No boyfriend=No problem

A Blakekel folytatott elég érdekesen végződött beszélgetés után úgy döntöttem, végre egy új fejezetet nyitok az életemben. Egy pasi mentes fejezetet. Elegem lett a fiúkból. Akármelyikben megbíztam eddig, mindegyik csak ártott nekem, és erre már nem volt továbbá szükségem. Egy olyan szakaszba akartam lépni, ahol nincsen csalódás, kavarás, árulás. A karrieremre és a barátaimra akartam koncentrálni. És egy ilyen életbe nem fért be egy kapcsolat. Főleg nem egy másik zenésszel. Ami Niall és köztem volt elmúlt. B ár az agyam nehezen állt át az egyedüllétre, pár nap elteltével azért sikerült. A próbák és a koncertek épp elég energiámat őrölték fel, erőm sem maradt arra, hogy a szakításon agyaljak. A gyógyulás útjára léptem, és nem tűrtem, hogy Greg vagy Blake visszarántson a mélybe. Mindkettőt jól tökön akartam rúgni, hogy érezzenek egy kis fájdalmat ők is. Elvégre édes a bosszú.
Az új alapelvem a következő lett: No boyfriend=No problem!!
Minden erőmmel azon voltam, hogy átszellemüljek erre az újfajta meglátásra. Sajnos egy részem túlon-túl ragaszkodott Niallhoz és a múlthoz, így ez a feladat meglehetősen nehéz lett. Sőt, szinte az eddigi legnehezebb. Az akarásom helyenként már görcsös feledésbe ment át, ami viszont megterhelő volt számomra. Nehéz volt megtalálni az egyensúlyt.

-Mit szólnátok ahhoz, hogyha ma este elmennénk bulizni? -vetette fel a témát lelkesen Mia.
A mai nap nem volt koncertünk. Az elmúlt hetekben ez volt az első szabad esténk és ki akartuk használni. Mivel már megérkeztünk Belfast-ba, így az utazással sem kellett bajlódnunk. Átadhattuk magunkat az éjszakának. Nagyon ránk fért már egy rendes buli. Balhék és drámázások nélkül. Egy csajos este. Pasik nélkül.
-Nekem tetszik az ötlet. Az utóbbi időkben úgyis betompultunk már. -válaszoltam széles vigyorral arcomon. A kezembe vettem a Starbucks-os poharamat és belekortyoltam finom italomba.
Bár ősz volt, az időjárás mégis kellemes volt. Egy rövid ujjúban és egy hosszú gatyában tökéletesen ki lehetett élvezni azt, ahogy a nap melegen süt az emberre.
-Shiela? Te mit gondolsz? -Mia Shei felé fordult, aki éppen elmerült a Collinnal folytatott SMS-csatában.
-Borzalmas vagy, amikor szerelmes vagy! -jegyeztem meg nevetve és kikaptam a kezéből a mobilt. -"Szeretlek Szívem!" "Te vagy életem szerelme" "Alig várom, hogy hazaérj!" -Collin hangját utánozva olvastam fel hangosan az üzeneteket. Volt ott még pár eléggé pajzán szöveg is, de azért annyira nem voltam szemétkedős hangulatomban, így azokat meghagytam kettejüknek.
-Te meg akkor vagy az, ha éppen nincsen senkid! -vetette oda Shei mérgesen és kikapta a készüléket a kezemből.
Vállat vontam.
-Szabad vagyok, azt csinálhatok amit csak akarok és még csak bűntudatot sem kell éreznem. Hát van ennél jobb? -nem hagyhattam nyerni, ezért muszáj volt vitába szállnom vele. Valamint, szükségem arra, hogy hangosan kimondjam az előnyöket, különben elbizonytalanodtam volna...Ismét.
-Nyugszik mind a kettő! -csitított minket Mia. -Inkább arra válaszoljatok, hogy akkor megyünk este, vagy sem?
-Még szép, hogy megyünk! -vágta rá nevetve Shei.
-Ki nem hagynánk egy ilyen lehetőséget. Ki tudja, Peter mikor enged megint a láncon. -vettem át a szót.
Bár imádtam és tiszteltem Petert, néha az őrületbe tudott kergetni az állandó parancsolgatásával. Persze mindhárman nagyon jól tudtuk, hogy ezzel csak nekünk akar segíteni, de azért mégsem ment olyan egyszerűen a megbékélés.
-Már kezd későre járni. Szerintem ideje lenne elindulni haza és átöltözni. -jegyezte meg Mia.
Sheilaval összenéztünk és bólintottunk. Mivel a poharamba még jó sok kávé volt, magammal vittem. A szállodához gördeszkával mentünk vissza, elvégre egy kis testmozgás nem árt. Felemelő érzés volt ismét a deszkán állni és hasítani a szélben. Az elmúlt hónapokban nagyon kevés időnk volt arra, hogy egy kicsit áldozzunk a hobbijainknak is. Inkább csak az éneklés, illetve az én esetemben, a Greggel való küzdelem fért csak bele.
 Az úton végig dumáltunk, viccelődtünk, mint mindenki más, aki velünk egyidős. Senki sem bámult meg minket. Nem szegeződtek a nyomunkba lesifotósok, akik csak arra vártak, hogy mikor kenődik el a szemfestékünk, vagy épp esünk el az utca közepén, ami nálunk azért elég gyakori elfoglaltság, főleg ha gördeszkával közlekedik az ember.
A hotel bejárata előtt már messziről észrevehető tömeg gyűlt össze. Kíváncsian gördültünk oda. A plakátok láttán, azonban hamar rájöttünk, hogy ezek a lányok, fiúk éppen ránk vártak. Hihetetlen boldogság rázta meg egész testemet. Adrenalinfröccsként ért ennek a rengeteg rajongónak a látványa.
Ez lehetetlen. Ennyi ember jött ide, csak miattunk? Te jó ég! Komolyan nem hiszem el. Egyszerűen képtelenség. Akármerre nézek, rajongókat látok. 
 Mindenki fényképet és aláírást követelt, persze illedelmes módon. Nem volt szívünk visszautasítani őket, azonban azt hamar beláttuk, hogy akár 3 napig is itt lehettünk volna, akkor sem fogytak volna el a sikítozó fanok. Ha egy valakivel fotózkodtam, a helyére három másik lány állt.
Több mint két órán keresztül voltunk kint a szálloda előtt. Az egész utcán kígyózott a sor. Hatalmas tömeg verődött össze viszonylag rövid idő alatt. Néhány rajongó elárulta, hogy a holnapi koncerten is részt fognak venni. A fellegekben éreztem magam.
Mielőtt bementem volna a szállodába, egy kislány rángatta meg a pólóm alját. Leguggoltam vele szembe. Szőke haja és hatalmas kék szemei Daisyre emlékeztettek. Hirtelen bűntudat járta át lelkemet, amiért mostanában nem beszéltem a húgommal.
-Kaphatnék egy autogramot? -még a hangszíne is hasonlított Daisyéhoz. Háta mögül egy kis noteszt húzott elő, amin a mi nevünk, képünk és a dalunk címe szerepelt.
Elmosolyodtam.
-Persze, hogy aláírom. -kinyitottam a kis füzetet és egy rajz esett ki belőle. A kislány azonnal felkapta és a kezembe nyomta.
-Ez a tiéd. Neked rajzoltam. -ártatlan gyermeki mosoly húzódott végig bájos, kissé szeplős arcán.
-Köszönöm szépen. -kinyitottam az összehajtott lapot. A rajon mi hárman voltunk, ahogy az X-factor színpadán álltunk és velünk szemben pedig Simon ült, arcán büszke vigyorral. -Ez nagyon szép.
A rajzot a táskámba csúsztattam, nehogy elveszítsem.
A kislány a füzetére mutatott, pontosabban egy vonalra, ami alatt a nevem szerepelt.
-Itt aláírnád?
-Hogy hívnak? -mélyen hatalmas kék szemeibe néztem. Mintha csak a gyönyörű óceánt láttam volna. Olyan, mint Denvernél a part. Akkor láttam utoljára ilyen gyönyörű kéket, mikor Niallal...Nem! Ki kell vernem Niallt a fejemből! Muszáj!
-A nevem Clary. -felelte nevetve.
Gyorsan aláírtam, majd egy kis üzenetet is otthagytam neki. Végül mosollyal az arcomon adtam vissza a noteszét, majd eltűntem a szállodában.
Mivel elég sok időt vett igénybe a fényképezkedés, nagyon gyorsan kellett elkészülnünk, ha időben ki akartunk menni. Az évek során kialakult egy buliba indulási időpont, ameddig kötelezően mindenkinek el kellett készülnie. Az indulást mindig úgy időzítettük, hogy London legnagyobb bulijaira odaérjünk. És ehhez itt, Belfastban is tartottuk magunkat.

Langyos vízben hamar letusoltam, majd a sminkemet is elkészítettem. Ha buliba mentünk, sosem kentem ki magam, mert nevetségesnek találtam, ha a táncparkett közepén valakinek a sminkje már teljesen lefolyt. Inkább kevesebbet tettem föl, és csak olyan fajtát, amelyikben teljesen megbíztam.
A ruha kiválasztása már nagyobb gondot okozott. London önálló stílusához mindig tudtam, mit vegyek fel, de egy másik országban sem akartam alulmaradni. Végül egy olyan ruhánál maradtam, amelyiknek a felsőjét szürke csillám díszítette, míg szoknyája kékes árnyalatban pompázott. Imádtam a ruha színét.
Mivel azonban már ősz volt, és akármennyire is jó idő volt napközben, egy fekete zakót azért felvettem indulás előtt. A nyakamba egy kék szív alakú medált tettem, majd a fekete, elől nyitott magassarkúmat is felhúztam.
Mire leértem, a lányok már az előcsarnokban vártak. Shein egy rózsaszín ruha volt, a lábán pedig az elengedhetetlen tornacipő virított. Mia csodával határos módon ruhát vett fel. Egy elől rövidebb, hárul pedig hosszabb darab volt rajta, a melle alatt egy vékony aranyozott lánc csilingelt. Lehengerlően nézett ki mind a két lány.
Mivel egyikünk sem ismerte Belfast éjszakai életét, a taxisofőrre bíztuk magunkat. Megmondtuk neki, hogy vigyen el minket a város legjobb helyére. Természetesen a szolgáltatás után várta a jó pár fontnyi borravalót.
Ahogy beléptünk a klubba, azonnal megértettük, miért épp ide hozott minket a taxis. A hely lenyűgöző volt. A klub közepén egy emelvényen állt a kör alakú bárpult, ami kék és piros neoncsövekkel volt megvilágítva. Tőle jobbra volt található a Dj pult. A hely nem csak egy emeletből állt. Oldalt körben újabb táncoló vendégek tűntek fel.
 Ámulatomban észre sem vettem, hogy Shei és Mia eltűnnek a tömegben. Fürkészni kezdtem a tömeget, de nem pillantottam meg őket. Az egységes hullámot alkotó táncolókon nehéz volt átlátni.
-Nem hittem volna, hogy itt találkozunk majd. -egy ismerős hang szólalt meg mögülem, felrázva az aktív keresésből...