Érzelmek tömkelege

Ahogy a reggeli napsugarak besütöttek az ablakon, lassan kinyitottam a szemeimet. Mellettem feküdt egy kis szuszogó szőke manó. Még mélyen aludt. Óvatosan leszedtem magamról az egyik karját, majd csendben

kiosontam a szobájából. Gyorsan összeszedtem a cuccomat, rendbe hoztam a hajamat.
-Köszönök mindent. -suttogtam, mikor kiléptem a szobából.
A hátsóajtón surrantam ki, hogy a fotósok lehetőleg ne vegyenek észre. Természetesen ez naiv gondolat volt. Alig, hogy kiléptem, már megrohamoztak a paparazzók. Kérdéseikkel rohamoztak meg.
-Újra együtt vagytok Niallal?
-Mi van Jeremyvel? -vágtak egymás szavába.
Nem válaszoltam, csak mentem tovább egyenesen. Az út szélén leintettem egy taxit, így elmenekülve a kérdések hadát.
 Hogy válaszoljak olyan kérdésekre, amikbe bele se merek gondolni? Mi van közöttünk? Nagyszerű kérdés. Nem lehet semmi. Niallnak barátnője van, nekem pedig barátom. Nem tehetünk semmit. Megpróbáltuk, de nem működött. Megérné ismét kockáztatni? Úgyis, ha ismét elbukunk, a barátságunk is rámehet? Biztos megéri? Nem vagyok benne biztos. Már semmit sem tudok.
 A sofőr hangja rázott vissza a valóságba. Odaadtam neki a pénzt, sőt még egy kis borravalót is adtam neki. Hangtalanul lopakodtam be a házba. Az ajtóban levettem a magassarkúimat, majd felmentem a szobámba. Persze, hiába akartam halkan lépkedni, a lépcső hangosan nyekeregni kezdett. Mikor beértem a szobámba, az ágyamra vetettem magam. Betúrtam magamat a takaróm alá. Észrevétlen akartam maradni. Alig, hogy letettem a fejem a párnára, már mély álomba merültem.
Órákkal később nyitottam ki a szemem. Rápillantottam a telefonomra.
 Délután 3 óra. Jó sokat aludtam.
Kimásztam az ágyból és átmásztam az ablakba. Alig, hogy elhelyezkedtem, kopogtattak az ajtómon. Lassan nyitódott. Niall lépett be rajta. Ahogy megláttam arcát, gyomrom összerándult, lábaim remegni kezdtek. Intettem neki, mert hang nem jött ki a torkomon. Jobban szemügyre vettem és észrevettem a kezében egy kis papírtáskát. Közelebb jött, majd leült velem szemben. Leugrottam a párkányról.
-Mit keresel itt? -azonnal a tárgyra tértem. Elém tolt egy adag kínait. Értetlenül néztem rá.
-Gondoltam, biztos éhes vagy. -elmosolyodott. Bólintottam és nekiláttam. -Miért mentél el? -törte meg ismét a csendet. Lesütöttem szemeimet.
-Szerinted jó ötlet az, hogy ott alszok nálad? -vontam fel szemöldökeimet.
-Ebben nincs semmi rossz. -vágta rá. -Ami köztünk van az...
-Az mi? -csattantam fel. -Niall, köztönk nincs semmi.
-Tényleg így érzel?
-Nekem ott van Alison, nekem pedig Jeremy. -feleltem.
-Ez nem válasz a kérdésemre. Tényleg nem jelentett neked semmit a tegnap éjjel? -keresztbe fonta karjait.
-Nem számít, hogy jelentett-e. -közöltem és felsóhajtottam. A szöszi tanácstalanul tekintett rám. -Már egyszer megpróbáltuk, de nem sikerült.
-Engem nem érdekel a múlt. -vágott vissza.
-Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom! -lehajtottam fejemet. Niall az állam alá nyúlt. Mélyen szemembe nézett.
-Most mondd, hogy már semmit sem érzel! -másik kezével az arcomat simogatta. Megráztam a fejem.
  Most mit mondjak neki? Hazudjak? Mondjak igazat? Melyikkel okozok kevesebb kárt? Melyik a helyes döntés? Van egyáltalán jó válasz?

-Bár tudnám mondani. -nyökögtem ki végül. Niall közelebb hajolt. Megpróbált megcsókolni, de elhúzódtam. -Sajnálom, de nem tehetem. Nem szúrhatom hátba Jeremyt. Ő nem ezt érdemli Sajnálom, de jobb lesz, ha elmész. -egy könnycsepp csordult le az arcomon.
-Lucy, én...-kezdett bele, de hangja elcsuklott.
-Csak menj el kérlek! -ajkamba haraptam és felálltam. Niall is úgy tett, ahogy kértem. Csendben felállt és elindult az ajtó felé.
-Két hét múlva véget ér a turné. Visszajövök és mindent tisztázunk. Megígérem.
-Már így is rengeteg dolgot ígértél. -szóltam vissza. Niall szemében düh ébredt. Tudtam, hogy ezzel megbántottam, de mégis így kellett lennie.
Ahogy kilépett az ajtón, a földre roskadtam.
 Mégis mit várt? Ugorjak a nyakába és mondjam azt, hogy semmi baj, majd megoldjuk? Bárcsak meg tudnám ezt tenni. De hiába. Valami hiányzik. És az a valami a bizalom. Már nemcsak Niallban nem bízom, hanem saját magamban sem. Muszáj távol tartanom magamtól, különben nem tudom meddig bírok még erős maradni. Mért ilyen nehéz? Minden kapcsolat ilyen vagy csak nekem jár ki mindig a melodráma? Már kezd egy kicsit elegem lenni belőle. David, Blake, Niall, Jeremy. Mindegyik akar valamit. Viszont én nem tudom, hogy ez kölcsönös e. Már a saját érzéseimben sem vagyok biztos. Niall képes volt 10 perc alatt a feje tetejére állítani a világomat, összezavarva ezzel mindent és mindenkit. A paparazzók így is azt híresztelik majd, hogy törtnét valami, nem kéne még alájuk adni a lovat.
Hirtelen megint kinyílott az ajtó. Felkaptam a fejem. Reméltem, nem Niall jött vissza bocsánatot kérni. Jeremy toppant be kezében egy újsággal és egy csokor rózsával. Elmosolyodtam.
-Szia. -köszöntem, mikor elém lépett. Homlokon csókolt. A rózsákat a kezembe nyomta. Gyorsan vízbe raktam őket. Jeremy a földön heverő kajás dobozokat vizsgálta.
-Szóval igazak a pletykák. -törte meg a ránk roskadó csendet.
-Mégis milyen pletykák? -visszakérdeztem, bár tudtam miről van szó.
-Niallnál aludtál, igaz vagy sem?
-Igaz, de ez semmit sem jelent. -feleltem. Közelebb léptem hozzá.
-Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy számodra Niall már nem jelent semmit! Jeremy vonásai megkeményedtek homlokán. Nagyot nyeltem.
Kinyitottam a számat, de hang nem jött ki rajta. Csak tátogtam, mint egy hal.
-Erről beszélek. -jegyezte meg J. Az ajtóhoz lépett. Keze után nyúltam.
-Talán még érzek iránta valamit, talán lehetne közöttünk ismét kapcsolat, de nem lesz. Jeremy, bármit is hiszel hogy történt, meg kell, hogy cáfoljam! Az égvilágon semmi sem történt és soha nem is fog. Jelenleg az egyetlen srác akiért a szívem dobog, az te vagy. Ha nekem nem is, de magadnak hinned kell! -hangom erőt parancsoló volt.
-Magaddal is ezt próbálod elhitetni, nem igaz? -elrántotta kezét. -Lucy, fontos vagy számomra és azt szeretném, hogy boldog legyél. Ha ehhez az kell, hogy ismét Niallal legyél, nem állok az utatokba.-felsóhajtott.- Én hiszek neked. Elhiszem, hogy semmi sem történt, de te vajon elhiszed? -végig simította arcomat.
Nem bírtam uralkodni magamon. Megcsókoltam Jeremyt, majd szorosan magamhoz öleltem. Nem akartam elengedni. Érezni akartam, hogy legalább ő itt van velem és nem hagy el. Azt akartam, hogy az a pillanat örökké tartson. De fel kellett ébrednem a rózsaszín álmomból. Egyszer minden véget ér, semmi sem örök. Jeremy ellépett és kisétált az ajtón.
A következő két napban nem is láttam. Már kezdtem azt hinni, örökre meggyűlölt, mikor egy üzenet érkezett a mobilomra.
 Mégsem olyan lehetetlenek a dolgok? Talán végre sikerült mind a kettőnknek tisztáznia az érzéseit? Nekem már igen. Niall a múlt, Jeremy a jelen és talán a jövő is. Ehhez fogom ezentúl tartani magam. Jeremy mellett nem kell stresszelnem, vele olyan egyszerű az együttlét. Nyugodtan, veszekedés nélkül képesek vagyunk megbeszélni a dolgokat. Ki tudja, talán egy hosszú kapcsolat előtt állunk? Ha igen, már alig várom. Ma ki fog derülni. Barátok, ellenségek, vagy szerelmek leszünk? Kíváncsian várom...