Je t'aime

-Lucy, ébredj már fel! -heves rázás és hangos kiabálás vert fel álmomból, melyben éppen egy csillámpóni hátán lovagoltam egy szivárványon. Oké, lebuktam. Nem ezt álmodtam, hanem azt, hogy a csillámpónimintás terepjárómmal átgázolok Gregen, Blaken és Niallon. Kicsit morbid álmaim vannak mostanság.
-Hagyjál már! -lelöktem magamról, majd a fejemre húztam a takarómat.
-Ébresztő! Hasadra süt a nap! -kezdett bele ismét. Végre eljutott a tudatomig, hogy Mia ugrál éppen rajtam.
-Király! Legalább lebarnulok. -vágtam rá flegmán és még mélyebbre ástam magam a jó vastag takaróm alatt.
Semmi kedvem sem volt kimászni ilyen korán az ágyból, pláne azok után, hogy négykor értünk vissza a szállodába, mert útközben kétszer is eltévedtünk. Nem is mi lennénk, ha ez nem történt volna meg. Minden kirándulásunk elengedhetetlen részévé vált az eltévedés.
Mia feladta. Lemászott rólam, majd hangosan becsapta az ajtót maga után. Én azonban továbbra is a meleg paplan alatt rejtőztem el a kíváncsi szemek elől. Sajgott a fejem, amit valószínűleg az a rengeteg tequila okozott, amit Niallal megittam. Elköszönése még mindig csengett a fülemben.

"Jó éjszakát, Kicsim!" Mégis mit akart ezzel? Szakítottunk, ráadásul ő volt az, aki dobott, és nem én őt, szóval nem értem, mire megy ki ez az egész. Egy pillanatra olyan, mintha megbánta volna azt, amit tett, de utána minden ugyanúgy folytatódik tovább. Ha annyira akarna valamit, elkísért volna, vagy talán még fel is hívott volna, de egyiket sem tette meg, úgyhogy nem melegedünk újra össze. Még egyszer nem járom végig azt az utat, amin már kétszer elbuktam. 
Hirtelen Mia lerántotta rólam a takarót. Mire feleszméltem, hogy mi történt, addigra már csurom vizesen ültem, az ugyancsak tocsogó ágyamban. A jéghideg víz, ezernyi, apró tűként szurkálta össze bőrömet. Vacogni kezdtem. A takaróm után nyúltam, de abból is patakokban állt a víz.
-Mia, utállak! Még az a szerencséd, hogy szeretem anyukádat! -ingerülten, de mégis nevetve felpattantam és üldözőbe vettem. -Ajánlom, hogy menekülj, mert ha elkaplak, nem lesz senki, aki meg tud majd menteni!
-Akkor gyere és kapj el! -kecsegtette magát.
Mia kirohant a folyosóra, én pedig ahogy voltam, vizesen, elfolyt sminkkel és kócosan, futottam utána. Végigrohantunk az összes szobán, így felverve mindenkit mély, pihentető álmából, amivel a szabadnapjukat töltötték. Valószínűleg mindenki megutált minket, mert reggel 7 órakor mi már biztosítottuk számukra az ébresztőt, amit nem kértek.
Szerencsémre, azért a szállodában nem volt hideg, és így a ruhámból patakokban folyó víztől, nem fáztam meg. Azonban, még így is vacogtam. Fogaim csattogtak, ahogy mezítláb végig slattyogtam a folyosók padlófűtéses csempéin.
Egy óvatlan mozdulatom során, vízszintesbe kerültem. Akkorát koppantam a csempén, hogy a mellettünk lévő szobákból kirohantak a táncosok és a zenekar pár tagja is. Köztük persze Blakekel is, aki azonnal ugrott, hogy felsegítsen.
-Nem tört el a gerincem, szóval feltudok állni. Nem kell a segítséged. -errébb ütöttem felém nyújtott kezét.
Grimaszolt, majd felsóhajtott.
-Igazán vigyázhatnál. -jegyezte meg az orra alatt.
-Hidd el, nem szándékosan vágódtam hanyatt és koppantam akkorát, hogy 4 szobából is kijöjjenek az emberek bámulni, ahogy a földön fekszek.
Blake megszeppent, és így inkább nem kockáztatott egy újabb beszólást. Visszahátrált a szobájába és hangosan, drámaian becsapta maga mögött az ajtót.
Mia hangosan nevetve ugrott a nyakamba.
-Gyere, mutatok valamit! -megragadta a kezemet és a szobájába rángatott.
-Ugye tudod, hogy még mindig utállak a reggeli kis "ébresszük fel Lucyt" akciód miatt?! -mélyen szemébe néztem, miközben leültem az ágyára.
-Én is szeretlek, sőt van még valaki aki szintúgy, csak ő egy kicsit másképpen. -vágta rá. Matatni kezdett az asztala és a bőröndje körül.
Értetlenül vontam fel egyik szemöldökömet.
-A virágnyelven kívül, másképp is képes vagy elmondani, hogy miért rángattál ide? -hátradőltem az ágyon és elveztem, ahogy a puha selyem a bőrömet simogatja. A saját ágyamra gondoltam, vagyis az itteni, szállodai ágyamra.
Szegénnyel Mia csúnyán elbánt. Tocsog az egész a víztől. Most hogyan fogok benne lustálkodni egész nap? 
-Ez neked jött. -széles vigyorral elém tolt egy hatalmas dobozt.
-Ha nekem jött, mit keres nálad?
-Te még aludtál, mikor meghozták. Csak engem találtak ébren az egész emeleten, szóval én vettem át azzal, hogy majd odaadom, ha felkeltél. -válaszolta könnyed mosollyal arcán.
-És mi van benne? -tettem fel újabb, "lelkes" kérdésemet.
Mia vállat vont.
-Mégis kinek gondolsz? Nem olvasok bele mások leveleibe, vagy nyitom ki a másik csomagját. -egy pillanatig durcáskodott, de hamar feladta. -Na! Gyerünk! Nyisd ki! -noszogatott és elém tolta a méretes dobozt.
Felsóhajtottam. Először letéptem róla a cetlit, amire csak egyetlen egy rövid sor volt írva.
-A kellemetlenségekért...-olvastam fel hangosan. Mia összeráncolta a homlokát. Shei lépett be az ajtón. Szemei alatt széles, fekete karikák húzódtak. -Egész éjjel Collinnal beszéltél? -pillantottam fel rá. Egy ásítással kísérve bólintott.
-És veletek mi van? Mire ez a korai fennlét? -leült mellénk az ágyra. Rám villantak szemei. -Ezt te kaptad? -végigmérte a termetes dobozt. -Niall kitett magáért.
-Nem biztos, hogy tőle van. -ellenkeztem azonnal.
-Ugyan, ki más küldhette volna? -szállt be a vitába Mia is. Vállat vontam.

Tovább bontottam az ajándékot. Precízen, több rétegbe volt becsomagolva. Kívülről egy szép, aranymintás papír borította, a magában fekete dobozt. Először egy csokor rózsát vettem észre. Vöröset.
Ennyit arról, hogy Niall küldte. Ő tudja, hogy agybajt kapok a vörös színtől. 
A következő dolog, ami a kezem ügyébe került, az egy óriási maci volt. Olyan olcsó fajta, amilyeneket pár centért árultak Valentin-napkor. Arrébb raktam a mackót és a csokrot, hogy jobban szemügyre vehessen a hatalmas dobozt, amit rendesen kitömött a feladó. A rengeteg selyempapír alatt egy újabb doboz bujkált. Egy doboz, rajta Chanel felirattal.
Szemeim kikerekedtek. Remegő kézzel emeltem fel a dobozt.
-Nyisd már ki! -utasított türelmetlenül Sheila. Miara vetődött tekintetem. Szemei ugyanúgy csillogtak, mint Sheié. Felsóhajtottam, majd visszadobtam a papírok közé. A lányok egyszerre sóhajtottak fel csalódottságukban.
-Sajnálom, de nem vagyok holmi tárgy, amit meg lehet vásárolni. -felálltam és megfogtam a virágcsokrot és a kukába hajítottam. -Ha majd bárki is akar tőlem valamit, akkor elém áll és megmondja. -felkaptam a macimat és a Chanel-ös dobozt, majd az ajtó felé indultam. -Mia, a lapot oda tudnád adni, amit a futár adott, mikor átvetted a csomagot?
Mia bólintott és készségesen átnyújtotta az aprócska papírt.
-Bocsi csajok, de nekem ezt vissza kell szolgáltatnom a nagyképű feladónak. -nevetve léptem ki a folyosóra, ahol addigra már kezdett felélénkülni a forgalom. Mindenki széles vigyorral nézett végig rajtam és az óriás macimon. Szegény kis jószág, ezt már minden bizonnyal szexuális zaklatásnak vehette.
Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg nem a macim okozza a népszerűségemet, hanem a fehér csipkés pizsim, ami még mindig vizes volt, így szinte teljesen átlátszóvá vált.
Megfojtom Miat! Ha még egyszer leborít vízzel, esküszöm belefojtom a takarómba...