-Bocsi, de ezt fel kell vennem. -a zavartság kiült arcomra. Jeremy csalódottan bólintott. Felpattantam a hintaágyból és egy fa tövében heveredtem le. -Mit akarsz? -ingerülten vettem fel.
-Megint ezt játsszuk? Hallottál már a köszönésről? -lekezelőn vágott vissza.
-Tudom mi a köszönés, de csak azoknak szoktam, akik nem próbálják meg tönkretenni az életemet. Sajnálatos módon te nem tartozol közéjük. Emészd meg! -feleletem flegmán. -Szóval, kinyökögnéd végre, hogy mit akarsz tőlem? A rejtvényed megoldását még nem tudom, de dolgozom rajta. -hadartam el, majd körbenéztem, hogy nem lát-e valaki. Üres volt a terep.
-Most nem amiatt hívlak. Gondoltam megkérdezem, hogy tetszik az ajándékom. -halk kacajt hallottam.
-Az ajándékod? -felálltam a földről. -Várjunk csak! Te intézted így a ma estét? -dühöm felszínre tőrt.
-Csakhogy rájöttél. Minden lépésedről tudok és akár tetszik akár nem, minden úgy van, ahogy én azt megtervezem. -fejtette ki fölényesen. -További szép estét!
-Várj! -kiáltottam, de már késő volt. Letette.
Ezt nem hiszem el. Egyszerűen nem megy. Hogyan? Mégis hogy képes így befolyásolni a történteket? Niall, Jeremy, Alison mind csak bábok? Én is az vagyok? Mióta? Mikor kezdődött ez az egész őrület? Egyáltalán igaz? Nem csak szórakozik velem valaki? Talán az agyamra ment volna a sok munka? Megőrültem? Nem. Még nem, bár a határán táncolok. Bármi, bárki is indította el ezt a lavinát, megtalálom. Akárhol legyen is.
-Lucy, jól vagy? -Jeremy aggódó hangja rántott vissza a valóságba. Bólintani akarata, de testem nem mozdult. Akkor vettem észre, hogy a földön ültem. Térdeimet felhúztam, a karommal átkulcsoltam, arcom pedig elrejtettem. -Hallottam pár dolgot. Ne segít...
-Ne! -vágtam közbe ingerülten. Felsóhajtottam. -Sajnálom. Nem rád vagyok dühös, hanem magamra és erre az egész helyzetre. -fejem a fának támasztottam. Jeremy mellém kuporodott, majd átölelt.
-Ha beszélni szeretnél róla, én itt leszek. -végigsimította az arcomat, miközben másik kezével megfogta az enyémet.
-Köszönöm, de hidd el jól vagyok. -biztatóan mosolyogtam. Ő bólintott.
-Akkor gyere! Menjünk vissza és dörgöljük az orruk alá, hogy boldogok vagyunk együtt. -rám kacsintott, majd felhúzott a földről, ami következtében ajkaink ismét közel kerültek egymáshoz. Ezúttal ő fordult el.
Összekulcsoltuk ujjainkat és mintha misem történt volna, vigyorogva visszamentünk az asztalunkhoz. Az ünnepi díszbe öltöztetett helyünkön nyomasztó csönd uralkodott. Olyan volt, mint a vihar előtti csend. Már vártam, hogy Alison a nyakamnak ugorjon és kivájja szemeimet, ezért inkább Jeremy oldalán maradtam. Közelsége megnyugtatott, így nem minden percben gondoltam a titkos zaklatómra, az idétlen rejtvényére és az "ajándékára".
Ahogy ott ültünk csendben, egyszerre megpillantottam Alisonon ujján a gyűrűmet. Igaz, nem volt túl nehéz kiszúrni, ugyanis megállás nélkül azt bámulta. Épp úgy, ahogy Niall is. Nem mertem a szöszi szemébe nézni, mert tudtam, csalódott bennem. Egyszer összeakadt tekintetünk. Hosszú másodpercekig bámultuk egymást szó nélkül. Szemében a düh és a kétségbeesés egyszerre villódzott. A pillanatot Alison nyávogása szakította félbe.
Mit várt? Nem értem. Ő szakított velem. Akkor meg minek tartsam meg a gyűrűt? Pláne, hogy elméletben Jeremyvel járok. Neki is barátnője van. Őt illeti a gyűrű. Bár ahogy látom, egy kicsit nagyobb kellene neki. Igaz, ha nem a középsőre próbálná ráhúzni, talán nem akadna meg félúton. De ha ekkor liba, hordja az ujja közepén. Egészségére. Áldásom rá. Amúgy meg kisebb gondom is nagyobb annál az ékszernél. Valaki mindenáron az irányítása alá akar vonni, de nem tudom ki.
Megcsörrent a mobilom, így ismét visszatértem a valóságba.
-Bocsássatok meg! -felálltam az asztaltól és az ablakhoz mentem. -Már megint? Most mi van?
-Gondoltam segítek neked egy kicsit. -felelte nyugodt hangon. -Ez lesz az utolsó dolog amit elárulok. Vagy rájössz, vagy nem. -tette hozzá.
-Hallgatlak. -szóltam közbe. Elnevette magát.
-Zöld A egy álcázómester. Bárkivel, bármit elhitet. Még veled is. Sosem tudhatod, ki is ő valójában. Veszélyes. Egy igazi kígyó, 8 fejjel. A nyakad köré tekeredik és megfojt. Most viszont nem te vagy veszélyben. -komor, egysíkú hangon mondta. -Járjon az agyad! -jegyezte meg. Körbenéztem. Az asztalokat fürkésztem. Gyanús alakok után kutattam.
Zöld A. Zöld A. Ki vagy? Zöld...Az egész étterem színvilága a zöldre és a barnára épül. Ez nem elég. A... Mit takarhat? A hely különböző részekre van felosztva. Az asztalok egy számmal és egy betűvel rendelkeznek. Minden betű háromszor szerepel. Három asztal. Az a privát rész, nem messze a terasztól. Hol vagy? A három asztal egymás mellett van. 8 fejű kígyó. Az asztal száma? 251. Bingó ez együttesen 8. De az a mi helyünk.
-A saját asztalunknál? -tanácsért fordultam a telefonálóhoz.
-Csak így tovább. Ha meglesz, majd szólj! Nem is. Nem kell szólnod. Tudni fogom. Jó nyomozást! -azzal letette. Ismét gondolataimba merültem.
Melyikőtök az? Zöld Niall kedvenc színe, de Jeremyel zöld fagyit ettünk, Alison pedig zöld ruhában feszít. A... ez így egyértelműen Alisonra utal, de így túl egyszerű. A gyűrű. A középső ujjára húzta fel, ami ha számoljuk, akkor a 8. Nem én vagyok veszélyben, hanem a barátaim. Niall. Ő van veszélyben. Az ő nyaka köré csavarodik.
-Alison. -suttogtam. Bepötyögtem a zaklatóm számát, de nem kellett hívnom. Megelőzött.
-Nem is rossz. Csak késztetés kellett. -nevette el magát.
-Akkor Alison megvan. Most te jössz! Hogy jutok el hozzád? -tértem azonnal a tárgyra.
-Mára már elég a rejtélyekből. Menj vissza a helyedre! -utasított.
Elindultam, de közben hátrafelé nézelődtem, ami következtében belementem egy éppen távozó srácba. A földre huppantam. Pár évvel idősebb volt nálam. Borostája volt. Göndör haját hátratúrta. Elmosolyodott.
-Elnézést. -azonnal próbáltam korrigálni hibámat. A telefonom után nyúltam, de ő gyorsabb volt.
-Tessék. Ez a tiéd. -kezembe nyomta, közben végig tartottuk a szemkontaktust. Bólintottam, majd felálltam. A semmiből Jeremy bukkant fel mögülem.
-Jól vagy? -aggódva nézett végig rajtam.
-Persze, csak nem figyeltem eléggé. -zavaromban hullámos hajamba túrtam. -Sajnálom még egyszer.
-Semmi gond. Én sem ügyeltem eléggé. -vágta rá, majd elsétált mellettünk.
-Mi volt ez az egész? -Jeremy tanácstalanul meredt mélyen szemeimbe.
-Csak ügyetlen voltam. -feleltem.
-Nem erre értettem. Egész este olyan furcsa vagy. Mi folyik itt? Mik ezek a hirtelen jött hívások, amik után teljesen magadba fordulsz? -vágta hozzám kérdéseit. Felsóhajtottam.
-Megfejtettem a rejtvényt. -válaszoltam suttogva. J elmosolyodott.
-És ki az? -kíváncsian körbenézett.
-Alison. És van egy olyan erős gyanúm, hogy még sok bajunk lesz ezzel a csajjal, míg megszabadulunk tőle. -a hajamba túrtam, majd J kapta el a kezem.
-Bármire is készül, egy kicsit most hagyjuk. Itt vagyunk ebben az étteremben. Eddig csak azzal törődtünk, hogy a másik kettőt kiakasszuk és közben elfeledkeztünk egymásról. Mi lenne, ha egy kicsit közelebb engednénk magunkat a másikhoz? -ujjait végig simította az enyéimen. Bólintottam.
Visszaültünk az asztalhoz, ahol ismét csend uralkodott, de mostanra már egy sokkal nyomasztóbb fajtája. Érzetem, ahogy az én vállaimon is megtelepedik. Jeremy átölelte derekam és maga mellé húzott. Alison versenybe képzelte magát, mikor meglátta, hogy Niall megállás nélkül minket bámul. Próbálta ő is követni mozdulatainkat, de a szöszinek ez nem tetszett.
Szívem hevesen kezdett el dobogni. Lábaim remegtek az asztal alatt. Próbáltam magam türtőztetni, de nem tudtam.Közelebb hajolt. Ajkaink lágyan összeértek. Forróság járta át egész lényemet. Mikor elváltunk egymástól, számat hidegnek és nehéznek éreztem. Vágytam J-re.
Megcsókoltuk egymást. Nem tudom, neki mit jelent, de nekem nem egy bosszúhadjárat része. Már nem. Lehet hibázom, de azt hiszem, szerelmes vagyok. Nem tudom. Túl bonyolult most ez az egész. Annyi biztos, hogy nem egy egyszerű csók volt. Legalábbis az én részemről biztosan nem.
Niall elkerekedett szemekkel és leesett állal figyelte ahogy kimutattuk vonzalmunkat. Alison nem késlekedett. Heves csókcsatát folytatott az írrel. Hogy ő ennek örült-e? Nem hiszem. Szemei nyitva voltak. Más tájakon jártak.
Miután elcsattantak ezek a nem várt csókok, mindannyian zavarban éreztük magunkat. Jó nem teljesen. Alisont hidegen hagyta. Én viszont már hazavágytam. Jeremy azonnal cselekedett. A motorján fuvarozott haza. Imádtam. Az ajtóban egyikünk sem tudta, mit tegyen. Én legszívesebben megcsókoltam volna, de nem voltam abban biztos, hogy nem csak Niall miatt történt-e. Még csak szemébe se tudtam nézni. Így végül egy baráti puszival búcsúztunk el egymástól.
Amint beléptem a szobámba, az ablakomhoz rohantam. Látni akartam ahogy az éjszakai fényben elrobog motorján.
Hihetetlen. Pár óra alatt képes voltam beleszeretni? Vajon bölcs döntés? Remélhetőleg ő nem egy báb, ha pedig mégis...
Hogy a viharba ne!! Csak azért mert megigértem! :P :D <3
VálaszTörlésHülye vagy, ugye tudod? azért szeri van <3
TörlésÉn hülye? Hát hogy a viharba ne tudnám? <3
Törlés