Bármit kell is tennem, nem fogom hagyni Alisont győzni. Niallt sikeresen megszerezte, de mást nem fogok a kezére játszani.
Két ember maradt, aki teljesen mögöttem állt. Jack és Jeremy. Collin, mivel Sheivel jár, elég közel került Alisonhoz. Szerinte kedves és megértő lány. Jack és Jeremy szerint viszont egy provokatív, manipuláló, számító liba, aki csak azzal érte el a sikereit, hogy három vasággyal is csupán 30 kilogramm és, hogy apuci elintézte a felvételt egy jogi egyetemre. Mint utólag kiderült, ezek az állítások teljesen helytállóaknak bizonyultak. A többieket viszont teljesen hidegen hagyta. Miután beavattuk őket, hitetlenkedni kezdtek. Egyesek azon a véleményen voltak, hogy csak féltékeny és túlontúl önző, valamint bunkó vagyok. A féltékenységet szívem legmélyén én is pontosan tudtam, de a másik két állítás meglepett. Igaz, hogy nem mindig voltam kedves az emberekkel, de ennek megvannak az okai. Mindenki másképp védi meg magát a külső megpróbáltatásoktól. Nekem ez volt a pajzsom. A legfájóbb az volt, hogy ezt a többiek pontosan tudták, elvégre ők ráncigáltak akkoriban fel a földről.
Csalódottság és kiábrándultság egyszerre nyomta szívem. Minden életkedvem elhagyott azok után, hogy én is rájöttem, Alisonnak sikerült éket vernie hármunk közé. Kavarásból megérdemelne egy diplomát. Tudtam, igazi arcát én látom, s a többiek felé csak egy újabb álarcot mutogat. Kígyó. Ez már bebizonyosodott.
Mélabúsan baktattam Jeremyvel a stúdió felé. Láthatta arcomon, hogy nincs valami nagy beszédes kedvem. Próbált beszélgetéseket kezdeményezni, illetve felvidítani, de ezeket egy-egy szóval lerendeztem. Nem éreztem magam elégnek ahhoz, hogy tovább folytassam a küzdelmet. Bármennyire is tagadtam, az energiám lassan elpárolgott testemből, s nem maradt nyomán más, csak csalódottság, kétségbeesés, magány.
Ahogy beléptem a stúdióba, megcsapott egy édeskés illat. Azonnal felismertem. Alison tömény, minimum 2 liter parfümjét szállította a huzat elkábítva minden bemerészkedőt.
-Sziasztok! -hangom halk volt és remegett. Integettem a többieknek, de ők átpillantottak rajtam. Az ablaknál álló Alisonhoz siettem. -Nem tudom mit akarsz, de jobb lenne, ha leállítanád magad! Niallt már megkaptad, de őket nem adom! -ripakodtam rá.
-Ne idegeskedj! Ráncos lesz a homlokod. Bár látom már későn szóltam. -ujjával a homlokomat babrálta.
-Ők nem holmi bábok akiket irányíthatsz! -förmedtem rá. Mire elnevette magát. -Szánalmas vagy!
-Ezt csak te gondolod így. A barátaid nagyon is szeretnek. Mi lenne, ha feladnád? -veti fel a gondolatot.
-Hajoljak meg előtted és nyaljam a segged? -térek a lényegre.
-Előbb nyelek le egészben egy sünt, mintsem a te rabszolgád legyek. -vágtam vissza.
Legszívesebben ott helyben megtéptem volna. A feszültség tapintható volt kettőnk között. Peter jelent meg, mint békítőbíró.
Sarkon fordultunk és mind a ketten a helyünkre mentünk. Vagyis nekem volt helyem, de Alison nem rendelkezett ilyennel. Felénekeltünk a lányokkal a dalt, majd önelégülten kisétáltunk. Mindenki gratulált nekünk és közben mind rájöttünk, hogy nem egymással vannak gondjaink. Egymást ölelve jöttünk ki, ami Alisonnak láthatóan nagyon nem volt ingére.
Be kell valljam, nagyon jó érzés volt keresztbe tenni neki. Az erőm azonnal visszatért, mikor dühtől vöröslő fejét megpillantottam. Elnevettem magam. A többiek nem értették, min nevetek ezért gyorsan kitaláltam egy kifogást.
-Csak eszembe jutott egy vicc, amint reggel Jeremy mesélt. -mentegetőztem. Nem is hazudtam túl nagyot, mert reggel tényleg mesélt valami viccfélét, de akkor nem figyeltem.
Miután elcsendesedtük, erős késztetést éreztem, hogy tovább rontsam Alison helyzetét. Egy picit gonosznak tartottam magam, de aztán eszembe jutottak az ő tettei. Még mindig szintekkel magasabban van felettem.
-Pár nap múlva rendezek egy tetőbulit. -törtem meg a feszült csendet. -Szeretnélek titeket meghívni. Nagyon örülnék, ha be tudnátok ugrani. -tettem hozzá.
-Milyen alkalom miatt? -érdeklődött Blake. Szemei reménytől csillogtak. Rámosolyogtam, ezzel jelezve, hogy rá is vonatkozik a meghívás.
Blake ügye már régen volt, tovább léptem. Feleslegesnek tartom továbbra is harcolni ellene. Alison egymaga is kemény dió. Nem jönne jól, ha szerezne egy szövetségest.
-Jacknek és Collinnak lesz a szülinapja. Egy meglepetés bulira gondoltam. Most lesznek 20 évesek, emlékezetes bulit kell rendezni. -feleltem széles mosollyal arcomon. A lányok is elmosolyodtak. Alison arca viszont komor maradt, majd ő is megvillantotta fogait.
Mi a fenének örül ő ennyire? Mi járhat a kis agyában? Bármi is az, le kell állítanom! Nem hagyom, hogy megint elmarja mellőlem a többieket. Végre sikerült ismét visszaszereznem őket. Egy kisebb balhé és már megint magányosan tengetem a napjaimat. Nem értem, Niall mit szeret ebben a kígyóban.
Ahogy a nap kezdett eltűnni a horizonton, mindenki útnak indult. Jeremy már az irodaház előtt várt. A lépcső tetejéről futásnak eredtem, majd a nyakába ugrottam. Megpörgetett és ajkait számra érintette.
-Hiányoztál. -mélyen szemembe nézett, mire zavarba jöttem és beletúrtam a hajamba.
-Sajnálom, hogy reggel olyan semmilyen voltam. -lesütöttem tekintetem. Ujjaival lágyan megsimogatta arcomat.
-A lényeg, hogy már rendben vagy. -megpuszilta homlokom, majd összekulcsoltuk ujjainkat.
Épp a motorjához értünk, mikor egy hideg kéz szorította meg felkaromat. Hátra fordultam. Az ingerült Alison meredt rám.
-Mit akarsz? -próbáltam elrántani karomat, de szorítása túl erősnek bizonyult.
-Nem fogok veszíteni. Pláne nem egy tehetségtelen, felkapaszkodó senkivel szemben. Ez itt az én városom, itt az van amit én mondok. Ha ezt nem fogod fel, a Miami élménybeszámolód az újságoknál fog kikötni. Kicsit megspékeltük a történetet, ha nem bánod. Biztosan teljesen odáig lesznek. Vajon Jeremy elfogadja majd azt az éned? Esetlen futva fog menekülni előled? Még azt is kinézem az emberekből, hogy kitoloncolnak. Szerinted meg merik tenni? -Alison szándékosan provokált. Tudtam, hogy csapda, mégis belesétáltam.
-Ha köpni akarsz, csak rajta. A múltamat vállalom. Csak óvatosan, nehogy fordítva süljön el ez az egész. Megismerik a múltam és ezáltal engem is, hogy idáig jutottam. A helyedben vigyáznék, nekem is vannak bizonyítékaim ellened. A zaklatást is elég komolyan szokták kezelni mostanság. A testi erőszakról nem is beszélve. Vagy várj! Az nem volt? Akkor majd én is színezek egy kicsit a dolgokon. Az újságok biztosan imádni fogják, Niallról nem is beszélve. -vágtam vissza. Sarkon fordultam és felültem Jeremy mögé a motorra.
Bár nem voltam magamra büszke, tudtam, vele csak így lehet tárgyalni. Az ésszerűség itt már nem számított.
-Köszönöm! -suttogtam fülébe. Bólintott, mire én átkaroltam derekát.
Pár perc alatt hazaértünk. Otthon anya, Tim és Daisy vártak. Amint beléptünk Jeremyvel, szabályosan lerohantak egy közös vacsorát követelve. J boldogan beleegyezett.
-Remélem nem baj. Daisy nem ismeri a nem szót. -zavartan tekintettem fel rá. Fejét rázta.
-Reméltem, hogy ma este együtt tudunk vacsorázni. Így legalább a családodat is lesz időm megismerni. -mondta, majd szorosan magához ölelt.
A földön ültünk. J leakasztott egy gitárt az állványról, majd leült velem szembe. Egy dalt kezdett játszani. Alig, hogy megpengette a húrokat, már fel is ismertem. Hogyne ismeretem volna fel.
-Ez az első saját dalunk. -nyökögtem ki végül. Jeremy bólintott, majd énekelni kezdett.
Hangja mély, de mégis lágy, energikus, ugyanakkor nyugtató volt. Lehunytam a szemem és elképzeltem, hogy ez a perc örökké így marad. Szám mondhatni magától mozgott. Beszálltam az éneklésbe. J elmosolyodott. Gyorsan felpattantam és elővettem a kedvenc gitáromat, amit még a bátyámtól kaptam. Visszaültem helyemre és az első adandó alkalommal beálltam. Így gitároztunk, énekeltünk hosszas percekig, míg Daisy jött be hozzánk széles vigyorral kipirult arcán. Nem szólt semmit, csak lefeküdt az ágyamra és hallgatta. Megvárta míg befejezzük, csak akkor mondta el érkezésének okát.
-Kész van a vacsora. Anya azt kéri, hogy gyertek le! -megfogta mind a kettőnk kezét és magával húzott minket.
A félelem és önfeledt boldogság egyszerre volt jelen lelkemben. Féltem, hogy anya majd Niallhoz fogja hasonlítani Jeremyt, vagy felhozza témának. Mégis boldog voltam, mert végre felszabadultam. Egy kis időre képes voltam megfeledkezni Alisonról és az őt körülvevő rejtélyekről, kavarásokról. Bár ez nem tarthatott sokáig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése