgatlak.
-Miat kellene kibékíteni Harryvel, és ehhez mindenképpen kell a te közreműködésed is. -mondtam.
-Rendben. Benne vagyok. Amúgy is nagy rajongója vagyok a kapcsolatuknak.
Ezért imádtam ezt a csajt. Bármi történt, lehetett rá számítani.
-A részleteket majd később elmesélem. Annyit kérnék, hogy gyere az arénába ma ötre, ez megoldható?
-Persze. Abszolút! -válaszolta határozottan.
-Szuper!
Ha összejön, amit kiterveltem Mianak és Hazznak, akkor tuti, hogy újra egy párt fognak alkotni. Már csak kell még találnom néhány embert, aki szívesen besegítene a szerelmesek érdekében. De ez már nem lehet akadály, nem igaz?