Új esély...

Harry pontosan érkezett az arénába, ahogy már azt korábban megbeszéltük. Jade ugyan késett, de ő is még időben ért oda.
A helyet már szépen kitakarították a tegnapi koncert után, így készen állt egy újabb esti bulira. No meg persze, Mia és Hazz kibékítésére. Csillagos égbolt, óriási kivetítők, zene és egy helyes srác, akinek a mosolyától lányok milliói fekszenek ki. Kell ennél több? Remélem nem. Ha Mia a ma este után sem fog megbocsájtani Hazzanak, akkor nem hiszem, hogy bármi egyebet tehetnénk már az ügy érdekében. 
-Lucy, akkor elmondod, hogy mégis miért hívtál miket ide? -fordult felém Jade. Bólintottam.
-Arra gondoltam, hogy a bocsánatkérés itt a színpadon történhetne, miközben nekünk koncertünk van. -Harry felé fordultam. -Már tegnap is remekül elrejtőztél a színfalak mögött. A feladatod ma is ott kezdődik. A lényeg az lenne, hogy míg mi válaszolgatunk a kérdésekre és beszélgetünk, addig te felsurransz a színpadra és elénekelsz egy szerelmes dalt. Lehetőleg valami olyasmit, amihez közös emlékek kötnek, mert úgy sokkal nagyobb sikert tudsz majd aratni. Persze tudom, ez most így eléggé bénán hangzik, de ha minden úgy sikerül, ahogy terveztem, akkor ez az este felejthetetlen lesz. Olyan, amilyet még sosem láttak, de soha nem is fognak elfeledni. Főleg nem Mia. -Jade felé fordultam, mert szegény kétségbeesett arccal bámult ránk. -Jade, azt mondtad még egyszer, hogy anyukádnak van egy virágboltja, ugye? -a lány félve bólintott. -Király. Akkor szükségünk lenne egy gyönyörű csokorra, és rengeteg virágsziromra. -Jade szélesen elmosolyodott és egy lapra mindent lejegyzetelt. -Valamint, tudnál nekem segíteni abban, hogy pont a megfelelő pillanatban induljon el a kiválasztott dal?
-Persze. Semmi probléma. A bátyám műszaki zseni, ő majd segít benne. -válaszolta kedves mosollyal.
-Király. -Harry felé fordultam. -Kitaláltad, hogy mit fogsz énekelni? -vontam fel egyik szemöldököm.
-Még nem, de már jár az agyam. -válaszolta és leült a színpad szélére. Percekig ott ült majd hirtelen felpattant. -Megvan! -kiáltott fel vidáman.
-Na és melyik dalt választottad? -kíváncsiskodtam miközben odasétáltam hozzá.
-Legyen meglepetés. -rám kacsintott.
-Édesem, Mianak lesz ez az egész, szóval nekem elárulhatod. Nem fogom továbbadni neki.
-A-a. -hevesen rázta fejét, mint egy ovis.
Felsóhajtottam.
-Akkor legalább Jadenek mondd el, hogy a zenét meg tudja szerezni. -mutattam a lányra, aki épp mögöttünk telefonált.
Harry nem késlekedett. Azonnal lerohanta barátnőmet és elújságolta neki a nagy hírt.
Vajon mit választott? Remélem valami olyat, amit Mia is szeret. Még csak az kellene, hogy felsüljön a színpad közepén. Mia és Harry teljes mértékben összeillenek. Az ő szerelmük igaz és nem hagyom, hogy egy kis bukkanó szétválassza őket. 
Hazz futva érkezett vissza hozzám.
-A zene lerendezve. Mikor találkozunk és hol? -a backstage felé mutogatott.  
-A koncert 10 kor kezdődik, szóval szerintem legkésőbb félre legyél az öltözőmben. Oda a többiek úgysem jönnek be, így ott nyugodtan kivárhatod a sorodat. -a táskámba nyúltam. -Majd elfelejtettem, hoztam neked belépőt. -vigyorogtam rá.
-Köszönöm. -kikapta kezemből a jegyet és már zsebre is vágta. -Akkor félkor találkozunk az öltöződben.
-Pontosan. -vágtam rá határozottan.
Jade lépett kettőnk közé.
-Nekem most muszáj elmennem, hogy estére elkészüljek mindennel. -felkapta táskáját az egyik székből és már rohant is a kijárat felé.
Mi sem maradtunk tovább. Gyorsan összeszedtük a cuccainkat, körbejártuk a helyet és már mentünk is.
Mikor visszaértem a szállodába, máris próbára kellett rohannom, persze vissza az arénába. Ennyi erővel el sem kellett volna jönnöm onnan. Igaz, utána meg magyarázkodhattam volna, hogy mit kerestem ott ilyenkor.
Vagy egy milliószor elpróbáltuk az egészet. Azt, hogy hogyan jöjjünk be, merre menjünk, a táncokat, meg persze a hangszeres részeket, amik a kedvenceinknek számítottak. Nincs is annál felemelőbb érzés, mikor gitárral a kezedben állhatsz a színpadon több ezer ember előtt. Ez a világ legjobb érzése. És az egészet még jobban fokozza az, hogy a két legjobb barátnőm is mellettem van. Nélkülük nem tudnám végigcsinálni. Egyedül ez nekem nem menne. Nem bírnám ki a folyamatos utazásokat, az állandó éjszakázásokat, próbákat. Már régen megzombultam volna nélkülük.
Mikor véget ért a próba, még annyi időnk pont volt, hogy kajázzunk, igyunk egy kávét. Természetesen Starbucksot ittunk. Minket a kávé éltetett. Nem számított, hogy milyen, csak koffein legyen benne. Fellépések előtt mindig jó sokat megittunk belőlük, hogy még véletlenül se fáradjunk el a koncert közepén. Más sem hiányzik, minthogy egyikünk összeessen a színpad közepén.
Ahogy végeztünk, mennünk is kellett a sminkesekhez, fodrászokhoz. A ruháinkat már tegnap kiválasztották, hogy ma ezzel ne kelljen húzni az időt. Mivel már a csapat jól ismer minket, így meg sem kockáztatnak egy rövid miniszoknyát, vagy esetleg egy tizenöt centis magassarkút, mert tudják, úgyis kudarc lenne mindkettő. Így inkább a kényelmesebb daraboknál maradtunk. Ugyan ősz közepe táján jártunk, mégis a színpadon mindig nagyon meleg volt a rengeteg reflektor és világítás miatt. Így szerencsénkre nem kellett kabátban ugrálnunk a színpadon. A hosszú gatya, divatos, menő felsővel párosítva tökéletes volt oda.
Az órámra pillantottam.
Fél tíz van. Ezek szerint Harry már itt van. Nagyon remélem, nem keltette fel magára a figyelmet. Nem lenne jó, ha Mia előbb szerezne tudomást a dolgokról, minthogy azok megtörténjenek. Tuti, hogy azonnal rájönne, kinek a keze van a dologban. Utána meg nem csak Hazznak, hanem nekem is ki kell békülnöm vele, ami az ő esetében korántsem egyszerű feladat. Makacs egy lány. 
Berohantam az öltözőbe. Mikor beléptem, váratlan vendég fogadott.
-Sheila! -kiáltottam fel öt oktávval magasabb hangon, kitágult szemekkel. -Mit keresel te itt?
-Tudod, koncertünk lesz és gondoltam szólok, hogy lassan gyere oda a színpadhoz. Viszont, ahelyett, hogy téged találtalak volna itt, ő trónolt a kanapédon. -mutatott rá a srácra. Felsóhajtottam.
-Harry azon van, hogy Mia ismét összejöjjön vele és engem kért meg arra, hogy segítsek neki. -vázoltam fel villámgyorsan a helyzetet.
-És nekem, miért nem szóltatok? -keresztbe fonta karjait. Elé léptem.
-Ne csináld már! Oké, sajnáljuk, de nem akartunk senkit sem beavatni, mert minél többen tudják, annál nagyobb az esélye, hogy Mia is megtudja.
-Ezek szerint nem bízol meg bennem? -Shei összeráncolt homlokkal meredt rám.
-Örülnék, ha nem forgatnád ki a szavaimat! -vágtam vissza. -Bízik benned, de ez az egész olyan gyorsan történt, hogy időnk sem maradt semmire.
Barátnőm hangosan felnevetett.
-Csak szívatlak! -bökött oldalba nevetve.
-Mondtam már, hogy utállak? -túrtam bele hajamba.
-Ma még nem. -szólt vissza.
Harry felé fordultunk mindketten.
-Miután elénekeltük a saját számunkat és azt, amivel neveztünk az X-factorba, lesz egy rövidke szünet, ahol a rajongói levelekre válaszolunk. Azalatt az idő alatt fogja Jade betenni a számot, amit választottál. Értve?
-Minden világos. -válaszolta zavart mosollyal arcán.
Sheilaval karöltve kimentünk az öltözőből. Alig, hogy a színpadhoz értünk, Peter már ki is tolt mindannyiunkat. Kivételesen mikrofonjaink már a színpadon vártak bennünket, egyedül a füleseket kaptuk meg.

A színpadon minden a megbeszélt forgatókönyv szerint haladt. Elénekeltük mind a két dalt és elkezdtük felbontani a leveleket. Persze ez képletesen értendő, ugyanis a levelek megjelentek a kivetítőkön. Alig, hogy megválaszoltuk az elsőt, elkezdődött Harry dala. Már az első hangnál felismertem.
Ed Sheeran, Give me your love. Kitűnő választás. Mia bolondul Edért, és ráadásul Harry és Ed még jóban is vannak. És természetesen még a szövege is megfelelt az alkalomnak. 
Ahogy Hazza a színpadra tette lábát, a virágszirmok finoman hullani kezdtek az egész arénában. Hihetetlen látványt nyújtott. Miara pillantottam. Arcán hitetlenkedés jelent meg. Értetlenül tekintett rám. Mosolyogva bólintottam neki.
A fiú felé indult. Szemeiben könnycseppek csillogtak. Ujjait tördelte, ami egyértelműen jelezte, hogy zavarban van. Harry mindent beleadott. Kristálytisztán énekelt. Az egész stadion beleremegett karakteres hangjába.
Szorosan egymás elé álltak. Mia nem várta meg a dal végét. Hazz nyakába ugrott és ajkát a fiúéra tapasztotta. A közönség tombolni kezdett. Mindenki odavolt Hazza romantikus meglepetéséért és azért, hogy ők ketten újra egy párt alkotnak.
-Csak szerettem volna bocsánatot kérni mindazért, amit korábban mondtam. Sajnálom. Fogalmam sincs mi ütött akkor belém. Mia, ha adsz még egy esélyt, bebizonyítom, hogy a szakításunk volt az egyetlen hiba amit a kapcsolatunk során elkövettünk. Soha többé nem hagylak cserben. Történjék bármi, melletted leszek, támogatni foglak. Megígérem! -homlokuk összeért. Ugyan nem mikrofonba mondta el bocsánatkérését, mégis a közönség tisztán hallotta, hála Jade-nek és bátyjának. Sikerült ugyanis az egész színpadot kihangosítaniuk.
Mia nem válaszolt, csak újra megcsókolta a kipirult énekest. Miután ajkaik búcsút mondtak egymástól, suttogóra fogta.
-El sem tudod hinni, mennyire hiányoztál!
-Te is nekem! -Hazza szorosan magához ölelte barátnőmet.
Azt hiszem sikerült teljesítenem Harry kérését. Ők ketten ismét egy pár, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Remélem azért a következő turnén nem kell ismét egy ilyen nagyszabású bocsánatkéréshez folyamodnunk. Igaz, nagyon hatásosnak bizonyult. Lehet, legközelebb majd én is így kérek anyától bocsánatot, ha elfelejtek elmosogatni otthon...